Teljes cikk - 2013. április

Férfias játékok

A pilóta is emberből van

Zsig Zoltán

Akatonai repülőgép-vezetőket általában hőskultusz veszi körül. A veszélyek felvállalása, a haza szolgálata kiemeli őket az átlagból. Ennek megfelelően példamutató életet vár el tőlük a haderő, valamint a társadalom. A hivatásuk érdekében ők is magasabb követelményeket támasztanak magukkal szemben. Időnként azonban a hősök is bűnbe eshetnek.

A 90-es években a magyar szaksajtóban sokat hivatkoztak a Tailhook-botrányra az amerikai haditengerészettel kapcsolatban, bár nem igazán volt érthető, hogy mi történt.

A Tailhook szövetség 1956-ban alakult meg, a flotta hivatásos és nyugállományú repülőtisztjei hozták létre. Mivel a tengerészgyalogság repülői szintén üzemelhetnek hajófedélzeten, ezért a bőrnyakú pilóták is csatlakoztak.

Habár a szervezetnek hivatalosan nincs köze a flottához, az elsődleges célja mégis a haderőnem kiképzési és harci tapasztalatainak megosztása a repülő beosztású állománnyal. Mivel "civil" szervezet, ezért a találkozók, megbeszélések hangulata, valamint a tagok egymáshoz való viszonya is oldottabb, mint a szolgálati időben.

Évente egyszer nagyobb találkozót rendeznek, a sorban a 35. különösen érdekesnek ígérkezett 1991 szeptemberében. Az Öböl-háború hadműveleteiről terveztek sok elő­adást megtartani, ezeket érdemes volt kibeszélni és feldolgozni. Az érdeklődők száma is ezt jelezte, több mint 4000-en érkeztek a flottától és a tengerészgyalogságtól, ez rekordnak számított. A rendezvény helyszínéül a Las Vegasban lévő Hilton szállodát választották.

Az esemény után azonban jelentések sokasága érkezett a parancsnokokhoz, a nőket durva módon sze­xuálisan zaklatták, a szálloda folyosóin és a medencénél. A részt vevő férfiak egy része túl sokat ivott, az alkohol hatására tapogatták, inzultálták a nőket, egyfajta vesszőfutásra kényszerítették őket. Sokan halálra rémültek, azt hitték, hogy még inkább elfajulnak az események. Szerencsére igazi erőszak nem történt, de a megalázó helyzet így is megviselte a nőket.

Nyomozni kezdtek, de az első jelentés szerint csak néhány kisebb fajsúlyú esetre került sor, amelyekért alacsonyabb beosztású tengerészeket tettek felelőssé. Mi több, azt állították, hogy a nők is benne voltak a "játékokban".

Az eredménnyel egyáltalán nem volt megelégedve a minisztérium személyügyi osztályának vezetője, aki történetesen szintén nő volt. Különösen felháborítónak tartotta, hogy egy ellentengernagy neki is becsmérlően, alpári stílusban beszélt a női pilótákról. A sajtóban több hír jelent meg az esetről, a botrány egyre dagadt. Leghatározottabban Paula Coughlin százados helikopterpilóta állt ki az igazáért, hogy ne söpörhessék a szőnyeg alá az ügyet.

Újabb vizsgálat indult, amit valóban végigvittek, az 1992 szeptemberében kiadott jelentés sok részletre kitért. Kiderült, hogy 83 nő és 7 férfi élt panasszal. Az eseményen a pilóták elengedték magukat, az Öböl-háború hőseiként jó alkalmat láttak az ünneplésre, amit meg is érdemeltek. A háborús készenlét, a több hónapos kiküldetés spártai életkörülmények között megviselte őket, ezalól végre felszabadulhattak.

Volt olyan pilóta, aki nyíltan megmondta, hogy szerinte Las Vegasban simán elmegy az efféle szórakozás. Azt hitték, igaz a mondás, hogy ami Vegasban történik, az ott is marad. Szintén elhangzott egyiküktől, hogy a nők mi mást várhattak egy olyan rendezvényen, aminek a neve Tailhook (szó szerint farokhorog).

