Teljes cikk - 2026. január
Születésnapi buli
65 éves bemutató kötelék
Joris van Boven és Alex van Noyle
Ha úgy írjuk Pattuglia Acrobatica Nazionale, valószínűleg nem sokat mond. Ha viszont Frecce Tricolori, rögtön mindenki tudja, hogy az olasz légierő bemutatócsapatáról van szó. A kötelék nemrég ünnepelte 65. születésnapját.
A Frecce Tricolori hivatalos neve 313° Gruppo Addestramento Acrobatico, melyre a Pattuglia Acrobatica Nazionale (PAN) megnevezést is használják. A csapat az Udine tartományban található Rivolto légi bázison települ. Gépeik a Pony hívójelet viselik: ezt a hagyományt annak idején Zeno Tascio százados vezette be. Ez a tradíció Francesco Baracca első világháborús olasz ásznak állít emléket, akinek gépén lovas motívum volt látható. A Ponyk számozása a program esetében egytől tízig tart, melyek közül az utolsó alapesetben a tartalék gépet jelenti - bár olyan is előfordul, hogy azzal repülik a szólót. Ezen kívül a mindennapok során létezik még néhány ilyen hívójel: a Pony Zero az alakulat parancsnokáé, a 11-16 közötti számokat pedig kiképzés során használják.
Kék történelem
A bemutatócsoportot 1960-ban hozták létre: abban az időszakban, amikor az olasz légierő (Aeronautica Militare) már a háború utáni reneszánszát élte, immáron a NATO tagjaként. A repülőnapok során így már mindkét szervezetet képviselték. Kezdetben négy darab F-86-ost használtak, melyekkel kiválóan demonstrálhatták a precíz kötelékrepülést. 1964-től a hazai FIAT G.91-esre nyergeltek át, ezzel már az olasz ipart is reprezentálták. Az új típussal nemcsak a kötelék mérete növekedett meg, hanem a különféle manőverek köre is kibővült. Ezzel együtt a Frecce Tricolori immár szerte Európában bemutatkozott.
A következő váltásra 1982-ben került sor: az Aermacchi MB-339-es esetében egy direkt a számukra kifejlesztett, úgynevezett PAN verziót üzemeltetnek. A Viper 632-43-as sugárhajtóműnek köszönhetően a gépek akár 890 km/órás sebességet is elérhetnek, a kötelék-műrepülést pedig a pilóták még precízebben tudják végezni. Ezzel egyúttal az Alenia Aermacchi kiképzőgépét is reklámozzák.
A legújabb, még bevezetés alatt álló típus esetében kezdetben az M-345-ös kiképző repülőgépre esett a választás. A döntés később nem bizonyult túl szerencsésnek, mégpedig a speciális feladathoz nem teljesen megfelelő teljesítmény miatt. Ezért a csapat a jövőben végül az M-346-ost használja majd. Az „eggyel magasabb kategóriába” tartozó gép a fejlett elektronika mellett több üzemanyaggal is rendelkezik, ami a levegőben tölthető időt is kedvezően befolyásolja.
Különleges esemény
A 65. születésnapi bulira 2025. szeptember 6-7-én került sor a bázis otthonának számító Rivoltóban. Az esemény jóval többről szólt, mint aminek elsőre tűnhet: a történelmi visszatekintés mellett az olasz légierő hadműveleti képességeiről, illetve a vendégeknek köszönhetően a NATO szövetségéről is ízelítőt kaphattak a látogatók.
A meghívottak között több bemutatócsoport is szerepelt. A Patrouille de France nyolc Alpha Jet géppel érkezett. Programjuk a kötelékezésen túl a típus orsózó képességeit is demonstrálta. A svájci Patrouille Suisse hat darab F-5E Tiger II szuperszonikus vadászgépével többek között precíz gyémántalakzatokat mutatott be.
A Turkish Stars NF-5-ösei Konyából érkeztek. A holland gyártású gépek igencsak öregek, de több esetben is átestek modernizáción és füstgenerátorok is beépítésre kerültek. A finn Midnight Hawks négy BAe Hawk Mk.51 gépével szintén látványos programot repült. A csapat számára a rivoltói szereplés a 2025-ös szezon egyetlen külföldi eseményét jelentette.
Lengyelországot az 1998-ban alapított Team Orlik képviselte, ők hat PZL-130-as turbólégcsavaros kiképzőgéppel rendelkeznek. A horvát Krila Oluje hasonló kategóriájú PC-9M-eket használ, melyeket oktatópilótáik repülnek. Bár a lett Baltic Bees L-39C Albatros gépeket üzemeltet, a kék-sárga külső civil példányokat takar.
Erős légierő
A Reparto Sperimentale Volo alakulat elsősorban teszteléssel foglalkozik. Eurofighter 2000 Typhoon gépük agresszív függőleges manővereivel kápráztatta el a közönséget. A T-346A Master szintén agilis programot mutatott be, közte nagy állásszögű repüléssel. A C-27J Spartan harcászati szállítógép „szokásához híven” vadászos manővereket végzett, például orsókat és bukfenceket.
