Teljes cikk - 2022. november
Lángtenger felett
Szlovéniai segítségnyújtás
Sáry Zoltán
Abrit RIAT-on már számos esetben szerepelt a Magyar Honvédség, elsősorban harcászati repülőgépekkel, illetve olykor szállítógéppel is. Idén júliusban azonban meglepő módon két Mi-24-es harci helikopter is útra kelt, hogy megmutassa magát a világnak.
A hazai katonai forgószárnyas képesség az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison alapul. Az alakulat Mi-17-esei igény esetén tűzoltási feladatokat is végeznek (a szlovéniai bevetésükről magazinunk következő számában olvashatnak majd). A két AS350 elsősorban a kiképzésben segít, a húsz példányban hadrendbe állított fiatal H145M-ek pedig egyre több és szerteágazóbb feladatot látnak el. A negyedik típus a néhány évvel ezelőtt nagyjavításon átesett Mi-24. Ebből nyolc áll rendelkezésre: két eredetileg is Magyarországnak szánt V-változat, továbbá az egykori NDK-s hagyatékból, ajándékként kapott hat darab, gépágyús P-verzió. A jelenleg alacsony láthatóságú, szürke festést viselő, igazán impozáns méretű és erőt sugárzó harci helikopterek rendszeresen vesznek részt nyilvános eseményeken.
A harcihelikopter-zászlóalj állományába tartozó típus már korábban is számos alkalommal bizonyított külföldi bemutatókon. Ez például annak is betudható, hogy a nyugati országok nagyközönsége mind a mai napig vonzalmat érez a szovjet haditechnika iránt. Ennek persze a történelmi háttéren túl technikai alapja is van, hiszen az ilyen konstrukciók általában a nyers erőt sugározzák. Ez a Hind esetében talán még inkább igaz: a helikopterek között nagynak számító, közel 13 tonnás szerkezetet a különleges kialakítás, a 4400 lóerő, illetve az első ránézésre is nyilvánvaló fegyverarzenál igazán népszerűvé teszi. Nyilván nem véletlen, hogy a Royal International Air Tattoo (RIAT) szervezőinek érdeklődését is felkeltették a szolnoki 24-esek, akik rendszeresen hajtanak végre dinamikus bemutatókat. Persze ahhoz, hogy a szolnokiak felkerüljenek a meghívottak listájára, a rendezők első körben élőben is megbizonyosodtak arról, hogy a jelöltek produkciója megfelel a RIAT elvárásainak. Erre kiváló alkalmat jelentett az alakulat májusi családi napja, amelyen zárt kapuk mögött, de mégis közönség előtt mutatták be a dinamikus programot. A vendégek „zsűrije” két angol szakemberből állt, és a látottak alapján meg is hívták a szolnokiakat az idén július 15 és 17 között, Fairfordban tartott RIAT-ra. Fontos megjegyezni, hogy bár hasonló távolságot már repültek korábban, de magyar forgószárnyasok még soha nem jártak Angliában. Az előkészületek jóval a kirepülés előtt megkezdődtek, így például diplomáciai engedélyeket kellett beszerezni, illetve megannyi részlet pontosításra várt.
Jelenleg két magyar Mi-24-es bemutató pilótánk van: egyikük Suszter Attila - becenevén Csoszi - alezredes. Ő az 1980-as évek második felében még a frunzei iskolán ismerkedett meg a harci helikopterrel, jelenleg a helikopter bázis repülésbiztonsági főnöke. Logikus módon ő lett a kontingens parancsnoka. A másik demo pilóta a harcihelikopter-zászlóalj parancsnoka, Makai Sándor alezredes, aki 2004-ben ült át Mi-8-asról a 24-esre, tehát utóbbit is immár közel két évtizede repüli. Ő a cikk elkészítésében is sokat segített, amikor két gyakorló repülés között felelevenítette az angliai vendégszereplés hiteles történetét. Az egyik személyzet tehát adott volt, viszont két gép indult útnak: a másik példány a statikus bemutatón vett részt, illetve általa egyben a tartalék is rendelkezésre állt. Az utóbbi forgószárnyas személyzetét Kiss István őrnagy és Fehér Gábor százados alkotta. A feladatra két darab, P verziójú helikoptert jelöltek ki, amelyek üzemeltetését egy hatfős műszaki csapat biztosította, Klement Zsolt őrnagy vezetésével.
Maga a kirepülés több szakaszban történt: az első napon - pápai és németországi közbenső tankolást követően - Belgiumig jutottak. A két-két póttartállyal felszerelt gépekkel ehhez megközelítőleg hat repült órára volt szükség. A Mi-24-esek deszantterében három-három műszaki foglalt helyet, ami a katonák „egynapos” csomagjai, illetve a legszükségesebb eszközök - például a vontatóvilla - mellett még nem okozott túl nagy zsúfoltságot. A többi szükséges eszközt, illetve csomagot az egyébként is a RIAT-ra tartó kecskeméti Airbus A319 szállította, tehát nem volt szükség plusz járatra.
