Teljes cikk - 2014. augusztus
Tenderre várva
Ahol a helikopterek születnek
Sáry Zoltán
Az AgustaWestland minden évben egyszer lehetővé teszi néhány újságírónak, hogy mélyebben is betekinthessen a cég életébe. Az idén az ARANYSAS is meghívást kapott, így számos érdekes információt szerezhettünk a helikopteres repülés néhány kevésbé közismert részletéről. Az első részben a gyártó olaszországi tevékenységét mutatjuk be.
Az elmúlt évtizedek során világszerte egyre több, a repülőiparban tevékenykedő vállalat egyesült, ezalól természetesen Európa sem kivétel. Az olasz Agusta előbb magába olvasztotta a Nardit és más kisebb cégeket, majd maga is eggyé vált az angol Westlanddel. Így létrejött egy olyan hatalmas anyagi, pénzügyi és szellemi potenciál, ami sikerrel veheti fel a versenyt a többi hasonló óriással szemben. Az AgustaWestland (AW) gyakorlatilag minden földrészen valamilyen szinten jelen van, ami elengedhetetlen a megrendelők igényeinek teljesítéséhez. A helikoptergyártás és a hozzá kapcsolódó tevékenység a jövőben egyre fontosabb szerepet játszik, mivel az előrejelzések szerint hatalmas mennyiségű új gépre lesz szükség a világban. Folyamatosan növekszik a kereslet a VIP-helikopterekre, amely kategória egyre komolyabb technikai elvárásokat fogalmaz meg, ráadásul nemcsak kényelmi, hanem műszaki szempontból is. Ezenkívül a terjeszkedő olajcégek sorra építik tengeri fúrótornyaikat, melyek kiszolgálására számos forgószárnyasra van szükség: az ilyen repülőeszközök piaca az elmúlt öt év alatt másfélszeresére nőtt. Az új létesítmények jelentős része a partoktól számítva legalább 250 kilométeres távolságra található, emiatt egyre fontosabb tényező a megbízhatóság.
Kínálat
Az AW olasz részlegének termékpalettáján az elődöknek köszönhetően több kategória számos típusa is megtalálható. Ezeket nincs lehetőség mind bemutatni, azonban a legérdekesebb, illetve számunkra fontos helikoptereket ismertetjük. Az Agusta jelenlegi legnagyobb helikoptere a jól bevált Chinook modernizált változatának helyi modifikációja: az olasz hadsereg számára készülő 16 darab (plusz hat opciós) ICH-47F a Boeinggal történő együttműködés eredménye. A berepülőhangárban az egyik gépben hatalmas méretű, 3000 literes belső kiegészítő tartály is látható volt, de a gépeket FLIR-rel és lézeres akadályérzékelő berendezéssel is ellátták. Az Agusta első igazán sikeres saját fejlesztése az A109-es volt, amely katonai és civil színekben a világ minden részén elterjedt. A típus több évtized elteltével mind a mai napig számos variációban is gyártás alatt van, de természetesen már napjaink követelményeinek megfelelő felszereltséggel.
Az AW tiltrotoros típusa a hermetizált kabinnal ellátott 609-es, amely igazi nemzetközi csapatmunka eredménye, hiszen a munkálatokban jelentős szerepet játszik a cég amerikai részlege is. A négy prototípust igénylő program három éve kezdődött, és előreláthatólag 2017-ben fejeződik be. A különleges légi jármű egyrészt technológiai fejlesztésnek számít, másrészt meg is célozták vele a polgári piacot. Bár a civil szempontok szerint tervezett típus klasszikus katonai feladatokra nem igazán alkalmas, néhány példányt esetlegesen mégis rendszeresíthetnek a világ fegyveres erőinél, például VIP-szállító szerepkörben.
Bár a látogatás során nem igazán volt középpontban, gördülékenynek tűnik a T129 ATAK harci helikopter fejlesztése és gyártása. A munkálatok jelentős része a török partnernél zajlik, és az első megrendelő, a helyi légierő számára már megkezdődtek a szállítások. A modern rendszerekkel felszerelt, de mégis viszonylag egyszerű típus kis idő elteltével költséghatékony alternatívát jelenthet a drágább és bonyolultabb vetélytársaknak, így komoly az esélye egy korlátozott mértékű exportsikernek. Ami pedig az eredeti A129 Mangustát illeti, nemsokára megkezdődik az olasz hadseregnél szolgálatban álló típus modernizációja, így például tervezik a levegő-levegő képesség realizálását is.