Az is kiderült, hogy néhányan féltékenyek voltak a nőkre, amiért a zárt pilótatársadalomba bekerülhettek. Ugyanakkor híre ment a leszervezési, bázisbezárási terveknek, a bizonytalanság frusztrálólag hatott. Mindezek szintén közrejátszhattak a fegyelemsértésekben. Az első incidenseket pedig azért követték továbbiak, mert a flottánál a repülőtisztek más haderőnemhez képest csak magasabb rendfokozatban kerülnek parancsnoki beosztásba, emiatt a felelősségérzetük sem olyan, mint más egyenruhásoknál. Az áldozatok panaszaikban külön sérelmezték, hogy sok vezető beosztású tiszt szintén szemtanúja volt az incidenseknek, mégsem léptek közbe. A hotel biztonsági őrei is csak néhány esetben menekítettek ki nőket. A személyzetből egyébként többen tagjai voltak a szövetségnek.

A haditengerészet politikai és sajtótámadások kereszttüzébe került. A közvélemény nyomására elkezdtek felelősöket keresni. Összesen 119 haditengerész és 21 tengerészgyalogos tiszt ellen folytattak vizsgálatot. Végül senkit sem ítéltek el, nem kaptak kemény büntetést. Azonban mégis súlyos következményei lettek az ügynek. Dick Cheney védelmi miniszter Paula Coughlinnak négyszemközt dühösen mondta el, hogy miatta kell kirúgni a flotta államtitkárát. Rajta kívül leváltották a haderőnem légi hadműveleti parancsnokát, de mennie kellett az ügyészség (JAG) vezetőjének is, mivel elmulasztotta a teljes kivizsgálást.

Összesen 14 admirálist és mintegy 300 repülőtisztet érintettek a következmények, ami korai nyugdíjazásokban, rangban való visszavetésben, valamint az előléptetések elmaradásában nyilvánult meg. A haditengerészet nyomozóosztályát átszervezték, és akkor kapta az NCIS nevet. A flotta hivatalosan megszakította a kapcsolatot a Tailhook szövetséggel, melyet csak 1999-ben állítottak helyre.

Azonban átestek a ló túlsó oldalára, sok olyan ember is áldozatul esett, akik nem vettek részt a zaklatásban. A haderőnem számos tapasztalt repülőtisztet vesztett el, egyenesen boszorkányüldözésről beszéltek, ami a harci szellemet alaposan megtépázta. Még a Blue Angels parancsnokát is nyugdíjazták, csak mert a találkozón ott volt. A tiszteknek ugyanis nyilatkozni kellett az előmenetelük elbírálásakor, hogy jelen voltak-e. Amennyiben a válasz igen volt, nem sok jóra számíthattak.

Pozitív hozadéka viszont az lett az ügynek, hogy a nőkkel szemben kialakult kultúra megváltozott, nagyon szigorúan járnak el a legkisebb incidens gyanúja esetén is. Ma már teljesen megszokott, hogy akár vadászpilóták is lehetnek, ha megfelelnek a követelményeknek.

Egy ász pilóta politikai karrierje és bukása

Randall Cunningham 1941-ben született, egy átlagos amerikai családban. A főiskolán, majd egyetemen is tanárnak készült. 1964-től gimnáziumi testnevelő tanárként és úszóedzőként dolgozott. 1967-ben csatlakozott a haditengerészethez, felsőfokú végzettsége miatt tiszti iskolára került, majd onnan repülőkiképzésre jelentkezett. A képességei alapján vadászpilótaként kezdhette a szolgálatát F-4J típuson a VF-96-os századnál. A radar kezelőtisztje Willie Driscol lett, akivel jó párost alkottak.

Akkoriban kezdték oktatni újra a manőverező légiharcot a flottánál. A vietnami háború összecsapásait figyelembe véve dolgozták ki ehhez a módszereket, mivel sok esetben alulmaradtak a MiG-17-esekkel és MiG-21-esekkel szemben. Cunningham is részt vett a kiképzésen, erre nagy szüksége volt, mivel az alakulatát délkelet-ázsiai bevetésre vezényelték. Az alapos felkészítés eredményt hozott, hajófedélzetről felszállva 1972. január 19-én megszerezte az első légi győzelmét. Két MiG-21-essel találkoztak ellenséges légtérben, ezek közül az egyiket Sidewinder rakétával kis magasságban lelőtte. Ez volt az első trófea, amit a flotta valamelyik pilótájának sikerült összehozni közel kétéves szünet után.

