Teljes cikk - 2022. szeptember

Volt mit ünnepelnünk!

Royal International Air Tattoo 2022

Trautmann Balázs

ACOVID-19 okozta vírushelyzet miatt két év szünetet követően rendezték meg a dél-angliai Fairfordban a világ egyik, ha nem a leghíresebb légi parádéját, a Royal International Air Tattoo-t. Közel 170 ezer néző, 30 ezer segítő, illetve partner, mindkét nap telt ház, borzasztó hőség és nem mellesleg: 266 repülőgép, közel 1500 hajózóval és műszakival. No meg Tom Cruise - szóval mindenki itt volt, aki számít a Nyugaton…

A jelentős magyar sikerrel is zárult, két napos csúcsrendezvénnyel kapcsolatban fontos kiemelni: az eseményre erősen rányomta bélyegét a biztonságpolitika. Egészen pontosan az ukrán-orosz háború, hiszen érthető okokból az agressziót végrehajtó ország légiereje hiányzott a kiállításról. S bizony - egy pillanatra félretéve a jogot és politikát - minden katonai repülésért rajongó ember szíve megdobban az Orosz Vitézek vagy egy Berijev A-50U légtérellenőrző repülőgép, netán az öreg Tu-95MSz vagy a bicskaszárnyú fehér hattyú, a Tu-160M láttán. Nos, őket mindhiába kerestük volna most, s tartok tőle, hogy még a 2023-as RIAT-on sem várhatjuk a vörös csillagos gépek bemutatóit. Vendégként viszont eljött a Bahreini Királyság küldöttsége is, 57. országként, egy C-130J Super Herculest kiállítva a statikus soron. Valahol el kell kezdeniük, ha már az első F-16C/D Block 70-es Falconra várniuk kell még nekik is.

Kiemelkedően nagy újdonsággal nem szolgált ugyan az idei RIAT, de a rendezvény szakmai részének hangulatát meghatározta a február 24-e óta folyamatosan zajló ukrajnai háború. Ez alapjaiban rázta meg nem csupán az európai biztonságpolitikai percepciót, de a jelek szerint óriási lökést adott a védelmi iparnak, s ezen belül a katonai repülőgépek, fegyverzetek, légvédelmi rendszerek vásárlásának és fejlesztésének is. Az orosz támadás több dologra rávilágított: egyrészt a kontinentális Európa területén is kitörhet egy hagyományos, modern, gépesített haderők közötti háború, másrészt egy ekkora konfliktus - köszönhetően az Ukrajnának nyújtott, méretében és képességekben egyre nagyobb katonai segélyeknek - bizony sokkal gyorsabb ütemben emészti fel a NATO-tagállamok raktárkészleteit, mint azt korábban feltételezték a szakértők. Éppen ezért az idei légi kiállításon a főszerepet a már hadrendben álló légi járművek és fegyverzetek kapták. No meg persze a naptej, a szalmakalap és a folyamatos folyadékbevitel, hiszen a szigetországot korábban soha nem tapasztalt hőhullám sújtotta a rendezvény hétvégéjén. A derék angolok számára már-már elviselhetetlenül sok volt a 40 Celsius fok, árnyékban mérve - és árnyékból arrafelé sem sok van a repülőtereken…

Előtérben a képességek

Mivel a 2022-es Royal International Air Tattoo 2022 részletes és pontos bemutatására magazinunk teljes terjedelme is kevés lenne, így csupán néhány érdekességet szeretnék ismertetni. A brit Királyi Légierő vadonatúj Boeing P-8A Poseidon MRA1 haditengerészeti felderítő és tengeralattjáró-vadász repülőgépét a híres Red Arrows bemutatócsapat jellegzetesen tűzvörös festésű BAE Hawk T.1-esei kísérték - a kötelék egyszerre szimbolizálta a múltat (hiszen a Hawk-ok napjai immár megszámláltattak), a jelent és a jövőt. A precízen végrehajtott áthúzás a szakma számára azért szimbólumértékkel is bírt: az amerikai „nagyvas” ugyanis már nem is annyira a jövőt képviselte. Mint későbbi sajtótájékoztatóján Alex Hicks, a Poseidon-programért felelős rangidős parancsnok elmondta, a kilencgépes flotta a tervek szerint 2024 végére éri el a teljes műveleti képességet. Sőt, a Lossiemouth-ban állomásozó 120. és 201. repülőszázad ma már képes saját hajózóinak, rendszeroperátorainak és műszaki szakembereinek hazai képzésére. A Királyi Légierő gépei végrehajtották az első nemzetközi kiképzési feladataikat is, melyben a Királyi Norvég Légierő Poseidon-jai voltak a partnereik, s ugyancsak hasonló együttműködést terveznek később a nemrég öt P-8-ast rendelő német légierővel. A brit két hajtóművesek emellett részt vettek az első nemzetközi hadgyakorlatukon is: a február 21-én kezdődött „Dynamic Manta 2022” kifejezetten a vízfelszíni hajóegységek és a tengeralattjárók elleni küzdelemre koncentrált. A brit gépek a gyakorlaton megjelent kilenc nemzet légi járműveihez hasonlóan a szicíliai Sigonella Légibázisról szálltak fel. A látványos áthúzás azonban nem tudta feledtetni azt a tényt, hogy a Red Arrows jövője erősen bizonytalan: részint a feszítő költségvetési problémák, másrészt a kiöregedő Hawk T.1-esek egyre sürgetőbb típuscseréje okán.

