Teljes cikk - 2017. június

A lehetőségek tárháza

Az MS20-as szoftvercsomag

Kővári László

Asvéd SAAB, követve a világon (majdnem) mindenhol tapasztalt tendenciát, folyamatosan fejleszti a JAS-39 Gripen vadászbombázót. Az új technológiák fejlődése sok lehetőséget rejt, amit érdemes kihasználni. A méregdrágán kifejlesztett fegyverrendszerek főleg a mikroelektronika terén gyorsan avulnak, ez nem jelenti azt, hogy teljes cseréjük szükséges. A korszerűsítések ugyan nem olcsók, de egy új beszerzéshez képest töredék áron eredményezhetnek olyan előrelépést, ami a régebbi fegyverzet, fegyverrendszerek képességeit a legmodernebb szintre emeli.

Különösen igaz ez a harci repülőgépek terén, hiszen az "csak" egy hordozóplatform, amelynek az a dolga, hogy az elektronikát és a fegyvereket a kellő időben a kellő helyre juttassa. A gépek külső kialakítása, hajtóműve, alapvető fedélzeti rendszerei (hidraulika, üzemanyag, stb.) az idők során alig vagy egyáltalán nem változnak, ellenben a már említett elektronika és fegyverzet akár alapjaiban is megújulhat.

Több más típus mellett a svéd Gripen is jó példa erre. Az első sorozat JAS-39A gépei felületes ránézésre csak a szériaszámaik alapján különböztethetők meg a ma szolgálatban álló JAS-39C-től, képességeik között mégis nagy mértékű eltérés tapasztalható. Már több alkalommal cserélték a gépek fedélzeti számítógépeinek szoftvereit, ezt követően mindig egyre újabb képességek realizálódtak.

Mindez vonatkozik a magyar légierőben szolgálatban álló gépekre is, de sajnos nem azért, mert a vezetés kiemelt figyelmet szentel a légierő fejlesztésének. Az ék alakú felségjellel repülő Gripenek ugyanis svéd tulajdonban vannak, mi "csak" lízingeljük azokat. Ezért aztán az aktuális svédországi időszakos munkák idején sor került a szoftverfrissítésekre. Így lesz ez a legújabb MS20-as csomaggal is. Eredetileg ezt már nem kapták volna meg ingyen a lízingelő országok (rajtunk kívül a csehek is hasonló módon rendszeresítették a Gripenjeiket) csak akkor, ha komoly összeget fizetnek. 2017. február 20-án mégis aláírták azt a szerződést, amelynek alapján a magyar gépeket is ellátják az MS20-as szoftverrel és a többi módosítással. Hogy ez mibe kerül, az nem nyilvános. További fontos lépés, hogy nőhet a repült óra kerete, 2026-ig akár 2000 órát is a levegőben lehetnek a gépeink évente. A lépés leginkább valószínű oka, hogy a svédeknek így egységes logisztikai rendszert kell fenntartani, mert egyforma konfigurációjú gépek érkeznek a rendszeres időszakos javításokra Kecskemétről és Čáslavból is.

Az MS20-as csomag és a többi átalakítás lényegesen emeli a Gripen harcászati potenciálját, de nálunk sajnos borítékolható, hogy ezek töredékét használjuk csak ki. Az eddigi képességek kiaknázására sem került sor, így hadseregünk legkorszerűbb és legpotensebb összetevője, a kecskeméti Puma század rendelkezésére álló fegyverzet még mindig hiányos, a gép a "kihasználatlan lehetőségek tárháza". Békeidős szolgálatra ugyan maradéktalanul alkalmasak a gépeink, de egy komoly ellenféllel szembekerülve pl. közeli manőverező légi harcban már hátrányban lennénk, hiszen sem az egyébként integrált és hozzáférhető sisakdisplay, sem korszerű légiharcrakéta nem áll pilótáink rendelkezésére. Utóbbi szempontból a Gripen visszalépést jelentett a 2010 végén kivont MiG-29-eshez képest, amely az R-73-as rakétákkal és a sisakcélzó berendezéssel a gép előtti 90 fokos tartományban bárhol (pontosabban előírt távolságon belül) lévő légi célt támadhatott. A jelenleg rendelkezésre álló Sidewinder hasonló tartománya csak kb. 50 fok, és a cél megjelölése is kevésbé korszerű módon történik. Bár kis mennyiségben, de a svédeknél már rendszeresítették a sisakdisplay-rendszert, és ugyancsak rendelkezésre áll az európai közös fejlesztésű IRIS-T nagy manőverező képességű, 180 fokos tartományban indítható rakéta, amelynek használatához még az MS20-as szoftvercsomag sem szükséges, az előzővel is kihasználható volt az új fegyver által biztosított lehetőség.

