Teljes cikk - 2021. március

Fegyverbarátság

A lengyel légierő - 1. rész

Filip Modrzejewski

Lengyel barátaink sok mindenhez kiválóan értenek, ám a légi hadviselés ezek közül is kimagaslik. Második világháborús elődeik nyomdokain járva katonáik méltó utódoknak bizonyulnak. Mindez az általuk használt felszerelésekre is igaz, hiszen kitűnő érzékkel fejlesztik haderejüket.

„Lengyelország és annak légiereje annyira erős, mint a pilótái.” Ezt egy barátom mondta, aki történetesen katonai pilóta, és igaza is volt. A lengyel hajózók bizonyították széleskörű ismereteiket, magas szintű precizitásukat, és nemcsak napjainkban, hanem a történelem során oly sok esetben. A légiflotta jelentős mértékű fejlesztése kapcsán talán nem is lehetne jobb időpontot választani a visszatekintésre, illetve a jelenlegi képességek bemutatására.

Dicső múlt

Mielőtt még belemélyednénk a jelenlegi helyzetbe, tekintsünk vissza egy évszázadnyi időt. A lengyel légierőt 1918 novemberében, az első világháborút követően hozták létre. Gépparkja elsősorban hátrahagyott, illetve zsákmányolt eszközökből állt, különféle Albatrosokból, LVG-kből, illetve Fokkerekből. Később a flotta jelentős fejlesztésen esett át, Krakkóban, Poznanban, Bydgoszczban és Deblinben is nyílt egy-egy repülőiskola - utóbbi még napjainkban is működik. Sajnos 1939 szeptemberében az eszközeik többségét az ellenséges csapatok megsemmisítették, a túlélők pedig külföldre menekültek. Nagy-Britanniában viszont több lengyel egységet is létrehoztak: a híres 300. és 301. századok bombázókat repültek, míg a 302. és 303. vadászgépeket. Hajózóik igencsak vakmerőek voltak, érdemes például megjegyezni, hogy a 303. század akkoriban a RAF legsikeresebb alakulatának számított.

A háborút követő nagy politikai átrendeződés eredményeképpen a lengyel légierő a Varsói Szerződésen belül tevékenykedett és szovjet, illetve hazai technikát üzemeltetett. Ilyen volt például a MiG-15, a MiG-23, a Szu-7, a TS-11, az An-2, az An-26 és a Mi-2 - néhány közülük mind a mai napig repül. Az elmúlt két évtized során a légierő jelentős fejlődésen ment keresztül, például F-16, CASA C-295M és G550 gépeket szereztek be, emellett számos típust is modernizáltak, többek között a MiG-29-est, a Szu-22-est és a W-3 Sokolt. 2014-ben egy új vezetési rendszert is bevezettek: a Lengyel Fegyveres Erők Főparancsnoksága az összes haderőnemet irányítja, békében és háborúban egyaránt. Most, hogy röviden átfutottunk a lengyel katonai repülés múltján, nézzük meg, mi a helyzet napjainkban a légierő, a szárazföldi hadsereg, illetve a haditengerészet ilyen jellegű alakulatainál.

Hidegháborús nagyvas

Lengyelország jelenleg 18 darab Szu-22-est üzemeltet, melyek a Swidwinben található 21. harcászati légi bázis állományába tartoznak. A repülőtér stratégiai jelentőségű elhelyezkedése miatt is fontos, de a legnagyobb, Drawsko Pomorskie lőtér is a közelében található. A Szuhoj már nem annyira jelentős, mint a 80-as, 90-es években volt: a radar hiánya, a régimódi önvédelmi rendszer és a napjainkban nem túl szélesnek számító fegyverzeti kombinációk miatt kevésbé potens, mint más típusok. Ugyanakkor a modern vadászgépek mellett a közvetlen tűztámogató vagy a csapásmérő bevetéseken még hatékony lehet, amihez jól jön a H-25, illetve a H-29 rakéta is. Az önvédelmi képesség alacsonyabb szintje sem jelenti azt, hogy használhatatlan lenne. Van egy másik szerepkör is, melyben a Szu-22 teljességgel lecserélhetetlen. Részt vesz a földi telepítésű légvédelem, illetve az elfogóvadász alakulatok kiképzésében, ezáltal mind a MiG-29, mind az F-16 számára fontos célpontot jelent. Mi több, a típus egyedüli európai üzemeltetőjeként gyakran járnak külföldön is, például gyakorlatokon vagy repülőnapokon. A Fitterek pilótái szerint gépük „a valódi embereknek való”: nagy, hangos és megbízható - ezáltal csodálatos élmény repülni vele.