A jövőt már pilóta nélkül képzeli el a brit BAE Systems. A cég a RIAT-on mutatta be legújabb, távolról irányított, így hagyományos pilótafülke nélküli harcigép-elképzeléseit. Természetesen nem önszorgalomból dolgoztak ezen ennyit: a védelmi minisztérium új generációs harci repülőgépeinek kifejlesztését és hadrendbe állítását célzó Future Combat Air System (FCAS) programban szeretnének jelentős megrendeléshez jutni. Lássuk tehát, hogy mit is tud a nagyobb méretű, „UAS 2” elnevezésű platform? A hagyományos vadászgépekkel együttműködő, harcászati feladatokra megalkotott elképzelést is egy makett formájában szemléltették, egy MBDA Meteor lokátoros önirányítású, nagy hatótávolságú légiharc-rakéta és egy nagy hatótávolságú, precíziós csapásmérésre képes, félaktív lézeres és önirányításra is alkalmas vezérléssel ellátott, Spear 3 levegő-föld rakéta társaságában. Ez utóbbi elég egyértelműen jelezte a látogatók számára, hogy a 3500 kilogramm felszállótömegű, belső bombaterében 500 kilogrammnyi fegyverzet hordozására képes, nehezen észlelhető kialakítású légi járművet bizony csapásmérő feladatkörre szánja a BAE Systems. Ehhez a jelenlegi elképzelések szerint két Meteor vagy négy Spear 3 áll majd az üzemeltető rendelkezésére. A tervek szerint az UAS 2 képes lesz elérni a 12 200 méteres maximális repülési magasságot, sugárhajtóművének köszönhetően csúcssebessége Mach 0,75 lesz és öt órás hatótávolsággal rendelkezik majd. A költséghatékonynak szánt gépnek legalább 100 bevetést kell kibírnia, akár kiváltva, akár kiegészítve az ember vezette vadászbombázókat - feltéve, hogy az ellenséges légvédelem nem tudja mindeközben megsemmisíteni.

A kistestvér az „UAS 1” névre hallgat, és elsősorban a felderítés, megfigyelés és elektronikus jelgyűjtés lenne a feladata. Ehhez a sínről gyorsítórakétával induló drónokra 40 kilogrammnyi, modulárisan változtatható hasznos terhelést lehet majd felszerelni. A visszatérésről ejtőernyős rendszer gondoskodik. A 9 kilométeres csúcsmagasságra felkapaszkodni és Mach 0,5 sebességre képes UAS 1 alkalmas akár egyedüli végrehajtani küldetését, de már „rajképes” is, azaz több gép együtt tud majd működni, az információkat és a feladatokat megosztva egymás között.

Szintén a közeljövőt érinti, hogy a légierő 40 darab Eurofighter Typhoon Tranche 3-as vadászbombázója kapja majd meg a Leonardo ECRS Mk2-es aktív, elektronikus fázisvezérlésű fedélzeti radarrendszerét. A gépek levegő-levegő és levegő-föld képességeit igen jelentősen megnövelő eszközök legyártása és beépítése 2,35 milliárd angol fontba kerül majd. Mindemellett a projektet meglehetősen gyors ütemben szeretnék végrehajtani, hiszen a tervek szerint az utolsó gépet is visszakapja majd a Királyi Légierő még ebben az évtizedben.

