Archívum - 2008. november

Kirakodóvásár

Kővári László

Az amerikai Lockheed Martin F-16-osa változatlanul a világon legnagyobb számban alkalmazott negyedik generációs többfeladatú vadászbombázó, amely még évtizedeken keresztül szolgálatban lesz. Noha a jelenleg gyártott változatok már csak külső formájukat tekintve hasonlóak az első szériához, a folyamatos és nagyarányú továbbfejlesztés lehetőségei messze nem merültek még ki.

A képességnövelés következő lépcsőfokán több elektronikai vállalat is dolgozik, a Raytheon két területen is bemutatta a legújabb fejlesztését.

Az NR-30-as gépágyú

Kővári László

A második világháború után elterjedő sugárhajtású vadászrepülőgépek számára új fedélzeti fegyverek váltak szükségessé a Szovjetunióban is. Az összeszokott tervezőpáros, A. E. Nudelman és A. A Richter 1949-re készült el az NR-23-as gépágyúval, amelyet aztán számos típusnál alkalmaztak, köztük a híres MiG-15-ösnél is a nagyobb 37 mm-es fegyverrel együtt.

Majdnem űrhajósok

Zsig Zoltán

Immáron tíz éve annak, hogy az SR-71-es hadászati felderítőgépek elvégezték az utolsó bevetésüket. A szinte minden téren kuriózumnak számító típus hajózóinak szigorúan szabályozott volt az életük. Ezenkívül komoly munkát is jelentett számukra a megfelelő tevékenység végrehajtása. A nagy sebességű felderítő repülések a Blackbirddel azonban kárpótolták őket mindenért. Csak keveseknek adatott meg az, amit ők átélhettek.

A zavarosban halászók

Trautmann Balázs

A radarrendszerek megjelenésével gyakorlatilag szinte egyidős a radarzavaró rendszerek megjelenése. S mivel a légvédelem radarok nélkül legalábbis komoly nehézségekkel küzd, így nem meglepő, hogy nagyon hamar megjelentek a radarzavaró repülőgépek és módszerek is. S jelennek meg a mai napig: cikkünk témája éppen a hamarosan hadrendbe álló EA-18G Growler repülőgép.

Lassú villám

Kővári László

Az amerikai Lockheed Martin F-35 Lightning II-es berepülési programja egyelőre a tervezettnél jóval lassabban halad.

A határidőcsúszás és a tervezett költségek túllépése szinte minden katonai fejlesztési programra jellemző, de talán az F-35-ös esetében a leginkább érthető. Annyi vadonatúj, eddig nem alkalmazott technológiát építettek be, mint egy új típusnál egyszerre még soha, így ezekkel törvényszerűen jelentkeznek megoldásra váró műszaki problémák.

A 72-es gyártmány

Kővári László

A világon legnagyobb számban gyártott szuperszonikus vadászgépről, a MiG-21-esről már számtalan különböző írás jelent meg, főként az elterjedt, külföldön is részletesen ismertté vált változatokról.

A legelső sorozatgyártott típus azonban kivételnek számít, erről a legutóbbi időkig csak kevés és többnyire téves információk láttak napvilágot.

Közelmúltidézés

Kővári László

Az augusztusi nemzetközi repülőnap modern digitális csodagépeitől alaposan elkülönítve, szerényen a háttérben húzódtak meg az elmúlt évtizedek hazánkban alkalmazott típusai. A kiöregedett, becsülettel szolgált régi gépek azonban szokatlanul jó állapotúnak tűntek, és ez nem volt véletlen. A kecskemétiek egy kis lelkes csapata Pach József irányítása alatt többheti munkával festette újra a gépeket, amelyek ezt követően úgy néztek ki, mintha éppen most fejeződött volna be a nagyjavításuk.

Búcsúszezon

Kees Otten és Wim Das

Kevés összetettebb dolog létezik a harci repülésnél. A leginkább célra vezető alkalmazás kidolgozása, gyakorlati módszertana, új eredmények, tapasztalatok alapján történő továbbfejlesztése időigényes, komoly munka. A légierők hatékony alkalmazása csak akkor képzelhető el, ha a katonák folyamatosan készülnek úgy, mint ahogy az Belgiumban a TLP (Tactical Leadership Program) közös továbbképzésein történik.

Jófiúk-rosszfiúk

M. Scharenborg és R. Wenink

Alig hatvan mérföldre a cseh határtól, Németország déli részében, Bavaria erdeinek mélyén található a Hohenfels gyakorlótér. A hadsereg 1938-tól alkalmazta, 1951-től az amerikai megszálló erők vették használatba néhány évre. 1956-tól 1988-ig Hohenfels létesítményei a NATO erőinek kiképzésére is szolgáltak, a német, amerikai katonákon kívül francia, angol és kanadai csapatok rendszeresen fordultak meg errefelé.

