Teljes cikk - 2012. augusztus

Jövőkutatók

Aerospace Forum Sweden 2012

Zsig Zoltán

Május 31. és június 2. között katonai repülési konferenciát rendeztek a Linköping melletti Malmen légibázison. A jövő kihívásaira a jelen elemzésével keresték a választ. A SAAB cég jóvoltából az ARANYAS cikkírója is részt vehetett az érdekes eseményen.

Két napon keresztül folyamatosan figyelemmel kísérni az elhangzottakat kissé egyhangúnak ígérkezett, de megérte végigülni az előadásokat. Az eseményen felszólalt többek közt a svéd, az amerikai, a brit, a cseh, a francia, a német és a dél-afrikai légierő tábornoka, a SAAB és egyéb cégek képviselői, valamint a házigazda védelmi miniszter. Meghívottként még több országból érkeztek, köztük hazánkból Sáfár Albert dandártábornok és Molnár László alezredes, valamint a stockholmi katonai attasé, Ritli János ezredes.

Nagyon érdekes kijelentések hangzottak el, egyes esetekben meglepően szókimondó és oldott volt a légkör. Mód nyílt kérdéseket is feltenni, melyre a válaszok is hasonlóan őszinték voltak.

A konferencián időnként úgy tűnt, mintha pénzügyi szakembereket hallanánk, mert a szűkös anyagiak olyan gyakran kerültek szóba. Ezalól egyedül az indiai előadó volt kivétel, a légierejük fejlesztésénél igencsak ambiciózus terveket ismertetett, amelyre majd egy későbbi számban kitérünk.

Az amerikai elemzők, valamint Rice vezérőrnagy a USAF-tól a politikájuk és a haderő finanszírozásának változásáról beszéltek. Egyértelműnek tekintették, hogy a katonai jelenlétük átrendeződik a bolygón. A terrorfenyegetés nem szűnik meg, de a kezelésére a nagy létszámú katonai kontingensek helyett a kisebb, gyorsan mozgósítható csoportosításokat részesítik előnyben. Ezek főleg repülőalakulatokból, valamint a haditengerészet egységeiből állnak majd. Még inkább a pilóta nélküli eszközök és a különleges hadműveletek alkalmazása kap prioritást.

A védelmi szektorban is jelentős változások várhatók. 2001-2010 között szinte az összes cég jól prosperált, bőven jutott a megrendelésekből. Mindenből az új típusokat vették, teljes mértékben a megrendelő igényeinek megfelelően végezték a fejlesztéseket.

A jövőben több cégnek nem jut a védelmi kiadásokból, új piacok felé kell nézniük, vagy hoppon maradnak. A nagy fejlesztésekből kevesebb lesz, az olcsóbb megoldások kerülnek előtérbe. A meglévő eszközöket a lehető leghatékonyabban kell majd kihasználni. Fontos követelmény az üzemeltetési költségek csökkentése, az élettartam-növelés. A különböző pilóta nélküli és egyéb felderítő ISR gépek azonban továbbra is sok megrendelésre számíthatnak.

Az USA egyértelműen Ázsia felé fordul Európa és Közel-Kelet helyett. Rice vezérőrnagy emellett mégis hangsúlyozta, hogy Európa megbecsülendő partner marad. Fontos számukra a szövetség a saját hadműveleteik során, például Afganisztánban. Minden szövetségest megbecsülnek, a politikai támogatásra szükségük van.

A jövőben az erőforrások beszűkülése miatt fontos lesz, hogy közös eszközparkot hozzanak létre, és azt megosztva használják. Ennek illusztrálására egy pápai C-17-esről készült képet mutatott. A közösen üzemeltetett szállítógépből egy Malmenben látható volt, hiszen a programban a svédek is részt vesznek.  A jövő biztonságának egyik fontos feltétele lesz a fegyveres erők, a hadiipari vállalatok, valamint a polgári lakosság együttműködése.

Az amerikaiak más előadókhoz hasonlóan dicsérték a svéd légierő múltját és jelenét. Ez nemcsak kötelező udvariasság volt a házigazdák irányába. A semleges ország korábban hatalmas légierőt tartott fent, és ma is nagyon hatékonyan működtetik a meglévő eszközeiket. Egyes esetekben jóval előbbre jártak másoknál, ilyen például az adattovábbító rendszer.

