Archívum - 2002. február

A PÁRBESZÉD KATONÁJA

Tőrös István

Január 13-án késő este sugározta az egyik kereskedelmi televízió "Utam az emberhez" címmel a Josef von Ferenczyről készített portréfilmet. A nézők előtt hazai és külföldi politikusokkal, világszerte ismert média szakemberekkel készített interjú füzérből rajzolódhatott ki az egykori kecskeméti kisdiák karrierjének néhány állomása. Az alkotókat a forgatókönyv megírásánál, és a riportok készítésénél elsősorban az "atmoszférikus PR" megteremtőjének, a nemzetek és nemzedékek közötti dialógus létrehozójának bemutatása vezérelte.

BEVETÉSEN: A MIG-23

L. S.

A szovjet légierő 1972-től kezdte el szolgálatba állítani legújabb elfogóvadászát, a MiG-23-ast.

A változtatható szárnyállású gép prototípusát már 1967-ben bemutatták Domogyedovóban, de ezt követően jelentős áttervezése vált szükségessé. Több fedélzeti berendezése, pl. az RP-23 lokátor nem készült el időre, így az első szériákat még a MiG-21bisz RP-22 (Jay Bird) radarjával látták el. Ezzel azonban a gép képességei nem sokkal haladták meg a régebbi típusét. Ez a "degradált" MiG-23-as azonban pont megfelelő volt a fejlődő országokba irányuló exportra.

1973-tól kezdték gyártani az M, illetve az MF változatot, amelyek már hordozhatták a közepes hatótávolságú R-23 légiharc-rakétákat is.

A MiG-23 exportjára szokatlanul hamar került sor, még a legközelebbi VSZ- szövetségeseknél is előbb kapta meg néhány arab ország. Az RP-22-es radarral felszerelt MiG-23MS gépek leszerelt szárnyakkal, An-12-esek fedélzetén (Magyarországon keresztül) még az 1973. októberi háború idején eljutottak Egyiptomba és Szíriába, de mire üzembe helyezték őket, már befejeződtek a harcok.

Kisebb-nagyobb légi incidensek azonban sűrűn előfordultak, így a típus harci megmérettetésére nem kellett sokat várni.

AZ R-23 ÉS R-24 LÉGIHARC-RAKÉTA

Kővári László

A Szovjetunió fennállása idején a légierő megengedhette magának azt a luxust, hogy az új vadászgépek számára egyedi, csak azon a típuson alkalmazható fegyvereket is tervezzenek. Ilyen volt a MiG-23-as fő fegyvere, az R-23-as rakéta, amelynek kidolgozása 1965-ben kezdődött az OKB-134 Vimpel tervezőirodában.

"TERRORISTA VADÁSZAT"...

Kővári László

Az utóbbi fél évszázad arab-izraeli fegyveres konfliktusainak fő sajátossága volt, hogy néhány ritka kivételtől eltekintve, alig érintette Izrael területét. Mivel az ország mérete fele hazánkénak, ezért nincs hová visszavonulni és mélységi védelmet szervezni, így aztán az izraeli hadsereg mindig igyekezett a harcokat a határokon kívülre terelni.

Az utóbbi időben azonban megváltozott a helyzet, a palesztin nemzeti felkelés, az Intifada és különösen az elmúlt másfél év terror-eseményei miatt az ország területén belül is alkalmazni kényszerültek a légierőt.

ELADÓ EGY FROGFOOT-SZÁZAD!

Gál József

"JÓ ÁRON ELADNÁM MEGKÍMÉLT SZU-25 FROGFOOT CSATAREPÜLŐ-SZÁZADOMAT, A HOZZÁVALÓ EXTRÁKKAL EGYÜTT. KALANDOROK SE KÍMÉLJENEK!"

