Archívum - 2002. szeptember

BEVETÉSEN: A TU-22/22M

L. S.

A világ leggyorsabb vadászgépe érdekes módon egy más feladatkörben, felderítőként vívott ki jelentős sikereket. A hatvanas évek elején megkezdett fejlesztés célja még egy olyan vadászgép volt, amely alkalmas lett volna a háromszoros hangsebességű amerikai B-70-es bombázók és az SR-71-es felderítők elfogására. Az új szovjet gép fejlesztése részben okafogyottá vált, amikor kiderült, hogy a B-70-es nem valósul meg. Az SR-71-esek azonban reális veszélyt jelentettek, olyannyira, hogy azok a hatvanas évek végétől rendszeres, de nem szívesen látott „vendégek” voltak a szovjet határok közvetlen közelében. Sikeres elfogásukra azonban egyetlen egy alkalommal sem került sor.

AZ R-40-ES LÉGIHARCRAKÉTA

Kővári László

A MiG-25-ös elfogóvadász fő fegyverének fejlesztése 1962-ben kezdődött a „Molnyija” tervezőirodában, Matus Bisznovat vezetése alatt. Addig a legnagyobb méretű és teljesítményű szovjet légi célok elleni rakéta a Tu-128-as számára kidolgozott R-4-es volt, amelynek tapasztalatait, illetve egyes fedélzeti rendszereit átvették a hasonló feladatú, de nagyobb hatótávolságú új fegyver számára.

A HÍRNÉV KÖTELEZ

Horváth Zoltán

A repülésrajongók népes tábora nagy érdeklődéssel várta, hogy a RIAT szervezői 2 éves távollét után mivel rukkolnak elő „hazai pályán", az újjáépített fairfordi légitámaszponton.

Helyzetük még akkor sem lett volna könnyű, ha nincs a tavaly szeptember 11-i terrortámadás, hiszen tőlük mindenki minden évben jobb, különlegesebb és nagyobb szabású repülő-show-ra számít. Ezeknek az elvárásoknak azonban még normális esetben sem lett volna könnyű megfelelni, nemhogy a rájuk kényszerített, igen szigorú biztonsági intézkedések szorításában. Ez utóbbiak miatt a végtelen sorokban, több órás várakozásra ítélt és végül keserű szájízzel távozók joggal érezhették magukat a terrorizmus újabb áldozatainak. Július 20-án és 21-én viszont, az összesen 300,000 nézőhöz legalább a szeszélyes angliai idojárás kegyes volt.

CENTRIFUGÁRA, MAGYAR!

Szepesi József

A rendszerváltozás táján nem hiszem, hogy volt olyan "merész és nagyvonalú" fantáziával "megáldott" ember, aki feltételezni merte volna, hogy eljön az az idő, amikor Kanadában képezik majd a magyar légierő pilótáit. És eljött az az idő.

Hosszú és meglehetosen "rögös" volt az idáig vezető út.

Nem árt felidézni, honnan indultunk, és milyen állomásokon át kötöttünk ki a kanadai Cold Lake támaszponton, reményeink szerint tartósan.

EAGLE KONTRA FLANKER II.

Kővári László

A két "szuper" vadászgép között lényeges különbség, hogy amíg az F-15-ös fedélzeti elektronikáját és fegyverzetét rendszeresen korszerűsítik, illetve bővítik, addig orosz részről ez mindeddig elmaradt, főként gazdasági okokból. Természetesen a Szuhoj tervezőiroda, illetve a Komszomolszkban és Irkutszkban lévő gyár mérnökei szinte folyamatosan dolgozzák ki az egyre újabb modernizációs programokat, de ezek bevezetésére csak elvétve kerül sor. Emiatt pl. a részletesen kidolgozott, letesztelt és az exportra szánt gépek szériatartozékának számító légi utántöltő rendszer is hiányzik az orosz Szu-27-esekről.

ELFELEJTETT ÉVTIZEDEK IV.

Vándor Károly

Eddig szó volt vadászegységekrol, vadászbombázó- és bombázócsapatokról, kisebb teherszállító gépekről. De kifejezetten helikopteres bázisokról még nem írtam. A Kalocsán állomásozó ezred egy, a légi hadsereg közvetlen alárendeltségében lévő teherszállító, majd kizárólag helikopteres teherszállító egység volt. Feladata a DHDSCS légi csapatai egymás közötti szállításainak kivitelezése, illetve az egyes bázisok helikopteres emelést, szállítást, desszantolást igénylő feladatainak végrehajtása volt. Ennek köszönhető, hogy gépeit személy szerint gyakran figyeltem meg Kunmadarason, és az elmondottak szerint többek között Tökölön is gyakran előfordultak.

