Teljes cikk - 2015. július

Eladósorban

Keletre néznek, nyugatra tartanak

Trautmann Balázs

AVarsói Szerződés volt tagállamai meglehetősen sokféleképp kezelték és kezelik a katonai repülés fejlesztését, a típusváltás kérdését. A skála széles, Lengyelországtól Bulgáriáig egészen más minőségben és eredményességben lehet mérni az elmúlt 24 év eredményeit.

A Szovjetunió vezette, a kelet-európai országok többségét tömörítő katonai szervezet 1991-es felbomlása után is a szovjet repülőtechnika határozta meg Európa keleti felének katonai repülését. A repülőgépek sorsa azután általában a leállítás lett, a többségük üzemidejét nem hosszabbították meg a gép kirepülhető óráinak "elfogyasztását" követően. A védelmi költségvetések rohamos csökkentése, illetve a sorozatos, minden országban végrehajtott hadügyi reformoknak, illetve a kelet-európai tagországok gazdasági nehézségeinek következtében meglehetősen lassan zajlott a típusváltás, s van, ahol ez máig várat magára. A lassan csorgó védelmi beszerzési folyamatoknak érezhetően lendületet adott a 2014-ben kezdődött ukrajnai eseménysorozat, mely az orosz erők (természetesen Moszkvában soha el nem ismert) fegyveres beavatkozásával járt. A nemzetközi helyzet valóban fokozódik - mint ahogyan a kelet-európai országok védelmi beszerzéseinek üteme is.

A pénz beszél

Az európai középhatalmi státust elérni akaró és ezt a célját komolyan vevő Lengyelország washingtoni vélemények szerint is a keleti NATO-bővítés "bezzeggyereke" lett. A balti államokkal is nagyon szoros katonai-biztonságpolitikai együttműködést kialakító lengyelek veszik a legkomolyabban az Oroszország jelentette fenyegetést, ráadásul ezt már régebb óta hangoztatták is. Ennek megfelelően a légierő és a légvédelem fejlesztése nem maradt abba a Lockheed Martin F-16 Block 52-esek hadrendbe állításával.

A lengyel közepes szállítóhelikopter-flotta megújítása, egyben a nyugati típusváltás az Airbus Helicopter H225M Caracal szállítóhelikopterrel történik, melyet a Program EC-725 Caracal-Polska konzorcium ajánlott. Erről a lengyel kormány április 21-én döntött, 3,5 milliárd dolláros költségvetési keretet elkülönítve az 50 gépre. Ezek több változatban érkeznek. A jelenlegi információk szerint a 16 többfeladatú szállítóhelikoptert 13 harci kutató-mentő (hét a légierőnek és hat a haditengerészetnek) nyolc tengeralattjáró-vadász, öt mentő és nyolc, különleges műveletek végrehajtására specializált változat egészíti majd ki.

A gépekkel a kifutó Mil Mi-8 és részben a Mi-17 Hip szállító, illetve a Mi-14 Haze haditengerészeti típusokat váltják ki.

A lengyel Heli Invest Servicesszel együttműködve kínált Caracal az amerikai Sikorsky S-70i Black Hawk szállító- és S-70B Seahawk haditengerészeti helikopter párosét, illetve az olasz AgustaWestland AW149 típusoknál bizonyult megfelelőbbnek. Természetesen felmerülhet a kérdés, mennyiben szólt bele a reálpolitika abba, hogy összeurópai vagy helyben gyártott, de azért mégis amerikai eredetű forgószárnyasokra kerül fel a lengyel felségjel.

