Teljes cikk - 2024. július

Kerítésépítők

Megváltozott stratégia

Trautmann Balázs

A 2014-es első, majd a 2022 óta tartó második, Ukrajna elleni orosz fegyveres támadás tökéletes pontossággal mutat rá arra: Nyugat-Európa és a NATO jelenleg erős korlátokkal küzd még az önvédelem területén. Ezek a korlátok nem csak a (bel)politika, de bizony a fegyveres erők, így a légierő és a légvédelem területén is jól megfigyelhetőek. Kérdés, ezzel a tudással ki mit kezd…

Ha akarja, Oroszország 5-8 éven belül katonailag készen fog állni arra, hogy támadást indítson NATO-tagországok ellen is - ezt a mondatot nem egy konteóblogból idézem, hanem a Bundeswehr főfelügyelője (Inspector General), Carsten Breuer altábornagy 2024. április 18-i, Lengyelországban lezajlott sajtótájékoztatójáról. A tábornok szerint ez ma már csupán Moszkva döntésének kérdése: szankciók ide vagy oda, a szükséges haditechnikai kapacitás az ország rendelkezésére áll. Bár a politikusok egyfajta csodafegyverként hirdették az Oroszországba irányuló katonai vagy kettős célú eszközök exportját megtiltó és szankcionáló intézkedéseket, csak éppen a realitásokkal nem számoltak.

Így érthető módon nem omlottak össze az orosz légi- és űrerők (Военно-воздушные силы России) sem. Kétségtelenül nagyon komoly veszteségeket szenvedett - április 19-én egy Tupoljev Tu-22M3 szuperszonikus stratégiai bombázógép zuhant le nagy lánggal égve és persze a telefonkamerák előtt - és ez a légtérfelderítő flotta egy részének megsemmisülése után már a csapásmérő erőket is keményen érintette, de maga a légierő egy pillanatig sem veszítette el műveleti képességeit. Ez azt is jelenti, hogy valós veszélyként kell a vörös csillagos vadász-, támadó- és bombázógépekkel számolni. És nem csak Ukrajna felett.

Van mire emlékezni

Az Oroszország jelentette geopolitikai és nyers katonai veszély természetesen másképp érinti az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének egyes tagállamait. A különbség okai lehetnek éppenséggel a moszkvai vezetéshez fűződő, gondosan ápolt kapcsolatokok, de van valami, ami még fontosabb: ez pedig a földrajzi elhelyezkedés. Plusz a történelmi tapasztalatok: és ezzel már meg is érkeztünk cikkünk alanyához, a Lengyel Köztársasághoz. Ez az az ország, mely, dacára az 1989-90 körüli rendszerváltás idején meglévő gazdasági-fejlettségi hátrányának, mára már európai középhatalomnak számít, magasan kiemelkedve a térség államai közül is. Ezt az előnyös helyzetet és az ebből fakadó, magyar szemmel nézve irigylendő költségvetési lehetőségeket pedig óriási, a térségben példátlan méretű és árcédulájú fegyverzetfejlesztésre is kihasználják. Ennek pedig két nagy győztese van: a szárazföldi haderőnem és a légierő.

Itt egy pillanatra ismét vissza kell kanyarodni Ukrajnához, az ottani honvédő háború tapasztalataihoz. Az ukrán légierő a cikk írásának pillanatában is csak a 2022. február 24-én, az orosz támadás első napján is rendelkezésére álló vadászbombázó és támadó gépekkel rendelkezik. Ezek száma folyamatosan csökken és az egyes nyugati fegyverrendszerek, így az AGM-88B HARM lokátorvadász rakéták, az amerikai JDAM-család és a francia AASM Hammer irányított bombák, illetve a SCALP/Storm Shadow cirkálórakéták csökkentett funkcionalitású integrálása mellett is jóval elavultabbak, mint az orosz légiflotta gépei. Ennek megfelelően az ukrán fegyveres erők a frontvonalon a saját légierő minimális támogatása mellett védekeznek: szó sincs bármiféle ukrán légi fölényről. Ez nem mellesleg szembe megy az összes NATO-doktrínával és az amerikai légierő 1991 óta minden műveletben töretlen légi dominanciájával is.

