Archívum - 2002. április
BEVETÉSEN: A STINGER I.
L. S.
A jelenlegi legeredményesebb és legelterjedtebb kishatótávú légvédelmi fegyver gyökerei még a hatvanas évekre nyúlnak vissza, amikor az amerikai tengerészgyalogság megrendelt egy könnyű, hatékony hordozható eszközt, amely alkalmas volt bármely kis magasságban repülő célpont megsemmisítésére.
A vállról indítható légvédelmi rakéta ötlete természetesen nem volt új. Ilyen eszközt már a németek is terveztek a második világháború idején, de az az akkori technológiai színvonalon nem volt megvalósítható.
A fejlesztéssel megbízott amerikai General Dynamics cég 1965-re készült el a FIM-43 Redeye rakétával, amely infravörös önirányító berendezése segítségével követi az 500 és 5000 méter közötti távolságban, illetve 2700 méteres magasság alatt lévő célokat.
IZRAELI PRECIZIÓS BOMBÁK
Kővári László
A folyamatos hadiállapotban lévő közel-keleti ország nagy súlyt fektetett arra, hogy hadseregét minden lehetséges területen saját erőből is képes legyen ellátni.
Mivel politikai okokból bármikor embargót rendelhet el legfőbb támogatója az USA (amire már többször volt példa), ezért Izrael hadiipara hihetetlen sokoldalúsággal, még a precíziós vezérlésű földi célok elleni fegyverek kifejlsztésére és gyártására is felkészült.
Felesleges tagadni, hogy a "minta" az amerikai Paveway lézerbomba-család volt, amelynek alapján a nyolcvanas években az Israel Aircraft Industries megkezdte a Griffin nevű fegyver fejlesztését. A 225 kg-os Mk-82-es, és a 450 kg-os Mk-83-as hagyományos bombákhoz félaktív lézeres önirányító berendezést készítettek, amelyek kormányfelületeinek mérete, változattól függően, különbözött.
GRIFFMADÁRFÉSZEK
Tőrös István
"Amerikából jöttem, mesterségem címere: bázisparancsnok." Ilyesmi cím dukálna a Pintér Zoltán ezredes úrral, az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnokával készült interjú elé. De mivel immár 11 éve van szerencsém ismerni az egykori taszári őrnagyot, úgy gondolom, hogy ez csupán katonai karrierje egyik állomása, és ráérünk még címeket meg rangokat osztogatni. 1991 márciusában, a József napot követően küldtek le Taszárra "hősnézőbe", mivel előző nap két őrnagy visszahozott egy olajnyomás nélküli MiG-21-est, és az akkori honvédelmi vezetés ezt tüstént alezredesi csillagokkal honorálta.
Azóta sok víz lefolyt már a Kaposon és a Száván - ahol szintén együtt jártunk -, és az egykori riportalanyból a barátom lett Pintér ezredes. Talán még a fehér hollónál is ritkább az ilyen barátság, mert ugye mi haszna lehet egy ezredesnek egy főszerkesztőből? Legfeljebb megfenyítik, ha sokszor eljár a szája. Mindezeket azért kívántam előre bocsátani, mert egyrészt az illemszabályoktól eltérően tegeződni fogunk a beszélgetés során, másrészt eléggé el nem ítélhető módon örülök, hogy a leendő Griffmadárfészeknek Pintér Zoltán lesz a parancsnoka.
SOROZATGYÁRTÁSBAN A RAPTOR
Kővári László
Az USA Georgia államában lévő Mariettában befejezéséhez közeledik az ötödik harcigép-generáció első típusa, a Lockheed Martin/Boeing F-22A Raptor első szériapéldányának végszerelése. A sorozatgyártásra érdekes módon nem a híres forth worth-i gyár készült fel, nagyonis racionális okból. A cég vezetői ugyanis imponáló magabiztossággal "előre ittak a medve bőrére", vagyis a JSF-program megnyerésére, így a Raptor gyártására a másik nagy üzemet jelölték ki, ahol eddig "csak" a teherszállító típusokat, pl. a C-130 Herculeseket is gyártották.
A texasi részleg így 2009-ig zavartalanul gyárthatja (a jelenlegi megrendelés állomány szerint) az F-16-ot, majd azt követően kezdheti a JSF, vagyis az F-35-ös előállítását.