A döntést követően gyorsan megkezdődött a szállítóhelikopter lengyel tesztelése. A lengyel szakértők a forgószárnyas kialakítását és teljesítményeit vizsgálták négy területen, 32 szempontot figyelembe véve a Powidz repülőterére érkezett, F-ZWDS ideiglenes lajstromjelet kapott helikopterrel. A gépet éjjel és nappal, különböző időjárási viszonyok között, illetve műszerrepüléssel is tesztelték a harci tapasztalatokkal is rendelkező lengyel pilóták. A tervek szerint a végleges szerződést 2015 harmadik negyedévében írhatják alá, s a lengyel Caracalok 2017-től érkezhetnek. A Wojskowych Zakładów Lotniczych Nr 1 (WZL-1 S.A.) repülőgépüzemmel közösen kialakított gyártósor Łódźban létesül. Az első példányokat várhatóan a légierő különleges műveleti képességekkel rendelkező 7. százada veheti át Powidzban.

A gyártó szerint lehetőség van a H225M haditengerészeti változatának szállítására is, mint azt a brazil haditengerészet is vizsgálja már. A gépet többek között Eurotorp MU90-es irányított torpedóval is szerepeltették már nemzetközi repülőkiállításokon, s persze Powidzban is előkerült a hangárban kiállított gép mellé. A tervek szerint 2022-ben újabb 20 szállítóhelikopter beszerzése várható, melyekkel a most további használt Mi-17-esek leváltása történik majd meg.

A Kruk-program során a lengyel haderő a Mi-24 Hindok helyett, figyelembe véve az ukrajnai háború tapasztalatait is, új harci helikopterekhez jut. A tervek szerint legalább 36 darab forgószárnyas beszerzéséről lesz szó a közeljövőben. A május első hetében Isztambulban tartott IDEF ’15 haditechnikai kiállításon a Turkish Aerospace Industries (TAI) két lengyel vállalattal, a MESKO és a WCBKT képviselőivel írt alá együttműködési szándéknyilatkozatot. A cél: a TAI szeretné, ha a lengyel kormány a T129-es harci helikoptereket választaná, és ehhez keresett helyi partnereket.

Természetesen a csata erős lesz, hiszen mindenki és minden felvonul: az Airbus Helicopters (volt Eurocopter) az EC 665 Tiger, a Bell az AH-1Z Viper, míg a Boeing természetesen az AH-64E Guardian típussal jelentkezik a várhatóan még 2015 nyarán megjelentetett tenderkiírásra.

Légvédelem Amerikából

Bronislaw Komorowski lengyel elnök április 21-én jelentette be, hogy a közepes hatótávolságú lég- és ballisztikus rakétavédelmi rendszer beszerzéséről szóló Wisla program nyertese az amerikai Raytheon Patriot rakétarendszer lett, az Eurosam SAMP/T rendszerrel szemben. Mint Czeslaw Mroczek védelmi miniszterhelyettes hozzátette, a kiválasztást technoló­giai, ipari és politikai szempontok befolyásolták. Rossz nyelvek szerint miután az európai Caracal "elvitte" a szállítóhelikopter-modernizációt, így "járt" az Egyesült Államoknak ez a 7 milliárd dollárt érő győzelem. 2025-re öt ütegnek kell hadrendbe állnia, PAC-2 GEM-T és PAC-3 MSE rakétákat használva. A szerződés értelmében Lengyelország a Rafael-lel közösen jelenleg is fejlesztés alatt álló PAAC-4 rakétákat is megkapja. A Raytheon több lengyel vállalatot is bevont a Patriot-rendszer fejlesztésébe és modernizálásába, s ez a szám a tendergyőzelem után csak emelkedni fog.

Lengyelország emellett a közös európai légi utántöltő képesség megteremtésében is aktívan részt kíván venni, a "pooling and sharing" legjobb hagyományait továbbgörgetve. Hollandiával és Norvégiával közösen, a hollandiai Eindhoven repülőterét használva központnak, merev és hajlékony csöves légi utántöltésre is alkalmas Airbus A330 MRTT légi utántöltő és szállító repülőgépekkel felszerelt alakulatot hoznának létre. A gépek beszerzését az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) részeként működő Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezeten (OCCAR) keresztül bonyolítják majd. Lengyel sajtóértesülések szerint a program költségeinek 22 százalékát állja majd az ország költségvetése, s ennek megfelelően a repült idő 22 százalékával gazdálkodhat. Az együttműködés nem előzmények nélküli: a lengyel légierő F-16-osai eddig is használhatták a Holland Királyi Légierő KDC-10-es tankergépeit.