De nem sikerült légi fölényt elérnie Ukrajna felett az orosz légierőnek sem. Ennek okai többrétűek, de kulcsfontosságú a nyugati segítséggel, ha lassan, nem folyamatosan és 2024 tavaszán, nyugati belpolitikai okok miatt éppen kritikus lőszerhiánnyal küzdő, de működő ukrán légvédelem kiépítése. Ha késve, és kis számban is, de érkeztek MIM-104 Patriot-, IRIS-T és I-HAWK ütegek, melyek segítségével 2022-höz képest egy sokkal komolyabb, rohamsebesen kifejlesztett, fejlett informatikai eszközökkel összekötött légvédelmi ernyőt sikerült felépíteni.

Szintén nem lehet elmenni említés nélkül az orosz légierő már említett képességcsökkenése mellett. Itt is előkerültek a lengyel jegyzetfüzetek: az A-50U légtérellenőrző radarrepülőgépek flottájának jelentős pusztítása, a még működőképes Il-78M Midas légiutántöltő-gépek minimális száma és az ebből fakadó nehézségek nem kerülték el a lengyel szakemberek, katonai felsővezetők figyelmét sem.

Rossz szomszédság - orosz átok

Carsten Breuer altábornagy egy fokkal azért könnyebben beszélt, mint lengyel kollegája, Ireneusz Nowak vezérőrnagy. Lengyelország ugyanis éppen Németország „előretolt helyőrségeként” működik, az orosz atomfegyvereket is területére beengedő Fehéroroszországgal és a kalinyingrádi orosz exklávéval közös határt őrizve. Ráadásul a balti államok, azaz Észtország, Lettország és Litvánia legfontosabb támogatójaként is tevékenykedett, melyet most már Svéd- és Finnország belépésével, azaz a NATO északi szárnyának kiterjesztésével a feladatokat megoszthatja velük.

A lengyel politikai vezetés irányvonala ma már teljesen más, mint például 15 évvel ezelőtt. Most már elképzelhetetlen, hogy egy esetleges orosz(-belorusz) támadás során beengedjék az ellenséges, gépesített haderőt az ország területére, majd az előre meghatározott helyeken, a természetes akadályokra támaszkodva megállítsák, majd ellenlökésekkel a határig visszaverjék. A 2022-től tapasztalható, a civil lakosságot és infrastruktúrát megsemmisítő pusztítás miatt ma már Lengyelország teljes területének mindenkori megtartása a feladat. És ez az, ami a légierőre minden eddiginél nagyobb terhet ró - és erre készül már hosszú évek óta folyamatosan a katonai vezetés. Ehhez azonban rendszerszinten, alaposan tervezett és kezelt, átgondolt, elemeiben egymást támogató és az elért eredményekre támaszkodó fejlesztésre volt és lesz is szükség.

Azt, hogy a kiemelkedően jó amerikai kapcsolatokkal (ebben azért segít a becslések szerint több mint négymillió, lengyel származású amerikai választópolgár választások idején igen értékes szavazata is) rendelkező ország fegyveres erőinél elsősorban a tengerentúlról érkező haditechnikai eszközökkel oldják meg a generációváltást, egy másodpercig nem volt kétséges. A nyugati „beugrót” a légierő első, már a 4+ generációt jelentő bevásárlása jelentette. Mint emlékezetes, a Varsói Szerződés volt tagállamai közül elsőként itt döntöttek az új gyártású Falconok mellett. A 2002. december 27-én aláírt szerződésnek köszönhetően F-16C/D Block 52-esekre került fel a jellegzetes lengyel felségjelzés. Nem is kevésre: 36 együléses C-t és mellé tucatnyi kétüléses D változatot vásároltak, melyek helyben a Jastrząb, azaz a Héja nevet kapták. Az állomány három alakulatnál, a 3. „Raven”, a 6. „Tiger” és a 10. „Dragon” harcászati repülőszázadnál (Eskadra Lotnictwa Taktycznego, ELT) teljesít jelenleg is szolgálatot. Meglehetősen elfoglaltak: a készültségi szolgálatok során a „normál”, rádiózást mellőző utasszállítók vagy elkóborolt kisgépek mellett időnként orosz cirkálórakétákat is kergetnek - lengyel légtérben.

