Archívum - 2002. január
"...EL NE HIDD, HOGY MEGVÁLTOZTUNK..."
Tőrös István
Gondolom, hogy az "ARANYSAS" olvasói is tisztában vannak a régi igazsággal, miszerint semmi sem véletlenül történik. Így természetesen az elmúlt három hónap eseményei között is vannak ok-okozati összefüggések.
Ezek döntő többsége magánügy vagy tágabb értelemben szerkesztőségi belügy. Mivel azonban a TOP GUN decemberi számában névre szóló vádak is megfogalmazódtak, nemcsak velem, de munkatársaimmal kapcsolatban is, úgy érzem, itt az ideje, hogy Önök, akik kénytelenek elszenvedni az "átrendeződést", megismerjék az igazságot.
BEVETÉSEN: SZUHOJ-27
L. S.
Új sorozatunk kisebb-nagyobb rendszerességgel egy-egy repülőgép- vagy fegyvertípus, illetve valamely ország légierejének eddigi harci alkalmazását mutatja be számos érdekes, eddig nálunk nem közölt információ felhasználásával. Elsőként a híres orosz vadászgépet választottuk, noha a közhiedelem szerint ez még csak kevés konfliktusban játszott szerepet.
ÉGI POLGÁRHÁBORÚ
Gál József
Afganisztán. Egy meglehetősen sivár, holdbéli tájra emlékeztető közép-ázsiai ország, amely az utóbbi évtizedekben már több ízben is a világpolitika középpontjába került. A hazánknál kb. hétszer nagyobb területű (647497 km2) Afganisztánt magas hegyek uralják. Az ország legmagasabb pontja 7485 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Mindez - "fűszerezve" a nyáron igen száraz és meleg, télen zord hideg időjárási viszonyokkal, homokviharokkal - rendkívül megnehezíti az életet. Ezek ismeretében nem lehet csodálkozni azon, hogy a kopár vidéken mindössze 17 millió lakos él.
Habár Afganisztán rendkívül elmaradott, fejletlen ország, a nagyhatalmak kedvező geopolitikai adottságainak köszönhetően mégis folyamatosan szemmel tartották.
HOLLANDIA KINYÚJTOTT...
Gál József
Hollandiában a katonai vezetés egy saját tankerflotta létrehozását szorgalmazta, amely alapvetően kiszolgálja a honi repülőcsapatokat, és másodlagos feladatként a NATO alárendeltségébe tartozó harci gépeket látja el tüzelőanyaggal.
A Koninklijke Luchtmacht (KLu) pilótái és parancsnokai kedvező tapasztalatokat szereztek az amerikai KC-10A Extenderrel történő együttműködésben, ezért arra az elhatározásra jutottak, hogy a saját jövendőbeli légiutántöltő-típusukat is a polgári DC-10-esből kell kifejleszteni.
A SAS LESZÁLLT...
Zsombok T. György
Fél évszázad múlt el az emlékezetes 1951-es esztendő óta, ami a legnehezebb legnehezebbike volt, ismét bevezették az élelmiszerjegyeket, befejeződött a kisüzemek államosítása is, az életszínvonal meredeken zuhant, a padlások lesöpörve. A légierőben is, mint ahogy máshol, hullottak a fejek, és a "megtisztulás" felért egy mészárlással. Ma erre az esztendőre úgy tekintünk, mint egy tájképre, amit csata után vázolt fel a történelem.
És mégis!
A MIL-IRODA FORGÓSZÁRNYAS...
Gál József
Megfigyelhető az az érdekes tendencia, hogy a Mil-iroda a helikoptereinek típusjelében a páros számokat részesíti előnyben (néhány kivételtől eltekintve), míg a Szuhojnál és a MiG-nél pont fordítva történik. Ott inkább a páratlan számokra "esküsznek".
Az előző részben az egykoron "a világ legnagyobb forgószárnyasa" címet elért Mi-6 Hookkal ismerkedtünk meg. Most folytatjuk a sort - de kihagyva egy egyébként jelentős típust, a Mi-8-ast, és négyet "ugrunk" a számskálán -, hogy bemutassuk a Mil-ék két óriását, a Mi-10 "légi darut", illetve a Mi-12-est. Mindkét típus különlegességnek számít a helikopterek igencsak népes és sokszínű családjában. Abban is megegyeznek, hogy a forgószárnyasok óriásai, hozzájuk foghatót nem épített emberi kéz.
A MEZŐFALVAI VEGA-PROGRAM
Kővári László
Régi adósságunkat törlesztjük a címben szereplő fegyverrendszer ismertetésével, ugyanis már évekkel ezelőtt kivonták a magyar légvédelem hadrendjéből anélkül, hogy szót ejtettünk volna róla. A másik ok egy szomorú aktualitás, ugyanis ez az eszköz volt az, amellyel 2001. október 4-én tévedésből lelőttek egy orosz utasszállítót.
Az Sz-200 komplexum gyökerei még az 1950-es évekre nyúlnak vissza, amikor több légvédelmi rakétarendszer párhuzamos fejlesztése folyt. Akkoriban készült el az Sz-25 Berkut és az Sz-75 Dvina, amelyek hatótávolsága azonban még az 50 km-t sem érte el.
ISTEN DOBOZAI AFGANISZTÁN...
