Archívum - 2002. május

MEGKÉSETT REQUIEM

Tőrös István

Az M7-es Velencei-tavi lehajtójánál önkénytelenül a régi mondás intelmei jutottak eszembe: ugyanabba a folyóba kétszer nem léphetsz! 2000. szeptember 7-én Tobak Tiborral, a kevés kiválasztott "Cicájával" mégis megpróbáltuk. Rendhagyó múltidézésre vállalkoztunk. Szerettük volna mikrofon mellett visszahozni első találkozásunk hangulatát, az akkor átélt érzéseket, újra "játszani" 1990 nyarának mindkettőnk számára sorsfordító napját az agárdi strand horgászkabinjai között.

BEVETÉSEN: A STINGER II.

L. S.

A Stinger "bemutatkozása" hatalmas befolyást gyakorolt a háborúban részt vevő mindkét félre. A modzsahedeket fellelkesítette, hogy végre hatékonyabban harcolhatnak a szovjet légierő ellen, és addig sohasem látott ötletességgel szevezték meg a rakéták bevetését. A szovjet pilótákra természetesen fordított előjelű volt a hatás: hiába szerelték fel szinte minden repülő eszközüket infracsapda kilövőkkel, azok többnyire nem védték meg őket a Stingerektől. Csak akkor volt hatásos az ellentevékenység, ha a rakéta közeledését észlelve, a megfelelő pillanatban tömegesen, összefüggő sorozatban kezdték el szórni az infracsapdákat.

AZ AGM-62 WALLEYE

Kővári László

A 60-as évek elején a vadászbombázók fegyverzetében még csak elvétve fordultak elő földi célok elleni irányított eszközök. Az USAF ugyan ekkor már rendszeresítette az AGM-12 Bullpup rakétákat, de ennek célravezetése bonyolult és munkaigényes volt, alacsony hatékonyság mellett. A haditengerészeti légierő kaliforniai China Lake-ban lévő fegyverzet-fejlesztési laboratóriumában 1962-ben kezdték meg egy teljesen újszerű, egyszerű kezelésű és nagy hatásfokú, de ugyanakkor a lehetőségekhez képest olcsó fegyver tervezését, amelynek alkalmasnak kellett lennie arra, hogy bármelyik taktikai vadászbombázó hordozhassa.

HÍVÓJELÜK: SHOWTIME 100

Kővári László

1972. március 30-án Észak-Vietnam reguláris hadserege elsöprő erejű offenzívát indított a déli országrész ellen. Laoszon, Kambodzsán és közvetlenül a határon lévő demilitarizált övezeten keresztül több százezer katona zúdult dél felé, akiknek feltartóztatására Dél-Vietnam hadserege egymagában képtelen volt.

Az akkori amerikai elnök, Richard Nixon, ezért elrendelte, hogy újítsák fel az Észak-Vietnam ellen 1968 második felében felfüggesztett légitámadásokat. Azóta ugyanis az amerikai fegyveres erők kizárólag a délen harcoló Vietkong, illetve annak utánpótlási útvonalai ellen tevékenykedtek.

A több éves szünet alatt Észak-Vietnam hadserege és ezen belül légvédelme jelentősen megerősödött. Mivel céljuk a déli országrész bármely eszközzel, vagyis erőszakos úton történő elfoglalása volt, tisztában lehettek azzal, hogy az amerikai légitámadások felújítása csak idő kérdése.

A Párizsban folyó béketárgyalások zsákutcába jutottak, így a "Húsvéti invázió" megállítására a Pentagonban egy nagyszabású tervet dolgoztak ki. Ez volt a Linebacker I hadművelet, amely a légierő és a haditengrészeti légierő összehangolt alkalmazásával volt hivatott megakadályozni a dél felé haladó csapatok utánpótlását.

A "RÁMENŐS" ŰRBOMBÁZÓ

Gál József

A most kezdődő rövid sorozatban egy olyan repülőgép-típusról lesz szó, amely méltánytalanul a feledés homályába veszett, pedig egy korszakot, a kétszeres hangsebességű repülés korszakát jelölte ki. Oly korban született meg, amikor még éles harc folyt az ilyen sebességek eléréséért, és olyan technológiát alkalmaztak nála, amely korábban - és még jó ideig - nem volt elfogadott, illetve általánosan használt. Mindezek, valamint a repülőgép sárkányszerkezeti kialakítása, a több mint kétszeres hangsebesség elérésére való alkalmasság és a 24000 méteres repülési csúcsmagassága már-már "űrrepülőgéppé" avatta ezt a típust.

AZ "UNIVERZÁLIS"

Gál József

Az első részben megismerkedtünk a legnagyobb számban gyártott, ebből kifolyólag a legelterjedtebb Haze-változattal, a tengeralattjáró-vadász Mi-14PL-lel. Az elkövetkezőkben a másik harci modifikációt mutatjuk be. Ez a Mi-14BT Haze-B, melynek feladatköre szűkebb az előzőnél. A Mi-14BT-t kifejezetten aknarakásra és azok mentesítésére tervezték. A típusjelében szereplő "BT" kód a Buksirovsik Tralov orosz kifejezések kezdőbetűiből ered.

