Teljes cikk - 2013. június

R, azaz Razvedcsik

Az orosz medve szemei és fülei - 1. rész

Zsig Zoltán

Hasonlóan más országokhoz, az orosz haderőnek is nagy szüksége van légi felderítési információkra. A jelenleg szolgálatban lévő típusokat a szovjet időkből örökölték. Habár egyes képességeik még ma is figyelemre méltóak, de mégiscsak eljárt felettük az idő.

A légi felderítés szinte egyidős a katonai repüléssel, a pilóták számára a magasból szó szerint kitárulnak a lehetőségek. Vizuálisan is végezhetnek megfigyelést, de az ilyen célra felszerelt speciális repülőgépek sokkal alkalmasabbak a felderítésre. Olyan típusokra van szükség, amelyek optimális körülmények közt, megfelelő sebességi és magassági tartományban képesek elérni a kijelölt területet. Minden feladatra alkalmas repülőgép nem létezik, ezért eltérő típusokat, változatokat használnak.

A Szovjetunióban a legtöbb gépet nem kifejezetten felderítésre konstruálták, hanem bombázókat vagy vadászokat alakítottak át. Egyes esetekben az önvédelmi vagy csapásmérő képességet is megtartották. A típusjelben szereplő R betű (razvedcsik) mutatja a feladatkört.

A felderítés célja információszerzés az ellenség földi és tengeri objektumairól, a terepviszonyokról, az időjárásról és más olyan körülményről, amely szükséges a különböző parancsokságoknak, hogy a harctevékenységüket megszervezzék, végrehajtsák. Három főbb kategóriába osztályozhatók a prioritástól, valamint a behatolási mélységtől függően.  A saját vonalaktól való távolságot figyelembe véve hadászati, hadműveleti és harcászati felderítést különböztettek meg a régi szovjet besorolás szerint.

A nehézsúlyú információszerző

A hadászati kategóriába egy igazán méretes típus tartozik, amely egyben nagy sebesség elérésére is képes. A Tu-22MR esetében a megnevezés is érdekes, ugyanis egyes helyeken Tu-22M3R-ként szintén említik. Amint a típusjel mutatja, a Tu-22M3-as bombázó alapján készült el, egy tucatot gyártottak le belőle. A feladatkörhöz szükséges berendezéseket a belső fegyvertérbe építették be. Ezek közül a legfontosabb a Sompol lokátor, de elektronikai hírszerző eszközök számára is volt hely bőven. Szintén láthatók a törzs alatt ablakok, melyeken keresztül a fotóapparátok dolgoznak.

A Tu-22MR-eket a nagyobb távolságú felderítésre rendszeresítették, de bevetésükről vagy egyáltalán a gépről magáról nagyon kevés információ áll rendelkezésre. Mint ismeretes, 2008-ban egy ilyen gépet szedett le a grúz légvédelem a Dél-Oszétiáért vívott háborúban. Az oroszok legalábbis azt állítják, hogy egy fegyvertelen Tu-22MR-t lőtt le az ellenfelük Buk rakétával, bár az a Tu-22M3-as kötelékkel együtt repült. Napjainkban még két példány lehet hadrendben, ezek a többi bombázóval együtt a Belaja bázison állomásoznak.

Szu-24MR és MP

A Szu-24MR-t is egy variaszárnyú bombázógépből alakították át, a méretéből adódóan azonban kisebb távolságon belül, vagyis harcászati felderítésre alkalmazzák. Az eredeti csapásmérő változatból megmaradt a Relief terepkövető lokátor, de elhagyták a lézeres céltávmérő/megjelölő és televíziós rendszert, valamint a gépágyút, hogy legyen hely a specifikus eszközök számára. Ezekből sokat építettek be, ami nem okozott gondot, hiszen a 38 tonnás felszálló tömegbe bőven belefér.

