Teljes cikk - 2011. augusztus

Csíkos hátú farkas az égen

100 éves Törökország légiereje

Kees Otten és Wim Das

Acentenárium megünneplését a szervezők szakmai konferenciákkal kötötték össze, amelyen több tucat ország légierejének vezérkari főnöke - köztük Pintér Zoltán vezérőrnagy - vett részt. A rendezvény csúcspontja azonban az Izmirben június 4-5-én megrendezett nagyszabású nemzetközi repülőnap volt.

A nagyváros közelében lévő Cigli légibázis már nem ismeretlen a külföldi repülőnap-látogatók előtt, ugyanis 2001-ben is ez a repülőtér adott otthont a 90 éves évforduló megünneplésének. A 2. Jet Base Command ezúttal még nagyobb szabású rendezvényt bonyolított le, amely szemléletesen mutatta be, hogy Törökország légiereje jól szervezett, professzionális, erős és korszerű. A felkészülés már évekkel ezelőtt megkezdődött, a döntés már 2006-ban megszületett arról, hogy a százéves évforduló megünneplését emlékezetessé kell tenni. 2008-ban döntöttek újra Izmir mellett, mivel ott már volt tapasztalat a repülőnap-szervezéssel kapcsolatban. Itt meg kell jegyezni, hogy a törököknél eddig ritkábban került sor ilyen rendezvényre.

A szervezőknek köszönhetően végül 55 országból 146 repülőgép vett részt, 40 légierő a levegőben is bemutatkozott szóló vagy kötelékrepüléssel, az utóbbiak sorában összesen nyolc csapat szerepelt. A harci gépeken kívül számos teherszállítót is kiállítottak, ezek különösen népszerűek voltak a nagyközönség körében, hiszen belülről is meg lehetett tekinteni azokat. A török légierő, vagyis a Türk Hava Kuvvetleri mellett láthatók voltak a haditengerészet és a hadsereg repülőeszközei is, amelyeket a két napon összesen 160 ezer ember nézett meg. A szervezésben, lebonyolításban 3750 katona segédkezett, nekik is részük volt abban, hogy a rendezvény rendben és biztonságosan zajlott le.

Meglepetés keletről

A repülőnapokon a legtöbbször a nyugati országok gépei a megszokottak, ezúttal viszont több olyan helyről is érkeztek vendégek, amelyeket ritkán látni. Ilyen például a pakisztáni légierő, amely F-16-ossal és az új, a kínaiakkal közösen tervezett és gyártott JF-17-essel lepte meg a közönséget. Mindkét gép részese volt a dinamikus bemutatónak is, az F-16-os érdekessége, hogy 1988-ban a szovjetek ellen pontosan ezzel a géppel is elértek légi győzelmet. Az új kedvenc viszont a JF-17-es, amely a több korszerű típushoz hasonlóan rendkívül mozgékony, és jól manőverezik. Ez nem kis részben az orosz Klimov RD93-as hajtóműnek köszönhető, amely nem más, mint a MiG-29-eseknél alkalmazott RD33-as átalakított és modernizált változata.

Törökország és Pakisztán között régóta kiváló a kapcsolat, ez katonai területre is kiterjed, az ázsiai ország harci gépei rendszeres vendégei az Anatolian Eagle légi hadgyakorlatoknak. A két harci típus mellett a pakisztáni légierő elküldte Izmirbe egy további új szerzeményét, az oroszoktól vásárolt IL-78-as légi utántöltőt is, amelyekből összesen négyet állítottak üzembe. Ezt azonban nem használták az áttelepülésnél, a vadászok emiatt tankolni leszálltak Szaúd-Arábiában és Jordániában.