Érdekesség, hogy az AW kínálatában szerepel a konkurens NH-90-es is, amely időnként a saját Merlin ellen indul a különböző tendereken. Ennek oka, hogy az AW egyharmados arányban tulajdonos a típust készítő NH Industries vállalatban, sőt az olaszok még a gyártásban is részt vesznek. Az NH-90-es számára Cascina Costában készülnek a főreduktorok, ezenkívül az olaszok felelősek a haditengerészeti változatok bevetési szoftveréért. Szintén kakukktojásnak számít az AW termékei között a lengyel Sokol és az SW-4-es könnyű helikopter, melynek okáról még lesz szó.
Típuscsalád
Az AW kínálatában, illetve a megrendelésállományban kiemelt jelentőségű néhány olyan forgószárnyas, ami adott esetben akár a magyarok számára is érdekes lehet. A cég létrehozott egy több típusból álló családot, amely alapvetően polgári rendeltetésű helikopterekből áll. Ennek az az előnye, hogy ezek a gépek minden szempontból költséghatékonyan üzemeltethetők, és a civil eladásokból történő bevételből komoly összegek jutnak a további fejlesztésekre. A három különböző méretű modifikáció egyik jellemzője, hogy 20 százalékban ugyanazon alkatrészekből állnak, az üzemeltetéshez szükséges eszközök pedig egyharmadukat tekintve azonosak, ami logisztikai szempontból jelentős könnyebbséget jelent. Ráadásul a hasonló felépítés és a pilótafülkéknél alkalmazott egységesítésnek köszönhetően a koncepció a kiképzés 40 százalékos csökkentését teszi lehetővé, ami szintén komoly megtakarítást eredményezhet. Ugyanakkor a polgári feladatokon kívül a típusok katonai célokra is kiválóan használhatók, különösen, hogy a cég igény esetén elkészíti a különleges változatokat is.
Az említett családot alapvetően három helikopterplatform alkotja: a legkisebb AW169-es, a középutat az AW139-es jelenti, a legnagyobb méretű pedig az AW189-es. Ezek közül a második 800 megrendeléssel már komoly eladási sikereket is elért, és "militarizált" változatát az íreken kívül az olasz légierő is rendszeresítette. A kisebb, talán a Mi-2-eshez hasonlítható méretű AW169-es katonai szempontból is megfelelőnek tűnik, ráadásul nemcsak kiképző, hanem felderítő, tűztámogató és különleges műveleti feladatokra is. A típus olyannyira újnak számít, hogy a légi alkalmassági minősítések egy részének megszerzése még folyamatban van, így sajnos nem sok konkrét üzemeltetési adatot sikerült megtudni. A legnagyobb méretű variáns az AW189-es, melynek gyártása nemrég indult be, ráadásul nemcsak Olaszországban, hanem Angliában is. A jelenlegi megrendelésállomány meghaladja a 140 darabot, melynek 16 százaléka kutató-mentő konfigurációban készül. A helikopter egyébként igen ígéretesnek tűnik, melyet a közelről történő megtekintés és a programért felelős mérnökkel való beszélgetés tovább erősített. A gépnek igen kedvező a teljesítmény/tömeg aránya, és a hajtóművek harminc percen keresztül üzemelhetnek felszálló teljesítményen. Ezután nincs előírva minimális idő a csökkentett üzemmódra, így szükség esetén akár egyetlen másodperc elteltével újra rendelkezésre áll a maximális teljesítmény. (Csak viszonyításképpen: a Mi-8/17 esetében a felszálló üzemmód legfeljebb hat percig használható, amely után minimálisan ötperces csökkentett teljesítmény az előírás.) A típus katonai változata az AW149M, amely a lengyel fegyveres erők igényeinek megfelelően készült. Amennyiben szövetségesünk ezt a helikoptert választja, a gyártásra valószínűleg a PZL Swidnik üzemben kerülhet sor, melyet még 2010-ben vásárolt meg az AW. (Az említett gyár a közös eredet és hasonló név ellenére nem azonos a szintén lengyel PZL Mieleccel, amely az amerikai Sikorsky tulajdonában van!)