Látóhatáron túl lévő légi célok ellen a magyar gépek is a kor színvonalán vannak, hiszen a PS-05A fedélzeti radar maradéktalanul lehetővé teszi a 40 példányban rendszeresített amerikai Raytheon AIM-120C-5 AMRAAM rakéták alkalmazását. Ezek a fegyverek még hosszú ideig elégségesek, bár egyes információk szerint nem teljes a hozzáférésünk, magyarán amerikai jóváhagyás esetén vethetők be éles helyzetben. Mivel békeidős készültségi szolgálathoz nem szükségesek, ezért állítólag nem is Kecskeméten tárolják azokat.

Az új szoftverekkel és a többi módosítással a Gripen már alkalmassá válik az új európai fejlesztésű MBDA Meteor látóhatáron túli rakéta bevetésére. Az akár 150 km-es hatótávolságú fegyver előnye, hogy többszörösére növekedett az a zóna, amelyen belül képes elérni a célt. Ha például egy AMRAAM indításáról tudomást szerez az ellenséges gép pilótája, és azonnal fordulót hajt végre, akkor a rakéta nagy valószínűséggel nem éri el, de a Meteor igen. Az új fegyvernek ugyanis akár két percen át működő torlósugár-hajtóműve van, amely biztosítja a sebesség tartását szinte a teljes aktív szakaszon. Ezzel szemben az AMRAAM nyolc másodperccel az indítást követően már "csak egy elhajított dárda", amely egyre lassulva repül, és a végfázisban ezért kevesebb a manőverezési tartaléka. Az amerikai koncepció szerint ez nem probléma, mivel valós harcászati szituációban amúgy sem lehet kihasználni a Meteor hatótávolságát. Ebből annyi kétségtelenül valós, hogy az összecsapások szemből kezdődnek, és az indítás előtt a fedélzeti radarral fel kell deríteni a célokat, ezt követi az azonosítás, kijelölés, és csak ha mindez kellő biztonsággal megtörtént, akkor lehet útjára bocsátani a fegyvert. Ez azt jelenti, hogy a rakéta maximális indítási távolságánál jóval messzebbről már észlelni kell az ellenfelet, azaz legalább 200 km-es hatótávú radarra van szükség, és ilyen csak kevés típuson áll rendelkezésre. Életszerű helyzetben, tehát amikor közepes magasságban közeledő gépekről van szó, akkor még az AMRAAM maximális indítási távolságát sem lehet kihasználni, ellenben távolodó célpont esetén már nagyon komoly a Meteor előnye. Cserébe az európai rakétának nagyobb a légellenállása a torlósugár-hajtómű légbeömlő nyílásai miatt, ezenfelül közeledéséről árulkodik a hajtómű füstcsíkja, így a kellő pillanatban végrehajtott éles kitérő manőverrel elkerülhető a találat. Noha az AMRAAM manőverlehetősége hasonló helyzetben a csökkenő sebesség miatt már kisebb, a megtámadott gép hajózója számára láthatatlanul közeledik a fegyver, és így nem választható meg a kitérés optimális időpontja. Hogy melyik koncepció válik be jobban, azt majd az idő (és a jövő háborúi) eldöntik.

