Archívum - 2002. március

BEVETÉSEN: A MIG-23-AS

L. S.

1980. június 27-én egy mindmáig tisztázatlan légikatasztrófa következett be, amelynek lehetséges részese volt egy MiG-23-as. Aznap este, 20 óra 59 perckor az olasz Itavia légitársaság DC-9-es utasszállítója 77 utassal és négy főnyi személyzettel a fedélzetén, Nápolytól délre 129 km-re, a Tirrén-tengerbe zuhant.

Mivel a roncsok 3500 méteres mélységben feküdtek, sokáig csak találgatások láttak napvilágot az okokról, de már akkor elterjedtek olyan híresztelések, miszerint a gépet "valakik" lelőtték. Az elsőszámú gyanúsított az amerikai és a francia haditengerészet, illetve légierő volt, de ezt mindkét fél határozottan cáfolta. Az eset mindmáig zavaros és áttekinthetetlen. Egy azonban bizonyos: az évekkel később kiemelt roncsdarabokon minden kétséget kizáróan látszanak a kívül bekövetkezett robbanás nyomai, vagyis a gép külső borítását számos helyen befelé repülő repeszek szakították fel. Mindez egyértelműen bizonyítja a feltételezést, hogy a gépet lelőtték, mégpedig lokátorvezérlésű rakétákkal, amelyek a törzs első harmadában csapódtak be (az infravörös típusok hátul, a hajtóművek környékén okoztak volna sérülést). A repeszekből pontosan meg lehetne állapítani a fegyver típusát, ezáltal annak valószínű származási helyét, de ez mind a mai napig nem ismert.

A H-29-ES, AZ "OROSZ MAVERICK"

Kővári László

A szovjet légierő komoly lemaradásban volt a nagy pontosságú földi célok elleni fegyverek terén, ezért a hetvenes évek végén megbízták a tervezőirodákat a hagyományos bombáknál jóval nagyobb távolságból bevethető rakéták létrehozásával.

Érdekes módon, az egyik legjobbnak ígérkező tervet a Vimpel-iroda nyújtotta be, amely addig kizárólag csak légiharc rakéták kidolgozásával foglalkozott. Az új fegyver irányítási módja szinte teljesen megegyezett az amerikai AGM-65 Mavericknél alkalmazottal, de annál jóval nagyobb méretű és tömegű lett.

SZEMEK A SZABLYÁN

Gál József

Nemrég befejeződött sorozatunkból kiderült, hogy a két világrendszer között zajló hidegháború egyik csúcspontját a koreai konfliktus jelentette, amely 1950-től 1953-ig tartott. Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy égetően nagy szükség van gyorsan beszerezhető harcászati felderítési adatokra is, lévén, hogy a stratégiai jellegű felderítést már többé-kevésbé megoldották. A nagy hatósugarú felderítő repülőgépek kifejlesztéséhez jó alapul szolgált a II. világháború veteránja, a Boeing B-29 Superfortress, de ugyanez nem volt elmondható a harcászati kategóriájú légifotós típusokról. Gyakorlatilag alig volt olyan repülőgép, amely nagy sebességgel, és ilyen jellegű bevetésekre alkalmas eszközökkel rendelkezett volna. Ezért vált szükségessé, hogy a vadász "munkakörben" már jó eredményt nyújtó F-86 Sabre-kat átépítsék.

A NYOLCLAPÁTOS ÓRIÁS

Gál József

A Mihail Leontyevics Mil mérnök által létrehozott tervezőintézet gyártmányprofiljában fontos helyet foglaltak, és foglalnak, el az óriás szállítókapacitású "daruhelikopterek". M. L. Mil 1909. november 9-én (a régi orosz naptár szerint, október 22-én), a szibériai Irkutszkban született. Munkásságát számos korszakos helikoptertípus fémjelezte. Ezek közé tartozott a korábban ismertetett Mi-6 Hook, és a "gólyalábú" Mi-10 Harke is. A legújabb, egyben legutolsó óriás szállító forgószárnyasának szűzfelszállását azonban nem érhette meg, ugyanis 1970. január 31-én, Moszkvában elhunyt.

LÁSS, NE CSAK NÉZZ!

Kositzky Attila

Repülő pályafutásom során sokszor feltették a kérdést: egy új gép körül miért lebeg a titokzatosság homálya, mi indokolja a közlésre kerülő írott és képi anyag szűkmarkúságát? Válaszadásomban egy amerikai szaklap, 1964-ben, az akkori idő legkorszerűbb, legtitkosabb repülőgépéről megjelent elemzése volt mindig segítségemre. Korabeli fordításom sárguló lapjait lapozgassuk együtt! Hogy melyik repülőgépről volt szó? Nos, ez a Lockheed A-12 "Blackbird".

