Archívum - 2002. december

Bevetésen a B-52 Stratofortress

L. S.

A "sztratoszféraerődök" 1955 júniusi csapatszolgálatba állásuk óta az USA minden jelentősebb háborújának fontos szereplői voltak, és ez nem lesz másképpen (mivel sajnos háborúk a jövőben is lesznek) a következő negyven évben sem. Az "élő kövületnek" számító öreg bombázók legfiatalabb példánya már elmúlt negyven éves, de a 37 ezer órás élettartam korláttól még messze vannak, így megalapozottan számítanak rájuk a jelenlegi tervek szerint 2040-ig. Természetesen a napjainkban szolgálatban álló mennyiség már csak töredéke az eredetileg legyártott 744 db-nak, a Barksdale légibázison 57, míg a Minot repülőtéren 36 db áll rendelkezésre. A B-52-esen repülő hajózók között alig találni olyat, aki idősebb lenne a gépeknél, ennek ellenére ez nem jelenti azt, hogy a típus elavultnak számítana, legalábbis fegyverzetét és elektronikáját tekintve, amelyet folyamatosan korszerűsítenek.

A "Hound Dog" csapásmérő...

Kővári László

Az USAF nukleáris csapásmérésre szolgáló bombázói az ötvenes években kizárólag szabadon eső bombákkal rendelkeztek, ami azt jelentette, hogy közvetlenül át kellett repülniük a cél felett. Ez több okból is veszélyes lett volna, egyrészt a szovjet légvédelem ekkor már rendelkezett olyan rakétarendszerekkel, amelyek megsemmisíthették a bombázókat, másrészt pedig a bekövetkező atomrobbanás sugárzása károsíthatta a személyzetet. (Bár ezzel egy totális atomháború esetén talán senki sem törődött volna). A gépeket felkészítették a hatalmas hőhatásra, fényvisszaverő fehér festéket fújtak az alsó részükre.

A B-52 Stratofortress

Gál József

A világ talán leghíresebb, vagy inkább leghírhedtebb, számtalan helyi konfliktusban szereplő bombázógépe aranyjubileumához érkezett. Áprilisban volt ötven éve, hogy a nyolchajtóműves monstrum, a B-52 Stratofortress prototípusa a levegőbe emelkedhetett. Ezalatt a fél évszázad alatt jelentős arculat- és képességnövelő változáson ment keresztül, amely segítségével még a mai viszonyok között is biztonsággal bevethető a világ minden pontján. Az elmúlt évtizedek során egyaránt alkalmazható volt közvetlen bombázó bevetésben ugyanúgy, mint nagy távolságból végrehajtott rakéta-, vagy robotrepülőgépes csapásmérésben. Egy feladatban - amelyre tulajdonképpen tervezték - szerencsére nem bizonyított. Ez a nukleáris bombázás vagy a rakétacsapás volt. Lehetett bármilyen "kemény" a hidegháborús időszak szembenállása, a politikusok tudtak olyan higgadtak maradni, hogy ne törjön ki a harmadik nagy világégés, a minden bizonnyal mindent elsöprő nukleáris háború.

FORGÓSZÁRNYAS "VADÁSZHÉJÁK" II.

Gál József

A Sikorsky UH-60 Black Hawk olyannyira "eltalált" konstrukciónak bizonyult, hogy a hadseregen kívül a szárazföldi, illetve a haditengerészeti légierő is rendszerbe állította. Mindhárom légierő magától értetődően a saját igényei szerint alakíttatta ki a gyárral a helikoptereiket. Mindez természetesen vonatkozott a beépített felszerelésre is, hiszen más-más szempontok alapján, eltérő feladatoknak kell megfelelnie egy tengeralattjáró-vadász Sea Hawknak, vagy egy kommandósokat az ellenséges hátországba juttató Pave Hawknak. Ez utóbbi feladatkörre specializált változatokkal foglalkozunk részletesebben, így az US Army különleges UH-60-asai után, az USAF típusait vesszük sorra.

Nyolc nap alatt három gép

Zord Gábor László

Október és november fordulóján elhagyta a szerencse a szlovák légierőt, mely az utóbbi években dinamikusan - és láthatólag sikeresen - küzdött azért, hogy racionalizálja szervezetét, alkalmassá téve az áhított NATO-csatlakozásra. Nyolc nap leforgása alatt ekkor három nagyértékű repülőgépet és egy pilótát vesztettek. Az ilyen rövid időn belül, egymás után bekövetkező események márpedig még egy nagy légierőt is megráznak.

Őszi verőfény - hideg széllel

Kővári László

A Nagyorosziban állomásozó légvédelmi alakulat utoljára 1999 júniusában tartott nyilvános gyakorlatot, azóta számos változás történt a szervezeti felépítésükben és fegyverzetükben. A legfontosabb, hogy kivonták állományukból a csöves tüzérségi eszközöket, az Sz-60-as 57 mm-es ágyúkat, valamint a kisebb űrméretű gépágyúkat, így 2001. június 30-ától "5. Légvédelmi Rakétaezred" néven kizárólag rakétafegyverzettel rendelkeznek. Ez a francia Matra Mistral (Hideg szél) kishatótávú, infravörös önirányítású rendszer, amelyek dupla ATLAS indító berendezését német UNIMOG terepjárókra szerelték fel.

