Teljes cikk - 2023. február

A turul kitárja szárnyait

Tradíciók és megújulás

Tőrös István

Azelmúlt év számos változást hozott a Magyar Honvédség életében, új szervezeti elemek jöttek létre, amelyek közül magazinunk számára a Légierő Parancsnokság a legfontosabb. A parancsnoki teendőkkel megbízott dr. Koller József dandártábornok nevét olvasóink korábban az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis vezetőjeként ismerhették meg.

- Ha egy katonai vezető magasabb beosztásba kerül, akkor mindig lezárja magában a múltat, elköszönve attól az alakulattól, ahonnan az új funkcióba hívják. Önnek milyen emlékei vannak a Tisza-parti évekről, mit hagy örökségképpen a Helikopter Bázisra?

- Természetesen büszkeséget érzek és a hatékony munka szép emlékeit őrizve gondolok azokra az időkre. Az ember mindig visszatekintést végez, amikor elhagyja azt a helyőrséget, ahol felelős beosztásban több évet szolgált. Amikor hat évvel ezelőtt parancsnok lettem Szolnokon, magam elé vettem egy üres papírt, hogy pontokba szedve leírjam, milyen célok állnak előttem, amiket el akarok érni, mire látok lehetőséget és mi az, amit tovább fogok vinni az elődöm tevékenységéből. Nos, e tekintetben csak elismeréssel tudok szólni a Lamos Imre dandártábornok úr által végzett munkáról, úgy láttam akkor, hogy szinte semmin nem akarok változtatni.
De az élet nem állt meg, már az első napokban is adódtak olyan új kihívások, amelyek szükségessé tettek azonnali megoldásokat. 2016 augusztusa volt, hatalmas fejlődés indult akkoriban a szolnoki helikopter bázison. Elkészült a saját listám - ami később az új feladatok miatt sokszorosára bővült - hiszen akkor már gondolnom kellett a helikopterbeszerzések technikai, infrastrukturális és szakemberi oldalára is, az új helyzetek pedig mindig új kihívásokat hoztak. Büszkeséggel és örömmel tölt el az a tudat, hogy a lista szinte valamennyi pontja teljesült a közös, kitartó munkának köszönhetően. Most, amikor átadtam dr. Bali Tamás ezredes úrnak az alakulat vezetését, szinte ugyanannyi új feladatot fogalmazhattam meg a számára, mint hat évvel ezelőtt saját magamnak.
Jó érzés volt visszatekinteni az elmúlt évekre, mert kiváló és nagyon erős elhivatottsággal rendelkező szakemberekből álló alakulatot vettem át akkor, nagyon gyenge technikai háttérrel - volt néhány helikopter és a Jak-52-es flotta maradványa -, ám ezen összetevőkből sikerült mégis megtartani a kiváló csapatot és akadálymentesen véghezvinni a fejlesztéseket. Hitet kellett adni az embereknek, hogy lesz fejlődés, van jövőképünk! A két AS350-es beszerzéséhez - még a hadműveleti csoportfőnökség légierő haderőnemi osztályvezetőjeként - én tehettem meg az első lépéseket, amikor irodámban az Országos Mentőszolgálat szakembere elmesélte, hogy a mentés jogszabályi környezetének megváltozása miatt ők nem tudják már tovább üzemeltetni az egy hajtóműves típusokat, pedig azok jó állapotban vannak, és megkérdezte: esetleg érdekelné-e ez a honvédséget? Mondtam neki, hogy ne mozdulj innen, kapsz még egy kávét, amíg lemegyek a parancsnokaimhoz átbeszélni ezt. Ismertem ezeket a forgószárnyasokat, igazi igáslovak, tényleg csak - ahogy mondani szoktuk - üzemanyagot kell beléjük tölteni, megtisztítani a szélvédőt, aztán hadd menjen. Az AS350-esek a világon mindenütt nagyon jól beváltak, egyaránt alkalmasak kiképzésre, őrjáratozásra, felderítésre, ejtőernyőzésre is. Felemelő érzés volt, hogy ott lehettem, amikor megérkeztek ezek a helikopterek Szolnokra.
Hasonló volt a helyzet a Zlin kiképzőgépekkel: a légierő haderőnemi osztályvezetőjeként vehettem részt a pályázat kiírásában, megfogalmazva a hadműveleti követelményeket - nem a konkrét típust -, csak azt, hogy mit tudjon a gép. Többek között lehessen vele műrepülni, jó erős futóművekkel rendelkezzen és modern műszerezettsége révén kiképzésre is alkalmas legyen. A beszerzés eredményét pedig már én vehettem át, mint bázisparancsnok.

- Ez azt jelenti, hogy nyugodt szívvel hagyta ott a szolnokiakat?

