Archívum - 2004. szeptember

Farnborough 2004

Kővári László

Az idei angliai repülőgép-kiállítást a szokott érdeklődés előzte meg, és sajnos azt kell mondanunk, hogy a szokott csalódás várta a látogatók egy részét.

Az utóbbi évek tapasztalata, hogy egyre kevesebb repülőgép látható a világ legnagyobb és legszínvonalasabb rendezvényein. Amíg hat-nyolc éve alig volt szabad hely a kiállítási területen, addig most annak jelentős része üresen maradt, mivel kevés gépet "neveztek be" a cégek. Újdonságot még ezek között sem találtunk, hacsak a Northrop Grumman és a Boeing pilóta nélküli harci gépének mérethű makettjeit nem említjük.

Egy ismerős bemutatója

Zord Gábor László

A hazai repülős közösség alighanem árgus szemmel figyeli kiválasztott vadászrepülőgépe külföldi szerepléseit, mielőtt az első Gripenek Kecskemétre érkeznének 2006 tavaszán. Az Aranysas munkatársa - akárcsak két évvel ezelőtt (lásd 2002/10) - ismét ellátogatott a Farnborough-i indítózónába, hogy szemügyre vegye a szóló bemutató műrepülést végrehajtó pilóta és az azt biztosító földi személyzet munkáját - és természetesen a repülőgépet. Bár a program változott, a látottak kísértetiesen emlékeztettek a 2002-es bemutatóra, igaz, mintha a svéd szakemberek most nagyobb bizalommal fogadták volna az idegen "betolakodót", aki tevékenységüket figyelte és megörökítette.

Raduga H-59 Ovod

Kővári László

Az orosz Raduga (szivárvány) tervezőirodát 1951-ben létesítették azzal a céllal, hogy repülőgépek és hajók fedélzetéről indítható irányított rakétafegyvereket, illetve csapásmérő robotrepülőgépeket hozzon létre. Az intézet napjainkig több, mint negyven különféle típust fejlesztett ki, ezek közül egyik a H-59 Ovod földi cél elleni televíziós vezérlésű rakéta.

A Szárnyas Teve

Kővári László

Hadseregünk iraki szerepvállalása kapcsán felértékelődött légierőnk szállítási kapacitása, mivel többségében saját erőből kell megoldani a kint lévő kontingens személyi állományának rotációját, illetve az utánpótlás helyszínre juttatását. A főszerep az egyébként megbízható és kiváló An-26-osokra hárul, amelyek méretük és teljesítményük miatt azonban nem optimálisak a feladatra, hiszen annak idején rövid távú szállításra tervezték őket.

A szárnyas tevehajcsárok...

Tőrös István

A lengyel vezetésű többnemzetiségű hadosztályban Irakban szolgáló magyar szállítózászlóalj munkájáról többször is beszámoltunk magazinunkban. Eddig azonban nem esett szó a Magyar Légierő szárnyas tevehajcsárjairól, azaz az An-26-os szállítószázad pilótáiról, akik hetente repülnek 6000 kilométert, hogy utánpótlást, váltó személyzetet, vagy szabadságos katonákat szállítva segítsék a jelenlegi legfontosabb külföldi misszió tevékenységét. Ha a szolnoki pilótákat kérdeztem erről a "hosszú vágtáról" mindig az volt a válasz, egyszer gyere velünk és próbáld ki. Kipróbáltam...

A Repülőcsónak

Gál József

Aki egy kicsit is járatos a repülés világában, annak nem ismeretlen a Berjev név. Számukra az is világos, hogy ez egy szovjet tervezőiroda neve, amely főként csónaktörzsű repülőgépeket gyártott és gyárt. Az orosz vízi repülőgépek családjának legismertebb tagja a Be-12, amely a NATO-ban a Mail nevet kapta. A Be-12-est még napjainkban is elsődlegesen tengerészeti járőrgépként, illetve tengeralattjáró felderítő/vadász feladatkörben alkalmazzák, de az 1990-es évek elejétől tűzoltógépként is megállja a helyét. E hónapban erről a típusról lesz szó.

Az utolsó vitorlabontás

Tőrös István

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor olvasóink egy része még nem is élt a katonai repülőgépek és helikopterek rádióforgalmazásának "titkosításához" kódneveket találtak ki az arra illetékesek. Az akkori NATO-országok rádiólehallgatóit olyan fantázianevekkel igyekeztünk félrevezetni mint a "vaslemez" "ajándék" vagy éppen "vitorla". Az utóbbi esetben legalább találó volt a kódnév, hiszem a "vitorlások" a Balatontól pár kilométerre, Szentkirályszabadjáról felszálló helikopterek voltak. 2004. július 8-án az egykori "vitorlás-flotta" égi díszmenettel búcsúzott repülőterétől, az egykor itt szolgált helikopter vezetőktől, és ifjúsága legszebb éveitől...