A brit előadásban sok hasonló hangzott el, kiemelték az észak-európai regionális együttműködés fontosságát. Teakle dandártábornok a RAF egyik hiányosságaként az elektronikus harcászati képességeket hozta fel.

A legérdekesebb előadást a kanadai Charles Bouchard altábornagy abszolválta. Már a felkonferálásnál fokozott érdeklődést lehetett tapasztalni, hiszen ő volt a NATO líbiai műveleteinek parancsnoka. Természetesen ezt a témát vette górcső alá a maga szemszögéből nézve, de kissé rendhagyó módon. Színpadra lépésétől kezdve éreztük, hogy nem lesz unalmas szónok. A köszöntés után elővette a táblagépét, mellyel lefényképezte a közönséget, majd közölte, hogy ezt most elküldi a feleségének, és felrakja az egyik közösségi oldalra. Az előadása néha show-ra emlékeztetett, lenyűgöző és magával ragadó volt a stílusa. Egy pillanatra sem állt le, a mozgásával, a gesztikulá­cióival szinte uralta a színpadot. Inkább egy vállalatvezető vezérigazgatóra vagy egy csapatépítő trénerhez volt hasonlítható. Széles látókörű, a hivatását jól ismerő szakembernek tűnt. Egy tábornok már szinte politikusnak számít, ő e szerint viselkedett. A jó vezetőnek megfelelő kapcsolatokat kell kialakítania, lényeges, hogy el tudja magát fogadtatni. Nem elég parancsokat osztogatni, szükséges meggyőznie és motiválnia az embereit.

A NATO líbiai feladatait egyértelműen abban határozta meg, hogy a civil lakosságot megvédjék a kormányerők támadásaitól. A légi csapások megtervezésekor és végrehajtásakor a járulékos veszteségeket mindig el akarták kerülni. Nem tartottak semmilyen polgári áldozatot megengedhetőnek.

Kifejezetten Kadhafi fegyveres erőit és az általuk használt infrastruktúrát támadták. A diktátort soha nem tekintették célpontnak, nem vadásztak rá. Sajnálatát fejezte ki, hogy az elfogása után kivégezték, mert ez ugyanolyan módszer volt, mint ami ellen harcoltak.

Az altábornagy egyébként már nyugállományba vonult, ezért olyanokat is kimondhatott, amelyeket más nem tehetett meg. Szerinte hibás döntés volt, hogy nem vetettek be szárazföldi erőket, még ha csak korlátozott mértékben is. Sokkal gyorsabban és könnyebben célt értek volna. Természetesen nem megszállásra gondolt, ilyenről szó sem lehetett.

Az elején a fix célpontokat könnyen megsemmisítették, gyakorlatilag a békebeli lőtéri körülményekhez hasonlította a fegyverek bevetését. Ezek leküzdése után már inkább közvetlen légi támogatáshoz hasonló feladatuk volt, anélkül hogy saját erők részt vettek volna a harcokban. Ez azért is volt nehéz, mert a közvetlen kapcsolat hiányzott a felkelőkkel, nem voltak rájuk hatással.

A modern háborúban fontos az információs hadviselés. A sajtót folyamatosan tájékoztatták, minden akció után pontos részleteket bocsátottak részükre. Az ellenfél egyébként ugyanezt a módszert alkalmazta, de manipulálva. A legdurvább húzásuk az volt, amikor egy katonai objektum elleni bombázás után halottakat vittek a helyszínre. Azt a látszatot akarták kelteni, hogy a NATO repülőgépei ölték meg őket.

A jövőre nézve megjegyezte, hogy a kisebb fegyverek alkalmazása nagyon fontos. Kisebb pusztító hatású eszközökre van szükség, a 907 kg-os bombák sokszor túl nagynak bizonyultak.

Szerinte minden háborút csak alaposan kidolgozott koncepcióval szabad megkezdeni. Jó elképzeléssel kell rendelkezni, hogy mi lesz a harcok befejezése után, hogyan segítik majd utána az adott országot. Az érintett lakosság érdekeit, életmódját is ajánlatos szem előtt tartani. Szerette volna megérteni az ottani emberek gondolkodásmódját, példakánt a ramadán hagyományát hozta fel.