Rövid időre hazavezényelték, majd visszatért, a Constellation hordozóról sok harci bevetést repültek. Május 8-án a kísérőjét egy MiG-17-es támadta meg, Cunninghamre is rálőttek. Neki azonban sikerült a társát veszélyeztető szubszonikus vadász mögé manőverezni a gépét. Rakétájával telibe találta az ellenfelet, az még a levegőben felrobbant.

Május 10-én Hai­phong vasútállomása ellen indultak egy nagyobb kötelékkel. 22 vietnami vadász bukkant fel, vad légiharc alakult ki. Gyorsan lelőtt egy MiG-17-est, majd a sajátjai megsegítésére sietett. Egy F-4-es köteléket 8 MiG-17-es támadott, melyek közül kiválasztott egyet. A negyedik győzelmét is megszerezte, ezzel megmentette a század hadműveleti tisztjét. Újabb ellenséges gépek érkeztek, az egyiket nagyon jól képzett pilóta vezette, vele akaszkodott össze. Az ellenfél mindent elkövetett, hogy megnehezítse Cunningham dolgát. A fordulózást függőleges manőverekkel kombinálták, de sokáig egyikük sem tudott előnyös helyzethez jutni. Előfordult, hogy alig 10 m-re került a két gép kabinteteje egymáshoz, tisztán láthatták egymás arcát. Az amerikai végül levette a gázt, és féklapokat nyitott, így a lelassult Phantom elé csúszott a MiG-17-es. Az AIM-9-es ebben az esetben is jól működött, eltalálta a másikat, és lezuhant.

A Phantommal kiváltak a harcból, de elkerülte a figyelmüket egy Sz-75-ös légvédelmi rakéta, amely feléjük száguldott. A közelükben robbant fel, és súlyosan megrongálta az F-4J-t.

A gépet alig lehetett irányítani, csak az oldalkormány működött, valamint a tolóerővel próbálkoztak manőverezni. Végül sikerült kijutni a tenger fölé, ott katapultáltak, ezzel megúszták a fogságba esést. A vízből kimentették őket, így kissé nedvesen ugyan, de helikopterrel megérkeztek a Constellationre.

Cunningham a radarkezelő tisztjével egyedüliként lett 5 győzelmes ász a flotta kötelékében. Többszörösen kitüntették, megkapta Ezüst Csillagot, a Haditengerészet Keresztjét, a sebesülése miatt pedig a Bíborszívet.

A háború után tapasztalatait odahaza a Top Gun iskolában kamatoztathatta oktatóként, később a VF-126-os század parancsnoka lett. Egészen 1987-ig maradt a haditengerészetnél, alezredesi rendfokozattal ment nyugdíjba. Ezt követően gyakran szerepelt a légiharcokkal, katonai repüléssel foglalkozó televíziós műsorokban. Ismert embernek számított, ezt tovább fokozta, hogy Kuvait megszállását követően szakértőnek hívták meg több hírműsorba. A népszerűsége miatt a republikánus pártból megkeresték, és politikai pályára invitálták. Épp akkor volt üresedés egy kaliforniai választókerületben, versenybe szállt a kongresszusi képviselői helyért, és meg is nyerte a pozíciót. Az országos médiában felfigyeltek rá, hiszen kevés kitüntetett háborús hős pilóta kerül a kongresszusba. A frissen megválasztott képviselő nagy szerepet kapott abban, hogy meggyőzze a politikusokat és a közvéleményt arról, hogy Irakot erőszakkal kényszerítsék rá a kivonulásra.

Pártján belül népszerű lett, több megbízatást kapott, többek közt tagja lett a hírszerzési bizottságnak, és elismert szakértőnek számított a nemzetvédelmi kérdésekben. Időközben meg kellett küzdenie a rákkal, de legyűrte a betegséget.

Híressé vált a politikai ellenfeleivel szembeni érdekes és vaskos beszólásairól. Vadászpilóta, macsó stílusának köszönhető talán, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakat is kimondott, időnként középső ujját használta véleménynyilvánításra. Többször újraválasztották, mindenki azt hitte, hogy egy jól felépített karrier az övé, amolyan igazi amerikai sikertörténet.