A FARKASVADÁSZ
Gál József
Az alattomosan rejtőzködni képes "búvárhajókat" kifejezetten a meglepetésszerű támadásokra fejlesztették ki. Ezért is nevezik őket acélcápáknak, vagy a tengerek farkasainak. A megjelenésük óta végbement technikai, technológiai forradalom a tengeralattjárók feladatkörét kibővítette, de az alapfunkciójukat - a felszíni hajók elpusztítását - érintetlenül hagyta.
Ennek következtében, az ellenük folytatott harc sem változott, csak nehezebbé, sőt a nukleáris ballisztikus rakétahordozó csapásmérő tengeralattjárók megjelenésével még fontosabbá vált. Ezt minden haditengerészti flottát fenntartó állam jól tudja. Az is nyilvánvaló, hogy készülni kell a tengeralattjárók mielőbbi pontos felderítésére, illetve azok leküzdésére. Ezek a feladatok azonban egyre bonyolultabb rendszerek kifejlesztését igényelték. Ennek jegyében hozták létre a Szovjetunióban a Mi-14 Haze (pára) jelzésű és nevű tengerészeti helikoptert.
RAYTHEON T-6A TEXAN II.
Kővári László
Az amerikai légierő és haditengerészeti légierő a 90-es évek elején közös programot hirdetett, amelynek célja egy vadonatúj alapfokú kiképző repülőgép kiválasztása és rendszerbe állítása volt.
Az USAF évtizedeken keresztül alkalmazta pilótakiképzésre a sugárhajtású Cessna T-37 Tweety Bird típust, amely közkedveltsége és a feladatra való tökéletes alkalmassága ellenére mára elavulttá és gazdaságtalanná vált.
A haditengerészetnél a T-34 Mentor, illetve Turbo Mentor érett meg a cserére, így a két, többnyire külön utakon járó haderőnem közösen látott hozzá igényeik egyeztetéséhez és a program alapjainak kidolgozásához. Érdekes módon az egyik legalapvetőbb szempontot nem határozták meg előzetesen, azt nevezetesen, hogy az új típus légcsavaros, vagy "jet" legyen-e.
A "NEMES SAS" LESZÁLLT
Kővári László
2002. január 15-én befejeződött az Egyesült Államok történetében példa nélkül álló hadművelet, a Noble Eagle legfontosabb szakasza. A szeptember 11-i terrortámadást követően megszervezett komplex, négy hónapos légvédelmi akció szerencsére békésen zajlott le, és nem vált szükségessé egyetlen egy eltérített, tömegkatasztrófa okozására szánt utasszállítógép lelövése sem.
Noha a közforgalmi repülőgépek elleni fegyverhasználatot semmilyen körülmények között sem engedi meg a Chicagói Egyezmény, arra szükség esetén - elnöki felhatalmazás alapján - mégis parancsot adhatott volna az USAF két tábornoka, akik egymást váltva folyamatos szolgálatot láttak el.
TYPHOON EURÓPA FELETT III.
Kővári László
Az Eurofighter repülési paraméterei egyelőre csak tájékoztató jellegűek, több adat még változhat. Egy biztos, a gép manőverező képessége fantasztikusan jó, légiharc-fegyverzettel és 50% üzemanyaggal hasonló a tolóerő/tömeg aránya, és alacsonyabb a felületi terhelése, mint a MiG-29-esnek és Szu-27-esnek. Mindez rendkívüli fordulékonyságot, valamint gyorsuló és emelkedő képességet eredményezhet.
A bemutatókon az Eurofighterek startolnak a legrövidebb idő alatt, néha mindössze 7 másodpercnyi gurulás elegendő a felszálló sebesség eléréséhez.