A tekintet ölni képes

Kővári László

A harci helikopterek és repülőgépek pilótáinak dolgát megkönnyítő, illetve a harctevékenységet hatékonyabbá tevő sisakra szerelt célzó- és adatmegjelenítő rendszerek több évtizedes múltra tekintenek vissza, noha elterjedésükre csak a nyolcvanas évek elejétől kerülhetett sor.

A "Lódarázs" éve Fairfordban

Horváth Zoltán

2004 júliusában, immár 14. alkalommal zavarta meg e csendes, angliai kisváros lakóinak nyugalmát a világ minden tájáról odasereglő harci gépek hajtóműveinek lármája. A keddtől kezdődően földet érő repülő eszközök százainak megtekintésére 17-én és 18-án - autók és buszok ezreivel - repülésrajongók tízezrei keltek útra. A Royal International Air Tattoo szervezői mindent megtettek, hogy a "katonai repülés Mekkájába" zarándokolók élményekkel gazdagon térjenek haza. A Forgó Travel szervezésében felkerekedett csoport is nagy várakozással tekintett a hétvége elé. A megjelent, összesen 168 000 néző többségével együtt végül elmondhattuk, hogy nem ért bennünket csalódás.

Menetrend

Tőrös István

Edelényi Gábor 1984-ben készült klasszikusában, AZ ÉG KATONÁI- ban láttam először Pető István százados urat, aki a kamera előtt minden különösebb pátosz nélkül ecsetelte felszállás közben történt katapultálását. A MiG-21-es hajtóműve pár száz méteren pörgött le, a pilóta nem akart kárt tenni a felszálló irányba eső Vaszar falu házaiban, ezért amíg a magasság megengedte, kerülgette a települést csak aztán kattintott. A riportban szabadkozva mondta, hogy ők általában be vannak oltva az ilyen ellen, ez megtörténhet máshol, mással, de velük nem. Valószínűleg ő sem gondolta akkor, hogy még az is megtörténhet vele, hogy 20 év múlva dandártábornoki csillaggal a hajózóján a kecskeméti repülőbázis parancsnoki irodájában faggathatom életútjáról.

Repülőtér a három tölgyfához

Horváth Zoltán

Az 1944. augusztus 29-én kirobbant Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőinek elsősorban légi támogatásra volt szükségük a német túlerő megállítására. Érkezett is, mégpedig szovjet felségjelzésű vadászgépek formájában. A Lavocskin La-5FN-eket azonban nem oroszok, hanem cseh pilóták vezették. Olyanok, akik a háborúban egészen addig a RAF színeiben harcoltak a fasizmus ellen. Színre lépésük nagy meglepetést okozott - barátnak, ellenségnek egyaránt. Összesen 21 gépükkel azonban megakadályozni nem, csak elodázni tudták a kellően elő nem készített felkelés vérbe fojtását. De bárhogy is végződött, hősies küzdelmük mindenképp megérdemli, hogy felidézzük a 60 esztendeje történteket.

Debrecenbe kéne menni...

Jánkfalvi Zoltán

Az Aranysas rendszeres olvasói a júliusi számban már olvashattak egy amerikai B-17-esről szóló, csodával határos, megmenekülési történetet. A közelmúltban Melvin W. Mc.Guire úr osztotta meg velünk magyarországi emlékeit, melyek még izgalmasabbnak ígérkeznek, mint az eddig megismert visszaemlékezések.

Égi szökevények

Sárhidai Gyula

1944. szeptemberétől 1945. április végéig az M. Kir. Honvéd Légierő 10 repülőgépe távozott az országból, részben parancsra, részben szökevényként. A légierő repülőszemélyzetének becsületére legyen mondva, harci alakulat gépe egy sem volt közöttük. Ezek legénysége a végsőkig teljesítette a kötelességét és a parancsot, ragaszkodott az esküjéhez.