- Igen, úgy adtam át a zászlót a következő parancsnoknak, hiszen itt van már a 20 db H145M helikopter Szolnokon, a Zlin repülőgépekkel megkezdődött az állami légijárművezető-képzés. 2020-ban kerültek hozzánk az első fecskék, így két évtized kihagyás után újra magyar gépekkel, magyar oktatók, magyar légtérben készítik fel a jövő pilótáit. További eredmény, hogy már levegőbe emelkedett az első Magyarországnak készülő H225M helikopter is. Megérkeztek a szolnoki bázisra az új, cseh gyártmányú körkupolás OVP-12 SL-1-es ejtőernyők, ezek váltják majd a közismert NDK-s RS-4/4LA-kat. A különleges műveleti alakulat vezető állománya és a Magyar Honvédség parancsnokai is kipróbálták az automata rendszerekkel korszerűsített ejtőernyőt, és hamarosan már ez az új eszköz kerül az alakulatokhoz.

- Megbízott parancsnokként is folytatja helikoptervezetői képzését? Ha ideje engedi, visszajár Szolnokra repülni?

- Természetesen, sőt az elvárásom is az, hogy mindenki, aki a Magyar Honvédségben hajózóbeosztásban szolgál - ha szakszolgálati engedélye és orvosi alkalmasságija van -, tartsa fenn a jártasságát. Kötelezővé tettem az új típusok megtanulását és repülését, tehát nem lesz olyan elöljáró, aki ne ismerné az új Airbus helikoptert, vagy az új merevszárnyú repülőgépeket a saját területének megfelelő mértékben. Úgy gondolom, így tudnak igazán megalapozott és jó döntéseket hozni az elöljárók.

- 2022 novemberében alakult meg ismét a Légierő Parancsnokság, Ilyen már volt régebben is 2007-ig, aztán más elnevezést kapott a repülőcsapatok munkáját irányító szervezet. Mennyiben változik most ennek a parancsnokságnak a feladatköre, mi tartozik az irányítása alá, mivel kell foglalkoznia?

- Dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy úrnak, a Honvéd Vezérkar Főnökének az a célja, hogy a bürokráciát csökkentsük le, ezáltal több harcoló katonánk legyen és a haderőnemi kultúra erősödjön. Ez egy teljesen nyilvánvaló irány, és nem új dolog, hiszen ez megjelenik más országok célkitűzéseiben is: akkor tudjuk igazán egy haderőnem képességeit előbbre vinni, ha mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli. Közismert, hogy a légierőnek van egy sajátos világa, nyelvezete. A légierő haderőnem különböző fegyvernemei, a harcászati repülők, a helikopterek, a légvédelmi rakétások, a légi vezetés azonban annyira különböznek egymástól, hogy - azt szoktuk mondani - szinte minden fegyvernemünkhöz külön szótárra és működési rendet leíró tanulmányokra lenne szükség. Ezeket a szakterületeket viszont csak akkor lehet jól vezetni, irányítani és egy kézben tartani, ha azonos nyelvet beszélünk. Ezért alakultak meg a szárazföldi, a légierő és a különleges műveleti parancsnokságok. Itt Veszprémben egy régi-új csapat állt munkába, mindenkit ismerünk, hiszen nem olyan nagy ez a légierő. Ennek megfelelően a parancsnokságokra jellemző struktúrát alakítottunk ki: a parancsnok irányítása alatt dolgoznak a kiemelt főreferensek, - két ezredes -, egy jogász és van egy quality menedzser. Ez utóbbi a minőségbiztosító tevékenységet takarja, ami megint csak egy új dolog a katonai repülőműszaki területen, s az új repülőeszközök indokolták ezt a változást. Természetesen a NATO szabályzóinak megfelelően a parancsnokság felépítése, struktúrája az A1-től A7-ig főnökségekbe szervezve történt.

- Mutassuk be az olvasóinknak milyen feladatok várnak egy-egy légierős alakulatra 2023-ban.