Az egyik hagyományos felderítő eszköz az orrfutó aknája mögött lévő AP-402 panoráma-fényképezőgép. 400 m-es magasságból 0,2 m-es a felbontása, vagyis ekkora tárgyakat már fel lehet ismerni. Repülés közben 150 és 2000 m magasságig készíthetnek felvételeket 600-1320 km/h sebességtartományban. A második fényképezőgép feladata eltér, az A-100-as a bal oldali beömlőnyílás alá került, méghozzá ferdén előre beállítva.

Az elektrooptikai eszközök is megjelentek a Szu-24MR-en, mint például az Ajszt-M televíziós kamera, ami az AP-402 mögött található. Az éjszakai feladatokra vagy az álcázott célok megtalálására a Zima infravörös szenzort alkalmazzák, amely akár 0,3 C-os hőmérsékleti eltérést is érzékel. Így járműveket vagy egyéb katonai eszközöket különböztethetnek meg a környező tereptől. Természetesen nem lehet a mai éjjellátó kamerákhoz hasonlítani, a kép minősége sok kívánnivalót hagy maga után. A felvételeket filmen rögzítik, a szürke árnyalataival.

A Szu-24MR radaros felderítésre is alkalmas az RDSz-BO Stük (bajonett) oldalra néző szintetikus apertúrájú lokátorral. Az antennákat az orr két oldalán építették be. A körülményektől függően 4-25 km távolságban mozgó célpontokat érzékel, és térképező üzemmódban is működik, 5 m-es felbontással.

A gép lehetőségei ezzel még nem merültek ki, ugyanis speciális feladatokra külön eszközök alkalmazhatók konténerben elhelyezve. A törzs alá függeszthetik a Tangázs nevű berendezést, amely elektronikai hírszerzésre szolgál. Az Efir-1M a hidegháborús időket idézi, ugyanis radioaktív sugárzás mérésére használható, a levegőből vesznek vele mintát. Az atomfegyverek alkalmazásának idején fontos szerepe lett volna. A harcterület szennyezettségét vizsgálhatják vele, hogy egy területen áthaladhatnak-e a saját erők, vagy mennyire jelent veszélyt a közelben lévő alakulatokra a bekövetkezett atomrobbanás. A csernobili katasztrófa idején több bevetést teljesítettek vele, nagy hasznát vették a helyzet értékelésekor. Az eszköz ma is jól jöhet, nukleáris balesetnél felderíthetik a reaktort és környékét.

A Spil-2M szintén érdekes berendezés, lézersugárral pásztázza a terepet, 25 cm-es felbontással.  Minden napszakban alkalmazható, de csak ha az időjárási körülmények jók, a füst, felhő és pára akadályozza a lézersugár terjedését. Hasonlóan a többihez, ennél is egy filmre kerülnek a felderítési információk.

A Szu-24MR esetében több módszer is rendelkezésre áll, hogy meg­gyor­sít­sák a felderítési információk feldolgozását. A gépről a VPSz-1 rádióberendezéssel a felsoroltak közül három eszköz adatait még repülés közben egy földi vevőállomásra sugározhatják. Erre persze csak akkor nyílik lehetőség, ha közvetlen kapcsolatot tudnak létesíteni. Az elektrooptikai eszközök, vagyis a televíziós kamera, az infravörös szenzor, valamint a lézeres Spil-2M által begyűjtött információkat továbbíthatják a Poszrednyik 1-es központba. Ezt egy nagy komplexumnak kell elképzelni, amely teljesen mobil, összesen 12 teherautóból áll. Ebbe beletartozik két generátor, egy vevőállomás, amely folyamatosan követi a Szu-24MR-t. A többi járműben az értékelők dolgoznak, akik a leszállás után 20 perccel már képesek a filmek előhívására és a többi információ elemzésére.

Az AP-402-es fényképezőgép képeit is megkaphatják hamarabb, ugyanis egy speciális filmkazettát a Kadr rendszerrel ejtőernyővel ledobhatnak. A nagy hátránya viszont az, hogy ez kevesebb filmet tartalmaz, mint a normál kivitelű. Lapunk szerzője, Vándor Károly maga is látta ezen kisméretű ejtőernyővel ereszkedő tárgyak dobását Kunmadaras környékén, hiszen ott is állomásozott 12 Szu-24MR. 

