Teljes cikk - 2013. május

Griffmadárkrónika

A rendszeresítés - 1. rész

Sáry Zoltán

AMagyar Honvédség egyik alapvető és meghatározó fegyverrendszere a Saab JAS39 Gripen harcászati repülőgép. A típus hazai története lassan évtizedes múltra tekint vissza, és előreláthatólag még hosszú ideig lesz a magyar légtér védelmezője.

A rendszerváltáskor az akkori Magyar Néphadsereg leginkább orosz eredetű repülőtechnikával rendelkezett. Ezek megvásárlása során a magyar vezetésnek minimális volt a mozgástere, hiszen a Szovjetunió meghatározta a beszerezhető típusokat. A döntéshozóknak csak néhány dologba volt érdemi beleszólásuk, ennek a Varsói Szerződésen belüli egységesítési törekvés is volt az oka. Ugyanakkor a nyolcvanas évek végén az oroszok megpróbálták eladni a MiG-29 és Szu-25 típusokat, azonban a gazdasági helyzetre való tekintettel ettől elzárkóztunk.

Ennek a folyamatnak a rendszerváltáskor több eredménye is volt. Egyrészt nem rendelkeztünk a kor színvonalának megfelelő harci technikával, másrészt a nyugat felé nyitó vezetés időről időre eljátszadozott egy nyugati típus beszerzésének gondolatával. Bár déli szomszédunknál hosszú és véres polgárháború bontakozott ki, új repülőgép vásárlására sem politikai, sem gazdasági lehetőség nem volt. 1993-ban felmerült a lehetőség, hogy az orosz államadósság terhére fegyvert vásároljunk, így 28 darab MiG-29-esre magyar felségjel került. A kilencvenes évek közepétől a bezárt repülőterek, kivont típusok (MiG-23, Szu-22) ellenére a külföldi gyártók egymásnak adták a kilincset, hogy bemutatót tarthassanak. Az eladásra kínált típusok között volt egy teljesen új fejlesztés: a svéd JAS-39 Gripen. Ezt a viszonylag kis méretű repülőgépet a költséghatékonyság jegyében, egy semleges ország szükségleteinek megfelelően fejlesztették ki; akkoriban mindkettő nagyon jól hangzott Magyarországon. Ahogy teltek az évek, a nyugati országokhoz történő további közeledés és az időközben előtérbe kerülő NATO-csatlakozás ismételten felvetette egy új típus beszerzésének szükségességét. Ebből sokáig nem lett semmi, így hazánk 1999 tavaszán még a MiG-ekkel lett a katonai szövetség tagja. Végül, ha lassan is, de körvonalazódott egy vadászgéptender, amelyen legesélyesebb a JAS-39 és az F-16 volt. A versenyeztetés eredményeképpen döntés született a Gripen beszerzéséről. Hazánk lett a típus első külföldi megrendelője. A svéd partner nagyfokú, 110 százalékos gazdasági ellentételezési programot vállalt, ami biztosan komoly szempontnak számított a rendelés elnyerésének szempontjából.

A magyar Griff

Eredetileg a Gripen A/B változatát rendeltük meg egyszázadnyi mennyiségben, 108 milliárd forint értékben. A flotta 12 darab együléses A és két darab kétüléses B változatot tartalmazott volna 2004-es szállítással és következő évi hadrendbe állással. A típus üzemeltetésére az egyetlen magyar vadászrepülőteret, a Kecskeméten települő MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázist jelölték ki (akkor még repülőezred volt). A 2002-es kormányváltás után a magyar vezetés úgy döntött, hogy a modernebb C/D változatra módosítják a szerződést. Az újabb modifikáció a korábbival ellentétben már teljes mértékben NATO-kompatibilis: a különböző felszereléseket (például rádiók, fegyverfüggesztők, adatátviteli berendezések) lecserélték a szövetségi rendszerben használható eszközökre. Az egész gépet jelentős mértékben modernizálták, a pilótafülke például színes többfunkciós kijelzőket kapott. A "Charlie/Delta" már egy igazi többfeladatú változat, amely alkalmas precíziós csapásmérésre, illetve hálózatalapú hadviselésre is. Ezenkívül az új gépeket alkalmassá tették légi utántöltés végrehajtására is, ami jelentősen növeli a típus harcászati képességeit és a repülésbiztonságot. A magyar igények szerint gyártott Gripen a JAS-39 EBS HU jelzést kapta. A vadászgépek nem magyar tulajdonba kerültek, hanem a módosított, 2006-os leszállítástól számítva tízéves lízingkonstrukciót írtunk alá. A szerződésmódosításnak természetesen költségvetési kihatásai is voltak, mivel mind a végösszeg, mind az évenkénti törlesztőrészlet változott.

