Teljes cikk - 2014. november

Erik, a viking

A Gripen család legújabb tagja

Kővári László

Asvéd SAAB jelenlegi csúcstípusa, a JAS-39 Gripen hasonlóan a többi korszerű kortársához, folyamatos továbbfejlesztés alatt áll. A gépeken külső változást ugyan nem lehet észrevenni, de az egyre újabb szoftvercsomagok és fegyverzetintegrációk következtében a képességeik folyamatosan bővülnek.

A meglévő gépek harcászati kapacitása azonban nem változik, olyan alapadatok, mint az üzemanyag-mennyiség, a szállítható fegyverzet tömege maradt az eredeti szinten. Ezen a területen hoz nagymértékű változást a jelenleg fejlesztés alatt álló JAS-39E típus, amelyet a gyári szakemberek a betűjelzés alapján egymás között csak Eriknek neveznek. Ezen már markáns különbségek láthatók, a gép külsőre is átalakul. 40%-kal nagyobb befogadóképességű belső üzemanyagtartályok, erősebb hajtómű, plusz-fegyverzetfelfüggesztők jellemzik, ami koncepcióváltásra utal.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eredeti elgondolás hibás volt. Az új Gripen NG (New Generation) követi a többi fejlesztő trendjét, ami a nagyobb harcászati rugalmasságot részesíti előnyben, így a bevetéstervezőknek szélesebb lehetőségei lesznek a jövőben.

Egy harci repülőgép koncepciója, a tervezés alapelvei a megrendelő igényét követik. A Gripen tervezése idején Svédország légierejében 20 repülőszázad működött, számtalan tartalék repülőtér állt rendelkezésre, ezért nem volt szükségük légi utántöltésre, hanem egy gyorsan bevethető, kedvező költségű típusra, amely sokoldalúbb, mint a feladatspecifikus alváltozatokkal készült Viggen. A kis méret természetesen behatárolta a fegyverzet mennyiségét, ha a repülési időtartam vagy a hatósugár-növelés igénye miatt póttartályokkal látták el az alaptípust, akkor jelentősen csökkent a fegyverzet és annak variációs lehetősége. A szárnyak alá szerelt póttartályok mellett kettő BVR kategóriájú és két kis hatótávú légiharcrakéta fért el, ha csapásmérés volt a feladat, akkor az utóbbiak mellett két max. 450 kg-os bomba vagy két Maverick volt az egyidejűleg hordozható harci teher. Ez megfelelt a svéd légierő igényeinek. Az ország azonban a kilencvenes évektől részben változtatott a külpolitikáján, a svédek így annak ellenére bekapcsolódtak több katonai akcióba, hogy nem tagjai a NATO-nak. A közös feladatok végrehajtása során bebizonyosodott, hogy rugalmasabban alkalmazhatók azok a típusok, amelyek szélesebb fegyverzetpalettával és nagyobb harcászati hatósugárral rendelkeznek. Ez találkozott az exportpiac igényével is, így a SAAB az ezredfordulót követően hozzálátott az előtanulmányok kidolgozásához.

Ennek eredménye lett a Gripen Demo, amely az új változat "technology demonstratora" lett. A 803-as számú JAS-39B gépet építették át, pontosabban ekkor még csak a sárkányszerkezet változott. A két főfutó között alakítottak ki egy új tartályteret, az új futóműveket a megvastagított szárnytőbe húzták be. A törzs alatt így az eredeti egy helyett három fegyverzetfelfüggesztő fért el, amelyek mindegyike "nedves", azaz alkalmas póttartályok hordozására. Egyidejűleg azonban csak egy törzs alatti póttartály fér el, és abból is a kisebb, 1100 literes, az 1700 literesek helye a szárnyak alatt van. Mindezek miatt megnövelt hatósugár mellett is hordozhat nagy tömegű csapásmérő fegyverzetet a gép. A törzs oldalán lévő szívócsatornák keresztmetszetét is megnövelték, a nagyobb levegőigényű új hajtómű miatt. A General Electric F414-esére esett a választás, egyszerű okból. Ennek mérete alig nagyobb, mint az addig alkalmazott RM12-esé, amely az F414-es elődjének, az F404-esnek a svéd igények alapján továbbfejlesztett változata. Az amerikai haditengerészet Super Hornetjei számára kifejlesztett hajtómű hajszál híján tíz tonnás fékpadi tolóerőt ad le, ez közel 20%-kal haladja meg az RM12-es teljesítményét. A Gripen osztott szívócsatornáinak némileg magasabb az áramlási vesztesége, de még így is jelentős a rendelkezésre álló teljesítménynövekmény. Hogy mennyire, arról a berepülési program megkezdését követően győződhettek meg. A Gripen Demo 2008 májusában repült először, akkor még csak az aerodinamikai tesztek folytak, a későbbiek során 2009. január 21-én a Balti-tenger felett 8540 méteres magasságban huzamosan repült 1,2 Mach sebességgel kikapcsolt utánégető mellett.

