Archívum - 2003. november

A honvédelem nemzeti ügy

Tőrös István

Az újságkészítők számára a legnagyobb tisztesség, ha egykori irományuk évekkel a megjelenés után egyszer csak felbukkan a semmiből. Miközben Szenes Zoltán altábornagy úrra várok, a vezérkari főnöki szoba falán meglepetten fedezem fel "Az első magyar NATO-tábornok" című interjúmat, mely bekeretezve élte túl a folyóiratok cikkeinek nem mindig dicsőséges sorsát. "Falon lenni", ahogy az újságíró zsargon megfogalmazza, kedves adózás a múltnak, de egyben figyelmeztetés is a száguldó időre, hiszen a beszélgetésre akkor került sor, amikor Szenes Zoltán dandártábornok éppen "átbútorozott" Brüsszelből Nápolyba, hogy elfoglalja a NATO Dél-európai Parancsnok- ságának logisztikai főnöki székét.

A BK-27 gépágyú

Kővári László

A hatvanas évek második felében több európai NATO-tagállam egy új harcigép-típus közös kifejlesztése mellett döntött, ez volt a Panavia Tornado, amelynek egyúttal új fedélzeti fegyverzet is kellett. A csöves tűzfegyverek területén hatalmas tapasztalattal rendelkező német Mauser céget bízták meg egy korszerű gépágyú megtervezésével, illetve későbbi gyártásával.

Trónkövetelők

Kővári László

A költségtúllépés, határidőcsúszás, és a még fennálló műszaki problémák ellenére megkezdődött a Lockheed Martin/Boeing F/A-22A Raptor rendszeresítése, illetve teljes gőzzel halad a másik ötödik generációs típus, a Lockheed Martin F-35 szériaváltozatának tervezése és első alkatrészeinek gyártása. Legutóbb több mint egy éve foglalkoztunk a légi harcászatot új alapokra helyező harci gépekkel, így most elérkezett az ideje, hogy számba vegyük a legfrissebb - velük kapcsolatos - eseményeket és híreket.

A "Fecskék" új ruhája

Az orosz "Sztrizsi" műrepülőcsoport ez év elejétől új, színpompás festéssel lepte meg a repülőnapok közönségét. Az orosz nemzeti színekből összeállított "kompozíció" nagy sikert aratott, többek között az augusztusban megrendezett MAKS 2003 nemzetközi repülési és űrhajózási kiállításon is.

Oroszországban érdekes módon több és változatosabb típusösszetételű légi-bemutató-csoport működik, mint a gazdagabb nyugati államok többségében.

A kötelék-műrepülés látványossága mindig sok embert vonzott, így már a második világháború előtt is létezett több csoport, amelynek pilótái később kivették részüket a légi harcokból is.

Hazatérés

Karmazsin Sándor

Tíz évvel ezelőtt landoltak a kecskeméti repülőtér betonján az akkor még szovjet felségjellel érkező egy- és kétkormányos MiG-29-esek. Az államadósság fejében kapott 28 vadászgépet népes delegáció fogadta. A honvédelmi miniszteren, a Fulcrumok beszerzését felügyelő politikai államtitkáron és a vezérkari főnökön kívül ott volt Oroszország nagykövete és számos katonai attasé is.

Akik ott álltak a beton szélén, emlékezhetnek, hogy csak kétórás izgatott várakozás után tüntek fel a dupla függőleges vezérsíkok a leszállóirányon. Az első két gép orosz-magyar személyzettel érkezett. A hátsó kabinból - kissé kényszeredett mosollyal - Karmazsin Sándor ezredes és Helembai László alezredes kászálódott ki.

Hogy miért csúszott a program két órát? Íme, a nem mindennapi tortúra egyik résztvevőjének visszaemlékezése a hazatérés adrenalinszint-növelő óráiról. Bízzunk benne, hogy amikor 2006-ban elindulnak a Gripenek Linköpingből a kecskeméti bázisra, a svéd vámosnak nem jut eszébe előszedni a csavarhúzót!

Életmentő próbababák

S. Degraef és E. Borremans

"Eject, eject, eject"! Ez a három szó a világon sokak számára valamely modern ritmusos rap vagy hip-hop zene egyszerű szövegének tűnhet, valamely éppen aktuális sztár szájából. A második világháború utáni időszak katonapilóta-közössége számára viszont rövid, erélyes, adrenalinszint-emelő felszólítást jelent a repülőgép vészelhagyására.

Az automatikusan lezajló eseménysor eredményeként a pilóta egy szempillantás alatt kirepül a bajba jutott gépből, elválik az üléstől és másodperceken belül az ejtőernyő biztonságos kupolája alatt himbálózhat a föld felé, ahol majd lehetősége nyílik az életében remélhetőleg először és utoljára bekövetkezett élmény tapasztalatainak megosztására kollégáival, illetve családjával.

