Teljes cikk - 2011. december

Háztűznézőben

Az indiánok már a spájzban vannak!

Magó Károly

Mióta világ a (forgószárnyas) világ, a magyar repülőcsapatoknál orosz helikoptereket alkalmaztak. Az első kicsit labilis lépés a Nyugat helikopterei felé a Robinsonok voltak, melyek azonban sosem kerültek a Magyar Honvédséghez. Napjainkban egy újabb, az előzőnél sokkal jelentősebb lépés előtt áll a Magyar Légierő, mert előrehaladott tárgyalások folynak az UH-1-es helikopterek rendszerbe állításáról.

Az amerikai tengerészgyalogságnál 2005-ben kezdődött el a helikoptermodernizációs program. Az UH-1N helyett az UH-1Y típusváltozat rendszeresítették. Összesen 84 UH-1N-t és öt HH-1N-t cserélnek le, melyekre elővásárlási joga van az amerikai kormányzati szerveknek. A rendőrségen és a parti őrségen kívül felajánlották az Excess Defence Articles (Fölösleges Védelmi Cikkek) program keretében külföldi országoknak is megvásárlásra. Az eladásra kerülő gépek darabonkénti ára függ az adott helikopter állapotától és felszereltségétől. 2010 novemberében az USA ODC Hungary (Védelmi és Együttműködési Hivatal) felajánlotta a térítésmentes átadás lehetőségét, mivel hazánk tagja a Grant Eligible szövetséges országok csoportjának, ezáltal Magyarország jogosult az USA haditechnikai eszközeinek térítésmentes átvételére. Az amerikai felajánlást mindenképpen érdemes volt megvizsgálni, mert semmilyen kötelezettséggel nem járt, és mindössze a szemrevételezés költségét kellett felvállalni. Az amerikai fél kijelentette, hogy az átvételi igények beérkezési sorrendje alapján dönt kormányzati szinten az átadásról. A kivonásra kerülő helikopterekből 14 darabot már lekötöttek amerikai állami megrendelők és múzeumok, valamint négy helikopter olyan állapotban van, hogy nem lehet repülőképes állapotba hozni. A kérdés gyors elbírálását két tény sürgeti. Az egyik, hogy a közeljövőben nem várható hasonló jelentőségű helikopterkivonás, ezért kicsi az esélye, hogy újabb gépeket ajánlanak fel hasonló kondíciókkal, valamint számolni kell azzal is, hogy a kivonás után lekonzerválják a helikoptereket. Azon igénylők, akik késnek az igényleadással és lekonzerválják a nekik szánt helikoptereket, kénytelenek lesznek kifizetni a kikonzerválás költségeit. (Továbbá idevág a régi vásárok arany igazsága: aki elsőnek jön, még látja a teljes választékot!)

Szemtől szembe

2011. április 30. és május 6. között tartózkodott kinn a magyar küldöttség. A látogatás Washington DC-ben kezdődött, ahol a kiutazó csoport az amerikai védelmi minisztérium illetékesével is egyeztetett az átadás lehetőségéről. A tárgyalások után a Patuxent Riverben települt haditengerészeti bázist tekintették meg, ahol a szakmai egyeztetés folyt. Itt olyan helikoptereket tudtak megnézni, melyek felszereltségükben hasonlók a magyar felajánlásra kerülő helikopterekhez. Minden gép fülkéje NVG-kompatibilis, ellátták taktikai navigációs rendszerrel (TACAN), ezért minden időjárási körülmények között bevethetők nappal és éjjel. Felszerelték UHF/VHF/HF/SATCOM rádióberendezéssel, fedélzeti hangrögzítővel. Fejlett önvédelmi rendszere jelzi a közeledő rakétákat, érzékeli a radarbesugárzást, és zavarótöltet-kivetővel is felszerelték. A helikopterek üzemanyagrendszere lehetővé teszi, hogy működő hajtómű mellett lehessen feltölteni a gépeket. A hajtóműbeömlő nyílásokat ellátták porkiválasztó berendezéssel. Hiányosság, hogy az UH-1N-t nem szerelték fel a kutató-mentő feladatokhoz szükséges rádiónavigációs berendezésekkel, de ezt igény szerint az amerikai fél biztosítani tudja. A rendszeresített fegyverzetnek (70 milliméteres nem irányítható rakétakonténer, gépágyúkonténer és GAU 16-os, GAU 17-es ajtólövész-géppuska) köszönhetően a helikopter korlátozott tűztámogatásra is képes. A beépített hőkamerás rendszer (FLIR) segítségével az UH-1N alkalmas a szárazföldi harctevékenységek levegőből történő irányítására. A típus alkalmas ejtőernyős ugratásra bekötött és kézi rendszerben, valamint a gyorsköteles kirakásra és kiemelésre. A helikopterek felszereltségéből adódóan új képességekkel is bővülhetnek az eddigi feladatrendszerek (pl. FLIR, mely nagyon hiányzik a magyar helikopterekről).