A Szuhojok várhatóan 2025-ig maradnak hadrendben, ehhez a Bydgoszczban található katonai repülőgépjavító üzemben még egy modernizáción is átesnek. Ez egy “második életet” biztosít a számukra, így nemcsak a meglévő hajózók tarthatják fenn a jártasságukat, hanem még újakat is képezhetnek rájuk. A leginkább feltűnő különbséget az adja, hogy a korábbi zöld színt a MiG-29, illetve az F-16 esetében is használt szürke festés váltja. A modernizáció során új rádiót, illetve adatrögzítőt is beépítenek, ellenőrzik a különböző rendszereket, a lejáró üzemidejű berendezéseket pedig újakra cserélik.

A nagy túlélő

A korát tekintve második helyezett nagysebességű harci gép a MiG-29 Fulcrum. A típus még a szovjet befolyás idejének vége felé került beszerzésre, bár később még a csehektől, illetve a németektől is érkeztek ilyen gépek. A 25. évfordulót 2014-ben a 23. harcászati légi bázison, Minsk Mazowieckiben ünnepelték. A Fulcrum másik otthona a malborki 22. bázis. Napjainkban összesen 32 ilyen gép védi a lengyel légteret. A MiG-ek szintén nemcsak odahaza repülnek, hanem számos európai gyakorlaton is megjelennek. 2009 óta a spanyolországi Tactical Leadership Program-ban (TLP) is részt vesznek. Fontos feladatuk a NATO Baltic Air Policing (BAP) misszió, melynek keretében odahaza négy gép 24 órás készültséget biztosít. A légvédelmen túl az esetlegesen bajba kerülő polgári vagy katonai pilóták számára is segítséget nyújtanak. A légierő a litvániai BAP missziókban is részt vesz, immár hét alkalommal küldtek hajózókat és műszakiakat.

A lengyel fegyveres erők hadműveleti feladatain belül kiemelt jelentőséggel bír a légi fölény biztosítása, amely elsősorban a légierő felelőssége. Ez a tény vezetett ahhoz a döntéshez, miszerint a MiG-29-eseket modernizálják. Annak érdekében, hogy megfeleljenek napjaink harctéri követelményeinek, az analóg berendezéseket digitálisra cserélik és fedélzeti számítógépet is beépítenek. A pilótafülkében további kijelzőt is elhelyeznek, amely nemcsak az útvonalat jeleníti meg, de bevetéstervezésre is használható. A módosítások eredményeképpen a különféle adatok feldolgozása sokkal hatékonyabb, ezenkívül a felszállás is hamarabb megtörténhet.

A 23. harcászati légi bázison a Kosciuszko alegység hagyományait is tovább ápolják. Ennek egyik jele, hogy a MiG-ek függőleges vezérsíkjai különleges festéseket kapnak, ezeken a híres 303. század pilótái láthatóak, például Marian Pisarek, Wojciech Kolaczowski vagy éppen Miroslaw Fercic. A MiG-29 Demo Team számos euró­pai légi parádén is szerepel. Három pilótájuk a 23. bázis állományába tartozik, de egy újonc a másik alakulatól is érkezett. Immár nemcsak a lengyel, hanem a külföldi repülésbarátok is élvezhetik a mozgékony repülőgép, illetve a két utánégető által biztosított élményt.

Vándorsólymok

Bár a mig-29 igazán nagyszerű konstrukció, a nato légvédelmi rendszere, illetve a légierő egy modern, újabb generációs típust is igényelt. Napjainkban ez az F-16, melynek helyi neve Jastrzab, azaz Vándorsólyom. A légi fölény kivívásán és fenntartásán kívül számos különböző feladatra alkalmas, például közvetlen tűztámogatásra vagy éppen felderítésre - utóbbira a Goodrich DB110 konténer segítségével. A gépek két helyen állomásoznak: a 31., illetve 32. harcászati légi bázisokon, Krzesiny-ben, illetve Lask-ban. Előbbi kettő, utóbbi csak egyetlen század otthona, viszont az említett konténerek is náluk találhatóak, illetve a felderítő feladatokra is az ő hajózóik kerültek kiképzésre. A Viperek légiharc-arzenálja leginkább a Raytheon cég két rakétájából, az AIM-120C-5 AMRAAM-ból és AIM-9X Super Sidewinder-ből áll. A fegyverrendszerbe a Northrop Grumman (Westing­house) AN/APG-68(V)9 radar, illetve a Link 16 adatátviteli berendezés is beletartozik, ezekkel immár a hálózat alapú hadviselésben is részt vehetnek. A földi célpontok ellen AGM-65G Maverick rakéta, illetve Mk 82 és Mk 84 bombákat rendszeresítettek, amelyekhez Paveway lézervezérlésű, továbbá JDAM műholdas készletek is rendelkezésre állnak. Legújabb fejlesztésként az AGM-158 JASSM rakéták is beszerzésre kerültek.