A Magyarországon lévő gépeken további érdekes dolgokat is megfigyelt, ugyanis két különböző változatban készültek. Csak a gépek egyik részén voltak láthatók a szárny feletti áramlásterelők. A navigátor műszerfalára sem minden esetben építettek be képernyőt, az néhányból hiányzott.

A Szu-24MR egyébként sok más téren is korszerűnek számított a maga idejében, már rendelkezett fedélzeti számítógéppel. Nemcsak a földi telepítésű RSzBN rádiónavigációs rendszerrel tájékozódhatott a személyzet, hanem a MISzP-15 inerciális navigációs helymeghatározóval is. Az önvédelemre egy integrált rendszert kapott a gép, ennek része volt az besugárzásjelző, az infra- és dipólszóró, a Gerani F aktív zavarókészülék és a MAK-UL rakétaszenzor. Az utóbbi kettő a törzs felső részén kapott helyet, mert a kis magasságú repülés közben csak abból a féllégtérből jelentenek veszélyt az ellenséges vadászok.

A repülőgép belső fegyvertartóin 3000 literes póttartályok függeszthetők, de támadó fegyverzetet is hordozhat. Legtöbbször inkább csak két R-60-as rakétát látni a Szu-24MR-en, önvédelmi célra. Ezeket aszimmetrikusan függesztik fel, csak az egyik oldalon, dupla indítósínen.

A kis számban gyártott Szu-24MP változat hasonló megjelenésű, de kifejezetten rádióelektronikai információszerzésre szánták. Ezen nincsenek kamerák, mivel antennákkal szívja magába az adatokat. Az orr két oldalán lévő dielektrikus panelek formája eltér az MR-től, alul pedig egy kiemelkedő burkolat figyelhető meg. A hűtőnyílások kisebbek, inkább a bombázógépekhez hasonlóak.

A szívócsatornák alatt terelőlemezek vannak, hátrébb pedig L alakú antennák láthatók a főfutók aknái előtt.

A Szu-24MR és MP felderítők a 80-as évek elején igazán korszerű repülőgépeknek számítottak a maguk kategóriájában. A miniatürizálás a szovjet időkben még nem ment igazán, az akkori viszonyokhoz képest analóg eszközökkel ugyan, de modern és előremutató megoldásokat alkalmaztak. Mára azonban a berendezései elavultak, akárcsak a repülőgép műszerei. A felderítő eszközök nem felelnek meg a kor követelményeinek, a digitális technika túlszárnyalta ezeket a képességeket.

A Szu-24-es csapásmérők esetében a gépek egy részét korszerűsítették, de a felderítőgépek hasonló modernizálásáról nincs hír. Ennek ellenére valószínűleg még több évig repülnek, később más típusokkal váltják le a végleges kivonásig. Oroszországban jelenleg a Szu-24MR-ből 60-80, az MP-ből pedig kb. 4 darab lehet hadrendben. A szomszédaik időnként észlelik a tevékenységüket, a Lengyelország és a Baltikum határait szokták megközelíteni.

A sebességrekorderek

A MiG-25-ösök speciális változatait szintén használják, igaz, alig néhány példány maradt. A 60-as években a P jelzésű vadászokkal párhuzamosan fejlesztették ki a felderítő változatot is. Ez valóban képes volt a 3 Mach sebességre, hiszen légellenállást növelő fegyverzetet nem hordozott.

A korai MiG-25R-hez képest később jelentős módosításokra került sor. Az RB változatot az elsődleges feladatkörön kívül bombázásra is alkalmassá tették, a Peleng navigációs rendszer segítségével nagyobb magasságból viszonylagosan pontosan végezhették a dobást. Az ejtőlőszer szintén különlegesnek számít, a FAB-500M6 ugyanis hőálló borítást kapott, hogy a nagy sebesség következményeit elviselje.