Akár így is hangozhatna az az újsághirdetés, amely egy századnyi Szu-25-ös eladásáról szól. A volt Szovjetunió felbomlása után, az utódállamai - beleértve Oroszországot is - amit csak lehet, pénzzé tesznek. Így komoly bevételt remélnek a fölöslegessé vált Frogfoot csatagépek értékesítésétől is. A krónikus pénzhiányban szenvedő utódállamoknak csak a repülőgépek tárolása, konzerválása, időszakonkénti átjáratása is tetemes összeget jelent. Ezért próbálnak megválni ezektől a harci gépektől.

A SIKORSKY LÉGI "DARUJA"...

Gál József

Többé-kevésbé ismert, hogy a Szovjetunióban számos óriás helikoptertípust tervezett a Mil-mérnökintézet. Ilyen volt a Mi-6 Hook, a Mi-10 Harke vagy a Mi-26 Halo. Ezek igen fontos tevékenységet folytattak a népgazdaságban ugyanúgy, mint a katonai feladatok teljesítésekor. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy az 1950-es évek végén az Egyesült Államokban is eltervezték egy nagy kapacitású teherszállító helikopter létrehozását, amely légi daruként szállhat bárki rendelkezésére. Ezt a fejlesztőmunkát a Sikorsky tervezőintézet mérnökcsapata végezte el, melynek nyomán megszületett a CH-54 Tarhe forgószárnyas.

A fotókról kitűnik, hogy a CH-54-es kevésbé kidolgozott, formatervezett, szemben a szovjet "kollégáival", amelyeknek - mondhatni - "fazonjuk" van. Annyira az egyszerűségre törekedtek, hogy a "Tarhe" gázturbináit még be sem burkolták. Ez azonban csak a külső benyomás. A valóságban a CH-54-es legalább olyan hasznos tevékenységet folytat - még ha a teherbíró képessége el marad is némileg szovjet társaiétól -, mint a Mil-iroda légi "darui".

A REPÜLŐMŰSZAKI INTÉZET

Kővári László

A létszám drasztikus csökkentése, a haderőreform és a NATO-tagságból adódó követelmények érintették a Magyar Honvédség felsőoktatási intézményeit is. A több lépcsőben lezajlott átalakulás után már kezdenek körvonalazódni a remélhetőleg végleges viszonyok, így mindenképpen indokolt, hogy röviden áttekintsük a hazai repülőtisztképzés múltját és jelenét.

AHONNAN MÁR MELLÉ LEHET...

Zsoldos Zoltán

A taszári repülőtérhez rengeteg emlék köt. Most felidézném a számomra egyik legérdekesebbet.

Immáron hét éve, hogy ezen katonai bázison végrehajtottam az első, egy percnél is hosszabb szabadesésű ejtőernyős ugrásomat. 4500 méterről ugrottam ki, és 70 másodperccel később nyitottam ki az ejtőernyőt.

Ezt így egyszerű leírni, de ennél azért több is történt.

MARSALLBOTKERESŐK

Tőrös István

Véget ért a hét szűk esztendő - olvashattuk 2001 végén a napilapok Magyar Honvédségről szóló beszámolóiban. Befejeződött a szerződéses katonákat toborzó rendezvénysorozat első része, az akkor jelentkezett hölgyek és urak már megkezdték katonai szolgálatukat. 2002 márciusától már az új besorolási rendszer szerint kapják illetményüket a tisztek és tiszthelyettesek, amely egyben azt is jelenti, hogy az eddiginél hetven százalékkal több pénz kerül havonta a borítékba, azaz az egyszámlára. Akik ebben az évben vonulnak be sorkatonának, elegendő, ha csak egy 2 méteres "centit" vesznek maguknak, hiszen 180 nap után már csak emlék lesz számukra az angyalbőr. Ezúttal a "marsallbotkeresőknek", azaz a jövő tisztjeinek lehetőségeit szeretnénk bemutatni. Dr. Farkas Tivadar humánpolitikai helyettes államtitkár úrral - aki a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola egykori főigazgatójaként nemcsak "felülről", de "belülről" is ismeri a hazai tisztképzés múltját - beszélgetésünket egy nemrég megjelent 2000 oldalas díszes könyv, a Ludovika története lapozgatásával kezdtük.