A berepülési programot többször felfüggesztették a soron következő átalakítások idejére. Az első időben még üres volt az új tartály, hiányoztak az NG verzióhoz tervezett fedélzeti rendszerek, amelyeket apránként építettek be. A Demo megkapta a MAW (Missile Approach Warning), azaz a közeledő rakétákat észlelő optikai rendszert, amelynek négy infravörös/UV tartományban működő szenzorját a megvastagított szárnytő mellső részén, illetve a kilépőél mögött, hátul helyezték el.

Megkezdődtek a tesztek az olasz fejlesztésű, infravörös optikai célfelderítő rendszerrel is. A Skyward G szenzorát a szélvédő előtt építették be hasonló módon, mint az orosz típusokon, de azoktól lényegesen eltér. Az olasz Selex által fejlesztett berendezés képalkotó, és nagy távolságból olyan minőségű képet biztosít, hogy annak alapján felismerhető a felderített gép típusa. Ha az ellenfél csökkentett hajtómű-teljesítménnyel, szemből közeledik, akkor már elég csak 600 km/h sebességgel repülnie ahhoz, hogy a kismértékű aerodinamikai felmelegedése alapján "lássa" a rendszer. Az eszköz háromféle látószöggel dolgozik, nagy távolságú felderítés közben keskeny sávban pásztáz. Ha hőforrást észlel, akkor fixen követheti, ezenfelül arra is képes lesz, hogy éjszaka a pilóta látómezejében lévő HUD-ra vetítse a gép előtti terület infravörös képét. A passzív vételen alapuló rendszerek nem alkalmasak a felderített objektum távolságának meghatározására, ellenben a szög szerinti felbontásuk nagyon pontos. Ha a gép néhány forduló manővert végez, akkor a cél irányának változásából háromszögeléssel már van távolsági adat, de arra is lesz lehetőség, hogy két gép az adatátviteli rendszer együttműködésével határozza meg a távolságot.

Ugyancsak az olasz Selex fejleszti az új ES05 Raven fedélzeti radart, amely már AESA rendszerű, elektronikus sugáreltérítéssel működik, de mozgó antennával. Az antennatartó platform a gép hossztengelye körül forgatható, így a ferde "tányéron" lévő kb. ezer önálló adó-vevő egység látószöge összesen kb. 200 fok, vagyis jóval több, mint a ténylegesen fix antennával készülő AESA radaroké. Természetesen a pásztázási zóna egy időben ennél kisebb. Hasonló elvet alkalmaznak az Eurofighter új radarjánál is. Ugyancsak olasz lesz a Gripen NG saját-idegen felismerő (IFF) rendszere is. Ennek újdonsága, hogy három antennája irányított karakterisztikájú és párhuzamosítható a radar látószögével. A három célfelderítő, -azonosító eszköz adatait számítógép összegzi, megvalósul az új generációs típusokra jellemző "szenzorfúzió", és a pilóta számára már azonosítva, akár típusra meghatározva jelenítik meg a céladatokat. A gyártó információi szerint a komplex rendszer képes kellő távolságból az alacsony észlelhetőségű típusok detektálására is.

Az elektronikus berendezések műkö­dését az ARINC 653-as digitális adatbuszrendszer hangolja össze, ennek érdekessége, hogy nem katonai szabványok alapján készült. Az újabb fedélzeti rendszerek miatt nem valószínű, hogy sikerült csökkenteni a gép elektromosvezeték-hálózatát, ami a C/D verziónál elérte a 33 kilométert. Alapfelszerelés lesz a Cobra sisakdisplay, amelyet 3D-s audiorendszerrel látnak el. A pilóta ennek segítségével a fenyegetés irányából hallja a figyelmeztető jelzést, valamint az irányítás és a többi pilóta neki szóló beszédét.

