Teljes cikk - 2023. október
Gladiátorképző
Olasz Tájfunok–román Sólymok
Gian Carlo Vecchi
Magazinunkban már számos alkalommal mutattunk be a NATO légtérvédelmi missziójában szerepet játszó alakulatokat. Ezúttal a délkeleti szárnyra látogattunk, ahol napjainkban a Baltikumhoz képest is feszültebb a helyzet.
Az olasz légierő a saját területén kívül is aktívan részt vesz a közös NATO-határok védelmében. A Task Force Gladiator 2022 decemberében kezdte meg tevékenységét. A grossetoi 4., az istranai 51., a Gioia del Colle-ben települő 36., és a Trapani-Birgi bázison működő 37. ezredek állományából rotációs alapon négy darab EF-2000 Typhoon került kijelölésre. Ezeken kívül egy, a valós idejű légi helyzetképet biztosító Multi Data Link Processor (MDLP) állomás, illetve februárban és májusban egy-egy időszakra egy CAEW Gulfstream G-550 is érkezett. A személyi állomány esetében a mintegy 170-220 katona nem kevesebb, mint harminc szervezettől vett részt a misszióban. A kontingens mindennapi irányítását az olaszországi Poggio Renatico Aerospace Operations Command (légi műveleti parancsnokság) végezte, amely saját objektumából képes a világon bárhol települő alakulat vezetésére. Az említett légi eszközök mindegyike a romániai Mihail Kogălniceanu (MK) bázison szállt le, amely alig néhány kilométerre található Constanza városától, és a Fekete-tengertől. Ahogy az elhelyezkedés is jól mutatja, a kontingens kiemelt feladatát a NATO délkeleti szárnyának biztosítása jelentette.
Az olasz légierő romániai légtérvédelmi misszióinak története 2019-ig nyúlik vissza, a második pedig pont akkor zajlott, amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát. Eurofightereiket akkor a brit Royal Air Force hasonló gépei követték, majd a kanadai CF-188-asok (F/A-18 A/B Hornetek) vettek részt a feladatban. Ők 2022 novemberének végéig maradtak.
A helyszín szemrevételezését és az igények felmérését követően a szükséges anyagok helyszínre szállítása a pisai 46. repülődandár C-130J-inek, illetve a Practica di Mare bázison állomásozó 14. ezred KC-767-eseinek segítségével történt. Az áttelepüléshez más alakulatok is számottevően hozzájárultak, például a 3. hadosztály logisztikai parancsnoksága, a villanfracai 3. ezred infrastruktúrával foglalkozó részlege vagy éppen a Bariban állomásozó 3. tábori műszaki alakulat. Ez nemcsak egyszerű költözködést jelentett, hanem az EF-2000-esek és a CAEW repülőgép üzemeltetésének érdekében az előterek, illetve gurulóutak karbantartására, sőt felújítására is szükség volt. Mindez egyben azt is kiválóan demonstrálta, hogy az olasz légierő képes a világ bármely pontján a gyors és hatékony áttelepülésre.
Az MK a NATO jelenleg talán „legforróbb” bázisa: mindössze 70 km-re található Ukrajnától, illetve az odesszai régiótól. A szintén problémás Krím 370 km távolságra, tehát mindössze húszpercnyi repülésre van tőle. Utóbbi azért is lényeges, mivel az orosz légierők három fontos bázissal (Belbek, Szaki és Krimszk) is rendelkeznek ott, melyek modern Szu-27SzM, Szu-30SzM és Szu-35Sz gépek otthonai, sőt az ukrajnai légi hadműveletek többsége is onnan történik. Ezen kívül MK az orosz légvédelmi rendszerek egy részének hatótávolságán belül helyezkedik el. Emiatt a bázis mind az amerikaiak, mind a NATO szempontjából kulcsfontossággal bír, ami magával hozta a támaszpont jelentős modernizációját, illetve átépítését. A munkálatok többségének célja egy olyan objektum kialakítása volt, amely alkalmas a szövetséges csapatok befogadására-elhelyezésére, ezáltal a Fekete-tengernél létesített előretolt funkció betöltésére. Az olasz EF-2000-esek a helyi F-16 AM/BM-ekkel és a nem sokkal odébb található Borcea-Fetesti bázison települő spanyol EF-18-asokkal végezték a román, egyúttal a NATO légtér oltalmazását. Erre egyre feszültebb környezetben került sor, ugyanis Oroszország NOTAM légiközlekedési tájékoztatást adott ki arról, hogy a szomszédos, saját FIR (Flight Information Region) körzete kifejezetten katonai műveletekre szolgál és gyakorlatilag mindenki kerülje el.