- Szolnokon folytatódik a pilóták képzése, mivel szükségünk van az új technikák alkalmazásához jó képességű, fiatal és elhivatott szakemberekre. A sikeres pályára irányítás eredményeként van válogatási lehetőség a jövő hajózóit és műszaki szakembereit illetően is. 2018-ban 20 fővel indult a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a légijárművezető-képzés, jelenleg 36 fiatal pilótajelölt készül a hivatásra és jövőre már 40 főt várunk. A harcászatirepülő-képzést 2024-ig folytatjuk a kanadai NFTC tanfolyamon, de már vannak kint oktatóink San Antonioban is, ahonnan az átképzések után Oklahomába kerülnek majd át a gyakorlati repülések végrehajtására. Az USA-ban az NFTC-hez hasonló módon, de T-6A Texan II-n - ami a kanadai CT156 Harvard II-nek felel meg - és T-38 Talonokkal repülhetnek a szerencsés jelöltek és oktatók. A harcászati képzésre - ez a negyedik fázis - terveink szerint az olaszországi központban kerül majd sor. Az európai közös gondolkodás alapján létrejöhet egy NFTE szervezet (NATO Flying Training Europe), amelynek keretében több ország működne együtt, felajánlva mindehhez a saját képességeiket. A Magyarországra érkező L-39NG repülőgépre szintén kidolgozható egy módszer, amellyel hallgatóink itthon is eljuthatnak a harmadik fázis végéig, és akkor már csak a harcászati képzésre kellene külföldre utazniuk a vadászpilóta-jelölteknek. Amit büszkén és elismeréssel kell, hogy megemlítsünk, az a hazai helikopteres képzésünk, amelyre a „zero to hero” elv érvényesül. A helikoptervezetőinket a nulláról a combat ready szint eléréséig tudjuk felkészíteni, köszönhetően az új Airbus helikoptereknek, a szimulátoroknak, a kiváló oktatóknak és a kipróbált képzési tematikának. Még szolnoki parancsnokként sikerült megtalálni a hazai szállítórepülőgép-képzés lehetséges helyét Nyíregyházán, ahol azóta már a felkészítés közepén tartanak a jelöltjeink. A következő, közepes szállítóhelikopter-típusunkra is megkezdődött a felkészülés. Tavasszal már indulnak ki a műszaki szakemberek, hogy amikorra megérkeznek a H225M-ek, már üzemeltetni tudják azokat.

- Kecskeméten is jelentős változások várhatóak a következő két évben.

- A harcászati repülők szempontjából a mostani hajózólétszám éppen megfelelő, hiszen az sem jó, ha túl sok pilótánk van, mert akkor a rendelkezésünkre álló 2000 órát többfelé kell elosztani, azaz kevesebb jutna egy pilótára. Amíg nincs L-39NG, addig csak a Gripenen tudjuk repültetni a vadászpilóta hajózóinkat, de a típus rendszeresítése után az ott repülő oktatók fenntarthatják jártasságukat a JAS 39-esre is. Ezáltal - ha szükséges - azon is repülhetnek majd, egyfajta tartalékot képezve a váratlan helyzetekre. Erre szintén több lehetőség lesz hamarosan Kecskeméten, mivel az L-39NG-ken kívül négy új Gripen is érkezik a Puma század állományába, növelve a bázis hadműveleti alkalmazási lehetőségeit. A szállítórepülő területet illetően három típust kell említeni: a jelenleg meglévő Falconok és az Airbus 319-esek mellett a már folyamatban lévő KC-390-est, amely már gyártás alatt van. A Falconokra úgy kell tekinteni, hogy elsősorban egy stratégiai személyszállító, kimenekítő, sokoldalúan használható gép, előnye, hogy időjárástól függetlenül képes bárhova nagy távolságra is repülni, hiszen az út jelentősebb részét 12 000 méteren és magasabban teszi meg, így csak a leszállóhely időjárásának kell megfelelni a landoláshoz. Az Airbus 319 ki tudja szolgálni a Magyar Honvédség személyszállítási igényeit saját erőből: aki várakozott már Afganisztánban - mint például én is - hogy egy német vagy más NATO-ország gépével végre hazajöhessen, az igazán tudja értékelni, hogy milyen fontos is ez a képesség. Már maga a tény, hogy nem kell sorba állnunk, de nyilván emlékszünk a kabuli kimenekítési akcióra, ahol megmutatták a szakembereink - a hajózók és a különleges műveleti katonák -, hogy képesek voltunk a sajátjainkat és más nemzet tagjait is kihozni onnan. Úgy szoktam ezt megfogalmazni, hogy: kiszolgáltatott helyzetből kiszolgálók lettünk. A KC-390-es Millenniummal egy teljesen új képességet kap majd a légierő és a Magyar Honvédség. Nemcsak deszantok szállítására és dobására adódik majd lehetőség, de alkalmassá válunk légi utántöltésre és a különleges műveleti erők számára is hatékony repülőeszköz lesz.

- Győrben a Mistralok mellett egy igazi „Varsói Szerződéses” légvédelmi rakétarendszer vár lecserélésre.

- A légvédelmi rakétaezrednél a fejlesztések szintén elindultak, valóban elég régóta használjuk a Mistral rakétákat, amelyekből azonban a 3-as sorozat már 3-4 kilométert tud. A KUB rendszer kivonásával a norvég NASAMS indítóállványok amerikai rakétákkal - a Gripenen használt AMRRAM egyik változata -, veszik át a hazai légtér védelmének feladatát. A rendszer „agyközpontja” a SAMOC már megérkezett, a gyakorlás immár ott is a napi feladatok része.