X-TRÉM ÓRIÁSOK

Gál József

A fenti cím beszédes, de az átlagolvasóban kérdéseket vethet föl. Az "X-AKTÁK" sorozat ismertsége, témaválasztása folytán az extrém szó különösebb magyarázatot nem igényel.

Az óriások szó alatt viszont azt kell érteni, hogy az elkövetkezőkben ismertetésre kerülő különleges repülőgép-típusok tervezője - világviszonylatban is - igazi "nagyágyú", exponált személyiség. Az egyik Oleg Konsztantinovics Antonov, míg a másik Andrej Nyikolajevics Tupoljev. Az általuk tervezett különlegességeket azonban kiegészítjük egy olyan "extrémmel", amely a maga nemében páratlan, és ehhez a témakörhöz kapcsolható.

FARNBOROUGH 2002

Kővári László

Az idei angliai repülőgép-világkiállítás alapjaiban különbözött az előzőektol. Nemcsak azért, mert volumenében kisebb volt, hiszen több százzal kevesebb cég és alig hatvanegynéhány repülőeszköz mutatkozott be, hanem azért is, mert a sajtó információszerzési lehetoségei alaposan beszűkültek.

A kiállításra rányomta bélyegét a tavalyi terrorakció, ami miatt szigorú beléptetési, illetve ellenőrzési rendszert létesítettek a repülőtéren. Ez még nem lett volna probléma, de az már igen, hogy a biztonsági intézkedések miatt nem lehetett a gépek közvetlen közelébe jutni. Sajnos már a múlté, amikor kedvünk szerint négykézláb mászhattunk a Super Hornet alatt, vagy korlátozás nélkül fotózhattuk a MiG-29SMT műszerfalát.

VOLT EGYSZER EGY KÖTELÉK... III.

Márványi Péter

Volt egyszer egy kötelék... Egy kötelék, amely felkerekedett, hogy - a vártnál is kalandosabb átrepülés után - a világ egyik legnagyobb katonai repülőtalálkozójának közönsége előtt szerepeljen, először mutatva fel békés körülmények között a magyar katonai repülés értékeit a nagyvilágnak. A taszári Égi Huszárok előző számunkban a kötelék alakulásának részleteiről, a program kialakulásáról és lerepülésének műhelytitkairól beszéltek, most pedig következzen az út a csúcs felé.

A siker helyszíne Fairford, az 1993-as nemzetközi katonai repülőtalálkozó; de el is kellett jutni odáig - és ez a vártnál is nehezebb feladatnak bizonyult.

CHINOOK A KERTBEN

Zsig Zoltán

Ma már történelem az 1995 és 1996 telén végrehajtott NATO-hadművelet, melynek során az IFOR-erőket Boszniába telepítették. Ennek során hazánk légterében addig soha nem látott légi forgalom zajlott le. Néhány repülőesemény is bekövetkezett, de mindegyik szerencsésen végződött. Ezek közül a legismertebb Kaposvár közelében történt.

JENKIK ŐFELSÉGE SZOLGÁLATÁBAN

Horváth Zoltán

A tavalyi év nagy filmslágere, a "Pearl Harbor" nem csupán a címbeli amerikai hadikikötő elleni japán támadásról beszélt. A film hőseinek elő-, illetve utóélete az amerikai repüléstörténet másik két, nem kevésbé fontos epizódjára is felhívta a közönség figyelmét. A Jimmy Doolittle-féle, 1942 áprilisi, Tokió elleni bombázóakcióról már volt szó. Viszont az időrendben korábbi eseményről, az amerikai önkéntesek RAF-szolgálatban viselt dolgairól eddig még nem. A 3 repülőszázadnyi, sötétkék egyenruhába öltözött fiatal 1940 őszén kezdődött történetének felidézése már csak azért is időszerű éppen most, mert kerek 60 esztendeje nyelte el oket - 4. vadászrepülő-csoportként - az időközben Nagy-Britanniába települt 8. Amerikai Légi Hadsereg.

