Teljes cikk - 2018. július

Típustestvérek

Bohémia szárnyas oroszlánjai

Kővári László

Acseh légierő csaknem azonos konstrukcióban, azonos mennyiségben rendszeresítette a svéd Saab JAS-39C/D Gripen harci repülőgépeket, mint Magyarország. A 12 együléses és kettő kétüléses gép a 211. század állományában üzemel a caslavi légi bázison, ahol eddig kizárólag légvédelmi, légirendészeti feladatkört láttak el.

A csapásmérő kapacitást az L-159 ALCA gépekre bízták, de ez a közeli jövőben változni fog, a cseh Gripenek is többfeladatúak lesznek, miután beszerzik a szükséges célmegjelölőket és fegyverzetet.

A Gripen program nehezen indult náluk is. A cseh légierő érdekes módon egy régi, de bevált típusra osztotta átmenetileg a légvédelem szerepét. A problémásan üzemeltethető MiG-29-eseket átadták a szlovák és a lengyel légierő számára, a MiG-23-asokat ugyancsak kivonták, így a rendelkezésre álló legöregebb, de kedvezőbb üzemeltetési jellemzőkkel bíró MiG-21MFN maradt csak szolgálatban a légvédelmet illetően. Az üzemidejük hosszabbítására már nem került sor, így 1999-ben megkezdték a típusváltás előkészítését. Természetesen az összes nyugati gyártó pályázott a megrendelésre, de végül a svédek nyertek 2002-ben, amikor 24 darab JAS-39-es beszerzéséről született döntés. A természet azonban közbeszólt, egy rendkívüli árvíz elmosta a terveket, mert a pénz az újjáépítésre kellett. Az idő viszont egyre inkább sürgetett, hiszen a MiG-21-esek élettartama már igencsak a vége felé járt.

Mivel a pénznek változatlanul szűkében voltak, a lízing konstrukció és a mennyiség csökkentése mellett döntöttek 2004 júniusában, amikor 14 gépet igényeltek tíz éves időtartamra kb. 750 millió dolláros költséggel, halasztott részletfizetéssel. A döntést megelőzően azonban nem minden zajlott korrekt módon. A Boeing és a Lockheed Martin önként kiszállt a megrendelésért vívott „versenyből”, amelynek során a többi résztvevő bizonyítottan szabályokat sértett. A Saab marketing munkáját akkor a British Aerospace támogatta, legalábbis átmenetileg, amíg néhány országban nem váltak egymás konkurenseivé.

A cseh légierő szinte rekord gyorsasággal kapta meg a gépeket, amelyeket a gyártó eredetileg a svéd légierőnek szánt. Csak annyi volt a különbség, hogy a megrendelő igénye alapján nem az eredeti, hanem a német Rhode Schwarz rádiókat építették be, ami nem bizonyult szerencsés lépésnek, mivel ezek később interferáltak a műszeres leszállító rendszerrel, s ezért egy ideig a cseh Gripenek csak VFR körülmények (látás) alapján repülhettek.

Ugyancsak probléma adódott a fegyverzettel, mivel azok szállítását az USA csak későbbi időpontban tudta teljesíteni. Átmenetileg azonban a svéd készletekből kaptak kölcsön AIM-9L Sidewindereket, hogy rekord gyorsasággal megkezdhessék a készültségi szolgálatot. Az első hat Gripen 2005. április 18-án települt Caslavba, augusztus végéig pedig megérkezett a maradék nyolc is. A rendkívül intenzív kiképzési időszak közben már az érkezést követő hónapban „bevethetőnek” nyilvánították a részleges flottát, és ezzel párhuzamosan kivonták a MiG-21MFN típust. Az eredeti szerződés szerint Svédországban 21 pilóta és 65 műszaki kapott típusátképzést a Gripenre, amely persze néhány szempontból nem felelt még meg a NATO előírásoknak, hiszen eredetileg a svéd légierő számára készültek. Így például eltértek a fegyverzet-felfüggesztők, amelyek nem voltak alkalmasak az amerikai Mk bombatípusok rögzítésére, ez azonban akkor nem jelentett különösebb problémát, hiszen - mint említettük - a bombákra nem is volt szükség. A rakétafegyverzettel már más volt a helyzet, azokat egy adapter funkciót is ellátó indítósínre szerelték. Az USA-tól összesen száz AIM-9M Sidewinder közeli légi célok ellen hatásos infravörös önirányítású rakétát rendeltek, a látóhatáron túl lévő légi célok ellen pedig 28 db AIM-120C-5 AMRAAM állt rendelkezésre, de csak évekkel a rendszeresítést követően. A csehek által alkalmazott AIM-9-esek mindkét infrafej mélyhűtési eljárást alkalmazhatták, így azokat bármelyik fegyverzet-felfüggesztőre szerelhették.

Az éleslövészeteket Svédországban hajtották végre a hatalmas Vidsel lőtéren, ahol 2006. október 11-én egy incidens is bekövetkezett. Miként a magyarok, úgy a cseh pilóták sem kaptak régebben lehetőséget arra, hogy gépágyúval légi célra tüzelhessenek. A svédeknél ez viszont a rutin része, s erre a feladatra egy Learjet 35-ös kis sugárhajtású repülőgép áll rendelkezésre. Ez a gép a szárnyai alatt két huzalon kiengedhető célzsákot hordoz, amennyiben egy véletlen lövés elszakítja a vontató kábelt, akkor rendelkezésre áll a tartalék. A lövészet megkezdése előtt az egyik célzsákot 600 méteres távolságba engedik ki, és ezt kell „támadnia” a vadászgépnek. Sajnos a cseh pilóták eligazításán némi félreértés történt, ezen felül megközelítés közben a csehek anyanyelvükön beszéltek egymással a rádióban, amit nem értett sem az irányítás, sem a Learjet személyzete. A 9235-ös számú Gripen pilótája valahogy nem észlelte a 600 méterre a vontató gép mögött húzott céltárgyat, csupán a „rövid pórázon” lévő tartalékot, ami kb. 10 méterre volt a Learjettől. Mivel megkapta a tüzelési engedélyt, lőtt. Szerencsére pontosan, így a lövedékek nyomai csak a célzsákon voltak láthatóak, vagyis a repülőgép megúszta a félreértett helyzetet.