A modern, alacsony észlelhetőségű Lightning II-es család két tagja, az F-35A, illetve a helyből felszálló B szintén megjelent, méghozzá a nyáron reaktivált 101° Gruppo alakulat színeiben. A spanyol EF-18M Hornet tolóerejéhez és kiváló manőverező képességéhez híven szűk fordulókat és nagy állásszögű elemeket mutatott be.
Történelmi gépek
A FIAT G.91R természetesen a Frecce Tricolori színeit viselte. Felújítása nemrég fejeződött be: az egyetlen üzemképes példány, amely az olasz repülőipar és a kötelék múltját egyaránt reprezentálja.
A programban a Nagy Háború korszakát is felidézték. A Jonathan Collection Caproni Ca.3-asa egy hárommotoros bombázó. Bár replika, így is az egyetlen, amely az első világháború jellegzetes nagy méretű konstrukcióját mutatja be. A vele együtt látott SPAD S.XIII-as szintén utólagos építés, ennek ellenére közösen kiválóan mutatták be az olasz légierő korai időszakát.
Egy másik veterán már a hidegháborúból származott: a Soko G-2-es Galeb. Az 1961-ben gyártósorra került jugoszláv sugárhajtású kiképzőgép Nyugat-Európában csak ritkán látható.
Érdekességek a földön is
Az eddig említett kötelékeken és gépeken túl is bőven akadt még látnivaló. A Flying Bulls T-28-assal, AH-1F Cobrával, illetve a műrepüléséről is híres BO-105-ös helikopterrel képviseltette magát. Dario Costa olasz műrepülő bajnok Edge 540-essel tartott bemutatót. Korábban ezzel állított fel egy különleges Guiness rekordot: a világ leghosszabb alagút átrepülését. (Az 1730 méteres távot 44 másodperc alatt teljesítette Törökországban.)
A statikus soron is voltak még érdekességek. Az F-84F a Frecce Tricolori előtti olasz műrepülő csapatokat jelképezte: a típus a Diavoli Rossi, illetve a Getti Tonanti színeit viselte. Az F-86E szintén a történelmet illusztrálta, a G.91-esből pedig többféle verziót is kiállítottak. A gépek között az olasz kötelék jelenlegi „madarai” is helyet kaptak: a jelent az MB-339 PAN, a közeli jövőt pedig a T-346-os képviselte, szintén már a csoport színeiben.
Profi szervezés
A nagyszabású esemény természetesen komoly kihívások elé állította a házigazdákat. Ezt jól jellemzi a napi százezres tömeg is, amely a logisztikát tette próbára. Ezen kívül a repülőeszközök kiszolgálásáról, esetleges javításáról is gondoskodni kellett, a biztonsági tényezőkről nem is beszélve. És mivel nem pusztán katonai eseményről volt szó, a polgári légiközlekedési hatósággal is folyamatosan koordinálni kellett. És természetesen a vendég kötelékek, alakulatok is rengeteg munkát adtak a szervezőknek.
A parancsnok
Franco Paolo Marocco alezredes a 313° Gruppo, egyben a bemutató csoport parancsnoka is. Pozíciójából adódóan ő repüli a Pony Zero hívójelű MB-339-est. Az alakulat történetében ő a 26. személy, aki ellátja ezt a beosztást, ami azért is kiemelkedő, mert ők az olasz légierő egészét képviselik, mégpedig külföldön is. Az évfordulós rendezvényre ez még inkább igaz: „Ez egy különleges esemény, melyre szerte Európából hívtunk barátokat, hogy együtt emelkedjünk az égre.” Ez persze parancsnoki szemszögből is komoly kihívásokat tartogatott: a koordináció során számos nemzettel kellett együttműködni. A bemutató méreteiből adódóan az egész Aeronautica Militare részt vett annak szervezésében és lebonyolításában, ennek összefogása szintén eredményezett plusz feladatokat.
Vendégkönyv
Nannini őrnagy, becenevén Bigfoot a Patrouille Suisse hatos számú gépének pilótája. Számára a rivoltói esemény egyben a bemutató pályafutásának végső állomását is jelenti. Több, mint 2500 repült órával rendelkezik, ebből ezerrel az F-5 Tiger II-esen. Az olasz helyszínt fantasztikusnak találta, ráadásul a hazai, hegyek közötti körülményekhez képest itt hatalmas tér állt a rendelkezésükre. Az olasz csapatról elmondta, hogy a barátságon túl szakmailag is lenyűgözi őket a bemutatójuk dinamikája, amit az új repülőgép még jobban kiemel majd. A születésnapi ünnepség volt számára az utolsó külföldi bemutató, melyet már egy 2026. januári hazai demo fog követni.
Ville Mattila százados a finn Midnight Hawks kommentátoraként érkezett Rivoltóba. Számukra hatalmas megtiszteltetést jelentett, hogy meghívást kaptak az eseményre. A kiváló szervezés és logisztikai támogatás mellett a meglepően kedvező időjárás is szokatlannak számított. Svájci kollégáiktól eltérően a finneknek a hegyes környezet is újdonságnak számított, ami nagyszerű hátteret biztosított a bemutatójukhoz.