TYPHOON EURÓPA FELETT

Kővári László

Ha az elmúlt hónapokban ismertetett Super Hornetet ellentmondásos típusnak neveztük, akkor ez még inkább illik négy ország legújabb közös fejlesztésére, az Eurofighterre.

Az elmúlt két évtizedben a nyugat-európai országok többsége megtette a szükséges lépéseket légiereje fejlesztése terén. Többségük az F-16-ost, illetve az F/A-18-ast rendszeresítette, a franciák a szokásos külön útjukon haladva létrehozták a Mirage 2000-est. A NATO három jelentős tagállama, Anglia, Németország és Olaszország viszont alapos lépéshátrányba került, ugyanis nekik minden anyagi erejüket lekötötte a közös fejlesztésű Tornado rendszeresítése. Noha a típus negyedik generációsnak számít, nem többfeladatú, és erősen korlátozott a manőverezőképessége. Az említett három ország légiereje így mind a mai napig nem rendelkezik korszerű vadászbombázókkal.

Természetesen a problémával tisztában voltak az illetékes katonai vezetők, így már 25 évvel ezelőtt foglalkozni kezdtek a témával, érdemleges gyakorlati előrelépés azonban mind a mai napig nem történt.

A FINN FENEGYEREK

Horváth Zoltán

1939 őszén - Lengyelország keleti felének bekebelezése után - Sztálin újabb területekre vetette sóvár tekintetét. Határainak biztonságát északnyugati szomszédja, Finnország által látta veszélyeztetettnek. Országaik 1200 km-es közös határának legérzékenyebb szakasza a Ladoga-tó menti volt. Ez ugyanis alig 30 km-re Leningrádtól húzódott. Aki ma a térképre pillant, látja, hogy a tó teljes egészében orosz területen fekszik. 1939-ben azonban a határ megfelezte azt. Sztálin nem nyughatott, amíg a proletárforradalom szülővárosát a finn ágyúk lőtávolságában tudta. Ezért előbb tárgyalásos úton igyekezett "határkiigazítást" kicsikarni. Miután a finnek nemet mondtak az országuk 10%-át követelő oroszoknak, következtek a "más eszközök". November 26-án 7 tüzérségi lövedék csapódott be a Manila nevű orosz határfalu közelében létesített állásba. A robbanások megöltek 4 és megsebesítettek 9 szovjet katonát. Az állítólagos finn provokációra válaszul november 30-án megindult az orosz "gőzhenger". Sztálin, a németek Lengyelországi példájából tanulva, a fenti módon tette "jogossá" a "válaszcsapást", melyet a Népszövetség határozatában agressziónak bélyegzett, és ami antikommunista összefogást indított be világszerte. Önkéntesek érkeztek számos országból. Például Magyarországról többek között két pilóta, Pirithy Mátyás és Békássy Vilmos sietett "szegény kis finnek" megsegítésére, Svédországból pedig egy egész repülőezred. Azt ugyanis sehol sem hitték el, hogy egy 3,6 milliós kis nemzet megtámadott egy 192 milliós birodalmat.

AKIK MERNEK ÉS NYERNEK

Makrai Tibor István

"Az SAS csak olyan hatékony lehet, mint amilyenek a benne szolgáló emberek."

2001. szeptember 24-én a brit Különleges Légiszolgálat négyfős járőre tűzharcot vívott Kabul közelében. Ez volt az első hivatalos információ az SAS jelenlétéről Afganisztánban. Az információk szerint az Ausztrál SASR is a térségben tartózkodik. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ezek a harcosok a világ legjobb különleges alakulatának katonái, akiknek filozófiáját tökéletesen tükrözi az alapítótól származó jelmondata: "Aki mer, az nyer."

AZ 1. HONI LÉGVÉDELMI...