Szaúdi Sólymok

S. Degraef és E. Borremans

Szaúd-Arábia évtizedek óta a nemzetközi gazdasági élet és a politika egyik kulcsfontosságú országa, olajtartalékainak és geopolitikai helyzetének köszönhetően. Ugyanakkor, a szigorú bevándorlási és vízumkiadási procedúrák miatt, az ország részben elszigetelődött és titokzatos maradt az idegenek számára. A nagyrészt homok borította 2,24 millió négyzetkilométeres terület rejti a világ eddig ismertté vált olajkészletének negyedét, így az iszlám tradíciók fenntartása mellett virágzik a gazdasági élet és gyorsan növekszik a népesség.

Ezeregyéjszaka élesben

Szita Róbert őrnagy

Ki ne tudná, hogy jelenleg mintegy háromszáz magyar katona tartózkodik Irakban. Igen ám, de ahhoz, hogy ők rendben és időben megkezdhették - még a nyár kellős közepén - a szakfeladataik végrehajtását, ahhoz gondos előkészítő munka, hosszas tervezés és szervezés volt szükséges. Néhány magyar főtisztnek éppen az volt a feladata, hogy a Magyar Honvédség Szállítózászlóaljának küldetését a lehető leggondosabban előkészítse. Most, a kis csapat vezetőjének, Baráth István alezredesnek a segítségével a kezdeteket, a "madzsarok" iraki "első lépéseit" elevenítjük fel.

Chili magyar módra

Zord Gábor László

Jövőre már öt éve lesz annak, hogy Magyarország belépett a NATO-ba, ám a Magyar Honvédség - és azon belül a légierő - integrációs nehézségei nem maradtak rejtve a közvélemény és a hazai repülős közösség elől. Ezért is volt nagy jelentőssége a szövetség idei, Lengyelországban megrendezett repülőtalálkozójának (NATO Air Meet 2003), melyen első ízben kerülhetett sor az eddigi integrációs erőfeszítések eredményességének lemérésére.

CIAF 2003 - Az évadzáró...

Zoltán Gyula

A Csehországban 10. alkalommal megrendezett nemzetközi légi parádénak, a szokásoktól eltérően, Brno "Brno-Turany" nemzetközi repülőtere adott otthont.

A korábbi bemutatók színhelyén, a Hradec Králové melletti bázison, a cseh fegyveres erőknél elkezdett haderőreformnak megfelelően, átalakítási munkálatok folynak. Mivel a bázison épp egy hadgyakorlat is zajlott, így Jan Vacek dandártábornok Morávia fővárosának repülőterét jelölte ki az airshow színhelyéül.

Az acélóriások végső harca

Horváth Zoltán

A császári flotta utolsó offenzíváját azért indította, hogy megakassza az amerikai erők 1944. október 20-án elkezdett partraszállását a Fülöp-szigeteken. A támadás sikere egyrészt azzal fenyegetett, hogy országukat végképp elvágja minden délkelet-ázsiai nyersanyagforrástól. Másrészt meg azzal, hogy a meghódított, távoli területek helyőrségeit megfosztja a hazai utánpótlás-szállítmányoktól.

A "Sho" - vagyis győzelem - hadművelet tétje tehát nem volt kevesebb, mint Japán harckészségének megőrzése.

A történelem legnagyobb tengeri csatája a Leyte-szigetet övező tengereken és tengerszorosokban - összesen 73 japán és 166 amerikai hadihajó közvetlen részvételével - két teljes napon át tombolt. A küzdelmek Franciaországnál nagyobb területen, négy különböző helyszínen zajlottak. Ezekben a császár admirálisai - újra csak silány felderítésüknek köszönhetően - nem ismerhették fel sem a végveszélyt, sem a győzelem felcsillanó lehetőségét. Így ezúttal is véres fejjel voltak kénytelenek visszavonulni.

Junkersek az orosz égen

Hangodi László

A kassai légitámadást követően, 1941. június 27-én hajnalban, a 4/I. bombázórepülő-osztály Tapolcáról hadireptérre települt ki, Hajdúböszörménybe.

Jóval a hivatalos hadüzenet bejelentése előtt, 7 óra 15 perckor, a századok riadó-startttal megindultak szovjet területek fölé, átrepülve a Kárpátokat. Huszt légterében csatlakozott a kötelékhez a vadászkíséret.

A Sztrij, Kolomea, Sztanyiszlav szovjet városokra mért bombacsapásokat követően a bombázókötelék veszteség nélkül landolt a hadireptereken.

A továbbiakban a bombázók az előnyomuló 1. dandár és 1. gyorshadtest térnyerését elősegítendő fejtettek ki támadó légi harctevékenységet.

Derítsd föl és semmisítsd meg!