- A pápai Bázisrepülőtér előtt is újabb lehetőségek nyílnak meg 2023-ban?

- A NATO Nehéz Szállító Flotta bázisa sokszor szerepel az elképzeléseinkben, hiszen ott számos nemzetközi gyakorlatra kerül sor akár helikopterek, akár vadász- vagy szállítógépek részvételével. Legutóbb mi is használtuk a Flotta C-17-esét, Litvániából annak a fedélzetén érkezett haza a Baltikumban missziós szolgálatot ellátó katonáink és a műszaki felszerelések egy része. A tervek szerint sor kerül a kifutópálya 600 méteres meghosszabbítására is, így a 3000 méteres felszállópályának megfelelő óriásgépeket is fogadhatnak majd Pápán.

- Beszélgetésünk színhelyétől nem messze üzemel az MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ, közismertebb nevén a Szikla. Az ott végzett tevékenység mennyiben tartozik a Légierő Parancsnoksághoz?

- Úgy mondanám, hogy részben hozzám tartozik, hiszen a NATO készenléti erőinek riasztása a légierő ügyeletes parancsnokának bevonásával történik, valamint mi biztosítjuk az LMVIK részére a szakembereket, kezdve a pályára irányítástól a légi vezetés szakmai felügyeletéig. A légivezetési-szakterület képzésének is szakmai felelősei vagyunk. Azonban a Magyar Honvédség vezetési rendszere most már Székesfehérvár, az ott létrehozott Összhaderőnemi Műveletvezető és Irányító Központon, mint új szervezeti elemen keresztül a Honvéd Vezérkar Főnöke vezeti és irányítja a Magyar Honvédség erőit itthon és felügyeli a külföldön misszióban lévő katonákat is.

- 1918-tól számítjuk a magyar légierő megszületését, 1939-től már nyíltan is megnevezve a haderőnemet. 105 évnek rengeteg hagyománya van. Mit érdemes ebből megtartani és feleleveníteni?

- A hagyományőrzés azt is jelenti, hogy csak az érdemli a szebb jövőt, aki tiszteli a múltját, én mindig ezt a szemléletet követtem Szolnokon is. A lehetőségek természetesen változtak, és ennek számos külsőségben is megfogalmazható jelei vannak. A látható jelképek - mint a Légierő Parancsnokság udvarán a légcsavaros emlékmű vagy a légierős zászló - mellett a hagyományok megőrzése is mindenképp célunk kell, hogy legyen. Emellett meghatároztam parancsnokságunk állományának, hogy mindig a kék köznapi öltözetet viseljék a szolgálati helyükön, ezáltal is őrizve ennek a haderőnemnek a sajátosságát, a szakmaiságát, a komolyságát és az eleganciáját. Új emblémát terveztünk a légierőnek, hiszen amit most végzünk, már jóval több annál, mint amit a régi jelmondat megfogalmazott, azaz nem csak „hazánk légterét védjük”, feladatunk immár sokkal szerteágazóbb. A turulmadár szárnyai most kitárulnak, az új emblémán a karmai között a légierős tőrt tartja. Annak idején minden pilóta magának készíttette el a tőrt, egyebek mellett tervezzük feleleveníteni ezt a hagyományt is. Elképzeléseim vannak a légierős zenekarok, a szolnoki és a veszprémi együttműködését illetően is. Első lépésként a megalakuló ünnepségünkön együtt játszott a két zenekar, ami már csak azért is történelmi, mert ilyenre eddig még nem került sor. Ez is az összetartozásunkat és az összefogásunkat tükrözte. A parancsnokság nagy hangsúlyt szeretne fektetni a kutatás-fejlesztésre, az új eszközök alkalmazásának kidolgozására, a hadműveleti képesség növelésére. Az utánpótlás és az állomány fiatalítása szintén központi helyen szerepel a terveink között. A társadalommal eddig is kiváló kapcsolatot tartottunk fenn, de a munkánkat szeretnénk még szemléletesebben bemutatni, publikálni az eredményeket, hogy mindenki lássa: egy fillért sem költenek hiába a magyar emberek a honvédségre, a légierő fejlesztései az ország biztonságának garantálását segítik elő. Ezek és még jó néhány hasonló elképzelés megvalósítása lesznek a kezdeti lépéseink. A kiváló munkatársaimon látom, hogy a precíz szakmai munkát és elődeink megbecsülését egyaránt szívügyüknek tekintik, mert miként én is vallom: „csak a nagyok válláról látunk messze”!