Teljes cikk - 2019. július

Összhangzattan

Nem muszáj másolni a szomszédot

Trautmann Balázs

Bár a közép-és kelet-európai térségben több NATO-tagország is található, a helikopter-beszerzéseknél az összehangoltság nyomát sem lelni. Ahány ország, (szinte) annyi típus és darabszám. De nincs mit csodálkozni ezen: a beszerzéseket sokszor a nagypolitika irányította.

Végre egy olyan terület, ahol Magyarország és a Magyar Honvédség kifejezetten büszke lehet: a katonai forgószárnyasok világa pont ez. Még 2018 júniusában jelentette be a Honvédelmi Minisztérium, hogy 20 darab Airbus Helicopters H145M könnyű, többcélú helikoptert vásárolunk. Ezt követte decemberben a 16 darab H225M közepes szállító megrendelésének híre. Szolnok ezzel „kipipálva”, méghozzá modern, korszerű nyugati típusok megjelenésével. De mi a helyzet a közeli és távolabbi térségünk flottáival? Ki mit rendelt, és van-e benne rendszer? Hát, nyomokban…

A nagyoktól az aprókig

Száguldjunk hát végig a kérdésben érintett államokon, Északról délre haladva. Az alaptézis a következő: minden állam a szovjet időkből örökölt légijármű-parkját (jellemzően a Mi-8/17 és Mi-2-es típusokat) cseréli le modernebbekre. Ezt tette a pöttöm Litvánia is, amikor még 2013. október 25-én három Eurocopter AS365 N3+ Dauphin-t rendelt meg, melyeket kutató-mentő szolgálatban használ, a Mi-8-asok helyett. A francia cég 2015-ben szállította le mindhárom példányt, amiket többek között digitális műholdas navigációval, időjárás-felderítő radarral, infravörös kamerarendszerrel és a széllökéseket automatikusan korrigáló, függeszkedés közben használható robotpilótával szereltek fel.

Virtuális utunk rögtön a legnagyobb piacra visz: Lengyelországba. Vitathatatlanul a lengyeleké Kelet-Közép-Európa legnagyobb és legmodernebb haderője, így légiereje is. Az ország régóta rendelkezik saját, igen fejlett repülőiparral, gondoljunk csak a Mi-2-es helikopterek licenc alapú tömeggyártására vagy az ennek alapján már saját fejlesztésként megjelent PZL Świdnik W-3 Sokół könnyűhelikopterre. Amekkora az ország, legalább akkora a kavarás viszont a jelenleg hadrendben álló Mi-8-as és Mi-17-es helikopterek 2012 óta bonyolódó cseréje körül. A 2015-ben regnáló, baloldali kormány az év áprilisában az Airbus Helicopters és a Heli Invest Services ajánlatát fogadta el és jelentette be nem kevesebb, mint 50 darab H225M Caracal megvásárlásának szándékát. Igen ám, de közbejött egy kormányváltás: az új, 2015 októberében megalakult jobboldali kormány azonnal jelezte, számára nem elfogadható elődje döntése. Nem meglepő módon a tárgyalások kudarcba fulladtak, a 3,4 milliárd dolláros üzletnek 2016 októberében lőttek. Az új szelek új elképzeléseket is jelentettek: nyolc harci kutató-mentő feladatra specializált gép mellett másik nyolc haditengerészeti, hajók és tengeralattjárók ellen bevethető helikoptert terveztek megvásárolni. Ebből is kevés valósult meg: a lengyel „zöldsapkásokat” kiszolgáló 7. különleges műveleti repülőszázad számára rendeltek csupán négy S-70i Black Hawk-ot, melyeket otthon, a PZL Mielec gyárában állítanak össze.

A tervek szerint 2019 végéig áll hadrendbe majd a miniflotta. Jól jártak a haditengerészek is, hiszen 2019. április 26-án 430 millió dollárért négy Leonardo Helicopters AW101-est vásárolt a védelmi tárca számukra. A forgószárnyasokat 2022-ig kapják majd meg. Az AW101-eseket a szárazföldről lehet majd üzemeltetni, a kiöregedő, jellegzetes csónaktestükről is ismert Mil Mi-14 Haze-eket részben felváltva. Ezeket is otthon építik majd meg: a Leonardo leányvállalata, a PZL Swidnik mérnökei és munkásai dolgoznak majd rajtuk. Továbbra is nyitott kérdés tehát, hogy melyik cég, mikor és mennyiért fog szállító- (Mi-8-asok és -17-esek, illetve a W3-asok cseréje), harci- (több mint kéttucatnyi Mi-24-es búcsúztatása) és további haditengerészeti (a két Oliver Hazard Perry-osztályú fregatton dolgozó, használtan vásárolt, hajófedélzeti Kaman SH-2G PL Super Seas­prite) példányokat szállítani. Igaz, Wojciech Skurkiewicz, a védelmi miniszter első helyettese szerint éppen erre lesznek jók az AW101-esek - pedig a két helikopter mérete között erős eltérések vannak. A Super Seasprite hossza 15,9 méter, forgószárnyának átmérője 13,4 méter és maximális felszállótömege 6120 kilogramm. Az AW101-es ehhez képest egy 19,5 méter hosszú, 18,6 méteres főrotorkörrel és 14600 kilogrammos felszállótömeggel rendelkező, köze­pes helikopter. Bármi is legyen az igazság, az kimondható: az elmúlt majd egy évtized tapasztalatai alapján még várhatóan évekig tart majd a további versenyeztetés, és a kiválasztás.