A Gripen elektronikai hadviselési rendszere eddig is magas szinten állt, de az új verzióhoz teljesen újat fejlesztenek, kibővített kapacitással. A beépített zavaróberendezés mellett új, egyszer használatos eszköz is készül, az infracsapda- és dipóltölteteken kívül rendszeresítik az olasz Selex által fejlesztett Brite Cloud eszközt, amely kidobását követően rövid ideig nagy intenzitású elektromágneses sugárzással téríti el a közeledő radarvezérlésű rakétákat.

A Gripen NG tervezésének kezdetén még nem volt kikristályosodva egy sor dolog, és ami a leglényegesebb, megrendelés sem volt rá, ez behatárolta a SAAB lehetőségeit. Az exportpiac bizonytalanságára nem lehet milliárdokat alapozni, feltétlenül szükség volt a svéd légierő megrendelésére. Az előzetes szándék bizonyossá válását követően felgyorsulhatott a munka, de annak közben többször is kisebb irányt kellett változtatnia. Módosult néhány elvárás és magának a gépnek egyes részletei is.

Először úgy tervezték, hogy a meglévő JAS-39C/D-állomány átépítésével születnének meg az NG gépek, de mivel hosszú távú megoldásra volt szükség, jobb, ha a teljes sárkányszerkezet új építésű, nulla kezdeti üzemidővel. A takarékosság azonban elsődleges fontosságú, ezért amit lehet, azt felhasználnak a meglévő gépekből. A kabintető, a szélvédő, a külső elevonok, az üzemanyag-, hidraulika-rendszer berendezései stb. újra hasznosulnak, de a gép döntő többsége új lesz.

Az eredeti elképzelés szerint egy- és kétüléses verzióban JAS-39 E/F jelzéssel készültek volna az új Gripenek, aztán takarékossági okok miatt a gyakorló változat fejlesztését törölték. Kiképző repülésekre ugyanis tökéletesen megfeleltek volna a hosszabb távon párhuzamosan üzemben tartott JAS-39D gépek. Aztán ez is változott a brazil tender elnyerését követően, a dél-amerikai ország légierejének szüksége van a dedikált gyakorló változatra is, így az mégis létrejön.

Bebizonyosodott, hogy a MAW első szenzorainak elhelyezése nem szerencsés, ugyanis a szemből felülről érkező rakéták kívül esnek a látómezején, ezért új elhelyezést kellett keresni. Ugyancsak módosult a pilótafülke tervezett berendezése. Először az F-35-ösnél is alkalmazott megoldást preferálták, egyetlen nagyméretű képernyő uralta volna a műszerfalat, ezt később hagyományos megoldással három, a C/D verziónál már ismert méretű display váltotta, amelyek azonban másik gyártótól származnak majd.

A változó koncepciók eredménye volt, hogy a főfutókon kívül az orrfutómű kialakítása is módosuljon. Eddig két kisméretű kereket alkalmaztak, mindegyikben fékberendezéssel, az új verziónak egy nagyobb méretű kereke lesz, fék nélkül. Ez egyrészt könnyebb, másrészt pedig a NATO-bázisokon korlátozás nélkül üzemelhet a Gripen NG, hiszen nem kell attól tartani, hogy a pályavégeknél keresztben elhelyezett fékezőkötelekben elakad a kisméretű orrkerék.

A JAS-39E külső méretei eredetileg azonosak lettek volna a régebbi változatokéval, 7100 kg-os üres tömeg mellett. A szükségessé váló módosítások következménye azonban szinte minden más típushoz hasonlóan utolérte a svéd fejlesztőket is, a legutóbb közzétett adatok szerint a gép üres tömege 8000 kg lesz, hossza 15,2, fesztávolsága pedig 8,4 méterre nő. Mivel a maximális felszálló súly további növelése a futóművek újabb megerősítését, azaz tömegnövekedését vonta volna maga után, maradt az eredetileg tervezett 16 500 kg, így a hordozható fegyverzetet kellett némileg korlátozni.

2013 vége fontos dátum a típus történetében, ugyanis ekkor dőlt el, hogy Brazília az első lépcsőben 36 darab beszerzését tervezi. Ugyancsak véglegessé vált, hogy a svéd légierőbe 60 db kerül, de az azóta bekövetkezett ukrajnai események miatt nagy valószínűséggel tíz példánnyal megtoldják az igényt.