A cikkírónak később volt szerencséje személyesen is kérdést feltenni az altábornagynak. Azt szerettem volna megtudni, hogy milyen szerepet játszott a korábi forgószárnyas pilóta múltja abban a döntésében, hogy engedélyezte a harci helikopterek bevetését. Szívélyesen, közvetlen módon válaszolt, miszerint ez nála nem volt szempont. A saját parancsnoki szintjén kizárólag az elvégzendő feladatot tartotta fontosnak. A kisméretű, mozgó haditechnikai eszközök leküzdéséhez szükség volt a felfegyverzett helikopterek alkalmazására. Az eredmények ezt igazolták is. A forgószárnyasok bevetéséről egy külön cikk jelenik meg hamarosan.

A Gripenek harci alkalmazásáról Hans Enerth alezredes tartott elő­adást, aki a Sigonellába küldött második váltás parancsnoka volt. A mondandója nagyjából megegyezett a lapunkban korábban megírtakkal. Fontosnak találta kiemelni, hogy miért hasznosabb vadászgépre függeszteni az SKP39-es felderítő rendszert. A harcászati repülőgép sokkal védettebb és rugalmasabban hasznosítható harcterület felett, ahol számolni kell légvédelmi tevékenységgel. Két hiányosságot viszont itt megemlített. Szerinte néha igen is hosszúnak bizonyult az idő, amíg a felderítési információ eljutott az elemzőkhöz. Erre a leszállást követően két órával került sor. Nagyon hasznos lenne, ha azonnal, élőben közvetíthetnék a felvételeket a földre, így felgyorsíthatnák a folyamatot. A másik megemlített probléma pedig más előadásokban is visszaköszönt. Kezdetben kizárólag statikus objektumokra dolgoztak, ez nagyon könnyűnek bizonyult. De a dinamikus, vagyis a mozgó célpontok elleni hatékonyságot javítani kell.

Minden előadás után lehetett kérdezni. Először a USAF tábornoka érdeklődött az iránt, hogy mit változtatnának a svédek a kiképzésükön. Az alezredes a különböző távolságokban végzett légiharcgyakorlatok ese­tében a rakétaindítás szimulációjának megfelelő visszacsatolását tartotta fontosnak. A RAF dandártábornoka pedig inkább korrigálni akarta a svéd egyik kijelentését. Szerinte is kevés az olyan légi eszköz, amely azonnal továbbítja a képeket, de azért voltak ilyenek. Példaként a saját Predator robotrepülőgépeiket hozta fel. Ez a komment is jól mutatta, hogy konferencia valóban nem csak a sikerpropagandáról szólt.

Természetesen a házigazdák a saját technológiájuk alkalmazását akarták hangsúlyozni. Ezért is hívták meg a görög légierőtől Kouskoutis alezredest. A hellének a 380. légtérellenőrző század állományába tartozó Embraer EMB-145H AEW&C gépekre építve használják az Erieye lokátort. Ezeket is bevetették a líbiai misszióban, a görög tiszt 50 alkalommal repült a Unified Protector hadművelet alatt. A líbiai légteret két részre osztották, a krétai bázisról felszállva a keleti oldalt kapták meg. Sikeresen oldották meg az együttműködést más légtérellenőrző gépekkel. Amennyiben ezek nem álltak rendelkezésre, akkor képesek voltak a teljes Szidra-öblöt ellenőrizni. Nagyon jó volt a hadrafoghatóságuk, a 174 tervezett bevetésből 165-öt végrehajtottak, és összesen 880 órát repültek.

A cseh légierő képviseletében Verner dandártábornok szólalt meg. Egyértelmű, hogy őt is elsősorban Gripen-üzemeltetés miatt kérték fel előadónak. A bemutatkozásában szóba hoz­ta, hogy a 99-ben csatlakozott NATO-országok közül több olyan emberrel tanulhatott együtt az Egyesült Államokban, akik szintén vezető beosztásokba kerültek. A nevek felsorolásánál Zoli Pintért is megemlítette.

Először ismertette az általa kisméretűnek nevezett nemzeti légierejüket. Azonban már ekkor is felmerült az a kérdés, amelyet többen feszegettek, hogy mit is nevezhetünk kicsinek. Megemlítette, hogy habár a sajtóban több negatívum megjelent az általuk is használt CN-295-ös szállító repülőgépekről, ők nagyon elégedettek vele. Az L-139 ALCA kapcsán pedig egy olyan platform fontosságát hangsúlyozta, amely kiváló a korszerű vadászgépekre történő előképzéshez a műszerezettsége miatt.