Az első öt magyar hajózó Tóth Gábor alezredes vezetésével 2005 januárjában érkezett meg Svédországba. Mindannyian tapasztalt vadászpilóták voltak MiG-21 és MiG-29 típusokon szerzett gyakorlattal. Ők alkották a későbbi Gripen-század magját, így oktatói kiképzést is kaptak Satenasban. A típusátképzés első lépcsőjét a korai JAS-39A/B jelentette. Az első egyedül repülő magyar Gripen-pilóta Fekete Tamás őrnagy volt 2005 márciusában. A tanfolyam során pilótáink nemcsak repülni tanultak meg a Gripennel, hanem harcolni is. Erre a célra igen modern szimulátorok is rendelkezésre álltak, ráadásul gépágyúval még éleslövészetet is végrehajtottak. Ugyanakkor hajózóink technikai jellegű problémák miatt nem kapták meg a légi utántöltési kiképzést. Áprilisban az első 18 műszaki is megérkezett Halmstadba. Ők a következő év márciusában végeztek az elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátításával.

A típusátképzés idején készült el az első magyar, 30-as oldalszámú Gripen, melyre a hagyományos berepüléseken túl a típusmódosítások miatt egyéb tesztek is vártak. Az együléses C változatú repülőgépre az addig is használt háromszínű ék alakú felségjelet festették, amelyet magyar kérésre szeptemberben alacsony láthatóságú szürke jelzés váltott fel. Az első magyar kétüléses D októberben hajtotta végre szűzrepülését. Mivel a repülőgépek semmit sem érnének fegyverzet nélkül, így a pusztító eszközök beszerzése is megkezdődött. A levegő-levegő fegyverzet jelenleg amerikai Sidewinder, illetve AMRAAM rakétákból áll, ezek megrendelése még a Gripenek szállítása előtt megtörtént. Az együléses gépekhez gépágyúlőszerre is szükség volt; a földi célok ellen pedig Maverick rakéta és lézervezérlésű bomba beszerzését tervezték (ez utóbbi végül nem valósult meg). A Magyar Honvédség nyírteleki, rakétákkal foglalkozó üzemében az új fegyverek te­kin­te­té­ben javítási kapacitást is létrehoztak. A Gripen-program kezdettől fogva addig soha nem tapasztalt nyilvánosságot kapott, így például bemutatták a repülőgépeket a gyártás különböző fázisaiban. Ráadásul a különböző eseményekre a közjogi méltóságokon és a sajtó munkatársain kívül a szakma képviselőit is meghívták. A beszerzés során fontos szerepet játszott a miniszteri főtanácsadó, Hollósi Nándor nyugállományú altábornagy is, aki repülőmérnökként már több típus rendszeresítésében is részt vett (Mi-8, Ka-26).

Hazai légtérben

2006. március 21-én végre eljött a nagy nap: megérkezett az első öt magyar Gripen. A kétórás átrepülési feladatot magyar és svéd pilóták közösen hajtották végre. Leszállás után a kecskeméti repülőtéren hivatalos ünnepséget tartottak, ahol számos politikai és katonai vezető is megjelent. A fennmaradó kilenc példányt később szállították le, a teljes flotta hivatalos átadására 2008. január 28-án került sor. A hadrendbe állítás egyik fontos állomása volt a légvédelmi készültségi szolgálat ellátása, ami 2008 decemberétől kezdve a MiG-29-esekkel váltásban két év múlva pedig már csak Gripennel történt.