Chinook Down

Zsig Zoltán

Amikor a Black Hawk Down című film alapjául szolgáló eseményeket alaposabban tanulmányozni kezdtem, akkor úgy véltem, ekkora kudarc, ilyen nagy veszteségekkel többet nem ismétlődhet meg. Sajnos az élet rácáfolt az optimista előrejelzésekre. A terrorizmus elleni háború során az egyik legsúlyosabb ütközetről azonnal a már ismert film jutott eszembe, és nem véletlenül. A csapdába esett katonák hosszúra nyúlt harcban vettek részt, nem volt mód az evakuálásukra vagy felmentésükre. Volt olyan katona, aki a segítség hiánya miatt halt bele sérüléseibe.

Francialecke

Zord Gábor László

Érdekes látogatókat fogadott október elején Kecskemét, ahol az utóbbi időben - alighanem mindenki örömére - felélénkült a külföldi gépek forgalma. A francia légierő hírneves Normandia-Niemen századának két Mirage F-1-ese érkezett a hazai harcászati légierő sasfészkébe, hogy közös repülések során segítsenek egymásnak a NATO-normák szerinti eljárások gyakorlásában. A MiG-29-eseken megrepültetett nyugati vendégek cserébe persze saját bőrükön is megtapasztalhatták, hogy miért bölcs dolog a látótávolságon túli légi harc hangsúlyozása a legmodernebb (potenciálisan) ellenséges típussal szemben...

A bizertai mészárlás

Horváth Zoltán

1942. november 28-án reggeli után, mialatt az eligazításon elhűlve hallgattam a bevetés tervét, egy belső hang a fejemben makacsul ilyesmikkel gyötört: "Hát nem kész öngyilkosság ez a dolog!? Egy tuti, hogy a legkilátástalanabb vállalkozás azok közül, amikben eddig részt vettél. Igazi csoda lesz, ha valaki egyáltalán túléli!" Ervin Ethell hadnagyot, az USAAF 22 esztendős repülőgép-vezetőjét nem csalta meg előérzete, mert a küldetés közönséges mészárlásba torkollott. Hogy miként került 1942 novemberében az észak-afrikai sivatagba az amerikai tiszt és repülőalakulata, továbbá hogy zajlott le maga a baljóslatú bevetés, az kiderül az alábbi írásból.

Sztálingrád, a Volga-parti pokol

Bársony Attila

Caricin városa a Volga folyó partján már az első világháború idején fontos közlekedési csomópont volt. Nem véletlen, hogy az 1918-1921-es polgárháborúban is itt rendezkedtek be a vörösök, és hogy heves harcok folytak érte. A várost a fehérek támadásai ellen védő sereg hősies ellenállásán múlott Gyenyikin tábornok kudarca. Caricin végül a vörösöké maradt. Lenin halála után a sztálini történetírók hangsúlyozták az új pártfőtitkár egykori "hőstetteit" Caricin védelmében, holott Sztálin nem sokat tett az egykori diadalért. A város felvette egykori "védelmezője" nevét: ekkortól lett Sztálingrád.

Persze nagyarányú fejlesztés kezdődött. Monumentális gyárak emelkedtek, hatalmas lakótelepek épültek, Sztálingrád a szovjet hatalom mintavárosa lett. A fejlesztés eredményeképpen 60 kilométer hosszan nyúlt el a Volga partján, mindössze 4 km szélesen. Ezt a csomópontot akarta elfoglalni aztán a bolsevizmus új ellenfele: Adolf Hitler...

Kódbeszélők

Zsig Zoltán

Az Egyesült Államok egyik legtitkosabb kriptográfiai, vagyis rejtjelezési művelete a fő témája a Windtalkers című filmnek. A II. világháború ideje alatt a Csendes-óceán szigetein zajló véres harcai során a navajo indiánok alig ismert nyelvét felhasználva, a tengerészgyalogság nagy előnyre tett szert a rádióforgalmazás szinte legegyszerűbb végrehajtásával.

Gyémántkoszorús Boeing kapitány

Szepesi József

Aktív pályafutásom utolsó hét évét - a sors kegye folytán - a sportrepülésben, a már csak emlékként élő MHSZ repülőfőnökeként töltöttem el. Ez a funkció az OTSH akkori rendelkezései szerint együtt járt a Magyar Repülő Szövetség főtitkári tisztségével. Ez nem csak a repülősportokban volt így, hanem valamennyi sportági szakszövetségben. Anélkül, hogy belebonyolódnék ebbe a sajátos "státuszhalmozás" folyamatosan élesre állított csapdájába, a pozitív oldalon el kell ismernem, nagy lehetőségem nyílt sok-sok nagyszerű ember, szimpatikus és értékes sportrepülő megismerésére. Ez a sajátos közösség nem volt idegen számomra, mert jómagam is ebből a közösségből indultam el - igaz, a névtelenek egyikeként -, a későbbiek során pedig a katonai beosztásaimból következően folyamatosan kapcsolatban voltam velük.

Van képünk hozzá!

Sztraka Ferenc

Takarításkor kezembe került egy portól mumifikálódott doboz, tele fényképpel. Kackiás bajszú légjárók kopott haubéval, pókháló lepte mezők, ahol madárijesztők helyett bulók lengedeznek, molyrágta repülőszerkezetek, tán sosem volt pillanatok. Rémlett, hogy ezeket a fényképeket én követtem el gyengébb pillanataimban. Történet mindegyikhez tartozik, néhol csak egy-két mondat, máskor több. Most is elmesélnék egyet.