Teljes cikk - 2013. június

Griffmadárkrónika

A JAS-39-es magyar lovagjai

Sáry Zoltán

AMagyar Honvédség JAS-39 vadászgépei önmagukban semmit sem érnének jól képzett hajózóállomány nélkül. Az előző típusokhoz képest jelentősen megváltozott a pilóták mindennapi munkája.

Az új vadásztípus kiválasztása után kijelölték a Gripenre történő átképzésre tervezett hajózóállományt. Mivel hosszú évtizedek óta ez az első nyugati típusunk, kiemelt fontosságú volt a személyi állomány angoltudása, ezért többen nyelvtanfolyamra kerültek. Azok is, akik már beszélték az idegen nyelvet, de nekik elég volt egy felfrissítő kurzus. Az első lépcsőben öt olyan hajózó kapott átképzést, akik korábban a MiG-21-es és MiG-29-es típusokat is repülték. Parancsnokuk Tóth Gábor alezredes volt, aki a kassai repülőiskolán végzett, míg társai hallgatóként a Szovjetunióban tanultak. Ők alkották a magját a későbbi Gripen-századnak, így a típusátképzés során oktatói jogosítást is kaptak. Svédországban elméleti tanfolyam és különböző gyakorlati felkészítések (például vízi túlélőkiképzés) után kezdődhetett meg a repülések végrehajtása. Az első típus a Saab SK60 sugárhajtású oktatógép volt, amelyen a légtérszerkezeti különbségeket és a repülési eljárásokat sajátíthatták el. Ezután a Gripen korai A/B változatára ültek át, mivel a magyarok által megrendelt C/D még nem volt használható. A két változat repülési jellemzők tekintetében csak minimálisan különbözik, így a hajózóknak ez nem jelentett gondot. Jelentősen módosult a harcászati képesség és az elektronika, ezek használatát viszont alaposan begyakorolták a szimulátorokban. Ez utóbbi berendezéseket egyébként a nyugati kiképzési rendszerekben - így a Gripen esetében is - nagyon sokat használják. Nagy előnyt jelent, hogy a korábbi szovjet típusokkal szemben a kétüléses gépekben is van radar, így annak használatát a "Delta" fedélzetén is lehet gyakorolni. Ráadásul ez a változat nemcsak kiképzésre szolgál, hanem fejlett elektronikai berendezéseinek köszönhetően képes a nagyobb méretű kötelékek tevékenységének irányítására is. A kiképzés végére már rendelkezésre állt a kifejezetten magyar igények szerint kifejlesztett JAS-39 EBS HU első szériája, így 2006 márciusában az öt pilóta svéd kollégákkal együtt hazarepülte az első öt gépet. Ez után a későbbi csoportok típus­át­kép­zé­sé­re szintén Svédországban került sor. A Gripen vezetése és légi üzemeltetése igen gyorsan, körülbelül 15 repült óra alatt elsajátítható. A többi, körülbelül 65 óra során a harcászati eljárások begyakorlása történik levegő-levegő szerepkörben. Érdekesség, hogy a korábbi típusoktól eltérően az éles rakétalövészeten való részvétel nem feltétele a légvédelmi készültségi feladatok ellátásának, ebben valószínűleg a modern szimulátor is szerepet játszik. Ahogy a JAS-39 típusjelzés betűi is mutatják, a Gripen képes csapásmérésre, illetve felderítésre is. A földi célok elleni műveletek a légiharcokhoz képest jóval bonyolultabbak, így speciálisabb képzést igényelnek. Az ilyen bevetések nagyon bonyolult eljárásokra épülnek. Együtt kell működni az előretolt repülésirányítókkal (FAC/JTAC), miközben a légtérben helikopterek, pilóta nélküli repülőeszközök (UAV) lehetnek, és a magas röppálya miatt a tüzérségi tűzzel is számolni kell. Rendkívül bonyolult a célok kiválasztása és azonosítása is. Éppen ezért nem az egész hajózóállomány kap ilyen jellegű felkészítést, hanem csak a pilóták egy része.

Fiatal sasok

Az új típusra nemcsak olyanok kerültek, akik korábban vadászpilótaként repültek. Sok olyan hajózó is volt, aki a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola elvégzése után L-39 Albatrosra került. Ők a kanadai NFTC program ke­re­té­ben Hawk típuson haladó kiképzésben részesültek (Harvardot nem repültek). Utánuk leginkább már olyanok következtek, akik nulláról kezdték a pilótaképzést (bár volt köztük egy-két fiatal repülőtiszt is). Az ő felkészítésük teljesen egészében a Gripen jegyé­ben zajlott, hiszen már a kecskeméti repülőorvosi vizsgálatok során is ennek megfelelően válogatták a jelölteket. A Jak-52-es, Harvard és Hawk típusokon sikerrel vizsgázó fia­talok számára nem jelenthet gondot egy vadászgépre történő átképzés. Ez azért is van így, mivel a kanadai iskolában a hallgatók nagyon komoly harcászati feladatokat is végrehajtanak, így ezeket az ismereteket már nem az új típuson kell elsajátítani. Összességében az NFTC tökéletesen megfelel a Gripenhez, amit azért is érdemes hangsúlyozni, mivel néhány év múlva már érdemes lesz elgondolkodni a folytatáson. Az eredeti 17 éves szerződés körülbelül öt év múlva jár le, azonban a pilótaképzés rendszerének esetleges átalakítása évekbe telhet (és hatalmas összegekbe kerülhet). (Csak egy érdekesség: egy vadászpilóta teljes képzési költsége napjainkban már meghaladja az egymilliárd forintot.)