Érdemes megjegyezni, hogy a lengyel haderő 40 milliárd dollár értékű, hosszú távú (2013-22) modernizációs programja nem tartalmazta a tankergépeket. A tervek szerint az erre fordított forrásokat lehet átcsoportosítani és szükség szerint bővíteni a közös flotta felállítására és üzemeltetésére. A lépéssel a norvégok is jól járnak leendő F-35A Lightning II-es vadászbombázóinak hatótávolság- és képességnövelését elérve. S nem panaszkodhat Hollandia sem, mely így közös összefogással tudja saját tankerképességét modernizálni. S persze nem kizárt, hogy további európai NATO-tagországok csatlakozásával később tovább bővülhet a program s így a flotta is.

A repülőgépek beszerzéséről szóló tárgyalások szintén még idén nyáron megindulnak a részt vevő országok, az OCCAR és a gyártó, az Airbus között. Ha sikerül a szerződéseket 2016-ban véglegesíteni és aláírni, akkor a véglegesnek szánt állapotában négygépes alakulat kezdeti harcképességi szintjét 2019-re kellene elérni, s a program maga 2020-ban indulna be teljes gőzzel. Eindhoven mellett lengyel és norvég repülőtereket is felkészítenek a típus üzemeltetésére. Lengyel források szerint vélhetően a 14. szállítórepülő-század C-130E Herculeseivel is üzemelő Powidz légibázis lesz a kijelölt repülőtér, a pálya hossza és a már meglévő infrastruktúra miatt.

Növelik a már említett F-16C/D Block 52-esek harcértékét is. 2014. december 11-én 40 darab AGM-158A JASSM cirkálórakéta beszerzéséről írtak alá megállapodás a Poznań melletti Krzesiny légibázison. Az üzlet értéke 250 millió dollár. A Lockheed Martin nehezen felderíthető rakétáival 2017-től távolabbi, 350-400 kilométerre lévő célpontokat is támadhatnak majd a lengyel Jastzra¸b vadászbombázók - akár keleti irányban is. Az ország várhatóan tárgyal a nagyobb hatótávolságú JASSM-ER változat beszerzéséről is.

Szlovák héják

Szlovákia - sokak meglepetésére - a drágább, amerikai ajánlatot fogadta el. Így az ország légiereje kilenc darab Sikorsky UH-60M többfeladatú szállítóhelikopterrel erősödik majd, 261 millió dollárért cserébe. Igaz, ebben az összegben a szokásos kiképzési, logisztikai, támogatási és dokumentációs csomagok mellett két T700-GE-701D tartalék hajtómű s a szükséges kommunikációs, navigációs és feladattervező rendszerek is szerepelnek. Az első szlovák Black Hawk 2016-ban érkezik az országba. A szlovák védelmi tárca nyitott egy nemzetközi oktatóközpont kialakításának ötletére is, ahol a szlovák elképzelések szerint svéd, osztrák és a későbbiekben akár horvát (persze csak akkor, ha Horvátország is az UH-60-asokat választja) hajózókat, műszaki szakembereket lehetne képezni. A gépek 2019-ig történő beérkezésével Szlovákia elbúcsúzik a most alkalmazott Mi-17-esektől. S persze erősödik a transzatlanti kapcsolat is - sietett kijelenteni a szerződéssel kapcsolatban Theodore Sedgwick, az Egyesült Államok Szlová­kiában akkreditált nagykövete.