Azt talán sokan elfelejtik, hogy a piros-fehér kockás Jastrząbek is csak platformok, igaz, annak okosak. Ugyanez igaz a leendő ukrán F-16AM/BM MLU Sólymokra is: a lényeg az, hogy milyen fegyverzet kerülhet a gépekre. Lengyel szövetségeseinknél igencsak széles választékkal dolgozhatnak a hajózók. A gépek mellé ugyanis a légi célok ellen elsőként az AIM-120C-7 AMRAAM közepes hatótávolságú lokátoros önirányítású és a legújabb változatú, azaz AIM-9X-2 SIDEWINDER Block II-es infravörös légiharc-rakéták érkeztek. A földi célpontokra a már számos háborúban bevált GBU-49 Enhanced PAVEWAY II és GBU-54 JDAM irányított bombák mellé 2014-ben (némi összefüggésben az ukrán Krím-félsziget orosz elfoglalásával) a közel 1000 km-es hatótávolságú, nehezen felderíthető kialakítású AGM-158B JASSM-ER cirkálórakétákból is rendeltek 70 darabot, a korábbi, 40 darab, 380 kilométerre elrepülni képes AGM-158A mellé.

Az igazi „nagybevásárlás” azonban csak 2024 március közepén történt meg. A lengyel kormány egy aláírással 3,68 milliárd dollárt, azaz nagyjából 1361 milliárd forintot(!) költött - csak fegyverzetre. Igaz, ebbe a keretösszegbe valóban sok minden belefért. Például szám szerint 745 modernizált AIM-120C-8 AMRAAM és további 232 AIM-9X Block II Side­winder, melyeket a tervek szerint a 2025-ben kezdődő modernizálás után már a dél-koreai KAI FA-­50GF könnyűvadászok is alkalmazhatnak majd. De ne szaladjunk előre, mert a csomag lényege csak most jön. A szomszédban dúló háború 2024-re végképp bebizonyította a nagy hatótávolságú csapásmérő képesség fontosságát. Nos, ebben fog segíteni a leszállításra váró 821 darab AGM-­158B-2 JASSM-ER cirkálórakéta. Ez nem csak mennyiségében jelent ugrásszerű változást, hanem az elérhető célpontok számában is. Az 1800 kilométeres hatótávolságba azért már sok minden befér az Urálon innen…

Generációváltás(ok)?

A többesszám kérdőjeles volta nem véletlen: van, ami már biztos és van, ahol még csak a szándékok félhivatalos meglebegtetése történt. Ami biztos, hogy a NATO-ban már megszokott módon a világ legsikeresebb 5. generációs vadászbombázójából is vásároltak. Igaz, csak módjával (legalábbis a darabszámot illetően), hiszen „csupán” két század felfegyverzésére lesz elegendő a 32 darab F-35A Lightning II-es, amit még 2020. január 31-én rendeltek meg, csekély 4,6 milliárd dollár ellenében. A gépeket az eredeti tervek szerint 2024 végétől tervezték leszállítani. Mire az elsőt 2023 április közepén elkezdték összeépíteni a texasi Georgiá­ban, már biztos volt, hogy legalább egy esztendős csúszással kell számolni. Azaz ahogy nézzük: a varsói védelmi tárca szerint tulajdonképpen nincsen igazából csúszás sem, hiszen 2024 decemberében vagy 2025 elején a Luke amerikai légibázisra, a Lightning II-esek legfontosabb kiképző helyszínére repülhet majd a legelső lengyel gép, ahol részt vesz majd a hajózók és a műszakiak átképzésében. A lengyel bázisokra pedig 2026 és 2030 között érkeznek majd az ötödik generációs „vasak”, 4-6 gépes részletekben. Ami viszont már biztos: közönségszavazással megtörtént az új típus nevének kiválasztása, tekintettel a lengyel harci hagyományokra - is - a „Husarzok” - azaz Huszárok - fogják védeni a lengyel légteret.

Ami viszont elsőre érdekes felvetésként, de egyre inkább elképzelhető lehetőségként kezelendő, az éppen egy újabb típus, a 4,5. generációsnak is nevezett „félig lopakodó”, de vadonatúj KF-21 Boramae vadászbombázó. Ugyan jelenleg még csak a berepülési programnál tart, de az már biztosra vehető, hogy a dél-koreai légierő alaptípusa lesz. És az is valószínű, hogy exportra is kínálják majd a jelentős költséggel kifejlesztett Boramae-t. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy Lengyelország a KAI FA-50GF, illetve a modernizált, sokkal komolyabb képességekkel rendelkező, többek mögött a Sniper ATP célkereső elektrooptikai konténerrel és az AIM-120 AMRAAM-okkal is felszerelhető, „lengyelesített” FA-50PL könnyű vadászbombázók (melyekről magazinunk 2023 februári számában olvashattak részletesen) megrendelésével Szöul európai hídfőállásává vált. A varsói kormányzat már korábban is jelezte, hogy szívesen beszállna a KF-21 új, Block 2-es változatának fejlesztési és gyártási programjába Indonézia helyett. Ha ez tényleg megtörténne, akkor a lengyel légierő - Európában egészen egyedülálló módon - akár egy 4., 4,5 és 5. generációs hi/lo mixet lenne képes kialakítani és adott esetben bevetésre küldeni.