Az új típus nemcsak egy új repülőgépet jelent a magyar légierőben, hanem több szakterület működését is megváltoztatta. Ez lett az első nyugati repülőgéptípus, így vele került be az új üzemeltetési kultúra is. Ezzel együtt például a repülő egészségügyi rendszer is módosult, mivel már NATO-, illetve svéd előírásokat is figyelembe vesznek. Ez egyrészt az NFTC-iskolára kerülő vadászpilóta-jelöltek válogatására hat ki, ilyen például a hajózók 89 kilogrammos maximális súlya a katapultülés miatt. Ezenkívül más jellegű változások is történtek, például a centrifugagyakorlatok végrehajtása, melyre ötévente kerül sor Linköpingben. Egy-egy ilyen gyakorlás során maximálisan 9 G túlterhelést kell elviselni 15 másodpercen keresztül (a NATO-előírás egyébként ennél kevesebb, "mindössze" 7 G).

A Gripen navigációs rendszere a korábbi típusokétól teljesen eltérő, de az új telepítésű kecskeméti és pápai földi adóberendezések (VOR/DME, ILS) már teljesen megfelelnek a típus üzemeltetéséhez. (Ezek beszerzése nem csak az új vadászgépek miatt történt, napjainkban leginkább már ezek a rendszerek használatosak a katonai és polgári repülésben.) Ugyanakkor a szolnoki bázis csak a régi NDB navigációs adókkal rendelkezik, amihez nincs vevőberendezés a Gripen fedélzetén. Mivel a leszállító radar működését az időjárás negatívan befolyásolhatja (például intenzív csapadék esetén a vízcseppekről is visszaverődhet a radarjel, így a berendezés nem képes átlátni a "vízfüggönyön"), így a szolnoki repülőtér csak korlátozottan képes a típus fogadására.

A repülőgépekkel együtt egy modern szimulátor is került Kecskemétre. Ezen berendezést rendszeresen használják a hajózók, mivel nagyon valósághű. Ezenkívül más is növeli a repülésbiztonságot, mivel a típussal (és az üzemeltetési rendszerrel) együtt átvettük a svédek ilyen jellegű rendszerét. Ez azt jelenti, hogy ha bármelyik üzemeltetőnél az állomány bármely tagja valamilyen problémát észlel, akkor az adott jelentés bekerül egy közös rendszerbe. Elméletileg minden ország mindegyik szakembere láthatja az adott észrevételt, ez jelentősen növeli a hatékonyságot. Természetesen a rendszerbe nem csak technikai, hanem más jellegű információ (például kiképzési, me­teo­ro­ló­giai, eljárási) is bekerülhet. Az új típus beszerzése miatt módosításra szorult egy sor jogi szabályozó is. Könnyen belátható, hogy a MiG-21-eshez, jobb esetben a MiG-29-eshez alkalmazott üzemeltetési, kiképzési előírások, szabályzatok, intézkedések már nem használhatók a teljesen más filozófia szerint tervezett Gripenhez. Ez a változási folyamat még napjainkban is tart, például a földközeli repülés gyakorlását elősegítő légi folyosókat a jövőben hozzák létre. Az elektronikai hadviselés a Gripen alkalmazásának következtében sokkal fontosabb szerepet tölt be, mint eddig. Az új képességeknek, illetve a jelentősen megváltozott rendszernek köszönhetően ez a szakterület elfoglalta az őt megillető helyet a mindennapok során. A gépekkel együtt egy svéd támogató csoport is érkezett Kecskemétre, ennek keretében oktató pilóták is segítették az új típus rendszerbe állítását. Természetesen ők családjaikat is magukkal hozták, így a kedvező hatások révén (például iskolafejlesztési program) a város is jól járt.