Sokrétű tevékenység
Kevésbé közismert, hogy az AW tevékenységének nagyobbik részét nem az új helikopterek gyártása adja, hanem a hozzá kapcsolódó különböző szolgáltatások biztosítása. Ilyen például a korábbi típusokhoz kapcsolódó üzemeltetési támogatás. Ennek változatosságát jól jellemzi az Agusta által évtizedekkel ezelőtt gyártott és még napjainkban is üzemelő típusválaszték: AB212 (UH-1N), CH-47C, SH-3D Sea King. A folyamatos 24 órás segítség nélkülözhetetlen az üzemeltetők számára, akik ezen támogatás nélkül nem lennének képesek a drágán beszerzett helikopterek megfelelő szintű használatára.
A repülésben kiemelt jelentőségűek a különböző képzések, nemcsak a hajózók, hanem a műszakiak számára is. Olaszországban található a cég legfőbb oktatási központja, ami a magyar repüléshez is kötődő történelmi helyen, a SIAI Marchetti egykori telephelyén van. A tanhangárban megtalálható, teljesen működőképes helikoptervázon kívül a modern technika vívmányait is széleskörűen felhasználják, így például az ismeretek elsajátítása speciális szoftverek segítségével zajlik. Természetesen a pilóták kiképzése során számos szimulátort is igénybe vesznek, melyek jelentős része a különleges kialakításnak köszönhetően rövid módosítást követően már más típusokhoz is használhatók - ami rendkívül költséghatékony megoldásnak számít. A gyakorlati repülésekhez igen széles típusválaszték áll rendelkezésre, így például még egy lengyel SW-4-es könnyű helikopter is megtalálható az olaszországi helyszínen. A cég egyébként nemcsak típustanfolyamokkal foglalkozik, hanem igény szerint szinte bármilyen kurzust képesek lebonyolítani. Érdekesség, hogy alapkiképzésre is jelentős igény mutatkozik, mivel sok esetben a megrendelő legelső helikoptere beszerzésekor még egyáltalán nem rendelkezik hajózóval - ez egyébként nemcsak civil cégek, hanem félkatonai szervezetek (például parti őrségek) esetében is gyakori jelenség. Az említett létesítményen kívül az AW oktatási központjai a világ minden táján megtalálhatók, például a vállalat lengyelországi részlege is rendelkezik ilyennel, ami az AW149M projekt beindulása esetén juthat szerephez. A cég tevékenységében a kiképzési profilnak kiemelt jelentősége van, melyet jól jellemez, hogy tavaly egyetlen év alatt 550 kurzus keretében 6400 ténylegesen lerepült óra során közel 3000 pilótát és hasonló létszámú műszakit oktattak!
Fejlesztések
Más gyártókhoz hasonlóan az AW is kiemelt figyelmet fordít egyrészt az új típusok létrehozására, másrészt a különböző részegységek, illetve technikai megoldások fejlesztésére. Előbbire jó példa a már említett AW609-es, de más, a hagyományos helikopterektől eltérő projekt is folyik, konkrétan egy pilóta nélküli forgószárnyas elkészítése. Ezeken kívül számos program zajlik a repülésbiztonság növelése, a költségek csökkentése, illetve a környezet minél hatékonyabb megóvása érdekében. Ilyen például a forgószárnylapátok aktív kilépőélekkel történő felszerelése, ami jelentősen csökkentheti a fellépő zajt és vibrációt - ez nemcsak a polgári, hanem a katonai repülésben is kiemelt jelentőségű lehet. A pilótafülke minél modernebb kialakítására való törekvés fontos fejezet a fejlesztések sorában. A kabinban talán már egyetlen hagyományos műszert sem látni, ezeket többfunkciós képernyőkkel helyettesítették, melyeken a repülési információkon kívül a különböző rendszerek állapotai is figyelemmel kísérhetők. Az útvonalak és más adatok fedélzeti számítógépre történő feltöltéséhez sok esetben már adathordozó eszközre sincs szükség, mivel azok vezeték nélküli hálózat segítségével egyszerűen betáplálhatók. A különböző típusok tervezésekor törekednek a minél nagyobb hasonlóságra, ennek a pilótafülkében kiemelt a jelentősége. A modern berendezéseknek köszönhetően a hajózók munkaterhelése jelentősen mérséklődött, így több figyelmet tudnak szentelni az egyébként egyre bonyolultabb bevetések végrehajtására, illetve lehetőség nyílik a személyzet létszámának csökkentésére.
