Teljes cikk - 2024. december
Irány Ausztrália!
A Cavour hordozó hosszú útja
Gian Carlo Vecchi
Azolasz haditengerészet zászlóshajója az új, ötödik generációs harci gépeivel, az F-35B-kkel együtt mérföldkőnek számító bevetésre indult. A különleges gyakorlat sorozat részeként többek között Ausztráliába és Japánba is eljutott.
2024. június 1-jén nagy napra ébredt a tarantói haditengerészeti bázis: a Cavour repülőgéphordozó az Alpino fregatt kíséretében öt hónapos útra futott ki. Az eseményen a Marina Militare (MM) parancsnoka és a haderőnem vezérkari főnöke Enrico Credendino, illetve Aurelio De Carolis tengernagy is megjelent. A cél ez esetben kiemelt jelentőséggel bírt: a 31. Tengerészeti Kötelék a hosszú bevetés során számos országot is érintett, ezalatt több gyakorlaton vett részt. Az egyik legjelentősebb ezek közül a Pitch Black, melyet a Királyi Ausztrál Légierő (RAAF) kétévente szervez. A másik a legendás RIMPAC (Rim of the Pacific): ez a világ legnagyobb haditengerészeti gyakorlata, melyet szintén minden második évben szoktak megtartani. A résztvevők között nemcsak az US Navy említhető, hanem például a Japán tengerészeti önvédelmi erők és a tajvani flotta is.
A Pitch Black eseményein nem kevesebb, mint 20 ország jelent meg, köztük Olaszország, Franciaország, Németország, Indonézia, Japán, Malajzia, Pápua Új-Guinea, Dél-Korea, Szingapúr, Spanyolország, Thaiföld, az USA, Nagy-Britannia, Brunei, Kanada, a Fidzsi-szigetek és Új-Zéland. India hat darab Szu-30MKI géppel, míg a Fülöp-szigetek a vadonatúj FA-50-essel érkezett. A GrupAer megnevezésű olasz kontingens fő célja a különböző nemzetek közötti együttműködés gyakorlása volt, elsősorban az ötödik generációs típusok, például az általuk nemrég beszerzett F-35B vonatkozásában. Természetesen mindez nemcsak az MM, hanem az Aeronautica Militare (AM) tekintetében is igaz. A Cavour fedélzetére 13 merevszárnyú gépet hajóztak be: az F-35B-ken kívül AV-8B-ket, sőt egy kétüléses Harriert is. A légierő másik, a flotta számára is támogatással bíró képességét a csatlakozó KC-767A tankerek jelentették.
A Darwin légi bázison a két olasz haderőnem szakemberei közösen dolgoztak: együtt építették fel azt a logisztikai hátteret, amelyre a műveletekhez volt szükség. Ilyen például a kommunikációs rendszer létrehozása, továbbá a különféle fogyó anyagok, az alkatrészek és a fegyverzet tárolása és kezelése. Természetesen mindez komoly kihívásokat jelentett, különösen, hogy a különböző szakterületek teljesen eltérő módon tevékenykednek. Végül minden problémát sikerült megoldani, mind a hordozó, mind a kitelepült részleg tekintetében.
A napi feladatokat mind az F-35-ösök, mind az AV-8-asok 2-4-6 gépes blokkokban repülték. Kiemeltnek számítottak az éjszakai bevetések, illetve a COMAO feladatok, melyek keretében több, mint 30 gépes kötelékek is a levegőben voltak. Ez persze azzal is járt, hogy a darwini állóhelyeken és gurulóutakon gyakran egyidőben akár 20-25 légi jármű is várakozott, mire megkapta a felszállási engedélyt. Az viszont máshol nem szokott előfordulni, volt, hogy tucatnyi katonai eszköz várakozott, amíg az éppen érkező civil kisgép leszállt. A gyakorlaton résztvevő tankerek egyébként máshol, az Amberley-i támaszponton települtek.
Az olasz F-35-ösök minden esetben a szárazföldről indultak, míg az AV-8-asok a hajóról is. A MM pilótái úgynevezett DACT (Dissimilar Air Combat Training) bevetéseken is részt vettek: ez az eltérő típussal végzett légiharcot jelenti. Ez nemcsak az amerikai F-22-esre, az indiai Szu-30-asra, az indonéz F-16-osra, a dél-koreai F-15-ösre, a japán F-2-esre és az ausztrál F/A-18-asra igaz, hanem a B-től eltérő kengurus F-35A-ra is. Az AM egyébként a tengerészek kiszolgálását is végző tankereken kívül harci gépeket is felvonultatott: az EF-2000-esek szintén számos légi harcban vettek részt. Fontos tényező, hogy az AV-8-as pilóták mindegyike az új típusra történő átképzés előtt áll, így a modern eljárások elsajátítása az ő esetükben is fontos célkitűzés. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a kötelék egyik tagja Fabio B. közel 3000 repült órájával a világ egyik legnagyobb tapasztalatú Harrier-pilótája.