2005-ben aztán bombaként robbant a hír, hogy Cunningham egy védelmi tárcával szerződésben lévő vállalat vesztegetési ügyébe keveredett. Az MZM cégnek nemzetbiztonsági elemzés volt a profilja, 2002 után az állami megrendeléseik sokszorosára növekedtek, százmilliós nagyságrendű összeget fizettek a szolgálataikért. Kiderült, hogy a cég az után kapta a megbízások nagyobb részét, hogy a tulajdonosa Cunningham számára másfél millió dolláros házat vásárolt. Más ellenszolgáltatást is kapott a kedvező döntésekért a képviselő. Washingtonban egy jachton lakott, amely szintén az említett üzletember tulajdonát képezte, és nem kellett bérleti díjat fizetni érte. Szintén használhatott luxus­autókat, valamint értékes ingóságokat, lakberendezési tárgyakat, készpénzt, valamint "természetbeni juttatásokat" kapott. Más cégeket szintén segített megrendeléshez jutni.

A megdönthetetlen bizonyítékok miatt esélye sem volt cáfolni a vádakat, lemondott a mandátumáról. A bírósági tárgyalás kezdetén bűnösnek vallotta magát, mert ezzel komolyan mérsékelni lehet a büntetés mértékét. Akár 10 éves szabadságvesztést is kaphatott volna a megvesztegetés nagy összege miatt. Arra számított, hogy az érdemeit, valamint 65 éves életkorát figyelembe veszik, ennek ellenére 8 év 4 hónap szabadságvesztésre ítélték, ami a legsúlyosabb büntetésnek számít az amerikai politikusok esetében. Egy enyhébb fokozatú büntetés-végrehajtási intézetbe került, az elítéltek oktatásával foglalkozik. Várhatóan idén júniusban szabadul.

A féltékeny űrhajósnő

A következő történet főszereplője 1963-ban született Lisa Caputo néven. Már gyerekkorától figyelemmel kísérte a holdprogramot, a televízióban végignézte, ahogy az ember bolygónk kísérőjének felszínére lép. A gimnázium után az Annapolisban lévő haditengerészeti akadé­miára sikerült bejutnia, ahol repülési és űrhajózási ismereteket is tanult. 1985-ben végzett, majd pár hónapig a Johnson űrközpontban dolgozott. Ezt követően került a flotta állományába, repülőkiképzésben részesült. Pályafutásának elején a VAQ-34 elektronikai hadviselési alakulathoz került, mely a flotta gyakorlatain szimulált ellenséges tevékenységet. Itt két igazán ritka madarat repült, az EA-7L és az ERA-3B típust. 1988-ban házasodott meg, a férje után vette fel a Nowak nevet. A fiuk 1991-ben, az ikerlányaik 1992-ben születtek meg.

Mindeközben a tanulmányait is folytatta, a haditengerészet egyetemén 1992-ben diplomázott. 1993-ban a flotta berepülőiskolájára küldték. A repülőgépek fedélzeti rendszereit fejlesztő beosztásban a csapásmérő repülőgépeket tesztelő századhoz került, ahol sok típuson repült, többek közt F/A-18-ason és EA-6B-n. Itt sem állt meg, hamarosan egy másik fejlesztőrészleghez helyezték. 1996-ig több mint 30 különböző típuson 1500 órát töltött a levegőben. Ebben az évben a NASA elfogadta a jelentkezését, és űrhajósjelöltként állományba vették. A kiképzést követően, 2006. július 4-én a Discovery fedélzetén, az STS-121 küldetéssel indult el a világűrbe. Két nappal később dokkoltak a nemzetközi űrrállomáshoz, 12,7 tonna rakományt vittek át, és sok tudományos kísérletet végeztek. Nowak fedélzeti mérnökként dolgozott, többször kezelte a robotkart társai űrsétája során, 13 nap után tértek vissza a tervek szerint. Az STS-121 nem nevezhető rutinűrutazásnak, mert a küldetés a második volt a Columbia tragédiája után, sikeres feladatteljesítésüket követően állt csak vissza a program a megszokott ütembe. Lisa Nowak továbbra is a NASA állományában maradt, úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van az életében.