Az intenzív repülési ütem miatt a cseh légierő 211. százada gyorsan elérte a szükséges kiképzettségi szintet. Mint említettük, kizárólag légvédelmi feladatkört láttak el, ennek ellenére jóval többet repültek, mint „többfeladatú” magyar kollégáik. 2010. október 3-án teljesítették a tízezredik, 2015. szeptemberben 21-én pedig már a húszezredik repült órát.

A közös NATO feladatokból is kivették a részüket, először 2009-ben települtek Litvániába a BAP (Baltic Air Policing) légvédelmi készültségi szolgálat ellátására, amit 2012-ben is megismételtek. 2014-ben egy sokkal nehezebb feladatot vállaltak. Izlandon sincs légierő, és időlegesen itt is szükség van arra, hogy a NATO közösen biztosítsa a szigetország légvédelmét. Noha ritkábban, mint a Balti államok esetében, de az orosz légierő bombázói Izland környékén is előfordulnak, és tevékenységük figyelemmel követése fontos. A térképre nézve látható, hogy már a távolság is tekintélyes, amit csak légi utántöltéssel lehet teljesíteni. Az öt cseh Gripen áttelepülését az olasz légierő KC-767-es tankergépe segítette.

Az izlandi szolgálat komoly felkészültséget igényel. Szinte folyamatosan tenger felett kell repülni, és abban a térségben ősztől tavaszig ritkaságszámba megy a jó időjárás. Vészhelyzet esetén Keflavikon kívül nincs alternatív leszállóhely, ezért, ha a pilóta katapultálni kényszerül, bizony nagyon alacsonyak a túlélési esélyei. A feladatot azonban akkor is sikerrel hajtották végre, csakúgy, mint 2016 őszén, amikor az USAF KC-135-ösének támogatásával jutottak el a szigetre. A cseh Gripenek rendszeres résztvevői - a NATO TLP (Tactical Leadership Program) és a Tiger Meet közös gyakorlatok mellett - a JAS-39-est alkalmazó országok légiereje részére szervezett Lion Effort-nak is, amely kiváló tapasztalatcsere lehetőséget biztosít a „típustestvérek” számára. A cseh gépek tíz éves lízingje természetesen már lejárt, így 2014-ben a hosszabbítás mellett döntöttek. Ennek alapján még 2027-ig biztosított a cseh Gripenek jövője, további két év „megtoldás” lehetőségével, de egyelőre a végleges tulajdonlásuk még nem eldöntött. Annyi bizonyos, hogy kedvezőbb feltételek mellett folyik a cseh lízing, mint a magyar, ráadásul teljes egészében új gépekről van szó, nem részlegesen használtakról, mint amilyen a mi EBS HU változatunk.

A cseh légierő igénye időközben persze változott is. Az L-159-esek csapásmérő kapacitását a jövőben már nem ítélik elegendőnek, s ezért úgy döntöttek, hogy kihasználják a Gripen e téren egyelőre kiaknázatlan lehetőségeit. 2018 elejére befejeződött a legutolsó MS20-as szoftvercsomag és az ezzel párhuzamos hardver módosítása, ezt követően tehát a cseh gépek is alkalmassá váltak a NATO közös adatátviteli rendszerének használatára, s egyben sor került a csapásmérő képesség biztosításához szükséges átalakításukra is. Ezzel a jövőben lehetővé válik a fegyverzet cseréje az európai Meteor és IRIS-T típusra, ezen felül rendszeresíthetik a lézeres, illetve műholdas vezérlésű bombákat is - bár utóbbiakról egyelőre még nincs döntés. A lézerbombák alkalmazása már biztos, az izraeli Rafael cégtől még 2017-ben megrendelték a legmodernebb Litening 4 célmegjelölő konténert. A GBU-12-es lézerbombák már eddig is rendelkezésre álltak a cseh légierőben, hiszen az ALCA gépek ezeket bevethették a földi JTAC egységekkel együttműködve. A korszerűsítés a szoftverek mellett kiterjedt a gépek elektronikus hadviselési rendszereire, a besugárzásjelzőre és a fedélzeti radarra is.

A csehek magas szintű szakmai kultúrájáról már többször esett szó. Ez tetten érhető a Gripen típus kapcsán is, de nem csak az üzemeltetés minősége miatt. Fontosnak tekintik a hadsereg, a légierő népszerűsítését, elfogadtatását a közvéleménnyel, és ennek részeként évente több nagyszabású repülőnapot, légi bemutatót tartanak, amelyek fontos szereplői a „légifölény szürke” mellett a színpompás festésű Gripenek is.

Az idei Lion Effort közös gyakorlatot a terv szerint Kecskeméten tartják meg, ahol remélhetőleg nem csak a kerítésen kívülről fotózhatjuk majd a fel- és leszálló „Szárnyas Oroszlánokat”.