A SIVATAG PILÓTÁJA
Márványi Péter
Itamar Ben Ari - e név mögött gyakorlott szem sem fedezné fel a magyar eredetet. Sokak számára komoly meglepetés volt, amikor egy repüléssel foglalkozó magyarországi levelező listán valaki Izraelből is megszólalt - magyarul. Ifjabb Bihari Arnold Tamás, az Izraeli Légierő egykori műszaki altisztje, Budapesten született 1945-ben a Rottenbiller utcában, egy rendezett pesti polgárcsalád gyermekeként. Most a sivatagi nagyváros, Beer Sheva lakója, villanyszerelő és kisgépes pilóta, akinek egyik legkedvesebb foglalatossága, hogy egy apró Piperrel vontassa a hosszúszárnyú vitorlázókat a Negev fölé. Mert noha ebből az országból állandóan háborús híreket kapunk, azért itt is létezik békés, civil repülőélet.
"MESSZEBBRE, GYORSABBAN... "
Makrai Tibor István
1993. október 3-án 15.40-kor az ENSZ szomáliai humanitárius akcióját támogató USA-erők Ranger Alkalmi Harci Köteléke és egy Delta-csoport Mogadishuban megrohamozta azt az épületet, amelyben a legveszélyesebb hadúr, Aidid vezérkara tartott megbeszélést. "Minden tökéletesen rendben ment. Azonban, amikor a foglyokat el akartuk szállítani, minden a visszájára fordult." Kitört a káosz. Minden házból lőttek az amerikaiakra. RPG kézi páncéltörő sikeres találatával lelőttek egy MH-60 Blackhawk helikoptert, majd rövid időn belül a mentésére érkezőt is. Az akcióért felelős Garrison vezérőrnagy szerint: "Az első helyszínről a katonák visszatérhettek volna a bázisra, elveink szerint azonban holttestet nem hagyunk idegen harci területen."
A balsikerű akcióról mozifilm készült, melynek hazai vetítése kiváló alkalom arra, hogy megismerkedjünk a rangerekkel, az USA könnyűgyalogságával, akik gyorsreagálású erőként egyaránt alkalmasak hagyományos és különleges feladatok ellátására.
A SÓLYOM VÉGVESZÉLYBEN
Intercom
A Sólyom végveszélyben Mark Bowden nagysikerű könyve alapján készült, amely az úgynevezett mogadishui csatáról szól. Mikor Jerry Bruckheimer producer még vázlatos formában olvasta Bowden könyvét, tudta, hogy nagy kihívás lesz ezt a történetet pontosan és hitelesen filmre vinni. Simon West executive producer hívta fel a könyvre először Bruckheimer figyelmét.
"Már akkor olvastam a könyvet, amikor még nem lehetett kapni a boltokban. Rögtön beleszerettem - lelkendezik Bruckheimer. - Mindig imádtam az olyan történeteket, amelyben férfiak között az a fajta testvéri kapcsolat alakul ki, amelyben az ember jobban vigyáz a társa életére, mint a sajátjára. Ez jellemző ezekre a rangerekre, Delta Force kommandósokra, pilótákra is. Fontosabb volt, hogy a havert élve hazavigyék, mint az, hogy ők maguk életban maradjanak. Igazi hősök szerepelnek ebben a történetben."
A ROSSZ SZOMSZÉDOK...
Horváth Zoltán
A '65-ös kasmíri háború még amiatt is nevezetes, hogy ott avatkoztak először harcba a Lockheed F-104 Starfighterek. Melyek ráadásul - azon a fronton - a 2 Mach sebességű vadászgép-generáció képviselőiként, a hadtörténet legelső légi győzelmeit aratták, gépágyúval és levegő-levegő osztályú rakétákkal. Sőt akkor alkalmazhatták elsőként a Starfightert arra, amire eredetileg tervezték: nagy sebességű és magasságú elfogásra. Az F-104-es azonban, mely akkoriban a NATO fő vadászgéptípusa volt, csak kis számban jutott el abba a válsággócba. A pakisztáni légierő pusztán egy századát, a 9.-et fegyverezhette fel az USAF feleslegessé vált F-104A elfogó vadászaival. (Ugyancsak másodkézből származó Starfighterek kerültek akkortájt még a jordán és a tajvani légierőkhöz is.) Pakisztán elsősorban azért kapott belőlük, hogy képes legyen megvédeni légterét a bosszúálló szovjetek hadászati bombázóitól. Megtorló atomtámadástól azért kellett félniük, mert az USAF Lockheed U-2 kémrepülőgépeinek egyik fő támaszpontja éppen náluk, Peshawarban volt. A Hindukus-hegység felől várt szovjet nehézbombázók, fenyegetőzéseik ellenére, sosem jelentek meg. A pakisztáni F-104-esek azért nem maradtak "munka" nélkül.
