Archívum - 2009. október
A show megy tovább!?
Kővári László
A gazdasági válság sajnos minden területen rányomja bélyegét a folyamatokra, ennek egyik negatív "eredménye", hogy ezúttal nem lehettünk személyesen is jelen a rangos nemzetközi kiállításon. A kétévente ismétlődő moszkvai repülési és űrhajózási kiállítás szervezői azonban színvonalas és gyors tájékoztatókat közöltek, amelyek összegyűjtése alapján, ha nem is teljes, de meghatározó képet kaphattunk az eseményekről, amelyek tragikusan indultak.
Szomorú vasárnap
Kővári László
Lengyel barátaink kétévente rendeznek nagyszabású nemzetközi repülőnapot a Varsótól száz kilométerre délre lévő Radom katonai repülőterén. A bázis viszonylag csendes hely, mivel csak egy kiképzőalakulat állomásozik itt PZL-130 Orlik gyakorlógépekkel, amelyek zajszintje meg sem közelíti a sugárhajtású típusokét.
Tragikus bizonyítás
Lackó Mihály
2009. augusztus 30-a örökre beégette magát az emlékezetembe, miután szemtanúja voltam egy tragikus repülőszerencsétlenségnek a lengyelországi Radom repülőterén. Ezen a napon tartotta első éles bemutatóját a nemzetközi porondra kijutni kívánó fehérorosz Szu-27-es, amely az eső által elmosott szombati bemutató helyett csak itt tudta először bizonyítani a széles közönségnek a fehérorosz légierő hajózóinak képességét.
A bemutató azonban tragédiába torkollt.
Van új a nap alatt
Kővári László
Le Bourget-ban hagyományosan az egyik nagy kiállító az MBDA konzorcium, amely francia, angol, német, olasz rakétafejlesztő és -gyártó cégek munkáját fogja össze. A gazdasági válság hatásai egy cseppet sem érződnek a látottak alapján, hiszen a cég számos meglévő eszközének továbbfejlesztésével és új tervek sorával jelentkezett, közülük most sorra vesszük azokat, amelyek a katonai repüléssel kapcsolatosak, beleértve a légvédelmi fegyvereket is.
Magasles
Kővári László
2007 óta már harmadszor került sor az augusztus 20-i tisztavatás részeként katonai helikopterek és repülőgépek főváros feletti díszelgésére. Az ünnepre való tekintettel talán még azok is tolerálták mindezt, akiket egyébként zavar az ezzel járó zaj, ami ellen "divat" tiltakozni. A 48 újonnan végzett katonatiszt avatására ismét a Hősök terén került sor, a légierő gépeinek "célra fordulása", a Duna fölött zajló műrepülő-bemutató és a profik harca a másodpercekért a budai Várból és a Gellért-hegyről volt a legjobban látható.
Az iraki sivatag titka
Zsig Zoltán
Augusztus elején megtalálták és egyértelműen azonosították Michael Scott Speicher amerikai haditengerészeti
vadászpilóta földi maradványait. A rejtélyes üggyel már részletesen foglalkoztunk az ARANYSAS korábbi számában. Az eltűnése után 18 évvel, úgy tűnik, hogy lezárulhat az ügy. Azonban továbbra is sok megválaszolatlan kérdés maradt.
Légcsavarszél
Trautmann Balázs
Néha meglepő fordulatokat hoz a szükségszerűség. Most egy szinte már elfeledett repülőgép-kategória látszik feltámadni az Egyesült Államokban, a könnyű támadó repülőgépé.
Mentőangyal-találkozó
Wim Das és Kees Otten
A holland légierő Leeuwarden bázisán a harci gépeken kívül helikopterek is állomásoznak, a 303. század Agusta Bell 412SP fogószárnyasai kutató-mentő (SAR) feladatkörben szolgálnak. Pontosan 50 éve állnak készen a bajba jutott katonák és civilek mentésére, ebből az alkalomból nemzetközi gyakorlatot szerveztek.
Típusváltás a képernyőn
Sok helyszínen találkozhatunk már vele, és általában mindenhol feltűnik, ahol valamilyen repüléssel kapcsolatos rendezvényt szerveznek. Legyen szó repülőnapról, vagy toborozásról a JETfly MiG-29-es szimulátorába szinte mindig belefutunk.
Vikingek Irakban
Zsig Zoltán
Három és fél évtizedes szolgálati idő után az S-3 Viking tengeralattjáró-vadász repülőgépet végleg kivonták az Egyesült Államok haditengerészetének állományából. Előtte azonban végrehajtották a típus egyetlen szárazföldi bázisú harcfeladatát. A VS-22-es század gépei ugyanis öt hónapot töltöttek el az iraki al-Asszad repülőtéren.
A nagyvasak érkezése I.
Karmazsin Sándor
1993. október 15-én Helembai László alezredes barátommal abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy részesei lehettünk az első MiG-29-es repülőgépek Oroszországból Magyarországra történő átrepülésének. A magyar katonai és diplomáciai vezetés teljes mértékben egyeztette utunkat, a feladat számunkra is teljesen világos volt. Ez eddig nagyon frappánsan hangzik, de az akkori örömünket később olyan bonyodalmak és nehézségek árnyékolták be, amelyekre legvadabb álmunkban sem számítottunk.