A gazdasági problémák miatt a Magyar Honvédség számára az évek során egyre nagyobb gondot jelentett a Gripen-program költségeinek kigazdálkodása. Ugyanakkor felmerült a kérdés, hogy mi is lesz a lízing lejárta után. A két problémára 2012 elején áthidaló megoldás született: az eredeti szerződés futamidejét tíz évvel, 2026-ig meghosszabbították. Bár az összköltség némileg növekedett, az évente fizetendő összegek jelentősen csökkentek, ami nagy segítséget jelent a sok sebből vérző honvédelmi költségvetésnek. A szerződésmódosítás ezen változtatásokon kívül néhány, a magyar félnek előnyös módosítást is tartalmaz, például a megnövekedett repülési idő tekintetében. A pozitív változások a Saab számára is fontosak lehetnek, hiszen megerősítette a Gripen szerepét a térségben és a NATO-ban. Ez azért is fontos, mivel a csehek a szerződés meg nem hosszabbítását is fontolóra vették, illetve több országban is exporteladásokban reménykedik a gyártó.

Mitől más a Gripen?

A típus több olyan képességgel is rendelkezik, ami a régebbi típusokon nem létezett. A légi utántöltési kiképzés különböző okok miatt eddig még nem történt meg. Ugyanakkor, ha döntés születik a képesség realizálásáról, 15 magyar pilóta vehet részt egy ilyen jellegű felkészítésen. Ehhez a kiképzéshez két "külsős" oktatóra, ezenkívül légi utántöltő kapacitásra is szükség lenne. Ráadásul a megszerzett jártasság fenntartásához minden pilótának évente minimum négy tankolást kellene végrehajtania, ebből legalább egyet éjszaka. Ugyanakkor az ilyen jellegű feladatokat másokkal összehangolva is végre lehetne hajtani, így kisebbek lennének a felmerülő költségek. Ráadásul nemrég hivatalosan is bejelentették, hogy hazánk be kíván szállni egy közös légi utántöltő projektbe.

Egy másik újdonság a kornak megfelelő színvonalú csapásmérő képesség. A korábbi vadásztípusok is felszerelhetők voltak néhány fajta levegő-föld fegyverrel, azonban ez csak szükségmegoldás volt. Más a helyzet a Szu-22 típussal, melynek a kilencvenes évek végén történt kivonása után hatalmas űr jelentkezett ilyen téren. Ráadásul mennyiségi tekintetben a harci helikopteres képesség is jelentősen csökkent. Mindezek miatt igenis szükség volt a Gripen ilyen jellegű képességeinek kihasználására. A célok megsemmisítése a Maverick levegő-föld rakéta kétféle, televíziós vagy infravörös rávezetéses változatával történhet. Ezenkívül a gépágyú is alkalmas könnyű páncélzatú célok ellen, ez azonban nem a legcélszerűbb fegyver ilyen célra pusztító hatás, illetve harci alkalmazási tekintetben.

A Gripenek visszahozták a részleges felderítőképességet is, ami még a Szuhojok kivonásával veszett el. A Litening III konténer világszínvonalú eszköz. Alkalmazása esetén a repülőgépnek nem kell berepülnie a felderítendő objektumok és terepszakaszok fölé, mivel oldalra is "lát" (ez természetesen repülési magasság függvénye). Ez azzal az előnnyel jár, hogy a Gripen elkerülheti a légvédelem megsemmisítési zónáját. Ugyanakkor a konténer leginkább célmegjelölésre alkalmas, a fényképezési lehetőség hiánya miatt felderítésre csak korlátozottan alkalmazható. Felderítésre nem csak a függesztett konténer használható, mivel a típus fedélzeti radarjának is vannak ilyen jellegű képességei.