Ami még érdekes lehet, hogy egy F-16-ost dinamikus bemutatókon is használnak. A Tiger Demo Team Krzesiny bázison települ és az első külföldi bemutatkozására a RIAT 2016 keretében került sor. A gépek nemcsak légi parádékon tűnnek fel, hanem számos gyakorlaton is, például az amerikai Red Flag, illetve az izraeli Blue Flag mozzanatain. Kuvaitba települve - a lengyel kontingens részeként - részt vállaltak az Inherent Resolve hadműveletben is.

Kicsi, de hasznos

A szállítógépek bemutatását a legkisebb típussal kezdjük, ami az An-28 módosított verziója. Az M-28 Bryza (Szellő) gyártója a helyi PZL Mielec, az összes példány tőlük származik. Terhelhetősége alapesetben 2000 kg, ám speciális berendezéseket, sőt akár fegyverzetet is hordozhat. A konstrukció igen népszerű Lengyelországban, még kiképzésre is használják. Három fő változatát rendszeresítették: a T hagyományos szállító, amely 17-19 utas számára üléssel is felszerelhető. Ezenkívül egészségügyi képességekkel is bír, utóbbi esetben hat fekvő vagy nyolc ülő sérült befogadására alkalmas. A „szalon” kifejezésre utaló VIP szállító S nyolc darab kényelmes üléssel rendelkezik. A belül padokkal, különleges világítással és a bekötéshez szükséges sodronykötelekkel ellátott TD jelű - ejtőernyős ugratásra szolgáló - gépekből öt különböző verzió is hadrendben áll, ezek felszereltségükben különböznek, például a TD-II NVG éjjellátó használatára is alkalmas.

A krakkói 8., illetve a Powidz-ban található 33. szállítórepülő bázis egyaránt nyolc-nyolc példányt üzemeltet. Gépeik viszonylag újnak számítanak: 2002 és 2017 között gyártották őket és némelyik modern, többfunkciós kijelzőkkel ellátott pilótafülkével rendelkezik, ami sokkal hatékonyabb tevékenységet tesz lehetővé. A feladatok többségét a katonai vezetők szállítása, illetve ejtőernyősök ugratása teszi ki, de humán transzplantációs repülésekre is gyakran veszik igénybe őket, például, ha egy donorszívet kell az ország egyik részéből a másikba eljuttatni. Az M-28-asok repülőnapokon is részt vesznek, leginkább a dinamikus bemutatókon szereplő gépek áttelepülését támogatják, szerte Európában. A radomi 42. kiképző bázis hét példánnyal rendelkezik, mivel ezek öregebbek, már nagyjavításon is átestek. A Bryzák tengerészeti szerepkörben is szolgálnak: Gdynia-Babie Doly, illetve Siemirowice repülőtereken a modern ARS-400, illetve ARS-800 radarokkal felszerelt verziók állomásoznak.

Univerzális képesség

A lengyel légierő következő szállítógépe a CASA C-295M, amely valóban igáslónak számít. A krakkói alakulat 16 példányt üzemeltet, melyek 2003-tól kezdve közel tíz év alatt folyamatosan érkeztek be. Ahogy a jelzés is mutatja, a gépek a speciális kommunikációs, illetve navigációs rendszerekkel ellátott katonai verzióba tartoznak, melyeket többfunkciós kijelzőkkel ellátott pilótafülkéhez integráltak. Ezenkívül Indra ALR 300Y2B önvédelmi rendszer is kiépítésre került, melynek lényeges eleme az AN/ALE-47 infracsapda vető. A repülőgép 480 km/órás utazó­sebesség mellett 5600, illetve 2200 km hatótávolsággal bír, utóbbi a teljes terhelésre vonatkozik. A típus modularitásának köszönhetően számos különféle feladatra használható, például öt darab NATO-raklapot, illetve az oldalsó felhajtható padokon vagy a harminc hagyományos ülésen utasokat is szállíthat. MEDEVAC konfiguráció esetén 24 sebesültet vehet a fedélzetére. Rámpájának, illetve bekötő rendszerének köszönhetően terhek, illetve ejtőernyősök deszantolására is alkalmas, utóbbiak az oldalsó ajtókat is használhatják. A típus fő feladata katonai felszerelések, fegyverek, veszélyes áruk, élelmiszerek célba juttatása, de kiemelt személyek szállítására, illetve MEDEVAC-ra, sőt az említett humán transzplantációs célokra is gyakran veszik igénybe. A C-295 részt vesz a missziókban tevékenykedő katonák ellátásában, illetve az európai repülőnapok kiszolgálásában is. A széleskörű feladatrendszernek köszönhetően a hajózók igazán nagy tapasztalattal rendelkeznek, sőt a 8. szállítórepülő bázis talán az egész légierő leginkább leterhelt alakulatának számít. Az egyik CASA 2008-ban Miroslawiec-ben sajnos katasztrófát szenvedett, a fedélzeten tartózkodó összes személy életét vesztette. A gépek eredetileg kék-szürke festést viseltek, mára az egységesítés jegyében ez a típus is teljesen szürke lett. Érdemes megjegyezni, hogy a géppark üzemeltetésében jelentős szerepet játszik a varsói PZL-EADS üzem.