Antonino Massara ezredes, a Gladiator harccsoport parancsnoka így fogalmazott: „Ennek következtében a két légtér határán a Fekete-tenger felett gyakorlatilag egy fal jött létre. A NATO egyik legfontosabb feladata az, hogy ne engedje meg az oroszoknak, hogy esetlegesen provokációt végezzenek a nyugati oldalon. Amikor orosz légijárművek közelítik meg a román FIR-t, az olasz készültség riasztásra kerül, majd készenléti pozíciót vesz fel. Ez elegendő a hatékony elrettentéshez: a másik fél repülőgépei még a légtér határ előtt visszafordulnak. A balti térségben a Kalinyingrádba tartó forgalom miatt érthetően jelentősebb a forgalom, a Fekete-tenger felett viszont jóval nagyobb szerepe van az elrettentésnek.” A készültségi szolgálaton kívül lehetőség van a közös gyakorlásra is, emeli ki az ezredes: „A románokkal és a spanyolokkal együtt számos 2-2, 4-2, 6-4 vagy éppen 8-4 arányú gyakorló légi harcot végeztünk, ezen kívül CAS tűztámogatást is repültünk. Kiemelt jelentőséggel bírt a közös tevékenység, a román és amerikai helikopterekkel végzett kiemelés, a COMAO összetett műveletek végrehajtása és az USAF B-52-es gépeinek kísérete. Részt vettünk a 2023-as két nagy NATO gyakorlaton az Air Defender, illetve a Dacian Strike eseményein. A kiképzési folyamat célját az úgynevezett „5. cikkely” érvénybe lépése esetén történő tevékenységre való felkészülés jelentette. Visszatérve a készültségre, két EF-2000-esünk a nap 24 órájában felszállásra kész, emellett gyakorló riasztásokra is sor kerül. Ezzel hatékonyan demonstráljuk az oroszok felé a romániai jelenlétünket.”
A 2022 decemberétől 2023 júniusáig tartó időszak során az olasz EF-2000-esek műveleti szempontból a spanyolországi Torrejonban tevékenykedő CAOC (Combined Air Operations Center) alárendeltségébe tartoztak. Ez a légi hadműveleti központ felel a NATO egész déli szárnyának légvédelméért, például ők végzik a készültségi erők esetleges riasztását is - a magyar Gripenek is az onnan érkező parancsra indulnak el. Ebben az esetben ez az olasz vadászgépekre, illetve a román FIR-re is igaz. Ennek érdekében folyamatosan nyomon követik a térség légiforgalmát, kiszűrve az esetleges veszélyforrásokat. Jól jellemzi a feladat nagyságát, hogy naponta mintegy 35 000 légijármű repül Európa felett és ezek jelentős része az említett térségen is áthalad. Amennyiben a NATO légtérben vagy annak közelében azonosítatlan, illetve az irányítással nem kommunikáló forgalmat észlelnek, az előírt rendszabályok lépnek életbe. Maga a Gladiator harccsoport csak júniusban négy éles, úgynevezett „Alpha Scramble” riasztást kapott, de ezeken kívül még számos esetben volt szükség a készültség szintjének emelésére. Annak érdekében, hogy „lehűtsék” az arrafelé igencsak forró kedélyeket, az olasz EF-2000-esekre a Litening II konténer is felszerelésre került. Ez a harcászati felderítő rendszer, amely egyúttal légijárművek nagyobb távolságról történő azonosítását is lehetővé teszi, mégpedig visszanézhető formában. A berendezés egyébként igen nagy felbontással rendelkezik és infravörös szenzorokat is integráltak bele.