Szepesi József

Magazinunk előző - januári - számában már érintettük, hogy a honi légvédelmet a Varsói Szerződés tagállamai egységes légvédelmi rendszerének szerves részeként két- lépcsős hadműveleti felépítésben, erőkifejtését az északnyugati és délnyugati légi hadműveleti irányokba összpontosítva kellett kiépíteni.

Az első hadműveleti lépcsőt az 1961. július 1-jén Veszprémben megalakított 1. honi légvédelmi hadosztály parancsnoksága és alárendeltjei képezték.

AZ UNIVERZÁLIS CÉLZÓKÉSZÜLÉK...

Zsombok T. György

Mielőtt továbbhaladnánk, szükséges visszautalni az előző fejezetre, a magyar légtér védelmére megszervezett vadászhálóra, annak belső tartalmát megmutatni. Ez a szervezési tábla csak a vadászerőkre vonatkozik, noha nagy hasonlóság, esetenként azonosság van a többi légi fegyvernem között. Egy vadászrajban két gép-pár, azaz négy gép volt, a században három raj, tizenkét géppel. Egy vadászezred három század és az ezredtörzs, parancsnok, parancsnokhelyettes, légilövészet-vezető, ezredmegfigyelő, így a harcoló rész összesen negyven fő plusz tíz százalék tartalék. Egy vadászhadosztály kettő, esetleg három ezred. Az ezred- és hadosztályparancsnokok alá volt rendelve az összes műszaki, katonarendészeti, logisztikai egység, ami a harcoló résznek durván a harmincszorosát jelentette, de inkább ennél többet. A műszaki kiszolgálórészleg alapismérve, hogy minden gépnek saját szerelői voltak (technikus, mechanikus, segédszerelő).

SZÜRKE FARKASOK

Dr. Gál Gyula

Barát és ellenség így hívta őket. Valóban szürkék voltak, és zsákmányra vadásztak, mint a farkasok. Magányosan vagy falkában. Űzött vadak módjára, mert rájuk is vadásztak. A "te vagy én" törvénye szerint, ami a tengeren még kegyetlenebbül érvényesült, mint más hadszíntereken.

A német tengeralattjárók, az U-Bootok voltak ezek a farkasok, amelyekről Churchill ezt írta: "Az egyetlen, ami engem az egész háború alatt gonddal, félelemmel és rémülettel töltött el, a német U-Bootok periszkópja volt, és legénységük mindvégig töretlen harci szelleme."

ELLENSÉGES TERÜLET

Intercom

A boszniai háború véget ért, a NATO-nak sikerült tető alá hoznia a tűzszüneti megállapodást. Titokban azonban a "harc" folyik tovább, és renegát katonai osztagok ártatlan civileket gyilkolnak. Eközben az amerikai haditengerészet egyik legerősebb hajója, az U. S. S. Carl Vinson repülőgép-hordozó tétlenül vesztegel az Adrián.

Chris Burnett hadnagy (Owen Wilson) nem erre számított. "Ma ezeknek segítünk, holnap amazoknak. Legalább tudnám, mit akarunk pontosan - fakad ki. - Úgy teszünk, mintha harcolnánk, de nem harcolunk, csak figyelünk." Ám egy rutin felderítő repülésen F-18-asával olyasmit lát, amit nem lett volna szabad: tömegsírokat.

A szerb parancsnok nem akar szemtanúkat, és parancsot ad a gép lelövésére. Burnett és pilótája katapultál az "ellenséges terület" felett, és megindul a kegyetlen hajtóvadászat a légi felvételek és a menekülők után. Miután társát lelövik, Burnett magára marad.

Ezalatt Reigart admirális (Gene Hackman) a Carl Vinson fedélzetén kénytelen lefújni a mentőakciót. A NATO ugyanis úgy gondolja, ez veszélybe sodorhatná a békefolyamatot. Ráadásul a szerbek szerint mindkét amerikai meghalt. Mikor Reigart megbizonyosodik, hogy Burnett életben van, végül is elszánja magát a cselekvésre. Még akkor is, ha tudja, ez kapitányi karrierjének végét jelenti.