A HÓFEHÉR HALÁLMADÁR

Márványi Péter

A világ egyik legszebb és legfantasztikusabb gépe volt - a világ egyik legnagyobb kudarca lett. A nagy magasságban, háromszoros hangsebességgel repülő, elegáns, hattyúformájú bombázó, a Valkyre sosem jutott el a hadrafoghatóságig, két példánya a valaha volt legnagyobb és legdrágább kisérleti eszközként írta be magát a történelembe. Innen a furcsa jelölés is: a "B", a bombázó, az "X", a NASA és elődje híres kisérleti sorozatát jelöli, a kettő együtt pedig egy roppant költséges repüléssorozatot, amelynek egyik gépe katasztrófában végezte. Persze a repülés az a különös világ, ahol a kudarc is hasznosul, a zsákutca is fontos, mert tanulságokkal szolgál a későbbi sikerekhez.

VADÁSZPILÓTA KERESTETIK!

Tőrös István

Ha valaki fellapozza a magyar katonai repülés képes történelemkönyvét, 1994 áprilisában találná benne az utolsó, csak jó hireket tartalmazó lapot. Előttem az akkori idők egyetlen repülő magazinja. A 16. oldalon Urbán "Lecsó" János vezérőrnagy büszkén mutogatja a kecskeméti betonon a Honvédelmi Bizottság tagjainak a magyar légierő teljes "flottáját". MiG-21-es, 23-as, és 29-es vadászgépek, Szuhoj-22-es vadászbombázó, L-39-es Albatrosz kiképzó repülőgép, Mi-2-es, 17-es, 24-es forgószárnyasok... A sor végén a Jak-52-es légcsavaros repülőgép, amely az akkor beindított hazai repülőgépvezető-képzés első időszakában szolgált volna "pilótabölcsőként".

Nyolc év alatt minden megváltozott. "Lecsó" már a nagy égi kötelékben repül, az akkor felsorakoztatott repülőgép-típusok többsége pápai rozsdatemetőben várja a feltámadást. A repülőgépvezető-képzésből csak egy évfolyamra futotta, és az 1997-ben felavatott hadnagyok, harci repülőgépek helyett, többnyire csak az igéretek szárnyán repülhettek.

LÉGCSAVAROS ISKOLAPAD

Kővári László

A szovjet fenyegetés megszűnése után minden NATO- tagállam jelentős mértékben csökkentette légiereje gépállományát, ami természetesen együtt járt a hajózó és műszaki létszám visszafejlesztésével. Főleg a kisebb országokban okozott ezután problémát, hogy az addigi hajózóképzés, az igények csökkenése miatt, gazdaságtalanná vált.

Erre alapozva, a kanadai kormány vállalta a kockázatot, és 2,83 milliárd (kanadai) dolláros beruházással létrehozta az NFTC (NATO Flying Training in Canada) iskolát, amely hosszú távon, nagy valószínűséggel, nyereségessé fog válni.

Mivel a jövő magyar vadászpilótái is itt fogják megkapni kiképzésüket, indokolt, hogy röviden megismerkedjünk a vadonatúj, az első osztály kibocsátásáig még el sem jutott iskola tevékenységével.

TYPHOON EURÓPA FELETT II.

Kővári László

Ha az elmúlt hónapokban ismertetett Super Hornetet ellentmondásos típusnak neveztük, akkor ez még inkább illik négy ország legújabb közös fejlesztésére, az Eurofighterre.

Az elmúlt két évtizedben a nyugat-európai országok többsége megtette a szükséges lépéseket légiereje fejlesztése terén. Többségük az F-16-ost, illetve az F/A-18-ast rendszeresítette, a franciák a szokásos külön útjukon haladva létrehozták a Mirage 2000-est. A NATO három jelentős tagállama, Anglia, Németország és Olaszország viszont alapos lépéshátrányba került, ugyanis nekik minden anyagi erejüket lekötötte a közös fejlesztésű Tornado rendszeresítése. Noha a típus negyedik generációsnak számít, nem többfeladatú, és erősen korlátozott a manőverezőképessége. Az említett három ország légiereje így mind a mai napig nem rendelkezik korszerű vadászbombázókkal.

Természetesen a problémával tisztában voltak az illetékes katonai vezetők, így már 25 évvel ezelőtt foglalkozni kezdtek a témával, érdemleges gyakorlati előrelépés azonban mind a mai napig nem történt.

ELLENSÉGES VONALAK MÖGÖTT

Zsig Zoltán

A hazai mozikban nemrég mutatták be az Ellenséges terület című filmet, amely egy harcfeladatot végrehajtó repülőgép lelövése miatt katapultáló pilóta kimentéséről szól.