Gál József

Ki hinné, de húsz év telt el azóta, hogy felállították a magyar repülőcsapatok legütőképesebb, egyben legsokoldalúbb repülőszázadát, melyet jóval később Fürkészdarázs névre kereszteltek.

Az is már történelem, hiszen már hat éve, hogy a haderőreform földre kényszerítette az erőt sugárzó géptípust, míg a hajózóikat és a műszaki állományt szétszórta a szélrózsa minden irányába.

Könyörtelenül múlik az idő. Nemrég még két felszállás közben kellett néhány percet szakítani a beszélgetésre, míg mostanság csend van és mindenki ráér. Sajnos vannak, akik már az örök leszállópálya mentén szorgoskodnak, még többen nyugdíjba mentek, és csak néhányan szolgálnak új beosztásban a NATO regionális parancsnokságain. A húszéves évforduló kapcsán illő megemlékezni arról a repülőszázadról, melyhez fogható addig Magyarországon nem volt.

Feltámadunk! Fel! Támadunk!

Tőrös István

Bizonyára a repülőgépeknek is megvan írva a sorsuk. Van, amelyik lángoló roncsként robban fel a földbe csapódva, vannak szerencsések, amelyek túlélve a háborúkat, múzeumok hűvös hangárjaiban emlékeztetik az érdeklődőket egy letűnt korszak légi harcaira.

És van persze sokezer gépmadár, amely számára a földi lét utolsó stációja a rozsdatemetők csak a pilótafülke-guberálóktól néha megzavart csendje.

Szerencsére vannak még csodák! Például Taszáron, a hányatott sorsú légi bázison szorgos kezek, némi szponzori segítséggel, visszadták a fiatalságát "Cápetinek" és az ezred kötelékében egykor itt szárnyalt MiG-21-esnek és Szu-22M3-asnak.

Az életmentő parancs

Gál József

A magyar repülőcsapatok történetében korszakváltó volt és technikai, technológiai ugrást jelentett a MiG-21-es 1961-es megjelenése. Ez a típus képes volt elérni a Mach 2,05-ös értéket, vagyis a kétszeres hangsebességet. Hazánkban az igazi szuperszonikus repülést a MiG-21-es biztosította még annak ellenére is, hogy a korábban már rendszeresítették a légierőnkben a hangsebesség elérésére képes MiG-19PM, fedélzeti lokátoros, légiharc-rakétákkal ellátott elfogóvadászt. A két szuperszónikus géptípus harcászati paraméterei és teljesítménye között jelentős különbség volt. A nagyobb teljesítményt, a korszakos minőségi ugrást azonban nem adták ingyen. A forradalmian új típus sok áldozatot követelt, hiszen a MiG-21-es repülő tulajdonságai alapvetően különböztek az elődökétől, illetve kétkormányos oktatóváltozat még több évig nem állt rendelkezésre. Az első szuperszonikus harcigép-baleset és -katasztrófa 1963 folyamán, vagyis 40 éve történt. A szomorú jubileum kapcsán felidézzük az eseményeket, valamint megpróbálunk választ adni a miértekre is.

a megfagyott villámok szigete II.

Sárhidai Gyula

A felderítési adatok hosszas értékelése után a Bomber Command július 7-én parancsot kapott a War Cabinet-től a német kísérleti telep bombázására, a rakétaveszély csökkentése céljából. Ezért eleve az ott dolgozó tudományos személyzet elpusztítására törekedtek, és egyszeri, nagy erejű támadással számoltak, mivel a nem is ismert légvédelem miatt nem terveztek másodikat. A Bomber Command No 167-es bombázási parancsa a peenemündei német kísérleti radarközpont megsemmisítéséről beszél, az egész anyagban a rakéta szó elő sem fordult. Úgy tűnik, a brit vezetés saját katonái előtt titkolta legjobban, hogy német rakétafejlesztés zajlik Nagy-Britannia ellen. A "Whitebait hadművelet" keretében egy zavaró támadást készítettek elő Berlin ellen 8 db Mosqito bombázóval, hogy a német éjszakai vadászokat oda irányítsák. Ezután pár perc késleltetéssel kellett a főerőnek a "Hydra hadművelet" keretében a peenemündei bázist és környékét bombáznia.

Csíkos hasú fóka - Focke Wulf 190D

Fóth Gábor

Már harmadízben birkóztam meg a "D" Fóka kicsinyített másának elkészítésével. A Tamiya makettje, melyet korábban szintén megépítettem, minden bizonnyal könnyebben összeállítható, hiszen alkatrészei pontosabban illeszkednek, felületei szebbek. Én mégis az Italeri kitjét választottam, mert a japán készletnek van egy súlyos, korrigálhatatlan hibája, tudniillik, hogy a gép törzse a pilótakabin előtt túl széles. A Dragontól átvett olasz szerszámok mára már sajnos "időrágta" darabokká váltak, de a gép fő méretei és formái legalább pontosak.