A szomszédos Csehországban ugyan napirenden van a cseh szállítóhelikopter-képesség megújítása, de konkrét típuskiválasztásról vagy szerződéskötésről még nem beszélhetünk. A május közepén nyilvánosságra hozott tervekbe a szárazföldi erők mellett több, a légierőt és a légvédelmet erősítő beszerzés is bekerült. Petr Medek, a védelmi minisztérium szóvivője elmondta, hogy 2015-ben 11 beszerzési folyamat indul el, melyek egyike a 144 millió dollár értékűre becsült mobil 3D-s légvédelmi radarrendszer-vásárlás. A volt szovjet radarokat tíz új, nyugati radarrendszerrel kívánják felváltani. Szóba került két újabb Airbus Military C295M beszerzése is a már meglévő négy gép mellé. Az új gépek feladata lenne a kivonásra ítélt Jak-40-esek pótlása. További jelentkező lehet a C-130J Super Hercules (ez jelentősen nagyobb képességű, igaz, költségű gép) és az Embaer KC-390-es is. Ez utóbbinak azonban nem csupán az ára, hanem a bizonytalan fejlesztése is elrettentő hatású lehet.

A hírek szerint akár már idén nyáron megjelenhet a 12-18 többfeladatú közepes szállítóhelikopterről szóló cseh tenderkiírás is, mely Szlovákiához hasonlóan a Mil-család nyugati váltó típusának kiválasztását célozza meg.

Szintén döntött a kormány a cseh JAS-39C/D Gripenek továbbfejlesztéséről. A gépeken jelenleg dolgozó MS19 Block 3 szoftver után 2017-18 között várható a frissítés az új MS20-as változatra. A szlovák sajtóértesülések szerint a Gripenekhez és az Aero L-159 ALCA könnyű támadó repülőgépekhez 200 darab GBU-12/16 Paveway II lézervezérlésű irányított bomba s négy darab Litening III lézeres célkereső és célmegjelölő konténer érkezik. A szoftverfrissítéssel elméletileg a Diehl Defence IRIS-T, illetve az MBDA Meteor légiharcrakéták is alkalmazhatók lesznek a cseh gépekről, feltéve, hogy a jövőben esetleg a megvásárlásukról dönt a cseh kabinet.

A svéd Svenska Dagbladet napilap értesülései szerint költséghatékonysági okokból felmerült, hogy a leendő Gripen-pilóták képzését a csehországi Cˇáslav repülőterére helyezzék át. A svéd pilóták jövőbeni képzését is ellátó nemzetközi kiképzőközpont létrehozásához a svéd légierő négy Gripen áthelyezésével is hozzájárulna, ha helytálló az újság értesülése.

Rakétapajzs

Románia - 18. országként - a Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper ATP célkereső és célmegjelölő konténereivel látja majd el a beérkező, használt, de modernizált F-16A/B Block 15 MLU Falconjait. Délkeleti szomszédunk 12 Falcont (kilenc A és három B) állít egyelőre hadrendbe a jelenlegi tervek szerint 2016-tól. A portugál OGMA üzemében nagyjavított és az M5.2 szabványnak megfelelően modernizált Falconok már az átépítés során megkapják a Sniper ATP-hez szükséges berendezéseket.

Román lapértesülések szerint még egy századnyi, azaz újabb 12 használt F-16 MLU beszerzéséről kezdődtek meg az előzetes tárgyalások. A kérdés elsősorban pénzügyi természetű: lesz-e a költségvetésben elég forrás a duplázásra? Érdemes megemlíteni, hogy 2008-ban még 24 új F-16C/D Block50/52 változatú Falcon és 24 használt, de felújított, volt amerikai légierős Block megvásárlásáról volt szó, s ez olvadt le végül 12 használt gépre.

A román lég- és rakétavédelmi képesség növelését is ide lehet sorolni. Amerikai anyagi s technológiai befektetéssel Deveselu mellett épül az Aegis Ashore rakétavédelmi rendszer romániai bázisa (USAAMDS-RO). Az AN/SPY-1-es radarrendszer és az SM-3 Block IB elfogó rakéták Délkelet-Európa védelmét szolgálják majd egy a Közel-Keletről, a jelenlegi ismereteink szerint csupán nagyon kis eséllyel bekövetkező ballisztikusrakéta-támadás esetén.