Speciális sólyom farkasbőrben

A török légierő az összes típusát bemutatta a repülőnapon, köztük olyanokat is, amelyek már nem sokáig lesznek használatban. Ilyen például az NF-5-ös, amelyet a kiképző alakulatok mellett a Türk Yildizlari csoport, vagyis a Török Csillagok is alkalmaz. Az Európában is jól ismert csoport mellett szerepelt az USAF Thunderbirds, a franciák Patrouille de France, az angolok Red Arrows, az olaszok Frecce Tricolori, a lengyelek Czerwone Iskry, a spanyolok Patrulla d’Aguila és a horvátok Krilja Oluje bemutató csapata is.

A törökök a saját "demo"-kötelék mellett szóló bemutatóval is jelentkeztek, fő típusuk, az F-16-os egy példányát látták el az alkalomból speciális festéssel. A Block 40-es gép hazai gyártású, és az Ankara közelében állomásozó 411. Farkas századhoz tartozik. A szóló bemutatóról egy éve született döntés, ezt követően a kijelölt állomány elutazott Hollandiába, hogy az ottani tapasztalatokat hasznosíthassák. A repülőnapot megelőző három hónap során gyakorolták be a bemutató pilóták a tervezett programot, amely aztán méltán aratott közönségsikert.

A bázis feladata

A reptér parancsnoka, Tasci Cigli szerint a százéves évforduló jó alkalom arra, hogy megismertessék munkájukkal a nagyközönséget. A repülés mindenhol egyre népszerűbb látványosság, ezért a jövőben több bemutatót is terveznek. A Török Csillagok például 6-7 alkalommal tartanak bemutatót az ünnepnapokon, és a török légierő egyre több külföldi repülőnapra küldi el gépeit és katonáit, pl. az idén Franciaországba, Hollandiába, Belgiumba és Angliába.

Az izmiri repülőnap komoly, de természetesen csak átmeneti változásokat hozott a bázis életében. Az eredetileg itt üzemelő gépek legnagyobb részét át kellett telepíteni más bázisokra, hogy elférjenek a vendégek. A hétköznapokon itt folyik a pilótanövendékek kiképzése. Az első lépcsőben 16 felszállás során tanulják meg az alapokat Siai Marchetti SF.260-as légcsavaros típuson, ezt követi 80 repülés a sugárhajtású Cessna T-37-esen. Ezek már kiöregedőben vannak, leváltásuk érdekes módon egy légcsavaros géppel, a dél-koreai KAI KT-1-essel történik. Ez kialakítását és teljesítményét tekintve nagyon hasonló a svájci Pilatus PC-9-eshez. A kiképzés későbbi szakaszában dől el, hogy ki kerül harci gépre, szállítóra vagy helikopterre. A leendő vadászpilóták a szuperszonikus T-38-ason folytatják kiképzésüket, a másfél éves időszak elméleti tudnivalóinak elsajátítása mellett 80 repülést is végeznek a típuson. Ezek sem éppen új gépek, de még egy ideig üzemben maradhatnak, mivel a közelmúltban fejeződött be a TAI (Turkish Aircraft Industry) által végzett korszerűsítésük. A modern avionikai rendszerekkel ellátott gépek kiválóan megfelelnek a haladó harckiképzéshez.

Különleges kötelék

Rendkívüli vendég volt a még prototípus stádiumban lévő Airbus A400M katonai szállítógép, amelynek a török légierő az egyik megrendelője. A TAI számos részegységét gyártja, a cég ugyancsak részt vállal az amerikai JSF programban, ezért nem véletlen, hogy a bemutatón ott volt az F-35-ös életnagyságú makettje is. A törökök törzsszekciókat építenek majd, és nem csak a saját gépeik számára.

A légi bemutató egyik legérdekesebb látványossága volt egy vegyes kötelék. A Solo Turk F-16-osa hat másik kötelék egy-egy gépével alkotott alkalmi csoportot, ez spontán szerveződött. Ez a látszattal ellentétben nem volt veszélyes, hiszen a pilóták képesek a szoros kötelékrepülésre, amelynek szabályai hasonlók mindenhol. A kötelék nemcsak a repülőtér felett húzott el, hanem Izmir más részei felett láthatták azok is, akik nem vettek részt a légi bemutatón.