Az Egyesült Államok különböző háborúiban, több száz esetben kellett a repülőgépek személyzetének kényszerűségből elhagyniuk repülőeszközeiket. Már a koreai háborúban is számos esetben sikerült a helikopteres mentőakciókkal kiemelni a bajbajutott hajózószemélyzetet a szemben álló hadviselő területéről. A vietnami háborúban az ilyen akciók száma tovább növekedett, hiszen a repülőerők bevetéseinek gyarapodása, a konfliktus időbeli elhúzódása és a légvédelem hatékonyságának fokozása növelte a veszteségeket. Már ekkor is legendásan hősies mentéseket hajtottak végre a kiválóan felkészült kutató-mentő szolgálatok. Következett az Öböl-háború, amelyben folytatták a dicső hagyományokat. A balkáni háborúk folyamán emelte őket ismét a figyelem középpontjába néhány akció.

TÖBB MINT TEST-ŐR

Makrai Tibor István

Amióta a repülés létezik, a sérült géppel, vagy ejtőernyővel földet érő pilóták gyakran találták magukat olyan közegben, ahol a természet erőivel kellett megküzdeniük életben maradásukért. "A pilóták több száz órát töltenek kiképzéssel, ahol felkészítik őket arra, hogy hogyan lehet elkerülni a vészhelyzeteket a levegőben, vagy hogyan hajtsák végre a kényszerleszállást. Azonban mi történik a kényszerleszállás után? Ez megtörténhet veled bármely távoli területen, bármilyen természeti környezetben, az év bármely szakában. Mennyire vagy erre felkészülve? Pilótaként vagy a személyzet tagjaként van-e megfelelő ismereted és felszerelésed, hogy megmentsd magad és utasaid életét?" - veti fel a kérdést az ETI nevű amerikai polgári kiképzőközpont szakembere. Az ellenséges vonalak mögött földet ért katonai repülők helyzete még nehezebb. Az USA Légi, Földi és Tengeri Alkalmazási Központ által kiadott "Összhaderőnemi eljárások a túlélésre, kitérésre és a visszatérésre" című szabályzata tartalmazza, hogy hogyan lehet elkerülni a fogságbaesést, életben maradni az ellenséges területen és sikeresen visszatérni a saját csapatokhoz. A szabályzat gyakorlati alkalmazásának talán legismertebb példájáról olvashattak az Aranysas februári számában. Scott "Zulu" O' Grady F-16 gépét Bosznia felett rakétatalálat érte. Valóban csak szerencséjének és kiképzésének köszönhette, hogy hat napig el tudott tűnni a szerb csapatok elől, s hogy végül kimenthették.

A ROSSZ SZOMSZÉDOK...

Horváth Zoltán

Az indiai-pakisztáni határvillongásokról szóló jelentések az elmúlt 54 év során gyakorta szerepeltek - vezető helyen - a napi hírekben. E véres összecsapások története sajnos egyidős a két, gyarmati sorból felszabadult ország históriájával. 1948-ban, 1956-ban, 1965-ben a Himalája lábainál fekvő, durván 222000 km2 területű Kasmír, hegyvidéki tartomány birtoklásáért viseltek háborút egymás ellen. 1971-ben pedig Kelet-Pakisztán, a mai Banglades elszakadása miatt csaptak össze hadseregeik. E háborúkban kicsúcsosodó ellentétek közötti időszakokban sem volt köztük teljes a béke, hiszen arrafelé a kisebb-nagyobb határincidensek, tüzérségi párbajok, légtérsértések, repülőgép lelövések megszokottnak mondhatók. Ez az "isten háta mögötti" viszálykodás azonban napjainkra már a világ biztonságát is fenyegető válsággá lett, mivel közben mindkét ország atomhatalommá vált. Hogy ezúttal is nyílt háborúvá mélyül-e köztük az ellentét, azt e sorok írásakor lehetetlen megjósolni.

PILÓTAGENERÁCIÓK MÁSODIK ÉDESAPJA

Szepesi József

A magyar katonai repülés létezése óta, a hűséges társként kísérő szegénysége mellett is, mindig gazdag volt hírnevet és tekintélyt szerzett, ezáltal széles körben közismert, kiváló oktatókban.

A különböző korszakokból kiragadva, ilyenek voltak Katics János alhadnagy, aki megszakításokkal, de 1924-től 1945 márciusáig a szombathelyi REGVI-n - Repülőgép-vezető Iskolán - oktatott, vagy dr. Kunszeri Béla és Csanádi Norbert, a sportrepülésben.