TANULÓJÁRAT

Kővári László

A híres angol katonai gyakorlógép nem ismeretlen Magyarországon, több alkalommal is szerepelt már a Taszáron, illetve Kecskeméten megrendezett repülőnapokon. Ennél fontosabb tény, hogy jónéhány olyan már nyugdíjas, vagy még aktív pilótánk van, aki lehetőséget kapott a típussal történő repülésre. A jövőben számuk nőni fog, ugyanis 2002 márciusának végén véglegessé vált, hogy a magyar vadászpilóták képzése a jövőben Kanadában folyik majd, ahol az egyik fő típus a Hawk egyik új változata, az Mk115-ös.

HÁZTŰZNÉZŐBEN

Márványi Péter

Létezik egy lehetetlen kategória ember és repülőgép között. Egy olyan kapcsolat-fajta, ami egyszerűen nem számít, mert nincs semmi összefüggése sem az illető típus repülési tulajdonságaival, sem a harcértékével, sem a gazdaságossági mutatóival. Mégis valahogy ott bujkál az emberben, ha találkozik az illető géppel. Mostanság pedig, amikor az a bizonyos típus a politikai viharok és gazdasági megfontolások bonyolult és eléggé nehezen átlátható hálórendszeréből a magyar légierő új gépeként bukkan elő, az objektív újságíró vissza kell hogy szorítsa ezt az érzést, hogy elfogulatlanul tudjon gondolkodni a gép lehetőségeiről és jövőjéről nálunk. Ne kerülgessük a forró kását: ez a furcsa viszony, ez a furcsa érzés - mármint ember és gép, újságíró és egy általa sosem repült típus között - a rokonszenv.

LÉPÉSVÁLTÁS

Tőrös István

2002 tavaszán ugyancsak megszaporodtak a határátlépést jelző pecsétek a magyar katonák útleveleiben. Isaszegi János dandártábornok úr, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Hadműveleti Központ parancsnoka márciusban és áprilisban közel kétszáz katonát indított útnak külföldi missziókba, Okucaniban pedig az SFOR kötelékében tevékenykedő Magyar Műszaki Kontingens hadműveleti területről történt kivonása alkalmából rendezett állománygyűlésen emlékezhetett a hat éves szolgálatra.

LIBERATOR A SIVATAG...

Makrai Tibor István

1944-ben Nagyacsád közelében földet ért egy B-24 Consolidated Liberator. A faluból a fiúk természetesen megnézték belülről is az elhagyott gépet. Ott találta egyikük a "Túlélés a dzsungelben, sivatagban, a sarkkörön és az óceánon" című szabályzatot, melyet az Egyesült Államok Hadserege Légierejének Repülés Biztonsági Hivatala, Biztonsági Kiképzési Osztálya készített. Ezt a szabályzatot adta át nekem az egykori gyermek fia, Faa Tamás. A zsebkönyv érdekessége, hogy egyike az első túlélési szakkönyveknek, hisz a túlélés ismeretkörét 1943-ban állították össze oktatható rendszerré az USA-ban.

EMBEREKET NEM HAGYUNK...

Zsig Zoltán

1993. október 3-án és 4-én a US Army legjobban kiképzett katonái egy különleges hadműveletben vettek részt, amely az Egyesült Államok hadtörténetének egyik legsötétebb fejezete. A gyors végrehajtás helyett több órás tűzharc alakult ki, mely a vietnami háború óta a leghosszabb ideig tartott. Amerikai részről 18 amerikai halott és 84 sebesült, a másik oldalon több mint 500 halott és 1500 sebesült volt a veszteség!

"NA MI ÚJSÁG, WAGNER ÚR?"

Horváth Zoltán

A Pearl Harbor elleni orvtámadás híre 1941. december 8-án, hajnali 1/2 3-kor érkezett meg a Fülöp-szigetekre. A helyőrség parancsnokságának tehát nemcsak arra lett volna bőven ideje, hogy napkeltéig megtegye a védekezéshez szükséges lépéseket, hanem még arra is, hogy megelőző csapásokat mérjen a japánok tajvani légitámaszpontjaira. Minthogy az ellenséges kötelékek felszállását egészen délelőtt 10 óráig a köd akadályozta, az amerikaiaknak a gondviselés további haladékot adott.

Ha esetleg kétségeik lettek volna a japánok ellenséges szándékait illetően, azokat a Luzon szigetét a reggeli órákban ért szórványos bombázásoknak kellett volna eloszlatni. A Ryujo nevű japán repülőgép-hordozó ugyanis, melyet az érvényben lévő rádiótilalom miatt nem értesítettek a kedvezőtlen időjárás miatti változásokról, az eredeti parancs szerint indította bombavetőit a davaói amerikai haditengerészeti támaszpont ellen.

Ám hiábavaló volt minden figyelmeztetés. Az illetékes amerikai elöljárók tehetetlenkedése oda vezetett, hogy a meglepetés eleme nélkül is megismétlődött a pearl harbori katasztrófa.