VADÁSZÖSZTÖN

Gál József

Az utóbbi években enyhült valamelyest az izraeli cenzorok ébersége vagy szigorúsága, melynek következtében reflektorfénybe kerülhetett néhány olyan nagy tapasztalatú és kiemelkedő vadászpilótájuk, akik még jelenleg is szolgálják hazájukat. Egyikőjük Amir Nahumi, aki végigharcolta az 1973-as Yom Kippur, majd az 1982-es libanoni háborút, de aktívan repült a két konfliktus közötti időszakban is, így részese lehetett - az egyik F-16 Fighting Falcon csapásmérő raj parancsnokaként - az 1981-es iraki bevetésnek, amelyben elpusztították Szaddam Husszein nagyratörő "atomálmait" azzal, hogy lebombázták a bagdadi Osirak-reaktort. Amir Nahumi az általa megvívott légi csatákban nem kevesebb, mint 14 arab harci gépet lőtt le, míg ő egyszer sem vesztett. A légi győzelmeinek számához további négyet nyugodtan hozzá lehetne adni, mivel ezeket előzékenyen átengedte géppár-kísérőjének, aki ennek nyomán élt a lehetőséggel és maga tette meg azt, amit Nahumi is megtehetett volna. Világviszonylatban is ő az egyetlen, aki két szuperszonikus harcigép-típuson is elérte az "ász"-minősítést, vagyis legalább öt ellenséges gép fölött tudott igazoltan diadalmaskodni.

MI LESZ VELED, BUDAÖRSI...

Szepesi József

Napjainkban "szezonja" van a megoldatlan helyzetű repülőterekkel összefüggő ügyeknek.

Az oroszok távozása óta, a debreceni és a sármelléki kivételével, rendezetlen a kunmadarasi, a kiskunlacházai, a mezőkövesdi, a csákvári - bár annak nincs semmilyen infrastruktúrája - és bizonyos vonatkozásokban a tököli repülőtér helyzete. Kunmadarasért a közelmúltban - a polgármesterrel az élen - éhségsztrájkot folytattak az önkormányzat képviselői.

KUTASD FEL, PUSZTÍTSD EL!

Zsig Zoltán

A hazai mozikban újabb háborús filmet tekinthetünk meg. Örvendetes tény, hogy egyre több olyan alkotás születik, melynek készítésénél maximálisan szeretnék megőrizni a történelmi hűséget, és reálisan visszaadni a valós eseményeket. A Katonák voltunk című film megtörtént eseményt dolgozott fel, mégpedig az akcióban részt vett két ember közösen írt könyve alapján.

A KUTYANYELVEK NÉPE

Zsombok T. György

Ez év május 28-án, keddi napon, 11 órakor Budapesten, a Stefánia úton, a honvédség kulturális központjában ötvenhárom nyugállományú, repülőműszaki tiszt találkozott - számosan feleségeiket is elhozták -, hogy az alma materre, a Honvéd Vasvári Pál Repülő Műszaki Tiszti Iskolában eltöltött éveikről és csapatszolgálatukról megemlékezzenek.

TÖRPE MAMUTFENYŐK

Zsombok T. György

Tizenegyedik hónapja, hogy e lap hasábjain megjelentek folytatásban visszaemlékezéseim (miközben e lap életében is jelentős átalakulás ment végbe; Guillaume Apollinaire szavaival szólva: "az élet változó, akár Euriposz") a magyar légierő 1950-es éveiről, amely végig szubjektív és objektív tartalmakat hordozott. Olyannyira változó ez az élet, hogy ha valaki összeveti korosztályom vadászpilótáinak és a néhány tucatnyi, valahogy megmaradt ma szolgáló vadászpilóta problémáját, annak ellenére, hogy azonos felfogással bírunk az életről és a hivatásról, a különbség nem leírható.

MEGKÉSETT REQUIEM III.

Tobak Tibor

A hazafiasságra nevelés kérdése az, hogy tudatosítják valakiben, hogy itt él, hogy ez a hazája, itt van otthon, mindenütt másutt idegen, itt nem idegen. Ez a haza, itt kell élni, ha ezt elhagyja, akkor hazátlan, akkor új hazát kell neki keresni. Ez olyan egyszerű, mint a pofon, csak sajnos ezt nem tudatosították minden nemzedékben. Nem tanították a szülők, és akkor egy nemzedéknél kimaradt, akikbol szintén szülők lettek, és ők sem tudatosították gyermekeikben.

Egy érdekes dolgot olvastam valamelyik újságban, egy kis glosszát. A Hősök terén járt az újságíró, ahol srácok görkorcsolyáztak. Ott voltak a királyaink szobra előtt, az Ismeretlen katona emlékművénél, és akkor az egyik srác megállt csatolni, ô meg megkérdezte tôle: "te tudod, hogy kinek a szobrai ezek, én Erdélybôl jöttem (így mondja), meg tudnád mondani?" Tudja a fene, volt a válasz. Hát nem borzasztó? Nem az, hogy nem tiszteli, de nem is tudja, hogy miért vannak ott, kik azok. Ez egészen elképesztô.