Különleges vendégek

A valós katonai képességek és a jó értelemben vett propaganda érdekes keresztezése volt Tom Cruise látogatása a kiállításon. A világ talán legismertebb - generációkat a repülés és a filmben szereplő napszemüveg szeretetével megfertőző - alkotásává vált az 1986-ban bemutatott Top Gun. Ennek a „Top Gun: Maverick” című, második, hiperlátványos részét a pandémia miatt ugyancsak két év késéssel, idén május 27-én mutatták be. Az F-14 Tomcat-ek helyett már az F/A-18E Super Hornet-ek játsszák a főszerepet, de Tom Cruise maradt - és ha már show, ő igazán képes a maximumot kihozni minden színrelépéséből. Ennek megfelelően saját Aerospatiale AS350B3 Ecureuil helikopterével érkezett Fairfordba, amelyet természetesen ő is vezetett. A rendezvény szervezői sikeresen őrizhették a titkot, hiszen a hollywood-i szupersztár megérkezése valóban igazi bombameglepetés volt. Természetesen nem maradhatott el a rengeteg közös fénykép, például a Red Arrows pilótáival vagy éppen a jövő generációját képviselő brit légi kadétokkal sem.

Az űrhajózás kedvelői ugyancsak rangos vendéggel találkozhattak: az idei rendezvény Űrtáborát megtisztelte jelenlétével Charles Duke, az 1972. április 16-án fellőtt amerikai Apollo-16 misszió holdkomp-pilótája. A Hold felszínén tizedik emberként járt asztronauta nem csak arról híres, hogy 20 óra 15 percet töltött az űrhajón kívül - jelentős tudományos tevékenységet végezve-, de arról is, hogy egy rosszul sikerült holdfelszíni magasugrás-rekordkísérlet közben hanyatt esett, így ő az első ember, aki lefeküdt a Holdon.

A nagytestvér ünneplése

Az idei RIAT egyik fő témájául az önálló fegyvernemként harcoló Amerikai Légierő 75. születésnapja szolgált. A méltó megemlékezésért nem csupán egy gyönyörű, díszfestésű (a törzsféklapon ábrázolt Szabadság-szoborért külön piros pont jár!) F-15E Strike Eagle volt felelős, de a statikus soron megjelent - messze a legnagyobb szenzációt keltő - Boeing E-4B Nightwatch különleges „repülő műveleti központ” is (a típust magazinunk 2022. júliusi számában mutattuk be). Sajnálatos módon egy másik - tíz év után ismét visszatérőnek remélt, nyolc hajtóműves - díszvendég, a B-52H Stratofortress igazoltan hiányzott: a kétgépes kötelék végül csak egy szokásos, füstös áthúzással köszönt be a rendezvényre. Kárpótlásként a légierő harci kutató-mentő és különleges támogató feladatokra használt CV-22B Osprey billenőrotoros gépének bemutatójában gyönyörködhettek a nézők.

A másik kiemelt téma a jövő, a légierő leendő hajózó-műszaki és rendszerspecialista generációjának középpontba emelése volt. Nem véletlen ez sem, sőt talán a lehető legaktuálisabb téma. A nyugati világ gyakorlatilag minden légierejét erősen próbára tevő jelenség az emberhiány: nincs ez másképp az Egyesült Királyságban vagy éppen a születésnapos amerikai légierőnél sem. Nincs mese, el kell adni valahogyan a légierőt is az „ezekamaifiatalok” számára. Nem szabad elfelejteni: a jövő legfejlettebb, mesterséges intelligenciával felvértezett, távolról irányított támadógépeihez, ha a kabintetőt magára csukó hajózó már nem is, de a gépet üzemeltető műszaki szakemberek, a gép rendszereit felügyelő és kezelő specialisták vagy éppen a kommunikációs rendszereket üzemeltető katonák nagyon is kellenek majd.

Kifejezetten tekintélyesnek nevezhető a Magyar Honvédség megjelenése is a fairfordi légi mustrán. A háttértámogatás kiszállításáért a 604-es oldalszámú Airbus A319-es gépünk felelt. A fő erőnket két JAS 39EBS HU Gripen jelentette: a különleges Puma-fejjel feldíszített, 40-es oldalszámú gép a statikus soron mutatkozott be, míg a 31-essel Szentendrei Dávid százados repült egészen szenzációs programot: nem kímélve sem magát, sem a technikát, és persze nem félt használni az utánégetőt sem. A fogószárnyas képességünket idén a 86. Szolnok Helikopterbázis harcihelikopter-zászlóaljának két (331-es és 332-es oldalszámmal) magyarosan sötétszürke Mi-24P Hind-ja képviselte. Mind a földön, mind a levegőben, hiszen a 331-essel a levegőben is megmutatta a látogatóknak és a többi hajózónak, hogy mire is képes még az öreg forgószárnyas.

Showtime!