Szomszédolás

Bell Helicopter Company eladta az UH-1-es gyártási licencét az olasz Agusta S.p.A.-nak, és a helikoptert AB-212-es típusjelzéssel gyártották Európában. Ebből vásárolt a szomszédos Ausztria, ezért kézenfekvő volt, hogy az osztrákok engedélyével tanulmányi utat szerveztek a magyar szakemberek számára. 2011. május 16-án és július 18-án járt magyar küldöttség Bécsben és Linz-Hörschingben tapasztalatszerzésen. A vendéglátók elmondták, hogy az AB-212-es helikoptereket 1980 óta üzemeltetik. Huszonhárom helikopterrel éves szinten 4700 repült órát teljesítenek. Amikor rendszeresítették ezt a típust, már rendelkeztek az I szintű karbantartási képességgel. Körülbelül három évig gyári szakemberek segítették a megfelelő rutin megszerzését. Az osztrákok számára előnyt jelentett, hogy a korábban az AB208-as típust üzemeltették, ezért a típus rendszeresítésével kapcsolatban nem kellett egy teljesen eltérő üzemben tartási rendszert átvenni. Az átképzést a saját repülési tapasztalataikra épített kiképzési tervek alapján hajtják végre. Az átképzés 20 repülési órát és 2,5 óra szimulátoros repülési időt igényel. Ez azonban nem tartalmazza a fegyverrendszerek, az NVG és az elektronikai hadviselési, illetve az oktatói képzések repülési óraszámait. Az osztrák kiképzés fontos része a mozgó platformú (full motion) szimulátor, melyen főleg a vészhelyzeti eljárások begyakorlását, illetve a műszerrepülések képzését hajtják végre. A helikoptervezetők képzésénél nincs külön első- és másodpilóta-képzés. Minden hajózónak teljesíteni kell a teljes képzési programot, így ez a rendszer biztosítja az optimális humánerőforrás-gazdálkodást.