Tessék választani!

2019 májusának első hetében egy érdekes közlemény jelent meg az egyik kedvenc weblapomon, az amerikai külügyminisztérium védelmi beszerzésekért felelős ügynöksége, a DSCA weblapján. A nagyobb értékű, engedélyezett amerikai fegyvereladásokat felsoroló közlemények között május harmadikán külön-külön bukkant fel két, Csehországot érintő dokumentum.
Az első értelmében az ország engedélyt kapott arra, hogy 12 darab (azaz egy századra elegendő) Sikorsky UH-60M szállítóhelikoptert vásároljon a gyártótól. A 800 millió dollárra becsült értékű csomag része még 28 darab T700-GE-701D hajtómű (ebből 4 tartalék) és 29 H-764GU kombinált műholdas és inerciális navigációs rendszer. A gépeket légvédelmi és légiharc-rakétaindítást figyelő és észlelő AN/AAR-57(V)3 önvédelmi eszköz, AN/AVR-2B(V) lézeres és AN/APR-39C(V)l/4 radaros besugárzásjelző óvhatja meg. A pilóták részére 60 darab AN/AVS-6 éjjellátó szemüveget tettek mellé. A Black Hawk-okat egyértelműen könnyű támadó feladatokra is szánják. Ehhez 24-24 M240H 7,62 mm-es közepes, illetve M134D hatcsövű géppuska, 114 félaktív lézerirányítású 70 mm-es APKWS levegő-föld rakéta, 12 darab M261-es rakétaindító konténer, 12 GP-19 géppuskakonténer és hozzá ugyanennyi GAU-19B 12,7 mm-es, háromcsövű nehézgéppuska beszerzése volt szükséges, nem említve a derekas mennyiségű, különböző lőszert. A célok felderítéséért és azonosításáért, majd folyamatos követéséért a 13, megvásárolt, lézeres célmegjelölő modullal rendelkező, nappal és éjjel is használható MX-10D elektrooptikai kamerarendszer felel.

Emellé érkezhetnek a vérbeli harciak is: méghozzá négy Bell AH-1Z Viper formájában. A dokumentumban felsoroltak szerint, ha a cseh kormány rászánja a 205 millió dollárt a számlára, akkor emellé (azaz inkább bele) T700-GE-701D hajtóművet, négy M197 20 mm-es gépágyút és 14 darab AGM-114 Hellfire irányított rakétát kapna. Érdemes megjegyezni, hogy az amerikai közlemény szerint a cseh katonai és politikai vezetés az UH-60M és az AH-1Z/UH-1Y párosa között fog dönteni.
Nos, a Huey-k legutolsó változata, az UH-1Y Venom szintén 12 példánya egy korábbi, még 2017. október 23-i jóváhagyásában szerepelt - a 25 T-700-GE-401C hajtómű, a Brite Star II FLIR infravörös kamera, a szükséges önvédelmi rendszerek (AN/AAR-47 rakétaindítás és lézeres, AN/APR-39 radaros besugárzásjelző, AN/ALE-47 csaliszóró), illetve a diszkréten csak megemlített GAU-17A és GAU-21 önvédelmi géppuskák mellett - 575 millió dollárért. Döntés egyelőre még nem született, csak az látszik biztosnak Jakub Landovsky védelmiminiszter-helyettes 2019. márciusi szavai alapján, hogy kereken egy tucat, amerikai, többfeladatú forgószárnyas beszerzése a szándék. Ezekkel a jelenleg használt, keleti technikát cserélnék le, igaz, csak részben. A teljes flottafrissítéshez azonban 30-35 különböző gépre lenne szükség, figyelembe véve a 17 Mi-24V és Mi-35-ös harci-, a 16 MI-17S, az öt Mi-17-es és a négy Mi-8-as összmennyiségét. Maradnak viszont a W-3A Sokół könnyű szállítóhelikopterek, melyeket modernizálva és nagyjavítva, a kellő élettartam-hosszabbítást követően továbbra is kutató-mentő és sebesültszállító feladatokra használnak majd.