A szolnokiak másnap indultak tovább Belgiumból, a La Manche (illetve nemzeti büszkeségből angolul The English Channel) átrepülése különleges élményt jelentett a számukra. Ráadásul mind az oda-, mind a visszaúton kiváló időjárás kísérte őket, ami nemcsak a navigációt segítette, hanem nézelődésre is lehetőség adódott, sőt számos kiváló fotót készíthettek fentről, amelyek egy része időközben az internetre is felkerült. A fairfordi megérkezés már nem bizonyult ilyen simának: mivel körülbelül 260 légijárművet vártak a reptérre, a személyzetek a nagyobb légi kikötőkhöz hasonlóan úgynevezett „slotot”, azaz résidőt kaptak. A dolgukat tovább bonyolította, hogy hagyományosan minden érkezőt lefotóznak a levegőben. Ez úgy történik, hogy egy két hajtóműves, turbólégcsavaros Short Skyvan fedélzetén felsorakoznak a fotósok, és az érkező gépek e mellé sorolnak be 15-20 percre. Csak ezt a ceremóniát követően engedélyezik a leszállást, amelyet a légiforgalmi irányítók radarvektorokkal, azaz irányok megadásával segítenek. A hazai taszári, illetve kecskeméti repülőnapok érkező/induló forgalma is számos legendát keltett már életre, el lehet képzelni, hogy a közel 300 érkező gép mekkora feladatot jelent az irányítóknak. Ráadásul a közös nyelvismeret, illetve a közzétett eljárások ellenére az ide látogatók többsége számára ismeretlen a környék, ami további problémák forrása lehet, különösen az együléses, nagysebességű harci gépek esetében.
A RIAT 3 napos rendezvény, amelyből a legelső inkább szakmai jellegű, ezen kívül toborzó, előnevelő célzattal is bír, például a rendezők nyolcezer gyereket hívtak meg a nyitónapra. Itt a hivatalos repülési program is rövidebb, és erre a szolnokiakat sem tervezték be. Gyakorlás céljából azonban mégis a levegőbe emelkedtek, ugyanis elvárás, hogy a „fellépés” előtt minden szereplő megismerje a helyi sajátosságokat. Ezekből pedig akadt bőven: a dinamikus bemutatót például 2-2,5 km hosszan kell végrehajtani, tehát az itthon megszokotthoz képest jobban el kell nyújtani a figurákat. Ez természetesen a bemutatóprogram időtartamára is kihatott: a szokásos 10 perc helyett ezúttal 12-re volt szükségük. A RIAT következő két napja immár a nagyközönségnek szólt. A két demo pilótánk felváltva repülte le a programot: először Makai alezredes, majd „Csoszi”. Eközben a másik helikopterünknek a statikus soron kellett „helytállnia”, ahol a várakozásnak megfelelően igen élénk érdeklődés fogadta. A RIAT mindig százezres tömegeket vonz, s nem volt ez másként idén sem: a magyar helikoptereket is soha nem látott számú érdeklődő figyelme kísérte földön és égen egyaránt. A hazatelepülés az odavezető úthoz hasonló módon történt. Persze a hatalmas reptéri forgalom az útnak indítást is alaposan megnehezítette, a Mi-24-esek pilótái például fél órát várakoztak járó hajtóművekkel, mire megkapták a felszállási engedélyt.
A hazaérkező állomány valószínűleg itthon sem pihenhet a babérjain: a nyári kiképzési időszak eleve rengeteg gyakorlattal jár, ráadásul a déli határon megszokott, a migrációból adódó feladatok mellett immár Keleten is jelentős mozgások tapasztalhatók nap mint nap. Mindezeken kívül mostanság a szolnoki bázison technikai - és ebből adódóan egyéb szempontból is - generációs szintű fejlesztések történnek. Emiatt pedig a harcihelikopter-zászlóalj állománya ugyancsak repüli a H145M gépeket, de olyan hajózójuk is van, aki a Mi-17-es típuson szokott besegíteni. A napi rutinfeladatok mellett a Mi-24-esekre idén még számos bemutató vár: ősszel Zeltwegben és Ostravában is dinamikus programmal szerepelnek majd.
A hazaérkező állomány valószínűleg itthon sem pihenhet a babérjain: a nyári kiképzési időszak eleve rengeteg gyakorlattal jár, ráadásul a déli határon megszokott, a migrációból adódó feladatok mellett immár Keleten is jelentős mozgások tapasztalhatók nap mint nap. Mindezeken kívül mostanság a szolnoki bázison technikai - és ebből adódóan egyéb szempontból is - generációs szintű fejlesztések történnek. Emiatt pedig a harcihelikopter-zászlóalj állománya ugyancsak repüli a H145M gépeket, de olyan hajózójuk is van, aki a Mi-17-es típuson szokott besegíteni. A napi rutinfeladatok mellett a Mi-24-esekre idén még számos bemutató vár: ősszel Zeltwegben és Ostravában is dinamikus programmal szerepelnek majd.
A cikk elkészítéséhez köszönjük az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis állományának – különösen Makai Sándor alezredesnek, Zölei Anita főhadnagynak és Hamza Norbert zászlósnak – a segítségét.