Terepszemle Magyarországon

Az UH-1N helikopterek rendszeresítésének első lépése az úgynevezett igénylevél (Letter of Request, LoR) elküldése az Amerikai Egyesült Államoknak. Az igénylés tartalmának pontosítására a US Navy Air System Command (Navair) 9 fős delegációja érkezett Magyarországra. 2011. július 11-12-én az MH 86. Szolnok Helikopter Bázist tekintették meg, mely során felmérték az új helikoptertípus rendszeresítésének és üzemeltetésének lehetőségét. Ezenfelül a helikopterek kialakításáról, felszereltségéről, illetve a kiképzés lebonyolításának részleteiről tartottak megbeszélést. Az amerikai fél felmérése alapján a hajózó- és a repülő-műszaki képzés terén magasan teljesít a szolnoki alakulat. A repülőtéren megvan a kiképzéshez szükséges infrastruktúra és szakmai tapasztalat, melyek képesek biztosítani az átképzést az UH-1-esre. Az amerikai szakemberek javasolták, hogy első körben a legnagyobb oktatói tapasztalattal rendelkező hajózókat és repülő-műszaki katonákat képezzék át az Egyesült Államokban. Ezzel csökkenthető a kiképzés költsége, mert az oktatás nagy részét itthon hajtják végre. Az amerikai fél a hazai kiképzés idejére biztosít egy támogató kiképző csoportot Szolnokra. A Field Support Team tagjait nagy katonai és szakmai tapasztalattal rendelkező nyugállományú pilótákból állítják össze. Az amerikai rendszerben már nincs „papíralapú” oktatás. Az elméleti és gyakorlati képzés, valamint a repülések tervezésére szolgáló adatbázis (Falcon View) zárt internetes hálón érhető el a résztvevők számára. Az adatbázis egy része merevlemezek alkalmazásával frissíthető, azonban vannak olyan elemek, melyek csak az internetes hálózaton frissülnek. Ezzel biztosítható a hatékony oktatás azokon a helyeken, ahol van internetes kapcsolat. (Hasonló rendszer működik Kanadában az NFTC-képzésben.)

Az amerikai fél rendszeresítés esetén támogatást nyújt az oktatáshoz szükséges informatikai rendszer kiépítésében. A megbeszélések idején amerikai részről még nem tudtak pontos tájékoztatást adni arról, hogy mennyi időbe telik a pilóták és a repülő-műszakiak átképzése és melyik haderőnemnél kapják meg az első turnussal kiutazók a kiképzést. Az amerikai küldöttség szerint a repülő-műszaki területen is magas szakmai kultúráról tettek tanúbizonyságot a szolnoki katonák. Az amerikai és a magyar üzemben tartási eljárás között nincs jelentős eltérés. A legfontosabb különbség, hogy más rendszerben folyik a repülő-műszaki munkák során használt szerszámok elhelyezése és személyhez kötése. A legnagyobb probléma, hogy a meglévő metrikus szerszámkészleteket le kell cserélni angolszász mértékegység alapján készült szerszámokra, valamint a hangárban használt ellenőrző berendezések is cserére szorulnak a rendszerek különbsége miatt.

A bázis bejárása után az amerikai fél kijelentette, hogy a kiépített műszaki infrastruktúra a szükséges átalakítások után alkalmas az UH-1N helikopterek O és I szintű üzemeltetésének végrehajtására. Az O szintű (Organisation) munkákhoz napi üzemeltetés, az időszakos átvizsgálások és a hibajavítás berendezéscserével tartozik, melyeket a századok hajtanának végre. Az I szintű (Intermediate) műszaki munkák a leépített berendezések szétszerelésére és hibajavítására terjednek ki. A hangár összességében képes az I szintű munkák ellátására, mely a hajtóművek esetében három szintre bontható. 3. szint: hajtóműcsere, külső segédberendezések cseréje és beszabályozása. 2. szint: hajtómű-szétszerelés, szekciók cseréi. 1. szint: hajtómű elemeire történő szétszedés, részegységek cseréje, próbapadi tesztelés. Az amerikai fél javaslata szerint a hajtómű karbantartása terén első lépésként a harmadik fok elérése javasolt további fejlődési lehetőség meghagyásával. A legmagasabb szintű (D) karbantartási munkálatok hazai elvégzését az amerikaiak négy év szakmai tapasztalatszerzéshez kötötték.

Egy hiányosságot is feltárt a küldöttség. Jelenleg nincs lehetőség a javítóosztálynál titánhegesztésre, valamint hőkezelésre. Az amerikai fél kidolgozott egy idő- és költséghatékony üzemeltetési rendszert, és javaslatot tett arra, hogy az UH-1N rendszeresítése esetén ezt a rendszert honosítsák meg Magyarországon is.