Látványos beszerzések

Hasonlóan amerikai utat jár be a velünk és csehországgal is szomszédos szlovákia. Ők jóval korábban léptek már, hiszen még 2015 februárjában kapták meg a zöld jelzést Washingtontól kilenc darab UH-60M Black Hawk beszerzésére, 450 millió dollár értékben. A szokásos logisztikai, kiképzési és támogatási szolgáltatások mellé elfért még a kosárba 18 plusz két tartalék T700-GE-701D hajtómű, 20 inerciális és műholdas navigációs, 11 AN/APX-123 barát-ellenségazonosító és ARN-147 VHF VOR/ILS rendszer (rádióadókon alapuló műszeres navigáció és leszállás), illetve AN/ARN-153 TACAN taktikai navigációs rendszer. Megjegyzendő, hogy fegyverzetről vagy az elektronikai önvédelmi rendszerekről nem esett szó a közleményben. Az első géppár - Bremerhaven német kikötőjébe hajón érkezve, majd onnan közös szlovák-amerikai hajózószemélyzettel felszállva - már 2017. június 26-án, majd a következő kettő pedig július 12-én érkezett meg Prešov repülőterére - érezhetően a képzéshez szükséges, gyors leszállítás állt az amerikai fél érdekében is. A kutató-mentő feladatokra is alkalmas, belső póttartályokkal és „fast rope” kötélrendszerrel is felszerelhető forgószárnyasokat elsőként a 2017-es sliači SIAF repülőnapon mutatták be a hazai és a nemzetközi közönségnek. A maradék öt Sólyomnak 2019 végéig kell majd megérkeznie Szlovákiába.
Ezzel azonban nem volt vége a tengerentúli bevásárlókörútnak. A hibrid hadviselés idején a belbiztonság is kiemelt szerepet kap: erre a célra kilenc könnyű, két hajtóműves Bell 429 GlobalRanger érkezik Szlovákiába, WESCAM MX-10 nappal és éjjel is remekül látó kamerarendszerrel, mindössze 150 millió dollárért.

A könnyű kategóriában lépett látványosat Horvátország is: igaz, itt a használt, de kiválóan bevált technika hadrendbe állítása volt a kiválasztott út. Természetesen itt is az Amerikai Egyesült Államokhoz fordultak a katonák, s onnan érkeztek a Bell OH-58D Kiowa Warrior-ok. Déli szomszédunk meglehetős komoly harci tapasztalatokra tett szert a függetlenségi háborúban (1991-1995), ahol a helikopterek nagyon fontos szerepet játszottak - természetesen elsősorban a jugoszláv (azaz szerb vezetésű) oldalon, de a háború későbbi szakaszában már megjelentek a horvátoknál is a fegyverembargót kijátszva odaérkező Mi-8-as, Mi-17-es és Mi-24-es helikopterek. Az első, nagyobb számban alkalmazott nyugati technikát az apró MD 500-asok jelentették, melyeket Bell 206B-3 JetRanger III-asok váltottak fel 2001-től - elsősorban oktatási-kiképzési feladatokra alkalmazva őket.
A közepes szállítókapacitást továbbra is a Mil-iroda mindenhol bevált igáslovaira bízzák: a 10 Mi-171S és az egy szem Mi-17-1 VA mellett a Mi-8-asok számos változata is dolgozik horvát színekben. A problémásabb területet a harci képesség jelenti: itt a Mi-24D-k (2002) és a modernebb V-k (2005) nyugdíjazását követően komoly hiányosságok léptek fel, melyet a volt ellenségére, a szomszédos Szerbiára fél szemmel azért még mindig odafigyelő horvát katonai vezetés nehezen fogadott el. Az országgal szoros szövetségesi kapcsolatot kiépítő Washington sietett a segítségükre, amikor 16 darab, 2010 és 2012 között épített OH-58D Kiowa Warrior felderítő és könnyű támadó helikoptert adott át (plusz három szimulátort). Az adomány értéke a kiképzőrendszerekkel és a tartalék alkatrészekkel együtt hivatalosan 29,14 millió dollár volt, melynek felét az Egyesült Államok vállalta magára, a másik felét pedig Zágráb törleszti 2016 és 2020 között.
A jellegzetes, a főrotor fölé szerelhető kamerarendszerről ismert, egy hajtóműves gépeket az átadás előtt felújították és ellátták a horvát haderőben történő üzemeltetéshez szükséges eszközökkel is. Az első öt példányt még 2016. június 30-án repítette át az amerikai légierő egy C-5B Galaxy óriása a Zadar-Zemunik repülőtérre, egy bedobozolt szimulátor kísére­tében. A maradék 11 példány is Galaxy-tehertérben érkezett ide 2016. december 3-án, a pótalkatrészes paletták és konténerek, illetve a maradék két szimulátor mellett. Az első éleslövészetekre 2017. november 10-12 között került sor a Slunj melletti „Eugen Kvaternik” lőtéren, ahol a 12,7 mm-es géppuskakonténerekkel, a 70 mm-es Hydra nem irányított és az AGM-114 Hellfire irányított rakétákkal (ez utóbbi esetben gyakorló változattal) is dolgoztak a hajózók. A pilóták és a műszakiak kiképzését szintén amerikai, szerződéssel foglalkoztatott civilek végezték el. Megjegyzendő, hogy déli szomszédunk volt az első ország, mely válogathatott az amerikai hadsereg 340, (ma már tudjuk, téves döntés alapján) leállított Kiowa-iból. A tengerentúlon ugyanis azt feltételezték, hogy ezek kiválthatóak az AH-64E Guardian/RQ-7 Shadow helikopter-drón párossal. A dolog nem nyert, olyannyira, hogy már folyik az előkészítése az amerikai hadsereg leendő új, könnyű felderítő és támadó helikopter beszerzési programjának. A horvát példányokat amúgy az amerikai hadsereg 17. lovassági ezredének 1. százada használta az észak-karolinai Fort Bragg-ben, s a horvát szakemberek itt válogatták ki őket 2015 novemberében.