Munkája során megismerkedett William Oefeleinnel, a flotta alezredese is űrhajóskiképzésben részesült, és intim viszonyt létesítettek. A férfi szintén megjárta az űrt, mégpedig parancsnoki beosztásban. Azonban a kapcsolatuk 2006 végén megszakadt, Oefelein ugyanis már más nő felé fordult. Col­leen Shipman is az űrprogramban dolgozott a légierő ezredeseként. Lisa 2007 januárjában elvált, de továbbra is a Nowak nevet viselte. Az űrhajós szerelmének elhidegülését sokáig nem értette, de kinyomozta, hogy egy másik nő az ok.

Magánéleti problémájának megoldására drasztikus lépésre szánta el magát. Február 4-én Houstonból a floridai Orlandóba vezetett, az 1400 km-es utat megtéve másnap érkezett meg. A repülőtérre hajtott, és ott várta Shipmant egy óráig, mire a nő megérkezett Houstonból.

A másik épp beszállt az autójába, amikor Nowak odafutott, és megpróbálta kinyitni az ajtót. Feszegetni kezdte, de sikertelenül. A bent ülő leengedte az ablakot, mire Nowak állítólag gázspray-vel a kocsiba fújt. Shipman azonnal elhajtott parkolóból, és hívta a rendőröket. Perceken belül a helyszínre értek, ahol látták, hogy Nowak egy zsákot dob a szemetesbe. Azonnal letartóztatták, és bevitték. A kihallgatások során fény derült a szerelmi háromszögre, nyilvánvaló volt, hogy féltékenység motiválta a furcsa tettet.

A lefoglalt műanyag zsákban és a kocsiban gumikesztyűt, parókát, szén-dioxid-patronnal működő pisztolyt, paprikaspray-t, kapucnis kabátot, kalapácsot, megkötözésre alkalmas eszközt és kést találtak. A rendőrségi jelentés egyik legfurább pontja az volt, hogy a gyanúsított pelenkát viselt. Azért lehetett erre szüksége, hogy megállás nélkül vezethesse végig a hosszú utat.

A bíróság ezt egy jól megtervezett akció részének tekintette. Ennek alapján és a tárgyi bizonyítékokat figyelembe véve emberrablási, valamint gyilkossági kísérlet vádját hozták fel ellene. Nowaknak szerencséje volt, két nap után óvadék ellenében szabadlábra helyezték.

A NASA 30 napos kényszerszabadságra küldte, majd ennek letelte után pszichológiai vizsgálatra rendelték, és elbocsátották. A haditengerészet egyelőre kivárt, az eljárás végéig aktív állományban maradt, de földi beosztásba helyezték.

A sajtó persze alaposan kivesézte az ügyet. Különösen a pelenkás motívumot hangsúlyozták ki, bár ezt Nowak tagadta. A NASA is sok bírálatot kapott, megkérdőjelezték a kiválasztási módszereket, hogy kerülhetett be egy ilyen személy az állományba. Az ügy kapcsán más problémákat is feszegetni kezdtek. Az egyik valóban fontosnak tűnhet, mégpedig az, hogy viselhetik majd az asztronauták az extra hosszúságú Mars-expedíció során az összezártságot. A NASA persze határozottan állást foglalt a mellett, hogy minden jelöltet alaposan megvizsgálnak, és később is folyamatosan pszichológusok felügyelik őket.

Nowak ügye sokáig elhúzódott. 2009 végén a súlyosabb vádakat ejtették, egy alku keretében kisebb bűncselekményeket, garázdaságot ismert el, így két nap elzárásra ítélték, amelyet már korábban letöltött. A haditengerészet viszont ekkor lépett, 2010 augusztusában leszerelésére tettek javaslatot. Ezt egy évvel később hagyták jóvá, és a rangjában is visszavetették.

Volt partnerét szintén elbocsátotta a NASA. Ők ketten voltak az elsők, akikkel szemben ezt a szankciót foganatosították. Az eset után az űrhivatalnál kidolgoztak egy magatartási kódexet, amely szabályozza az egymással való kapcsolattartás szabályait.