Kirakodóvásár

Polgár Tamás

Németországban járva lépten-nyomon érdekes kiállításokba, múzeumokba botlik az ember. Így történt ez velem is, amikor Mannheim környékén jártam, és kezembe akadt egy szórólap, ami a Sinsheim városában található Auto und Technik Museumot reklámozta. Sinsheim alig húsz kilométerre van Mannheimtől, de Stuttgartból és Frankfurtból is gyorsan elérhető, lévén, hogy közvetlenül a 6-os autópálya mellett található, és a múzeum saját vasúti megállóval is rendelkezik. A német vasút roppant barátságos szolgáltatása a csoportos jegy, amit 5 főre lehet megváltani, és 24 órán át korlátlanul lehet vele utazni az egész Baden-Württenberg tartományban, még a városi tömegközlekedési eszközökön is. Azonban nem előírás, hogy öten vegyék meg ezt a jegyet, mi négyen voltunk, de akár ketten is használhatják. Ezzel a jeggyel a sinsheimi múzeum is elérhető. A múzeum megtekintése nagyjából egy délutánra való programot biztosít.

A rendszerváltás katonái II.

Szepesi József

A nemzeti haderő első számú vezetője, a parancsnok, minden magára valamit adó országban közfigyelmet érdemlő, emberi magatartásban, felelősségtudatban, hazafiságban, logikus gondolkodásban, áttekintő és elemző készségben "zsinórmértékként" szereplő személyiség. Nálunk, a rendszerváltozás óta már a hatodik parancsnok - Lőrincz Kálmán, Dr. Deák János vezérezredesek, Németh Sándor altábornagy, mint megbízott, Dr. Végh Ferenc, Fodor Lajos vezérezredesek és Dr. Szenes Zoltán altábornagy - töltötte, illetve tölti be ezt a rendkívül felelősségteljes és magas beosztást.

A tordai csata

Ravasz István

1944. augusztus-szeptember fordulóján a Déli-Kárpátok hegyi átjáróinak birtoklása minden harcoló fél számára létfontosságúvá vált. A 2. Ukrán Hadseregcsoport jobbszárnya nem volt képes elég gyorsan átkelni a Keleti-Kárpátokon, ezért balszárnya a Havasalföldről a hegység déli vonulata felé fordult, hogy a román kézen lévő átjárókon át a keleti vonulatot védő magyar-német csapatok hátába kerüljön. A német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport visszavonulásához magyar területre égető szükség lett volna a déli hegyi átjárókra is, s a M. Kir. Honvédség kísérletet tett azok lezárására. Az újjászervezett 2. hadsereg szeptember 5-én megindított támadása azonban elkésett, s az Erdély szívében kialakuló tordai csatában a honvédek arra voltak képesek, hogy egy hónapon át megakadályozzák az egyesült szovjet-román seregek áttörését Magyarország belső területei felé.

Van képünk hozzá!

Sztraka Ferencn

Az 1998-as nyár legnagyobb élményt adó repülése augusztus 10-én történt. A dolog előzményeként elárulom, július közepén először repültem ötgépes kötelékben három kecskeméti vadászgéppel. A repülés után, már póriasan, autóval Balatonszárszó felé tartva azon meditáltam, milyen fantasztikus élményt jelentett ez a majd' egy óra. Az is eszembe jutott, hogy jó lenne újból MiG-ekkel együtt hasítani az égbolton. Erre akkor annyi esélyem volt, mint a fülemülének a macska szájában. A filmekben ilyenkor még az aláfestő zene is elhalkul. Aztán egyszer csak ott találtam magam egy újabb abnormális kötelékben.

Nakijima Hayate

Gulyás Máté

Ha a II. világháborús japán repülőgépekre gondolunk, többnyire a Zero "ugrik be" mindenkinek. Pedig jó néhány olyan, klasszikus szépségű és rendkívül korszerű harci gép is született a szigetországban abban az időben, melyek makettváltozatai csak mostanában kezdenek népszerűek lenni. A Hayate-t a Ki 43-as Hayabusa, és Ki 44-es Shoki váltótípusának szánták. 1943 márciusában repült először és már a próbák során kimagasló eredményeket produkált. Az 1800 LE-s Nakajima HA-45 típusú 18 hengeres csillagmotorral felszerelt gép 6000 m-en 630 km/h csúcssebességet ért el, és 6,5 perc alatt emelkedett 5000 m-re. Fegyverzete 4 db 12,7-es géppuska volt, ezenkívül ledobható póttartályokkal is ellátták, így a hatótávolsága 2200 km lett. A típusból 3382 db készült, közülük az a néhány, amely a háború után zsákmányként az USA-ba került, eredeti formájában fennmaradt és ma a múzeumok féltett kincsei közé tartozik.