Javaslatot tettek arra is, hogy a helikoptereket olyan helyen tároljuk, ahol védve vannak a környezet külső hatásaitól. Abban az esetben, ha erre nincs mód, ki kell alakítani az állóhelyeken a szükséges nyűgöző füleket. A repülőtér raktárbázisa alkalmas az UH-1N rendszeresítésével és folyamatos üzemeltetésével kapcsolatos alkatrészek tárolására, azonban, hogy a szükséges alkatrész-utánpótlás folyamatos legyen, csatlakozni kell az amerikaiak által használt webalapú utánpótlás-kezelő rendszerhez (Navy Supply Web Management Systems). A magyar álláspont szerint nem a haditengerészet rendszerét kell ebben az esetben telepíteni, hanem közvetlen kapcsolatot kell fenntartani a beszállító központtal. Ezután az MH Légijármű Javítóüzem megtekintése következett. Az amerikai küldöttség megállapította, hogy a kecskeméti javítóüzem képes közreműködni az UH-1N rendszeresítésében, majd a szükséges technológiák és jogosítások megszerzése után az esetleges átalakításokban, de itt is szükséges a megfelelő szerszámkészletek és ellenőrző berendezések beszerzése.

Letter of Request

A látogatás végén megfogalmazták a végleges igénylevelet, melyben hazánk kérte az Egyesült Államokat, hogy térítésmentesen adjon át 30 UH-1N helikoptert, tartalék hajtóművekkel. A kiképzéshez biztosítsanak olyan sárkányokat, melyek nem repülőképesek, valamint az oktatáshoz szükséges szimulátort és gyakorlóberendezéseket. A magyar fél kifejezett kérése volt, hogy a rendelkezésünkre bocsátott helikopterek a következő D szintű javításig jelentős üzemidővel rendelkezzenek. Az igénylés tartalmazza azon eszközök, felszerelések, tartalék alkatrészek listáját, melyek a helikopterek üzemeltetéséhez szükségesek. A helikopterek leszállítási idejét 2013-15 között bonyolítsák le. A helikopterek üzemeltetéséhez szükséges logisztikai támogatást biztosítsák úgy, hogy évente 6000 repült óra teljesítése a cél, átlag 80%, minimum 70%-os hadrafoghatósági mutató mellett. Az amerikai fél biztosítsa a hajózó- és repülő-műszaki kiképzést úgy, hogy az első helikopter megérkezésekor már legyen kiképzett állomány Magyarországon. A helikopterek felszerelésének kisebb módosítását is kérte a magyar fél, mellyel a műveleti képességet lehet fejleszteni.

Miért pont a Huey?

Biztos, hogy sokan feltették már ezt a kérdést, hiszen az orosz technika megbízható, és a sok évtized alatt bizonyított az élet minden területén. Ha meg akarjuk tudni egy ilyen volumenű váltás okait, akkor biztos, hogy nem a helikopterben kell keresni! Vegyük sorra! Szinte minden katona, aki Mi-8/17/24-es típusú helikoptert üzemeltet a földön vagy a levegőben, elégedett a típussal és szereti. Tehát nem azért kell másik típus, mert ez nem vált be. Azt sem lehet mondani, hogy azért kell a meglévő helikoptereinket lecserélni Huey-ra, mert így fiatalabb lesz a géppark. A felkínált amerikai helikopterek 1971 és 1979 között készültek, ezért a hasonló korúak, mint a Mi-8/17-es. Abban sincs jelentős különbség az orosz és az amerikai helikopter között, hogy mindkét típusban megvan a továbbfejlesztés lehetősége. A váltás legfőbb oka a finanszírozás körül van!