Megbízható veterán

A lengyel légierő 2009-ben még a C-130 Herculest üzemeltetők közé is bekerült. Vissza nem térítendő katonai segélyprogram keretében az Amerikai Egyesült Államoktól öt darab felújított és modernizált C-130E-t kaptak. Az összes példány a powidzi 33. szállítórepülő bázis állományában található, a karbantartás is náluk történik. Bár a gépek már 45 évesek, az élettartam-hosszabbítás keretében a szárnyak középső részeit korábban lecserélték, így az üzemképesség fenntartása is könnyebb. A 3800 km hatótávolságú C-130E pilótafülkéje még teljesen analóg, a gép személyzete hét fő, amely pilótákból, navigátorokból, technikusokból és rakománymesterekből áll. A Hercules E változata 94 felfegyverzett katonát, avagy 74 sebesültet szállíthat, de a tágas törzsben akár három könnyű terepjáró is elfér. A fő feladatot a hazai, illetve külföldi repülések jelentik, kiemelten vették igénybe Afganisztánban, illetve Kuvaitban, de nagyobb ejtőernyős csoportok deszantolására is használják. A gépek jelentős időt töltenek nemzetközi környezetben, a NATO-gyakorlatok közül a Red Flag, a TLP, a Frisian Flag és a Tiger Meet eseményeit érdemes megemlíteni. Humanitárius célokra is használják, például a nepáli földrengés idején is segítséget nyújtottak. A típust a tervek szerint 2029-ig üzemeltetik, amikor is új gépekre cserélik majd.

A legújabb szerzemények

A C-130-ast repülő hajózók egy része Powidz-ból Varsóba költözött, hogy az 1. szállítórepülő bázis állományában megjelenő új Gulfstream G550, illetve Boeing B737-800 gépeken szolgáljon tovább. A kormány, illetve a felső vezetők számára megvásárolt két típus a lengyel légierő legfrissebb beszerzésének számít, 2017-ben kapták őket. Előbbiből kettővel rendelkeznek, ezek a 16 VIP utas számára nemcsak kényelmes elhelyezést biztosítanak, hanem még megbeszélések, sőt távkonferenciák lefolytatására is alkalmasak. A repülőgépek 940 km/órás sebességet, illetve 15 000 méteres magasságot érhetnek el. A személyzetek átképzése mára már elérte azt a szintet, hogy műveleti területen is önállóan hajthassanak végre feladatokat.

A Boeing 737 egy, a lengyel kormánytagok szállítására, a közepes kategóriában kiírt tender győztese. Az első B737-800 még 2017 végén érkezett, összesen hármat rendeltek. Eredetileg a hagyományos „turista osztályú” konfigurációval rendelkeztek, ám később az állami vezetők számára magasabb kényelmi szintű belsőt is igényeltek. A pilótafülke nemcsak többfunkciós kijelzőkkel, hanem a biztonságot növelő Head Up Display-el is fel van szerelve. A jövőben az összes példányt ellátják katonai IFF válaszjeladóval, többféle speciális navigációs berendezéssel, továbbá aktív és passzív önvédelmi rendszerrel.

Mint látható, a lengyel fegyveres erők igen változatos légiflottát üzemeltetnek. A felsorolás természetesen nem lenne teljes a különböző forgószárnyasok, illetve kiképzőgépek nélkül, ezeket az Aranysas következő számában mutatjuk be.