NÉGY "IGENES" KÉNYSZERLESZÁLLÁS

Szepesi József

Napjainkban 61 éve annak, hogy a kassai bombatámadást követően részese lettünk a Szovjetunió elleni háborúnak. 1941. június 27-én, a kora reggeli órákban - a megtorló támadást végrehajtó magyar bombázó-kötelék és az őket oltalmazó vadász-kötelék után - a közelfelderítők lettek az események főszereplői. Rájuk várt, hogy a Kárpát-csoport részére megbízható és pontos információkat adjanak - lehetőleg légifényképekkel - a szovjet csapatok helyzetéről, erejéről, a megerődített körletekről, a visszavonulás jellegéről, szervezettségéről, a közúti és vasúti műtárgyak állapotáról és mindarról, amelyek fontosak voltak a közvetlen harcérintkezés felvételében.

Szinte biztos, hogy a Magyar Királyi Honvéd Légierő WM-21 Sólyom közelfelderitő gépének személyzete, Bánya László főhadnagy és Sallay István zászlós - akik a június 29-én végrehajtott bevetésről nem tértek vissza és a későbbiek során sem adtak életjelet - voltak a légierő első hősi halottai.

"KISMADÁR, MENJEN TOVÁBB!"

Zsombok T. György

Mivel engedélyezték, hogy a városban lakjak, ez nemcsak azzal járt, hogy Nyuzsugát és Madarászhenriket időben felrázzam álmaikból, hanem hamarosan rájöttek parancsnokaim, hogy egyéb tiszti beosztásokat is elláthatok az ezred zavartalan működése érdekében. A repülő ügyeletesi szolgálatot csak olyan tiszt láthatta el, akinek repülési gyakorlata volt, ismerte az üzemelés szabályait, így azután egyedülrepülésem után, nyomban megkaptam ezt a beosztást és hetenként legalább két repülési napon, néha három napon is, nekem kellett ellátnom ezt a szolgálatot, ezzel mentesítve az oktatói állományt e fáradságos szolgálattól. Mondhatni a döntés közmegegyezéssel született.

EGY ELFELEJTETT EMBER

Zsombok T. György

Vadászrepülő volt, olyan parancsnok, akit csak egyetlen lépcsőfok választott el a légierő parancsnoki beosztástól, amit emberi magatartása, szakmai képzettsége, empatikus beállítottsága és hazaszeretete okán könnyen elnyerhetett volna. Mindezek ismeretében mégis különös hallgatás lengi be alakját, ha szó esik róla, csak a magánélet szintjén emlegetik, nem azért mert szándékos az elhallgatás, hanem valami miatt így alakult. Hogy miért? Nem találok rá egyéb magyarázatot, mint azt az emberi tulajdonságot, hogy a régen eltávozottakat könnyen elfelejtjük. Vagy talán mégis van más ok is?

TÁBORNOKOK ÖSSZEESKÜVÉSE

Egri István

1943-ban a keleti fronton küzdő három német hadseregcsoport közül Hitler ökle újra a Közép Hadseregcsoport volt. 1941 során is ők támadtak először, ők jutottak el Moszkva alá, majd a kudarcba fulladt délkeleti előretörés és a sztálingrádi katasztrófa után megint erre a hadseregcsoportra hárult a legnehezebb feladat: a hadászati kezdeményezés visszaszerzése.

Létszámban és fegyverzetben, valamint a védelmezett frontszakasz kiterjedésében is nekik jutott a legnagyobb rész. S július 5-én, a kurszki csata első napjának hajnalán ők szembesültek a keserű ténnyel: az oroszok tudják a támadás időpontját.

A parancsnok, Hans von Kluge tábornagy még ekkor sem tudta, hogy tisztikarában a Wehrmacht többi hadseregéhez képest itt van a legtöbb olyan tiszt és főtiszt, aki Németország érdekében hajlandó mindent elkövetni Hitler megbuktatásáért, bár ősi porosz nemesi származása révén ő se állhatta ki a felkapaszkodott náci arisztokráciát.

A PER

Dr. Gál Gyula

A három angol harci gép még a véres dráma színtere felett körözött, amikor a H.M.S. Falmouth fregatt az U-852 közelében megállt. A partra menekült és még vízben hánykolódó életben maradottakat mentőcsónakokban a hajóra szállították. Csak tizenkét embernek sikerült a meredek sziklafalon felkapaszkodnia. Sivár fennsíkon találták magukat. "Fegyverzetük" Schweder tizedes Mauser-pisztolya, élelmük némi kétszersült, pár doboz tejkonzerv és napolaj. Hárman sebesültek. Egy kiszáradt patakmedret követve, amely nagy ívben visszakanyarodott, ismét az öböl közelébe jutottak. Az épen maradt parancsnoki torony mint sötét felkiáltójel, előttük emelkedett ki a háborgó tengerből. A Falmouth tengerészei újra és újra megpróbálták az erős hullámverésben megközelíteni. Végül sikerült csónakjukat hozzákötni. A tizenkét német látta, amint néhány alak eltűnik a toronyban...