A TIZENHARMADIK ARANYKOSZORÚS
Szepesi József
Még az elmúlt évben meghívást kaptam Jávor Gézától a kecskédi repülőtérre, hogy repülőbarátaink körében legyek részese a hetvenedik születésnapja alkalmából szervezett összejövetelnek. Sajnos, elodázhatatlan kötelezettségeim miatt, csak levélben tudtam őt köszönteni.
Atyaúristen! Hetven éves Jávor Géza? Hogy lehet az? Hiszen nemrégen ismertem meg őt Szolnokon, a vadászrepülő ezrednél, ahol mint sorkatona repülőgép-mechanikusként szolgált, én pedig negyedik évfolyamos növendékként a másodfokú kiképzésemet kezdtem a Jak-11-esen. Ennek alig ötven éve. De hát akkor tulajdonképpen én is öreg vagyok?!
Komolyra fordítva a szót, hírből és az akkoriban zenitjén lévő "Repülés" folyóiratból már korábban ismertem. Az érdeklődésemet azzal keltette fel, hogy a találkozásunk előtti években a Sztálinvárosi Repülőklubnak - amelynek létrehozásában még "civilként" szerepet vállaltam - Sipos István mellett ő is tevékeny vezetője volt.
AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG
Zsombok T. György
Igen. Ez az a pillanat, amiért mindent megtettem, a szárnyvéget Nyilasi Jenő barátom, oktatóm fogja, és én egyedül gurulok ki a startra. Aztán nagy lélegzetvétel, rádión engedély, integetés Nyilasinak a szárnyvégre, aki biztató mosollyal engedi el a törővéget, és startirányba int, lassan gyorsuló gázadás, farokemelés, enyhe bothúzás, közben határozott jobb láb, sebességgyűjtés egy méteren, aztán a kék ég. Most már mindig csak a kék ég. Legalább is, akkor azt hittem más nincs is ezen a világon, csak a biztos startok és a jó leszállások.
LÁNCTALPAS KOFABUSZ
Deák András
A második világháború után az amerikai hadvezetésben felmerült az igénye egy olyan járműnek, ami kitöltené a tátongó űrt a közepes, valamint a könnyű, páncélozott felderítő járművek között. A lánctalpasnak - ugyanis ez is követelmény volt - kis tömegűnek és méretűnek kellett lennie. Az M-113-as első gurulására 1960-ig kellett várni. A tervezőgárda ekkor még nem is sejtette, hogy az egyik legsikeresebb páncélozott szállítójármű-családot sikerült létrehoznia. Így jött létre a Zelda névre keresztelt passzív páncélzattal ellátott, parancsnoki és kommunikációs központ, valamint a Fitter (Szerelő), mely egy műszaki mentő, melyet később számos ország hadrendbe állított. Az alapjármű teste alumínium, így az könnyen úszóképessé tehető. Az alvázra épült még parancsnoki harcálláspont (M-577-es), légvédelmi rakétaindító (Chapparal) is, de ha csak az alkalmazott tornyok számát nézzük - pl. lángszórós, páncéltörő stb. - talán jobb, ha nem kezdünk számolgatásba.
A sikerszéria természetesen folytatódik, hiszen a járműcsalád fejlesztése napjainkban is folyik, és még ki tudja, meddig tart?
A SORS KÉT KEZE
Dr. Gál Gyula
Az Alexandre Silva portugál hajó fedélzeti őrszeme 1944. április 20-án izgatottan felkiáltott: "A jangada" - egy tutaj. Majd hozzátette: "Com gente!" - emberrel. A hajó már túlhaladt az ismeretlen úszó tárgyon, amikor a kapitány a távcsövén egy térdeplő alakot fedezett fel rajta. Visszafordultak. Az alak a vitorlának használt vászondarabot letépve integetett. Két társával együtt szinte élettelenül emelték az érte küldött csónakba.
Harminchét napi hányattatás után Liossis első tiszt, Dimitros Argiros görög matróz és az angol állampolgár, Rocco Said szerelő megmenekült.