Nem szabad azt hinni, hogy vásárláskor maga a helikopter kerül nagy összegbe. Általában ez a kisebbik tétel. Az alkatrész-utánpótlás és esetünkben a NATO-elvárásoknak megfelelő műveleti képesség kialakítása kerül sokba. Az orosz hadiipar túl van a Szovjetunió szétbomlása utáni mélyponton. Sok olyan haditechnikát gyártanak, mely keresett cikk lett az egész világon. Több dolog is befolyásolja a Mi-17-es beszerzési és nagyjavítási árát. Először is Magyarország és Oroszország nincs egy katonai szövetségben, másodszor a néhány darabos gépparkkal nem számítunk óriási felvevőpiacnak, végül olyan sok megrendelés van a „Tizenhetesekre”, hogy sorba kell állni a gyártósorról leguruló gépekért. A Mi-17-es jelenleg jó üzlet, ezért az oroszok saját kézbe összpontosítanak mindent, és megragadják az értékesítés minden módját. Ennek keretében tervezik, hogy visszavásárolják a Magyar Honvédség leállított helikoptereit, mivel azok repülőképes állapotba hozhatók. A magyar helikopterekben több ezer óra van még, ezért nagyjavítás és modernizálás után jó áron eladható. Itt jöhet a kérdés, hogy akkor miért nem rendeljük meg eladás helyett a nagyjavításukat?! Az orosz fél által kikalkulált nagyjavítási és modernizálási költségek néha olyan sebességgel változnak, hogy mire összejön a költségfedezet egy-egy megrendelésre, már nem elég az elkülönített pénz. Például, ha a modernizálás és nagyjavítás előtt álló magyar Mi-17-esek közül valamelyiken a korábbihoz hasonló modernizálást szeretnénk megrendelni, már jelentősen többe kerül, mint az előző. Természetesen, ha az összes magyar Mi-17-es nagyjavításra kerül, akkor is további gépeket kell vásárolni a szállítási igények kielégítésére.

Az árakról az USA legutóbbi üzlete adhat támpontot, mert 21 Mi-171-es (Mi-17 V5) helikoptert vett az afgán légierőnek. Egy gép ára így 3,6 milliárd forint, de ez a teljes bekerülési összegnek csak a kisebbik része, mert nincs benne az alkatrész-ellátás, a személyzetek képzése és a kiszolgáló berendezések. Újabb jogos kérdés, hogy akkor az amerikaiak miért nem UH-1-est adtak az afgánoknak a Mi-171-es helyett. Az orosz helikopterek terén van tapasztalata az afgánoknak, ezért csak az ottani eljárásokat kell fejleszteni és szigorítani. Igen nagy feladat lenne (és talán logikátlan is) egy teljesen új hajózó- és repülő-műszaki kultúra bevezetése. Abban az esetben, ha a Magyar Honvédségnél marad az orosz technika, akkor arra is sok pénzt kell elkölteni, továbbá megmarad a bizonytalansági tényező az orosz hozzáállással kapcsolatosan. A felajánlott UH-1N-ek kalkulált bekerülési költsége sokkal kedvezőbb, mint bármely orosz lehetőség.