A 70-es évektől kezdve sok egyéb változat is elkészült, jelenleg három, az RBT/RBF/RBS gépek használatáról találni beszámolókat. Ezek túlélték a vadászváltozatú 25-ösöket, az üzemeltetési költségek, a logisztikai nehézségek, az öregedő sárkányszerkezet és hajtómű ellenére nagy szükség van a képességeikre. Rugalmasan bevethetők nagyobb távolságban is, a repülési jelemzőik miatt jó az esélyük a túlélésre, és gyorsan visszaérnek.

A MiG-25RBT az optikai eszközökön kívül rendelkezik a Tangázs elektronikus felderítő berendezéssel. Ezzel széles frekvenciatartományban képes megfigyelésre és az információk rögzítésére.

A MiG-25RBF kifejezetten rádióelektronikai felderítésre specializálódott, amit a Sar-25-ös berendezéssel végeznek el. Az orrán dielektrikus panelek láthatók az optikai eszközök helyett, és csak egy függőleges kamera maradt meg, amely helymeghatározásra szolgál, ennek alapján kiszámíthatják a sugárzás forrásának helyét. A begyűjtött információkat a földre is továbbíthatja. Elektronikai zavarásra alkalmas berendezést szintén beépítettek.

A MiG-25RBS orrába a Sompol típusú oldalra néző lokátort építették be. A nagy felbontású radar a terep letapogatásán kívül észleli a mozgó célokat, nappal és éjjel egyaránt alkalmazható. Azt egyébként nem lehet pontosan tudni, hogy a másik típusnál említett hasonló nevű eszközök azonosak-e a 25-ösben alkalmazottakkal. Lehet, hogy igen, de az is elképzelhető, hogy a Tangázs (bólintás) és Sompol (puskavessző) olyan jól hangzó nevek, hogy ezt választották más berendezésekhez is.

A razvedcsik pilótáknak egyébként külön kétüléses oktatógépet gyártottak. A MIG-25RU-ban a PU-hoz hasonlóan az instruktor elöl és lejjebb ül, ezért nagyon furcsa a kialakítása. Így tudták biztosítani, hogy mindkettőjüknek egyaránt jó legyen a kilátása, de a „növendék” a bevetésre alkalmas változatnak megfelelő elhelyezést szokja meg. A vadászok kivonása után egyébként még a PU változat repüléséről is találni friss fotókat, valószínűleg a felderítő hajózók kiképzésére és ellenőrzésére használják ezt is.

A MiG-25-ösök a Voronyezs bázison állomásoznak, valamint a Moncsigorszkon is megfordulnak, összesen kb. 10 darab lehet hadra fogható. A tervek szerint még legalább az évtized végéig rendszerben tartják ezeket, és korszerűsítésükre is sor kerül. Beépítik a GloNaSzSz navigációs rendszert, modernizálják a felderítő berendezéseket, az avionikát, a fülkébe képernyőket szerelnek, és megteremtik a lehetőségét az azonnali adattovábbításnak.

A jövő

A jövőben a harcászati felderítésre leginkább a Szu-34-es bombázók lesznek alkalmasak. Ehhez azonban nem lesz szükség semmilyen átalakításra, kizárólag külső eszközök függesztésével oldják meg. Az UKR-3-ason kívül több eltérő konténert is rendszeresíteni akarnak. Az UKR-RL-ben péládul M402 Pika oldalra néző radar, UKR-OE-ben pedig Anktrakt televíziós és M433 Raduga VR infrakamera lesz. Az UKR-OT konténert pedig elektronikai porszívózásra lehet használni.

A Szu-30-ashoz szintén bemutattak már egy eszközt, az M400 Kupol konténerbe lokátort és kamerákat építettek. Egyelőre azonban egyik eszköz rendszeresítéséről sincs információ.

Az ember vezette repülőgépek feladatának egy részét természetesen Oroszországban is átveszik majd a távirányítású eszközök, de a fejlesztésükben, méginkább a rendszeresítésükben nagy a lemaradás. Azt viszont biztosan kijelenthetjük, hogy a megfelelő anyagiak birtokában az orosz szakemberek minden elkövetnek, hogy ezt behozzák.

(Folytatjuk)