Márványi Péter
Segíteni, de hogyan? Az elmúlt évtizedekben a NATO-légierő szállítókapacitásának jelentős része nem hadfelszerelés, hanem segély célba juttatásával volt elfoglalva, mert a katonai konfliktusokat komoly humanitárius katasztrófák kísérték, magyarán a háborúk melléktermékeként emberei százezrei menekültek és éheztek, pusztulásuk elkerülésére pedig csak egyetlen út kínálkozott: a légi szállítás és dobás. Így volt ez Bosznia, most pedig Afganisztán esetében is: amíg a tálib rendszer meg nem bukott a földön, addig csak a levegőből lehetett élelmezni az afganisztáni menekülttáborokat. Az amerikai légierő a boszniai tapasztalatok alapján olyan módszert alkalmazott, amely nemcsak a valóban széles körű segélyezést tette lehetővé, hanem azt is, hogy az égi segítség ne okozzon újabb veszélyeket a rászorulóknak. Egyébként a modern háborúk történetében ez volt az első eset, amikor a harcoló felek egyike bombázóival egy időben küldte élelmiszert szállító gépeit az ellenséges terület fölé.
A SOKOLDALÚ "LÓDARÁZS"
Kővári László
1992 januárjában, amikor a McDonnell megkapta a gép kifejlesztéséhez szükséges összeget, a General Electric is megbízást kapott 754 millió dollár értékben egy új hajtómű létrehozására. A követelményeket nagyon nehéz volt teljesíteni, ugyanis az új hajtómű mérete és tömege nem térhetett el jelentősen a Hornet F404-esétől, viszont teljesítményét 35%-kal kellett meghaladnia.
SZÁRNYAS "PATKÁNYOK"...
Horváth Zoltán
Sztyepanov ezredes a legkülönlegesebb orosz katonai repülők egyike. Nem azok közé az ünnepelt mesterpilóták közé tartozik, akik a nagy honvédő háború során lettek híressé. Sztyepanov már évekkel a német invázió előtt ász lett, és mint ilyen egyike a legelsőknek, akiket a Szovjetunió hősének járó aranycsillaggal tüntettek ki. A spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán harcolt. 1939 nyarán pedig - a Mongólia és Mandzsúria közti, vitatott határvonal mentén kirobbant csatározások során - a japán agresszorok visszaveréséből vette ki részét. Ilyenformán szovjet részről ő is érdekelve volt a harci gépek és harcászati elgondolások valódi háborús körülmények között történő kipróbálásában.
"50 ÉVES KOROMIG AZT CSINÁLTAM..."
Varga "Tömör" Imre
A közelmúltban megjelent F-16-os történetemet a következő mondattal fejeztem be. "Akkor nem sejtettem, hogy egy év múlva ne kerüljek újra dutyiba, számomra a legtragikusabb lépésre kellett elszánni magamat." E rövid mondatot kívánom most megtölteni tartalommal.
A 2. HONI LÉGVÉDELMI...
Szepesi József
A második világháború utáni magyar katonai repülésről közreadott írásokban többször is érintettük az 1961-ben és 1962-ben felállított honi légvédelmi hadosztályokat. Szerepüknek és jelentőségüknek megfelelően azonban eddig nem foglalkoztunk sem velük, sem a magasabb szintű hadműveleti vezetésre létrehozott, nevüket és funkcionális szerepüket szinte követhetetlenül gyorsan változtató felső szintű vezető szervezetekkel.
Ezt a mulasztást megpróbáljuk pótolni.
AMIKOR PARANCSRA...
Zsombok T. György
Az értelmetlenül elhunyt technikusom emlékével, belső gyászommal tértem vissza az alma materbe, miközben azon gondolkoztam, hogy csak véletlen lenne az elmúlt két esztendőben a közvetlen közelemben felbukkanó halál, de ezt kölyökkorom hevületével nyomban megmagyaráztam: ilyesmi csak másokkal fordulhat elő. Ma már jóval több mint fél évszázad tapasztalatával a hátam mögött, számos helyzetet megélve, csak csodálkozom akkori elszántságomon... Feltéve magamnak a kérdést: ha tudnám, hogy egy éven belül lezuhanok, akkor is választanám-e a pilótaéletet, ma már egyértelmű nem volna a válasz. De akkor?
AZ RBS15 HAJÓ ELLENI RAKÉTA
Kővári László
Svédország földrajzi helyzetéből adódóan a Balti-tenger irányából erősen veszélyeztetett volt, legalábbis a Szovjetunió fennállása idején. Kisebb-nagyobb rendszerességgel előfordult, hogy felségvizeit megsértette a szovjet haditengerészet. A védekezést bonyolította, hogy az ország partvonala mentén nem kevesebb, mint 24 ezer (!) kisebb sziget található, amelyek között rejtve behatolhattak az ellenséges hajók.
Mindezek miatt már az ötvenes években megkezdték egy speciális, kifejezetten hajók megsemmisítésére szolgáló fegyver fejlesztését, amely a légierő Lansen gépein 1958-ban állt csapatszolgálatba. Az RB04 egy viszonylag nagy szárnyakkal ellátott hangsebesség alatti rakéta volt, amely saját kisméretű radarjával derítette fel a célt, és max. 32 km távolságból volt képes eltalálni.