KAMASZKORUNK LEGSZEBB NYARA

Zsombok T. György

Ha a szolnoki hajózó iskola történetét ismerjük, akkor azt is tudjuk, hogy a kezdetekben, a kiképzésre bevonuló növendékeknek legalább a fele rendelkezett repülő alap- vagy középfokú képzettséggel. Kinek a vitorlázó repülésben megszerzett A-B-C képesítés volt a birtokában, ki pedig jobb esetben a motoros repülőképzésben volt járatos. Ez a személyzeti (káder-) politika logikus volt a háború után, a gyors légierő-fejlesztés érdekében, azonban az ötvenes évek kezdetén nem annyira a szakmai felkészültség, mint inkább a politikai megbízhatóság volt az elsődleges szempont. Erre utalt az a határozat is, amely a DISZ (Demokratikus Ifjúsági Szövetség) feladatának tette meg a légierő utánpótlását, hasonlatosan a szovjet KOMSZOMOL-éhoz. Az én évfolyamomban, és a későbbiekben is, túlsúlyban azok voltak, akiknek korábban semmilyen kapcsolatuk sem volt a repüléssel, főleg annak gyakorlatával. Ennek következtében természetes volt, hogy az iskola kiképzési rendszerében prioritást kapott az alapképzés, a harcképzés rovására, amit tulajdonképpen a csapatokra hagyott, ezzel bizonyos mértékben csökkentve a csapatok harckészültségi fokát.

A DAKOTÁNAK SZÜLETETT...

Dr. Gál Gyula

Ha olyan hírt kapok, hogy valamilyen kipusztulásra ítélt állat-, vagy növényfajt valakik áldozatos munkával megmentenek, azután ápolnak, gondoskodnak róla, mindig jó érzés és öröm tölt el. De ugyanígy vagyok azzal a hírrel is, amit volt szerencsém nem csak hallani, hanem látni is a tv-képernyőn: elvégezte az első felszállását, a hamvaiból újjászületett Főnix-madár, a felújított Li-2-es, közforgalmi repülőgép. Ez volt az a repülőgép, amellyel 1945 után, pontosabban 1946-tól beléptünk a világ légiforgalmi hálózatába és a belső járatokat is megteremthettük. Az első öt repülőgépet 1947-ben három, majd 1948-ban ismét három repülőgép követte az akkori légiforgalmi társaság, a MASZOVLET RT. kötelékében. 1949-ben a magyar légierő is szolgálatba állított 8 Li-2-est, amit később még néhány géppel szaporodott. A légierőben, valamennyi típust valamilyen jellemző névvel vették lajstromba, így a Li-2 katonai neve "Teve " lett, tekintettel a sokcélú, a szállításhoz kapcsolódó alkalmazására, ugyanígy NATO-kódneve is van: "Dakota". Ez utóbbi név egyértelműen utal származására.

A BŰNTETT

Dr. Gál Gyula

Berlin, 1944. január. Heinz Eck sorhajóhadnagy, az U-852 parancsnoka, első harci bevetése előtt elbúcsúzott szüleitől. Vigasztalan havas esőben száll az S-Bahnra Bernau felé. Komoran szemléli az utat szegélyező romokat. Ki tudja, hány ezer ember jeltelen sírját, amit 23000, az év első két napján 2500 tonnányi bomba hagyott maga után. Egy olyan városban, amiről a "birodalmi marsall" nemrég nyilatkozta: "Meyer legyen a nevem, ha egyetlen ellenséges gép Berlin fölé tud repülni". Egykedvűen vesz tudomást a falcsonkokra mázolt lózungokról: "Falainkat megtörhetik, szívünket nem!".

BAKARUHÁBAN

Hadnagy Róbert és Baczoni Tamás

Az Aranysas magazin hasábjain egy új sorozatot indítunk a hadtörténelem iránt érdeklődőknek. Ebben a fejezetben a Magyar Királyi Honvédség második világháborús egyenruháit mutatjuk be, színes grafikák és tárgyfotók segítségével. A rendszerváltás óta eltelt egy évtized elegendőnek bizonyult arra, hogy hadtörténet-írásunk "helyére tegye" a Magyar Királyi Honvédség második világháborús szereplését, s így számos, azóta megjelent színvonalas hadtörténeti munka segítségével, viszonylag objektív képet kaphatunk a szocializmus évtizedei alatt megjelent, szinte kizárólag lekezelő vagy negatív értékelések után. Azonban egy hadsereg teljesebb megismeréséhez hozzájárul az adott korszak viseleti kultúrájának, öltözködési rendszerének megismerése is. Egy átfogó, részletes és - ilyen esetben elengedhetetlenül - gazdagon illusztrálandó egyenruha-történeti munka megjelenése sajnos még várat magára. Szerény sorozatunk ezt a hiányt próbálja némiképp pótolni. Reméljük sikerrel...