A 2018-ban hadrendbe álló hasonló, még nem ismert helyre épülő lengyel szárazföldi Aegis Ashore rakétabázissal együtt Deveselu is megkapja majd a modernebb, SM-3 Block IIA elfogó rakétákat. A román és a lengyel szárazföldi bázis, a Földközi-tengeren szolgáló Aegis-rendszerrel felszerelt hajókkal együtt a NATO rakétavédelmi pajzsát képezik a kelet és dél felől érkező fenyegetések ellen.

Döntésekre várva

Déli szomszédunk, Horvátország inkább a jóval kisebb költséggel járó forgószárnyasok területén tud érdemi lépést felmutatni. A balkáni háborúk tapasztalatait feledni nem kívánó ország az amerikai hadseregnél feleslegessé váló OH-58D Kiowa Warrior felderítő és könnyű támadó helikopterekkel modernizálná légierejét. A 16 géppel a még hadrendben álló Mil-flottát (Mi-8T, Mi-8 MTV-1, Mi-171S) egészítik ki, kérdés, jönnek-e a forgószárnyasokkal a roppant jellegzetes, a rotoragy fölé rögzített felderítő s célmegjelölő rendszerek (Mast Mounted Sight, MMS) is.

Egyelőre nem esett szó a helikopterek fegyverzetéről sem, pedig a Kiowa Warriorok igencsak harciasak tudnak lenni a géppuskakonténertől az irányított rakétarendszerekig (Hellfire II, APKWS) terjedő lehetőségeket kihasználva.

A feleslegessé vált amerikai hadifelszerelés értékesítését végző EDA-programon keresztül érkező forgószárnyasokért nem kell a horvát félnek fizetnie, "csupán" a nagyjavításukért és a kívánt modernizációért.

Égetőbb, de nehezebb probléma a ma még repülő MiG-21biszD s a kétüléses UMD vadászgépek pótlása. A szándék megvan, a 2006-15 közötti hosszú távú fejlesztési tervekbe is bekerült a típusváltás, de pénz egyelőre nincs. A jelenlegi hírek szerint csak 2016-ban születhet döntés az ügyben leghamarabb. Itt is a szokásos dilemma merül fel: használt nyugati típus (F-16AM/BM MLU, JAS-39C/D Gripen), esetleg szuperszonikus könnyű támadógép (KAI FA-50, Alernia Aermacchi M-346)? Bár a SAAB legfrissebb nyilatkozatai kifejezetten optimisták a Csehországtól Szlovákián, Magyarországon és Horvátországon keresztül egészen Bulgáriáig húzódó keleti Gripen-tengely kiépítésével kapcsolatban, a nehéz gazdasági helyzetben lévő ország költségvetése lehet a legnagyobb akadály jövőre is.

Igaz, itt legalább több a remény így is egy beszerzésre, mint az ezer sebből vérző Bulgáriában. "Új vadászgépek beszerzését mérlegeljük" - jelentette ki még 2015 januárjában Nikolai Nencsev védelmi miniszter.

Már régóta az ország céljai között szerepel a még működőképes és a már leállított MiG-21-esek s MiG-29-esek lecserélése egy nyugati típussal, de eddig nem sikerült előrelépni.

A miniszter májusi tájékoztatása szerint a kormány már vizsgálja a fegyveres erők legújabb hosszú távú fejlesztési terveit, melyet akár már ez év nyarán el is fogadhat a parlament. Bojko Boriszov miniszterelnök szerint még az sem eldöntött, hogy használt vagy új vadászbombázó repülőgépeket szereznének be, illetve jelezte: országa számít az Egyesült Államok segítségére is, adományként kapott használt vadászgépek formájában.

Nagy kérdés, hogy ha a MiG-ek üzemeltetésére, alkatrészeire sincs pénz, honnan lenne forrás egy esetleges amerikai típus, praktikusan használt F-16AM/BM vagy F-16C/D-k karbantartására, repültetésére.