A légtérvédelmi feladatokon kívül a Gladiator személyi állománya számos másik kiképzési feladatban is részt vett. Ilyen volt például a Dracula Flag gyakorlat, melyre a torrejoniak, illetve a hasonló szerepet betöltő németországi ramsteini központ közös felkérése alapján került sor. A műveletek során a két CAOC és a román légiforgalmi irányítás közösen dolgozott azon, hogy a helyi Sólymokkal együtt sikeresen fogják el a „vörös agresszor” erőket imitáló spanyolokat. A román légierő számára ez kiemelten fontos kiképzési feladatnak bizonyult, különösen az F-16 AM/BM MLU típus beszerzése és hadrendbe állítása miatt.
A Gladiator keretében - a légtérvédelmi missziók történetében egyedülálló módon - a pilóták még levegő-föld feladatokat is elláttak, mégpedig GBU-16 lézervezérlésű bombákkal. „Ez egy különleges lehetőség volt, melyre az olasz-román megállapodás biztosított lehetőséget. A fegyverek ide szállítása csak minimális problémát jelentett. Az éleslövészet nemcsak magára az alkalmazásra tért ki, hanem olyan bonyolult helyzet is imitálásra került, melyben a tüzérség, a helikopterek, a légvédelem is fontos szerepet játszott. A Dacian Strike 2023 mozzanataiban számos más repülő eszköz is részt vett, például amerikai forgószárnyasok, román IAR 330-asok, bacaui IAR 99-esek és különféle drónok.”
A beszélgetés végén az ezredes így összegezte tapasztalatait: „Az itt eltöltött nyolc hónap során nemcsak a hagyományos nemzetközi kapcsolatok javultak, de a helyi közösségekkel is megismerkedhettünk, segítve őket. Ilyen volt például a helyi kórház, melyet támogattunk vagy amikor egy gyerekcsoporttal közösen látogattunk el Bukarestbe.”
Bár az EF-2000 Typhoon gépek az otthoni bázisaiktól körülbelül 2000 km-re üzemeltek, sem karbantartási, sem fegyverzeti szempontból nem merültek fel komoly problémák. A hadrafoghatóság végig 100 százalék környékén maradt, természetesen ebben a légierő magasan képzett szakember gárdája is fontos szerepet játszott. Ők azok, akiknek köszönhetően az Eurofighterek gyakorlatilag bárhol a világon bevethetőek. A harccsoport gépei június végéig 1400 repült órát teljesítettek, az említett hadrafoghatóság egészen pontosan 98 százalékos volt. Ahogy szó volt róla, ebben a személyi állomány is döntő tényezőnek bizonyult. Ők egyébként különböző alakulatoktól érkeztek Romániába. A gépek kiszolgálásában kulcsszerepet játszottak a szó szerint éjjel-nappal dolgozó karbantartók, illetve a pisai 46. dandár katonái, akik a folyamatos alkatrész utánpótlást is biztosították.
A NATO légtérvédelmi misszióin belül az olaszok egyébként szinte már rekordernek számítanak: a keleti szárnyon kívül Izlandon és a Baltikumban is számos kontingensük volt már jelen. Az EF-2000-eseken kívül az amendolai 32. ezred F-35A gépei is teljesítettek már ilyen küldetést, mégpedig igen sikeresen. Az olasz légierő tovább folytatja ezt a tevékenységet, mellyel nemcsak a Fekete-tenger partvidékének, hanem az egész szövetség légterének védelméhez is aktívan járulnak hozzá.