Megérdemelten nyerte el az Osztrák Légierő csapata a legjobb külföldi bemutatóért járó RAFTCE-díjat. Egészen pompásra sikeredett a dinamikus programjuk, melynek témájául egy légtérsértő repülőgép szimulált elfogása szolgált. A behatolót egy éppen ex-brit C-130K Hercules játszotta (ezekből 2002-ben 40 millió euróért hármat vásároltak), amelyet két készültségi szolgálatot ellátó, a repülőtérről elstartoló osztrák Eurofighter Typhoon „igazoltatott”. A négy hajtóműves szállítógép hiába manőverezett kiválóan, esélye sem lehetett elmenekülni a fürge vadászgépek elől, így hamarosan kénytelen volt futót nyitni és leszállni. A három gép valóban szinte zsebkendőnyi helyen fordulózva mutatta be azt, hogy a géppár két tagjának elfogáskor mi a feladata és ehhez hol és hogyan kell repülniük.

Az idei RIAT kiemelt vendége a - 10 esztendő után ismét az Egyesült Királyságba látogató - dél-koreai Black Eagle-kötelék volt. A speciális festésű, nyolc T-50B Golden Eagle-t felvonultató csapat nem csupán tökéletes bemutatókat tartott a kiállítás mindkét napján (elnyerve a legjobb műrepülő bemutatónak szóló „As The Crows Flies” trófeát), de egyéb területen is helytálltak. Szombaton a Burton upon Trent-ben felállított, az 1950 és 1953 között lezajlott koreai háború veteránjainak küzdelmeit megörökítő emlékmű felett hajtottak végre tisztelgő repülést, míg vasárnap - két alkalommal is - a Red Arrows-szal közösen, egy nagy kötelékben repülve elevenítették fel a két ország és a két légierő közötti kapcsolatokat.

Azt is szögezzük le, hogy a már sokadszorra említett „Vörös Nyilak” sem csak a különleges gépkíséreteik miatt kaptak nagy tapsot, hanem a megszokott, igen magas színvonalú, tökéletes műrepülő bemutatójukért is. No, persze azért a hazai pálya előnye, a hazai közönség szíve-lelke is benne volt ebben a vastapsban.

Civil szárnyakon

Zajlott az élet a polgári repülőgépek piacán is. Sokak véleménye szerint a kiállítás egyik leglátványosabb dinamikus bemutatóját a világ legnagyobb, két hajtóműves utasszállító repülőgépének prototípusa produkálta. A Boeing 777X véleményem szerint nem csupán az egyik legszebb sugárhajtású repülőgép, de méretét meghazudtoló, szűk fordulókkal tarkított bemutatója láttán az egyik legjobb manőverezőképességű nagyvas is. Érdemes tehát kivárnunk, hogy az eredeti, 2019-es dátum helyett, 2025-ben talán már munkába is álljon az Emirates első, átadott 777-9-eseként.

Ugyancsak zajos sikert aratott a RIAT-on először bemutatkozó Airbus Beluga XL. A sajátos szépségű, erősen „fejnehéz”, de nagyon fontos részegység-szállítási feladatokat ellátó, bájosan bumfordi bálnafestésű két hajtóműves pilótái jóval óvatosabban bántak a szelíd óriással, mint amerikai kollégáik az óriási tolóerőtöbblettel rendelkező 777X protoját repülve.

A polgári repülés jövőképe azonban egyelőre a földön várakozott: a brazil Embraer által támogatott Eve floridai légi taxi vállalkozás itt mutatta be ugyanis az áttervezett, tisztán elektromos hajtású, nyolc emelő- és két tolólégcsavarral épülő légi járművének elképzelését. A külön kiállított kabin makettje egy pilóta mellett négy utas kényelmes elhelyezéséről árulkodott. A tervek szerint a 2026-ban szolgálatba álló gép egy feltöltéssel 100 kilométert lesz képes megtenni a levegőben.

NEM ANGOLOSAN TÁVOZTUNK!

Az idei Royal International Air Tattoo magyar szempontból is kiemelkedően sikeresnek bizonyult. Sok esztendő kihagyás után ismét egy magyar pilóta vihetett haza egy rangos trófeát Fairfordból. Nem csak a szakmai zsűrit, de a látogatókat, sőt a rendezvényt az interneten követő repülésrajongókat is lenyűgözte Szentendrei Dávid százados, az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis „Puma” Harcászati Repülőszázad bemutatópilótájának minden szempontból káprázatos műrepülése. A magyar felségjeles, 31-es oldalszámú JAS 39EBS HU hajózója ezért a teljesítményéért a legjobb szóló bemutatópilótának járó rangos elismerést, a Paul Bowen-díjat vehette át július 17-én. Gratulálunk neki és a gépet a bemutatóhoz tökéletes állapotúra felkészítő műszaki szakembereknek is - egy ilyen elismerés csak igazi csapatmunka eredménye lehet.