A Kanadából hazaérkező pilóták korábban a Gripen-átképzés megkezdéséig Albatroson repültek, amit néhány rövid időszak során L-159 Alca-kiképzéssel is kiegészítettek. A típus kivonása, illetve a bérleti szerződés lejárta óta ez a lehetőség megszűnt, így itthon csak a kétüléses gépek hátsó ülése jut alkalmi jelleggel a fiataloknak. Mivel a kezdeti időkhöz képest kevesebb magyar jelöltet küldenek ki NFTC-képzésre, ezért a repülési idő egy része felszabadult. Ezáltal lehetőség van arra is, hogy a Gripenre "várakozó" tisztek egy része Kanadában ismeretfelújító kurzuson vegyen részt. Ezenkívül próbálnak olyan feladatokat adni nekik, ami elősegíti későbbi pályafutásukat, például gyakorló repüléseket szerveznek. Ugyanakkor a MiG-29-es rendszerben állásának utolsó éveiben a pilótahiány miatt néhány fiatal repülőgép-vezető még megkapta a típusátképzést az orosz típusra, és készültségi szolgálatot is ellátott; onnan kerültek később Gripenre.

Gripen-század

Az első öt átképzett pilóta körül szépen-lassan egy egész alegység lett. Az új típust a korábbi Puma század repülte, míg a Dongó század a típus kivonásáig a "kétfarkút" használta. Az évek során az első Gripen-hajózók közül egy fő nyugállományba került, egy másik társa pedig szintén kivált az aktív állományból, ő azonban szimulátoroktatóként továbbra is tevékenykedik. Az új századparancsnok Asztalos István alezredes lett, aki szintén a kezdő csoportban kapta meg a típusátképzést. Ugyanakkor nagyon sok fiatal került kulcsbeosztásokba, ami a vadászpilóták természetes korai kiöregedése miatt egészséges folyamat. (A nagy sebességű hajózók 40-45 éves kor után általában már igen korlátozottan felelnek meg a hatalmas fizikai igénybevételnek.) A Puma század tagjain kívül még sokan repülik a típust, hiszen mind a repülőbázis, mind az elöljáró szervek állománytáblájában sok szakmai beosztás van (például repülésbiztonsági, repülőműveleti). Ezekben a pozíciókban az évek során szintén változnak az emberek, így van egy természetes állománymozgás a szolgálati helyek között. A Kanadából hazatérő, Gripen-átképzésre "várakozó" fiatalok egy része nem a Puma, hanem a MiG-29-es és L-39-es kivonása óta a repülőtechnika nélküli Dongó század állományába tartozik.

Készültségi szolgálat

A hajózóállomány (és a típus) legfontosabb feladata a fegyveres légvédelmi készenléti szolgálat ellátása. Erre a célra Kecskemét repülőterén külön körletet jelöltek ki. A személyi állomány 24 órás szolgálat keretében az év minden napján éjjel-nappal ellátja feladatát. Az éles fegyverekkel felszerelt gépek tevékenységét természetesen az időjárás korlátozhatja, azonban a modern elektronikának köszönhetően ennek a valószínűsége jóval kisebb, mint a korábbi típusoknál.

A harcképesség folyamatos fenntartásának előfeltétele a magas szintű repülőkiképzés. Ennek érdekében a pilóták gyakorló repülések kereté­ben hajtják végre az előrehaladó és a szinten tartó feladatokat. A hajózók évente minimálisan körülbelül nyolcvan óra repülési idővel rendelkeznek, amit igyekeznek időarányosan felhasználni. A kiképzési rendszer jelentősen különbözik a korábban megszokottól, például jóval ritkábban kell kötelező ellenőrző repüléseket végrehajtani. Ez jelentősen csökkenti a költségeket, ugyanakkor növeli a hatékonyságot, hiszen ez a repült idő más feladatokra használható fel. A valós repülési feladatokon túl Kecskeméten is rendelkezésre áll egy rendkívül valósághű szimulátor, ami elméletileg más hasonló berendezésekkel hálózatban is használható. A hajózóknak vészhelyzeti eljárások és fegyveralkalmazás gyakorlására minden hónapban kötelező használniuk ezt a berendezést, de ha valakinek igénye van rá, akkor többször is igénybe veheti. A hatékonyságot növeli, hogy rendelkezésre áll a már említett szimulátoroktató is. Érdekesség, hogy a magyar rendszerben a repülő-hajózó állományra a legmagasabb testnevelési követelmények vonatkoznak, így egy pilótának ugyanazt a szintet kell teljesítenie, mint egy lövésznek vagy egy ejtőernyősnek. Ezenkívül az állomány évente nagyobb (két-három napos), illetve félévente kisebb mélységű repülőorvosi vizsgálaton vesz részt. Mivel ezek során komoly követelményrendszernek kell megfelelni, és speciális vizsgálatok is vannak, nem egy hajózónak a repülőorvosok döntése jelentette pályafutása végét.

A Gripen repülőállomány gyakran vesz részt különböző gyakorlatokon, melyek közül évente több is nemzetközi környezetben zajlik. Ez jó alkalom a legújabb eljárások és egymás tapasztalatainak megismerésére. A személyi állomány ápolja a második világháborús Puma-hagyományokat, ennek legfeltűnőbb jele a századjelvény, amit a gépekre is felfestettek. A nagymacska szimbólum ráadásul jól "illik" a napjainkban is nagyon népszerű tigriskultuszba.

A JAS-39-es típus jövője a Magyar Honvédség állományában viszonylag biztosnak tűnik, ez jótékony hatással van a hajózóállomány tevékenységére is. A munkakörülmények is jónak mondhatók, így alapvetően minden feltétel adott a fő feladat ellátásához. Reméljük, hogy éles harci körülmények között sosem lesz szükség a kiképzés során elsajátított ismeretekre!

(Folytatjuk!)