Mindig jókor, jó helyen
Horváth Zoltán
Ahhoz képest, hogy egy nehézkes torpedóvető alapján készült és a megrendelő is csak hézagpótlónak szánta, a Bristol cég kétmotorosa a II. világháború egyik legsokoldalúbb harci gépévé nőtte ki magát. Sikeres volt éjszakai vadászként, konvojok kísérőjeként, ellenséges flották megtizedelőjeként, de még közvetlen támogatóként is. Jóllehet sokan vélekedtek úgy, hogy a bumfordi Beaufighter olyan kecses, akár egy dömper és annyira finoman kidolgozott, mint egy gőzkalapács, változatai mégis a világégés befejező napjáig az első vonalban repültek, sőt az utolsó példányok egészen 1960-ig.
Pisztolypárbajnak indult
Kárpáti Endre
A második világháború után a gépfegyverek fejlesztése lelassult. Mégis megjelent két olyan fegyvertípus, amely
szinte teljesen kiszorította a korábbi típusú gépágyúkat a vadászgépek fedélzetéről.
A pápai Sámánok hátaslova II.
Kővári László
Az átmenetileg 1971-es kiadásnak, 23-11/2-esnek vagy Etalonnak is nevezett változat az öt négyzetméterrel megnövelt szárnyfelületen kívül egyéb jelentős aerodinamikai módosítást is kapott. A vízszintes és függőleges vezérsíkokat 86 cm-rel hátrébb helyezték, így a stabilizátorok nagyobb nyomatékot fejthettek ki.
Az összetartozás jelképe IX.
Magó Károly
A pápai századjelvények közül a legrégebbi 30 éves, a legfiatalabb pedig csak pár hónapos. Folytatódik a jelvények múltjának és jelenének felidézése.
Kémek a fedélzeten
Horváth Zoltán
1939. augusztus 3-án különös fantom tűnt fel Skócia partjainál, nem messze Aberdeen városától. Az éktelenül nagy, 200000 m3-es térfogatú szerkezet 245 m hosszú és 41 m átmérőjű törzsével egy óriási ezüstszivarra hasonlított. Az égen úszó gigász a Graf Zeppelin II-es volt, fajtájának utolsó példánya. Aki valamennyire ismerte a német léghajókat, könnyen hihette, hogy kísértetet lát. Az LZ 130-as ugyanis kiköpött mása volt annak az LZ 129-esnek, amely két évvel korábban egy katasztrófa során pusztult el.
Ford tizedes megmentése II.
Serflek Szabolcs
Afganisztánban a tálib uralom megdöntéséért és az ország békéjének helyreállításáért küzdő brit egységeknek nagyon kemény harcokban kellett helytállniuk. A szárazföldi csapatokat a levegőből Apache AH Mk1-es csatahelikopterek támogatták (ez az amerikai gyártmányú Apache erősebb, Rolls-Royce hajtóművekkel felszerelt brit változata), igen hatékonyan és minden áldozatra készen. Cikksorozatunk egy valós, 2007-ben megtörtént eseményt dolgoz fel, amelynek során néhány Apache-személyzet olyan tettet hajtott végre, amely a brit légierő történelemkönyveinek legdicsőségesebb lapjain kap majd helyet.
Légtérőrzők múzeuma
Kővári László
1959 októberében szigorú titoktartás mellett érkezett Börgöndre az a vasúti szerelvény, amely az első magyar alárendeltségbe tartozó légvédelmirakéta-komplexum elemeit hozta a Szovjetunióból. Ezzel új korszak kezdődött hazánk légvédelmében, az SzA-75M Dvina rendszer akkoriban a számunkra hozzáférhető legkorszerűbb technikának számított.
Főszerepben az F-105-ös III.
Serflek Szabolcs
Az F-105 Thunderchief (vagy becenevén a Thud) alkotta a Hanoi elleni légitámadások gerincét az Észak-Vietnam ellen folytatott légi háborúban. A Washingtonban ülő politikusok által diktált, szinte felfoghatatlanul szoros és minden katonai racionalitást nélkülöző bevetési szabályok által gúzsba kötött légierő óriási veszteségeket szenvedett, értelmetlenül.
A Thud-pilóták nem tehettek mást, mint bevetést bevetés után teljesítettek, és igyekeztek a legjobbat kihozni a sokszor reménytelen helyzetből. Cikksorozatunk ezen emberek szinte emberfeletti erőfeszítéseinek állít - bevallottan szubjektív - emléket.
Kazahsztáni anziksz VII.
Varga "Tömör" Imre
Május első napjaiban befejeztük a repülőkiképzést, de az eredetileg betervezett hazautazás időpontjáig még hátravolt egy hónap. A repülés befejezése utáni napokat ünnepléssel töltöttük. Orosz oktatóink már reggeli után megjelentek, és megkezdődtek a végrehajtott repülések "kiértékelései", természetesen ivászattal-evészettel egybekötve. Az első "értékelés" időtartamát tekintve 48 óráig tartott. Meg kell mondanom, az oroszok jobban bírták a túlterhelést, pedig az óránkénti "fogyasztásuk" átlaga magasabb volt a magyarokénál. Másnap reggel a központi szobában gyülekezett a csapat újabb bevetésre. Egy napirendi pontot fogadtunk el: "ott folytatjuk, ahol tegnap abbahagytuk".