A végleges konfiguráció 2014 elején vált ismertté. A SAAB elkészítette a JAS-39E mérethű makettjét, amelyet külföldön először júliusban Farnborough-ban mutattak be. A kapcsolódó sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az első, már épülő 39-8 jelzésű prototípus 2015-ben készül el, egy évvel később követi a 39-9-es és 2017-ben a már végleges, a szériapéldányokkal azonos 39-10-es. A svéd légierő 2018-ban kapja meg az első példányokat, és azt követően egyre nagyobb lesz az éves gyártási mennyiség.

A makett tartogatott néhány meglepetést, ezek közül a leginkább szembetűnő a szárnyvégeken lévő kombinált rakétaindító sín és antennarendszer volt. Az eddigiekhez képest jóval nagyobb antennák AESA rendszerűek, és a legújabb gallium-nitrid technológiát alkalmazzák, amelyek lényegesen jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az eddig alkalmazott gallium-arzenid anyagból készültek. Ezek területén a világon egyedül a svédek tartanak lépést az USA-beli fejlesztőkkel. A makett függőleges vezérsíkja belépőélének alsó részén egy kis beömlőnyílás található, ugyanis a súlyponthelyzet miatt hátra kellett helyezni az AESA radar folyadékos hűtőrendszerének blokkjait. Az AESA radarnak ugyanis számos előnye mellett hátrányai is vannak, az eddigiekhez képest intenzívebb hűtést igényel. A kacsa vezérsík tövébe helyezik át a MAW mellső szenzorait, amelyeket a rendelkezésre álló svéd fejlesztés helyett az izraeli Elisra szállítja majd a PAWS 2 berendezéseit.

További különbség, hogy kismértékben módosult a jobb szívócsatorna alatti felfüggesztő helye, amelyre a célmegjelölő konténer függeszthető. Ez kijjebb került, ellenkező esetben a törzs alatti jobb felfüggesztőn lévő fegyverek nem férnének el.

Ha már a fegyverzetnél tartunk, akkor feltétlenül meg kell említeni, hogy ezen a területen is tetten érhető egy koncepcióváltás. A svéd stratégák elemzése alapján felértékelődik a stand off, vagyis a légvédelem megsemmisítési zónáján kívülről indítható csapásmérő fegyverek jelentősége. A gép a jövőben hordozhatja a közös fejlesztésű Tau­rus KEPD350-es szárnyas rakétát, amelynek több száz kilométeres a hatótávolsága. Rendszeresítik a BRU-61-es "intelligens" négyzáras felfüggesztőt, amelyre a kisméretű, kinyíló szárnyas GBU-39-es SDB bombák szerelhetők. Ebből elvileg négyet is hordozhat a gép, azaz 16 darab földi cél megsemmisítése lehetséges egyetlen bevetésen. Rendszeresítik a kombinált lézeres és GPS-irányítású GBU-49-est is, ezekhez dupla felfüggesztők állnak rendelkezésre. Légi célok ellen kis távolságra az IRIS-T áll rendelkezésre, a szárnyak alá ugyanezek, az AMRAAM vagy a közeljövőben elsőként a Gripen fegyverzetébe kerülő európai fejlesztésű MBDA Meteor kerülhet. Utóbbit a három törzs alatti felfüggesztőn is el lehet helyezni. A beépített fegyverzet nem változik, marad a jól bevált 27 mm-es Mauser BK27-es gépágyú.

Felmerülhet a kérdés, hogy az ötödik generációs lopakodótechnológiá­val készült harci repülőgépek korában van-e létjogosultsága a Gripen NG-hez hasonló fejlesztéseknek. A válasz egyértelmű igen, több okból. Az ötödik generációs típushoz képest jóval alacsonyabbak az üzemeltetési költségek, ezenfelül a korszerű fedélzeti elektronikával és fegyverzettel felszerelt típusok eredményesen vethetők be a legtöbb konfliktusban. Kicsi az esély arra, hogy nagy mennyiségben kerüljenek szembe náluk potensebb orosz vagy kínai harci gépekkel, amelyekből várhatóan kevés készül a jövőben. Az exportpiacon jó eséllyel jelenhet meg a továbbfejlesztett Gripen, amely főleg az elektronika terén közeli szinten áll majd az ötödik generációhoz.