Svéd remények

A SAAB fentebb említett reményei azonban nem teljesen megalapozatlanok. Fontos lépés volt, hogy 2014 szeptemberében Csehország, Szlovákia és Svédország háromoldalú együttműködésről szóló szándéknyilatkozatot írt alá a Gripen vadászgépek esetleges közös alkalmazásáról. A lényeg a "légi Csehszlovákia" visszaállítása, azaz Csehország és Szlovákia légterének közös használata lenne, ideális esetben a Sliačban repülő szlovák MiG-29AS/UBS-eseket váltó JAS-39C/D vadászbombázókkal. A cseh lízingszerződést már 2014 augusztusában további 12 évvel meghosszabbították, így azok 2027-ig hadrendben maradnak. Szlovákia szintén a repült órák biztosításán alapuló szerződésről kezdett tárgyalásokat az idén Svédországgal. A szlovák védelmi miniszter, Martin Glváč szerint a cél, hogy a 2016-tól, a MiG-29-esek üzemidejének kifutásától induló program ne kerüljön többe, mint amit jelenleg a vadászgépekre fordítanak. Így a minisztériumban körülbelül évi 1200 lerepülhető órában s az ehhez szükséges, egyelőre pontosan meg nem határozott repülőgép-mennyiségben gondolkodnak és tárgyalnak a Gripen exportprogramjaiért felelős svéd Försvarsexportmyndigheten szakembereivel.

Svédország emellett reménykedhet a már üzemelő cseh és (sajnos éppen a cikkírás időpontjában megfogyatkozott) magyar flotta modernizálásában, mint közép-, mind hosszú távon, s persze Bulgária és Horvátország számára is nyitva áll a jelenleg használt JAS-39C/D, sőt, akár a modernizált E/F változat rendszeresítésének lehetősége.

Az együléses C s a kétüléses D Gripenekben jelenleg alkalmazott MS19 Block 3 szoftverváltozatot követheti az MS20 frissítés, mely már alkalmassá teszi a gépet a régen várt, európai fejlesztésű és gyártású MBDA Meteor légiharcrakéták hordozására s indítására is.

A svéd légierő Gripenjei a tervek szerint 2016-tól már használják is ezt a légiharcrakétát, és ez a fejlesztés nyitva áll mind a cseh, mind a magyar légierő előtt.

Hasonlóan szóba jöhet a jelenleg használt PS-05/A radarrendszer új, árpilis 27-én bemutatott Mark 4-es változatának alkalmazása a cseh és magyar gépeken. A modernizált E/F változatokhoz kifejlesztett új aktív elektronikus fázisvezérelt radarrendszer egyes technológiai megoldásait felhasználó Mark 4-es a svéd fejlesztők szerint komoly képességnövekedést jelentene a régebbi C/D változat gépeinél is - szerényen csak a levegő-levegő s a levegő-föld észlelési és követési hatótávolság megduplázódását említették. Az új változat emellett a nehezen észlelhető, kis radarvisszaverő felületű célok észlelésében is nagyot lépett előre. A svéd mérnökök szerint a fejlesztés döntő részben a szoftverek területén történik, de minimális fizikai átépítést is kíván a Mark 3-asról 4-esre váltás.

A svéd álomforgatókönyv megvalósulása esetén használt, de modernizált JAS-39C/D-ket állít hadrendben Szlovákia, Horvátország és Bulgária, majd ezeket később az új generációs JAS-39E/F Gripen NG váltaná fel. Kiképzési, logisztikai s üzemeltetési szempontból valóban számos előny járna ezzel a jövőképpel, de kérdés, hogy az említett országok képesek-e Gripen-üzemeltetőként együttműködni és a jelenlegi együttműködést kibővíteni, a maximumot kihozva a közös típus és az egymással szomszédos légterek lehetőségeiből. S persze lesz-e pénze Horvátországnak és Bulgáriának egyáltalán Gripeneket vásárolni?