A helikopteres repülés egyik nagy előnye, hogy szinte bárhol le lehet szállni az ilyen eszközökkel, azonban ez a lehetőség rossz időjárási körülmények között gyakran nem érvényesül. Mivel modern műszeres leszállító rendszerek csak a repülőtereken vannak, ezért komoly fejlesztések folynak egy új berendezés létrehozására, amellyel gyakorlatilag bárhol lehetővé válna a bonyolult idős üzemeltetés. Az alapot a már eddig is rendelkezésre álló műholdas navigációs rendszer adja, amelyhez a magassági és süllyedési értékeket a fedélzeti számítógép határozza meg. A pilóta számára a szükséges információkat a hagyományos ILS bejöveteli műszerhez hasonló eszközön jelenítik meg, amely így siklópályaadatok kijelzésére is alkalmas. Bár a módszer katonai szempontból is rendkívül ígéretesnek tűnik, technikai, jogi és eljárási aspektusból még számos kérdés merül fel, például egy repülőtértől eltérően egy hagyományos "mező" akadálymentessége igencsak kérdéses lehet.
A helikopter főreduktora talán a legfontosabb eszköz is egyben, hiszen a hajtóművek teljesítménye ezen keresztül jut a forgószárnyhoz és a faroklégcsavarhoz, illetve a különféle segédberendezésekhez. Megbízható működése létfontosságú, így az AW kiemelt figyelmet fordít ezen részegységek fejlesztésére és gyártására. Ezen belül kiemelt jelentősége van a "száraz" üzem biztosításának, amely az olajrendszer meghibásodása, illetve sérülése esetén jut szerephez. Cél az egyórás időtartam elérése, jelenleg a legtöbb helikopter esetében harminc, illetve ötven percet garantálnak. Az olasz üzemben nemcsak a helyi gyártású helikopterek és a már említett NH-90-es reduktorai készülnek, hanem az egész AW számára itt gyártják ezeket a berendezéseket, például a Merlinhez is.
A modern légi járművek kiemelt jellemzője a korszerű elektronika, a számítógépek és programok alkalmazása. Ezek egyrészt felelősek a helikopter rendszereinek vezérléséért és a navigációért, másrészt a katonai, illetve haditengerészeti gépek esetében létfontosságú a speciális feladatokat lehetővé tevő bevetési szoftverek alkalmazása. Ezek fejlesztése szintén Olaszországban zajlik, de legalább ilyen fontos a folyamatos tesztelés és módosítás is. A próbák egy részéhez különleges, a helikopterek törzséhez hasonló kereteket építettek, melyekbe beépítették a különböző elektromos berendezéseket. Az említett tevékenység folyamatos, egész héten éjjel-nappal zajlik, hiszen az esetleges hibák csak hosszas tesztek eredményeképpen kerülhetnek napvilágra.
Ha egy üzlet beindul
Akár véget ért a gazdasági válság, akár nem, az AW telephelyein történő látogatás során nyomát sem lehetett látni a máshol sokat emlegetett problémáknak. A helikopterek gyártása és a fejlesztés, illetőleg a már megrendelt példányokhoz kapcsolódó tevékenység gőzerővel zajlik. Sőt, még infrastruktúra-bővítésre is szükség van, például a cég jelentősen fejleszti dél-amerikai és ázsiai bázisait. Bár a megugrott kereslet nagyobbik része civil területen jelentkezik, az elmúlt időszak katonai és politikai változásai jelentősen növelhetik a katonai kiadásokat. Különösen igaz ez annak tekintetében, hogy az eddigi aszimmetrikus hadviseléssel szemben újra kezd előtérbe kerülni a hagyományos jellegű tevékenység, ami másfajta fegyverrendszereket igényel, például újra megnőhet a harci helikopterek jelentősége. Az említett folyamatokat az is alátámasztja, hogy a helikoptergyártók marketingesei a következő tíz évre hatalmas méretű megrendelésállományt jeleznek: csak a védelmi szektorban világszinten 4000 darabot meghaladó mennyiségű új forgószárnyasra lesz szükség, ennek felére Ázsiában. A többi gyártóhoz hasonlóan az AW is figyelembe veszi ezeket a folyamatokat, és a polgári piacon kívül egyre nagyobb figyelmet szentel a katonai rendeltetésre is. Látszólag eredményesen, hiszen ha lassan is, de a cég teljesen saját fejlesztésű termékei egyre nagyobb darabszámban állnak szolgálatba a világ fegyveres erőinél.