Az új rakéta miatt a szoftvereken kívül a Gripen radarja is módosításon esett át. A Meteor számára biztosítani kell az adatkapcsolatot, és a hatótávolságon is javítani kellett. A PS-05A radar Mk4-es verziója, amely bevezetés alatt áll, kis magasságban lévő cél esetén 100%-kal, közepes/nagy magasságban 40%-kal nagyobb felderítési távolságot biztosít, és érzékenysége annyit javult az előző Mk3-ashoz képest, hogy egy 0,1 négyzetméteres hatásos visszaverő felületet ugyanolyan messziről detektál, mint a régebbi verzió egy 4 négyzetméterest. Legalábbis az adatok a SAAB reklámjában ezt állítják. És ez még nem az új JAS-39E számára tervezett AESA radar, hanem "csak" a régi, mechanikusan mozgatott antennával rendelkező berendezésre vonatkozó adatok. Érdekes módon a földi felderítést segítő SAR (szintetikus apertúra) üzemmódok felbontása nem kiemelkedő, közelíti lefelé az egy métert, míg a legtöbbet emlegetett konkurens típus esetében ez 0,5 méter volt már tíz évvel ezelőtt.

Csapásmérő feladatnál ugásszerű előrelépést jelent az MS20-as. A Gripen alkalmassá vált a GPS és a kombinált irányítórendszerrel felszerelt precíziós bombák bevetésére. A svédek rendszeresítik az amerikai GBU-38 SDB (Small Diameter Bomb) bombákat, amelyekből négyzáras tartókon akár 16 darabot is hordozhat egyidejűleg. A kis méretű, pontos és a járulékos veszteség valószínűségét redukáló fegyver előnye, hogy megfelelő felderítés, bevetéstervezés esetén egyidejűleg több cél támadható, míg az eddigi lézervezérlésű bombával csak egy. Ugyancsak komoly előnyt jelent, hogy az SDB a kinyíló szárnyaival több tíz kilométeres távolságra repülhet el, vagyis a Gripen az ellenséges légvédelem megsemmisítési zónáján kívül maradhat.

A nagyobb pusztító erejű, régi lézervezérlésű GBU-12-es kombinált irányítású verziója, a GBU-49-es is integrálás alatt áll, ez az eddigi félaktív lézeres irányítás mellett GPS-szel is megtalálja célját, amennyiben rosszak a látási viszonyok.

A mi szempontunkból lényegtelen, de a svédeknél napirenden van a hajó elleni RBS-15F rakéta továbbfejlesztése is, amelyet követően akár 250 km-ről is indítható lesz.

Az MS20-as csomagnak köszönhetően javul a repülésbiztonság is. A GCAS (Ground Collision Avoi­dance System) automatikus üzemmódban megakadályozza földnek ütközést, így ha a hajózó a nagy túlterheléstől közel kerül az eszméletvesztéshez és beszűkül a cselekvőképessége, a robotpilótával együttműködő rendszer időben kivezeti a gépet a zuhanásból.

A GCAS rendszerre bármikor, békeidőben is szükség lehet, ellenben remélhetőleg sohasem kell a szintén új CBRN-re számítani. A vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris szennyezések pilótafülkébe jutását meggátoló rendszer már nem szoftveres, hanem hardveres módosításokat igényelt, főleg a gép kondicionáló, túlnyomásbiztosító rendszerében. A bevezetését követően ugyancsak könnyebbé válik a műszaki állomány számára a gép mentesítése, dekontaminációja.

A fenti újdonságokból a fegyverzetre vonatkozó rész bizonyosan vágyálom lesz jó darabig számunkra, hiszen még a több évtizedes technológián alapuló régi lézervezérlésű bombák hadrendbe állítása is akadozva halad, legalábbis 2017 tavaszáig még nem repültek a magyar Gripenek szárnyuk alatt az "új" fegyverrel.  A lehetőség azonban nyitva áll, és ha valamilyen szükségszerűség vagy csak egyszerűen politikai döntés következtében lenne pénz az új fegyverekre, akkor azok rövid idő alatt rendszerbe állíthatók.