Karavánpusztítók

Horváth Zoltán

A II. világháborút közvetlenül megelőző időszak híres, nagy hatótávolságú utasszállítója távrepülési rekordjaival hívta fel magára a világ figyelmét. A történelemkönyvekben mégsem békés, polgári utasszállítóként maradt fenn a neve. A Condorokról ugyanis a legtöbb műben a Nagy-Britanniába tartó hajókaravánok pusztítójaként emlékeznek meg. A katonákkal, fegyverekkel és a legkülönfélébb létfontosságú árucikkekkel megrakott tehergőzösöket tengerfenékre küldő négymotorosokat Churchill miniszterelnök egyenesen úgy nevezte: "az Atlanti-óceán istencsapásai".

Auf Wiedersehen!

Kárpáti Endre

A Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének egyik tágas irodáját érdekes relikviák díszítik. Egy nagyméretű olajfestményen Messerek idézik a múltat, másutt gyönyörű fényképek fekete keresztes RF-4-esekről, az íróasztalon díszes falapon egy Tornado eredeti légiutántöltő-csonkja, míg egy falon lógó oklevél tanúsága szerint gazdája több mint 3000 órát töltött Phantom botkormányát markolva. Változatos pályafutásáról beszélgetünk Jürgen Erbeck ezredes úrral, aki ez év szeptemberig töltötte be a Magyarországra rendelt német katonai attasé posztját.

Peenemünde 2008

Pethő Balázs

A megfagyott villámok szigetének történetéről sokat lehet olvasni akár könyvekben, akár az ARANYSAS-ban is. A háborút követő időkről már csak annyit szoktak írni, hogy "a szovjet csapatok felrobbantották" a telepet. Az ember kíváncsivá válik, vajon emlékeztet-e bármi is a terület egykori titokzatosságára, vagy nyom nélkül tűnt el minden. A következőkben megpróbálom megosztani a helyszínen tett látogatásom során szerzett személyes tapasztalataimat a magazin olvasóival. Sajnos az egyes helyszínekről nem mindig lehetett találni elegendő, de gyakran még elégséges információt sem, sorvezetőként esetlegesen csak az "Emlékútvonalnak" nevezett körön elhelyezett kis ismertető táblák szövegeire lehet hagyatkozni.

Tengerészkék párducok

Horváth Zoltán

A konfliktusban részt vett összes típus közül a vadászbombázók teljesítették a legnehezebb és legkockázatosabb feladatokat.

Ráadásul az ellenség utánpótlási vonalainak elvágásában, akárcsak a szárazföldi csapatok közvetlen támogatásában szünetet sem lehetett tartani, még a kedvezőtlen időjárás vagy a légelhárítás jelentős mértékű megerősödése miatt sem. A légcsavaros, dugattyús motoros, világháborús veteránok mellett Koreában vetették be először ebben a szerepkörben a sugárhajtású gépek első generációját képviselő típusokat. Közülük az amerikai flotta és a tengerészgyalogság sötétkékjében a Grumman F9F Pantherek viselték a küzdelmek fő terhét.

Nem a szépségéért szerették V.

Serflek Szabolcs

Lassan repül. Rettentő csúnya. Mechanikus kormányzású.

És a negatívumok sorát még lehetne folytatni. Az A-10 Warthog látványosan kilóg az amerikai légierő által sugallt high-tech képből.

De szükség van rá, mert vannak olyan feladatok, amelyeket csak az A-10-esre lehet rábízni. Komoly tűzereje és legendás túlélőképessége a világ legjobb csatarepülőgépévé teszi.

Sorozatunkban áttekintjük a Warthognak a Sivatagi Vihar hadműveletben betöltött szerepét, és felvillantunk néhány érdekesebb jelenetet, bevetést is, amelyet a szereplők saját szavaikkal illusztrálnak. Ezek a jelenetek jól érzékeltetik, milyen az igazi légi háború és milyen érzés azt egy csatarepülőgépben ülve megvívni.

Lavocskin vadászok

Varsányi Mihály

A MiG-3-assal foglalkozó írásomban már részleteztem azokat a körülményeket, melyek hatására 1938-39 táján új, korszerű vadászgépek tervezését és építését határozták el a Szovjetunióban. A feladat végrehajtására alakult meg többek között a Lavocskin, Gorbunov és Gudkov hármas által közösen vezetett tervezőiroda is, melynek első és egyetlen sikeres típusa a LaGG-3-as volt.

Akik az űrtörténelmet írták II.

Schuminszky Nándor

Az Apollo-holdutazások befejeztével előtérbe került egy nagyméretű űrállomás felbocsátása. A cél mindenekelőtt az emberi alkalmazkodóképesség vizsgálata, másodsorban a Föld tanulmányozása, például az ásványi kincsek lelőhelyeinek felderítése volt. Végül, de nem utolsósorban a Nap és a csillagok megfigyelése a földi légkör zavaró hatása nélkül. Az űrállomást az Apollo-program megmaradt Saturn-V rakétáinak egyikéből, pontosabban annak 3. fokozatából alakították ki, a maradék kisebb teljesítményű - Saturn-IB - rakétákat és űrhajókat a Skylab űrállomáshoz indítandó személyzetek, illetve az első szovjet-amerikai közös űrrepülésben használták fel.