A légierejüknél nagy hangsúlyt helyeznek az előretolt földi irányítók kiképzésére, mert egy pontos légi csapás végrehajtásában nagyon fontos szerepet játszhatnak. Az előadás során a FAC kifejezést, nem pedig a NATO-ban már elterjedt JTAC betűszót használta.

Végül rátért arra a témára, ami számunkra is fontos immáron. Mint tudjuk, 2015-ben hazánk gépeket vezényel majd, hogy részt vegyenek a baltikumi légi rendészeti feladatokban. A csehek 2009. május 1-je és augusztus 31-e között adták a NATO-misszió­ban a készültségi szolgálatot. Négy Gripent küldtek ki, a kontingensükbe 75 fő személyzet tartozott.

Akkor összesen 336 felszállást teljesítettek, 404 órát repültek, gyakran hajtottak végre Tango készenléti gyakorló felszállásokat. Éles riasztásra 8 alkalommal került sor, mindig két gépet emeltek, így 16 bevetés során 18,5 órát repültek. Az elfogott célok többsége katonai volt, de a dandártábornok Aeroflot-gépeket is említett, melyeken különleges antennákat figyeltek meg. A négy hónapos kiküldetés költsége 1,6 millió euró volt. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a három balti állam ennek egy részét azért megtéríti. Ebben az évben másodszor is rájuk kerül a sor, mégpedig szeptember 1-jétől. Ugyanakkor a tervek közt szerepel, hogy 2014-ben Izland légvédelmét látják el hasonló módon.

A pénz ismét szóba került nála a későbbi kérdések során. A csökkenő költségvetést tudomásul kell venni, de mindezek mellett mégis a lehető legtöbb feladatot akarják ellátni, persze hatékonyan. A legfontosabb számára az lenne, hogy tudja biztosan, mennyi pénzből gazdálkodhat 2015-ig. Az egyik legmegdöbbentőbb megnyilvánulása az volt, amikor sajnálatát fejezte ki, hogy országa nem tudja teljesíteni az ígéreteit. Arra gondolt, hogy a felajánlott 2 helyett csak 1%-ot fordítanak védelmi célokra.

Végezetül a színpadra felmentek az addig előadást tartó tábornokok, és válaszoltak az érdeklődőknek. Felmerült, vajon Szíria esetében is képesek lennének végrehajtani egy légi hadműveletet. Természetesen Brouchard altábornagy szólalt meg elsőként. Szerinte ehhez egy ENSZ-határozat meghozatala lenne szükséges. Ebben kételkedett, hiszen Kína és Oroszország ellenezné ezt. Regionális támogatásra szintén szükség van az arab országok részéről, valamint a szomszédos Törökország és Izrael légterének használatát is ki kellene eszközölni, hogy több irányból repülhessenek be. Megkerülhetetlen a Hezbollah és Irán, hiszen mindkettő szoros szövetségese Szíriának.

Az amerikai tábornok ezzel kapcsolatban viszont már azt mondta, hogy nem minden esetben volt meg a világszervezet felhatalmazása. A NATO enélkül is kezdett már háborút, például Szerbia ellen 1999-ben. A jövőt firtató kérdésekre is őszinték voltak a válaszok. Az elmúlt 10 évben Afganisztán határozta meg a NATO-tagok és más országok felkészülését. Vajon nem vezetett-e tévútra ez, esetleg más fenyegetéssel kell majd szembenézni egyszer. A svéd légierő főnökének válasza erre őszintén hangzott, mivel közölte, hogy nem tudja. Az mindenesetre megnyugtató volt, hogy a szakértők egybehangzó véleménye szerint Európát a következő 10 évben nem fenyegeti veszély, a jelenlegi haderő garantálja a biztonságot.

A konferencia résztvevőinek az első este egy szórakoztató programot is szerveztek. Helikopterrel hozták a fellépőket, köztük két légi akrobatát. A Breitling Wingwalkers ugyanis exkluzív show-t tartott, a gépeken különböző mutatványokat végző lányok bátorsága mindenki csodálatát kiváltotta.