Mi-17N vs. UH-1N

Elhangzottak olyan kijelentések is, hogy az UH-1N jelentős visszalépés a MI-17-eshez képest. Valóban vannak olyan területek, ahol a MI-17-es jobban teljesít, de van olyan szempont, amelyben UH-1N jobb. A két technika nem egy kategóriát képvisel, de érdemes összehasonlítani őket, azzal a céllal, hogy valóban visszalépés-e. Felszereltségben nincs visszalépés, mert az átadásra kerülő helikopterek rendelkeznek NATO műveleti képességgel. (Ez inkább egy lépés előre.) A sebességük és a hatótávolságuk majdnem teljesen egyezik. Az UH-1-es maximum 13 főt vagy 2 tonna belső terhet tud szállítani, szemben a Mi-17-es 24 főjével és 4 tonnás maximális belső teherrel. Az ejtőernyősök szállításánál jelentős mennyiségi hátrányban van az UH-1N, de jóformán csak az ejtőernyős-kiképzés során, mert a műveleti egységek szállításánál már általában nincs szükség a 24 fős kihasználtságra. Sőt veszélyes műveleti területen óriási hiba az egység minden katonáját egy helikopterrel szállítani, mert abban az esetben, ha a légvédelem lelövi az egyetlen szállítóhelikoptert, nem lehet végrehajtani a feladatot. Így a műveleti alkalmazás területén nincs visszalépés. A Huey 2,2 tonna, míg a magyar Mi-17-es 3 tonna külső terhet képes szállítani. A katonai célú szállítások során általában nincs kihasználva a 3 tonnás maximum. A legnagyobb külső teher a gyors reagálású erők Mercedes terepjárója, mely nem rendelkezik a szükséges rögzítőpontokkal, ezért nem szállítható külső súlyként. Ezt figyelembe véve az UH-1N Magyarországon nem visszalépés, mert egyik típus sem tudja szállítani ezt az eszközt. A külső súlyos repülések jelentős részére az árvizek és a nagy kiterjedésű tüzek esetén kerül sor. A vízszállító Bamby 2,5 tonnát nyom maximális töltésnél, de lehet csökkenteni a töltési súlyt 1,8 tonnára. Ebben a versenyszámban a Mi-8/17-es erősebb. Az árvízvédelmi repülések során a Mi-8-as két-, a Mi-17-es háromtonnás terheléssel emelkedett fel, így a „Tizenhetes” magasan hatékonyabb. A kiképzés terén azonban az UH-1N a nyerő, mert a hajózóképzés során nem szempont, hogy mennyi ejtőernyőst vagy súlyt képes szállítani, de az nem mindegy, hogy egy hajózó kiképzésére szánt repülési idő mennyibe kerül.

Menyasszonytánc...

A felajánlott amerikai helikopterek átlagosan 9000 órát repültek. A tengerészgyalogságnál maximálisan 17500 órát engedélyeztek a helikoptereknek a tengeri sós levegő kártékony hatásai miatt, azonban a gyártó szerint nincs repültóra-korlátozás! Állapot szerint addig üzemeltethető a helikopter, amíg alkalmas rá. Ezt figyelembe véve jelentős üzemidő-tartalékkal rendelkeznek. Rendszeresítésük esetén néhány évig nem kell rájuk nagyobb összeget költeni, ez fontos szempont a jelenlegi pénzszűkös időkben. Nemcsak a beszerzési költségek olcsóbbak az UH-1N esetében, hanem az üzemeltetés is. Az amerikaiak üzemeltetik az orosz technikát, ezért van összehasonlítási alapjuk. Az amerikai adatok szerint kb. ötödébe kerül az UH-1-es üzemeltetése, mint a Mi-17-esé. Az amerikai helikopterek hazai rendszeresítésének vannak egyéb előnyei is. Jelenleg szinte teljesen leállt a repülőeszközökkel kapcsolatos hadiiparunk, melyre jó hatással lenne, ha a Magyarországon használt helikopterek D szintű karbantartási munkálatait itthon végeznék el. Ez munkalehetőséget teremtene, mert szükség lenne magyar szakemberekre, csak a javításhoz szükséges alkatrészt kellene megvenni külföldről. (Jelenleg minden ilyen jellegű költség kiáramlik az országból.)

A leírtakból kitűnik, hogy az amerikai helikopterek sem lesznek teljesen ingyen. Az átvehető forgószárnyasok abban az állapotukban ingyenesek, ahogy kivonják őket a rendszerből. A magyar felet terheli a kiképzések, javítások, modernizálások költsége, valamint a szállítás is. Szóval erre is kell költeni, de hosszú távon jobb megoldásnak tűnik a Huey. Természetesen az UH-1-es minden helikopteres problémát nem old meg. Lehet, Magyarországnak a lengyel példát kellene követnie, mert ott egyszerre üzemel orosz és amerikai technika. Ezzel több kategóriájú szállítóhelikopterük van, és nincsenek teljesen kiszolgáltatva alkatrészellátás szempontjából egyik országnak sem. Talán szerencsésebb és jobb megoldás lenne, ha Magyarországon nem típusváltásról lenne szó, hanem egy új technika bevezetéséről. Véleményem szerint az UH-1N, a Mi-17N és a Mi-24-es jó csapat lenne a piros-fehér-zöld ékkel!