A jövő lehetőségei

A Gripen valószínűleg még évtizedekig megtalálható lesz a Magyar Honvédség állományában. Bár a típus képességei jelenleg megfelelnek az igényeknek, hosszabb távon elképzelhető bizonyos képességfejlesztés. Az NVG éjjellátó eszközök alkalmazása manapság igen elterjedt, mivel jelentősen növelheti a harcászati képességeket. Éppen ezért előfordulhat, hogy pilótáink előbb-utóbb használják az ilyen eszközöket és a hozzá kapcsolódó eljárásokat. Erre egyébként maga a típus képes is, így nem jelentene technikai problémát egy ilyen döntés végrehajtása. (A jogszabályi változások már megtörténtek, mivel a helikopteresek már használnak ilyen eszközöket.) A sisakba épített kijelzők alkalmazása szintén elterjedőben van, így ilyen irányú képességfejlesztés is elképzelhető. Napjainkban ez már nem számít luxusnak, a dél-afrikaiak például a Cobra típusú berendezést alkalmazzák, melyet az Eurofighter hasonló eszközének továbbfejlesztéseként a SaaB és a BAE közösen fejlesztett a Gripenhez.

Hosszabb távon modernizálásra, illetve bővítésre szorulhat az alkalmazott fegyverzet. Sorban jelennek meg az új típusú légiharcrakéták (például Meteor, IRIS-T), melyek egy részét a Gripenre is integrálták. Mivel a repülőgépek élettartama általában hosszabb, mint a rendszeresített fegyvereké, ezért célszerű lenne újabb beszerzések esetén a modernebb típusok kiválasztása. Szükségessé válhat a földi célok elleni arzenál bővítése is. Bár a Litening konténer általunk használt LDP változata (Laser Designator Pod) képes lézervezérlésű fegyverek célra vezetésére is, ilyen jellegű pusztító eszköz (például lézervezérlésű bomba) jelenleg nem áll rendelkezésre. A felderítési képesség is fejlesztésre szorulhat, mivel az LDP nem alkalmas fényképek készítésére és nincsenek teljes körű kiegészítő képességei. Az igazi megoldást a RecceLite rendszeresítése jelentené, ami a Litening másik változata és a Gripenen is integrálták. Ez már igen komoly képességekkel rendelkezik, és a kiértékelő rendszerrel rendkívül pontos információk nyerhetők. Elméletileg hosszabb távon előfordulhat a flotta mennyiségi, illetve minőségi (E/F) fejlesztése is, hiszen a rendelkezésre álló egyszázadnyi mennyiség nem biztos, hogy évtizedek múlva is megfelelő elrettentő erőt képvisel. Az biztos, hogy a magyar védelmi költségvetésben jelenleg más prioritások vannak, azonban egy bővítési program elméletileg már kisebb költségekkel megoldható lenne, hiszen a típus üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúra már rendelkezésre áll. Más jellegű bővítés lehetne egy hangsebesség alatti harci, illetve oktató repülőgéptípus beszerzése, amivel a Gripen képes lenne közös harcfeladatot végrehajtani. A harcászati repülőgépek eredményes működtetéséhez még más jellegű képességekre is szükség van: a légi szállítási kapacitás fejlesztésére, amire például egy áttelepülés során lehet szükség. (Ez utóbbi egyébként "házon belüli" kérdés, hiszen szállítórepülőink a harcászati repülőkkel együtt ugyanannál az alakulatnál szolgálnak.)

Akár lesznek ilyen jellegű beszerzések, akár nem, a Gripen még hosszú ideig alkalmas lesz a magyar légtér védelmére komolyabb fejlesztések nélkül is. A levegő-föld képességek alapjai szintén megvannak, bár ebben a tekintetben a kapacitás némileg szűkebb. Hosszabb távon egy esetleges műveleti alkalmazás bármelyik területen előfordulhat. Összességében megállapítható, hogy maga a Gripen-program már teljesült, reméljük, további fejlesztések is megvalósulhatnak. Egy biztos, a típussal a Magyar Honvédség olyan képességek birtokába jutott, ami úttörőnek számít térségünkben.

Fotó: Gyurákovics László, Weisengruber Zoltán, Stefan Kalm, Tóth Gábor

(Folytatjuk!)