A már emlegetett Szerbia is lépett: 2016. december 28-án kilenc darab kéthajtóműves, könnyű többfeladatú H145M-et rendelt az Airbus Helicopters-től. Hat ebből a hadsereghez, míg három a belügyminisztérium helikopteres egységéhez kerül, a belgrádi Nikola Tesla nemzetközi repülőtérre. Maradnak viszont a SOKO által licenc alapján gyártott Gazelle 341H Partizan-ok és a 342L GAMA-k, melyeket a felderítés mellett páncéltörő feladatokra is használhatnak (342L, 9M14M Maljutka rakétákkal). Az első, ballisztikus páncélzattal, „fast rope” kötélrendszerrel, nappali és éjszakai felderítő és célkövető kamerarendszerrel, illetve a leendő magyar gépekhez hasonlóan HForce fegyverrendszerrel ellátott H145M-et 2018. november 23-án vették át.

Nagy méret, nagy kavarodás

Elértünk délkeletre, Romániába. Az ország méreteihez méltó bonyodalmak övezik NATO-szövetségesünk helikopterbeszerzési programjait, pedig - Lengyelországhoz hasonlóan - komoly múltra visszatekintő repülőiparral rendelkeznek.

2018 novemberében az állami tulajdonban lévő IAR Brasov és az Airbus Helicopters aláírta a H215M többcélú, közepes helikopterek gyártását jelentő, 15 évre szóló megállapodást. A tervek szerint nem csupán a román fegyveres erőket, de a kelet-európai és más, költségérzékeny exportpiacokat is innen látnák el a korábban Eurocopter AS532 Cougar néven ismert, 9 tonnás maximális felszállótömegű, két hajtóműves géppel. Mind a francia, mind a román fél kevéssé titkolt célja volt a magyar megrendelés elnyerése, de ezt, mint már tudjuk, a „nagytestvér” H225M vitte el. Nem sikerült egyenesbe hozni a légierő IAR 330-asait (licenc alapján, helyben gyártott SA330L Puma) leváltó programot, még úgy sem, hogy Brassóban már (minden értelemben) áll az 52 millió eurós francia befektetéssel kialakított gyár, és várná is az első megrendelést. Mint 2017 szeptemberében Serge Durand, az Airbus Helicopters igazgatója jelezte, egy minimum 16 gépes megrendelés lenne szükséges ahhoz, hogy a brassói gyártósor életre keljen. Az eredeti elképzelések szerint már 2017-ben elkezdtek volna dolgozni a munkások, csak hát azóta sem érkezett egyetlen vevő sem.

Mindezek mellett az öreg Pumákat a lehetőségekhez képest igyekeznek kihasználni, nem csak odahaza, de távoli hadszíntereken is. A jelenlegi tervek szerint négy IAR-330L szállítóhelikopter települ át 2019 augusztusában a Mali-ban lévő Gomába, a hajózókat és a kiszolgáló személyzetet jelentő, 120 fős kontingenssel együtt. Az ENSZ MINUSMA misszióját támogató egység október 15-re érheti el a teljes műveleti képességet. A forgószárnyasokkal a teher- és személyszállítás mellett elsősorban kutató-mentő, sebesültszállító és légifelderítő feladatokat hajtanak majd végre, a kéksisakosokat támogatva. A gépeket emiatt teljes kutató-mentő felszereléssel, illetve a hadszíntérnek megfelelő modernizálással és plusz páncélzattal, a hajtóműveket kímélő porvédőkkel szállítják. A román csapat előtt Kanada látta el ezeket a feladatokat, három CH-147F Chinook-kal és öt CH-146 Griffon-nal.