Az MM hajózói nemcsak levegő-levegő, hanem csapásmérő küldetéseket is teljesítettek. Elsősorban az öreg 227 kg-os, Mk 82-es bombákon alapuló BDU-45B fegyvereket használták, melyek műholdas, illetve lézer vezérléssel is rendelkeznek. Természetesen az F-35-ösökre és az AV-8-asokra ezúttal gyakorló eszközöket függesztettek. A gyakorlat utolsó napjaiban a olasz légierő szakembereinek egy része átköltözött a Cavour hordozóra, hogy az ottani tevékenységet is gyakorolják. Ez egyébként élesben is így lenne: a vegyes kötelék, illetve az F-35B kiszolgálásában az AM is fontos szerepet játszik.
A gyakorlat végét természetesen a megszokott ünnepélyes zárórendezvény jelentette, melynek során az állomány különböző emléktárgyakat is kapott. A GrupAer parancsnoka Gian Battista Molteni sorhajókapitány szerint az esemény sikeresnek bizonyult: „Úgy látom, hogy a repülő bevetések tervezése, illetve végrehajtása során mind a csoport pilóta állománya, mind a többi szakember komoly lehetőséghez jutott. A gyakorlatnak köszönhetően akár 40 géppel végzett bevetésekre is alkalmassá váltunk. Különösen az amerikai F-22-esek, a szingapúri F-15-ösök és az indiai Szu-30-asok révén sajátíthattunk el új harcászati ismereteket. A különböző nemzetek tankergépei szintén nagy segítséget jelentettek. Jól jellemzi ezen műveleteket, hogy csak az utántöltésre fél franciaországnyi légtér állt rendelkezésre. A saját légierőnkkel történő együttműködés szintén fontos feladatunk volt, ezt tovább tökéletesíthettük.”
A Darwinba települt kontingens parancsnoka, Dario Castelli sorhajókapitány szerint az esemény a hadrafoghatóság tekintetében is fontos mérföldkőnek bizonyult: „A szükséges minősítéseknek köszönhetően az F-35B flottánk, illetve az azt alkalmazó kontingens képessé vált a szövetségeseinkkel történő együttműködésre. Ilyen szempontból a Pitch Black 2024 még inkább lényeges hadgyakorlat volt, ugyanis ennek révén immár a mediterrán térségen kívül is hosszabb időtartamú műveleteket végeztünk. Fontos kiemelni, hogy jelenleg az olasz az egyetlen európai haditengerészet, amely teljes mértékben képes ötödik generációs harci gép, konkrétan az F-35B éles bevetésére.”
A MM pilótái egyúttal azt is gyakorolhatták, hogy a COMAO során 30-35 eltérő nemzetiségű és típusú harci gépet irányítsanak. Ezen kívül maga a Cavour is fontos szerepet játszott: a hordozó nemcsak a gyakorlat során, hanem a mindennapi életben is repülés tervezési, illetve koordinációs funkciókat lát el. Mindez pedig az olasz légierő szempontjából is létfontosságú szempont. Július 21-én, a rendezvény nyílt napján egyébként több, mint ezer civil látogató tekinthette meg az egységet. A zászlóshajót nemcsak „átlagemberek”, hanem közjogi méltóságok is megtisztelték jelenlétükkel, köztük Richard Marles ausztrál miniszterelnök-helyettes, egyben a védelmi tárca vezetője, a helyi fegyveres erők vezetése, illetve a távoli országba akkreditált olasz nagykövet.
Bár a kenguruk földjén tartott gyakorlat véget ért, az olasz harccsoport számára tovább folytatódott a sorozat: a legjelentősebb állomásokat Japán, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, India, Pakisztán, Omán és Szaúd-Arábia jelentették. A tapasztalatszerzés, az együttműködés összehangolása, illetve a szükséges jártasságok megszerzése érdekében ezen az úton nemcsak a flotta, hanem a légierő szakemberei is részt vettek. Enrico Credendino tengernagy a jokoszukai kikötőben horgonyzó Cavour fedélzetéről jelentette be a nyilvánosságnak, hogy a hordozó harccsoportja az F-35-ös esetében elérte a kezdeti hadműveleti bevethetőségi minősítést. Ehhez a 2600 repült óra, illetve a 2700 különböző karbantartási ciklus mellett jelentős logisztikai tevékenységre és támogatásra is szükség volt. Mindez nem valósulhatott volna meg a légierő 32. ezredének együttműködése nélkül.
A szerző köszönetet mond a Marina Militare állományának, kiemelten Jacopo Rollonak, Giancarlo Ciappinának, Milos Argentonnak, Gian Battista Molteninek, Dario Castellinek, Antonio Rossinak, továbbá a Cavour hordozó pilótáinak és tengerészeinek.