Távolbalátók

Lengyelország azon kevés államok közé tartozik, mely saját távolfelderítő és légtérellenőrző radarrepülőgépet üzemeltet. A pragmatikus, előre tervező gondolkodás itt is megfigyelhető. A feladat adott volt: kell a képesség, érthető okokból lehetőleg minél gyorsabban. Ezt használt, de még megfelelő tudással rendelkező típussal oldották meg. Így 2023 júliusában a Saabtól két, az elektronikus fázisvezérelt EriEye radarral felszerelt, turboprop meghajtású Saab 340 AEW-t rendeltek meg. Pont volt a raktáron belőlük. Az Egyesült Arab Emirátusok 2009-ben kettőt állított hadrendbe, melyeket 2020-ban visszaadott a gyártónak, hiszen 2015-ben két, majd 217-ben még egy és 2021-ben végül további két, a Bombardier Global 6000 nagy hatótávolságú üzleti gépet és a továbbfejlesztett EriEye radart párosító GlobalEye rendszert vásárolt. Így nem csoda, hogy szeptember 29-én már be is mutatták az első lengyel „messzelátót” Linköpingben, mely 2024. március hatodikán 3401-es oldalszámmal le is szállt új otthonában, Gdynia repülőterén. 2024. június 11-én a második, 3402-es számú gép is megérkezett.

Ez azonban csak a kezdet: mint Mariusz Błaszczak védelmi miniszter a 340-esek vásárlásának bejelentésekor már előre jelezte, várhatóan a nem túl távoli jövőben egy modernebb, nagyobb hatótávolságú és repülési idejű, sugárhajtású AWACS kiválasztása és megvásárlására is sor kerül. Kérdés, mennyire mernek nagyot álmodni szövetségeseink. Még választani is tudnak, hiszen Svédország örömmel szállítana a Bombardier Global 6000-es vagy 6500-as, szélestörzsű VIP-jetre épített GlobalEye radargépet. A típust már alkalmazza a korábban említett Egyesült Arab Emirátusok és 2022 júniusában hazai használatra is rendeltek kettőt, S 106 típusjelzéssel. Ennél többet tud - és sokoldalúbb megoldás is egyben - a régi jó barát és legfőbb szövetséges, az Amerikai Egyesült Államok légiereje által is kiválasztott Boeing E-7 Wedgetail.

Európában már nem csak Törökország és az Egyesült Királyság, hanem a NATO Geilenkirchenben működő, közös légtérellenőrző egysége is ezt a típust fogja használni 2031-től. Szóval, ha akadna forrás, akkor egy logikus és sok szempontból kézenfekvő megoldás lenne a Wedgetailek lengyel megvásárlása is.

És ha már a felderítésnél tartunk, akad egy repülő kakukktojás is: ez pedig az 1,2 milliárd dollárért megvásárolt radarfelderítő léghajó-hálózat. A 2024 februárjában jóváhagyott megrendelés nem megnevezett számú, légi és földi célpontok felderítésére, azonosítására és követésére alkalmas, nagy hatótávolságú radarral felszerelt, kötött, azaz egyhelyben álló léghajókról (Airspace and Surface Radar Reconnaissance, ASRR) szól. Az eddigi információk szerint a Raytheon Intelligence and Space, az Elta North America és a Qinetiq leányvállalataként működő Avantus Federal által gyártott egységek alapja az észak-amerikai, elsősorban a cirkálórakéták észlelésére „kihegyezett” JLENS rendszer lehet. Figyelembe véve a lengyel területen már ismerten becsapódott orosz rakéták jelentette problémát, nem tekinthető véletlennek ez a varsói döntés sem.

Mindenes kerestetik

Érdemes kitérni a légiutántöltés területére is. Lengyelország jelenleg ilyen képességgel nem rendelkezik. Igaz, már 2023 eleje óta folyik a Karkonosze névre keresztelt tankerbeszerzési program felgyorsításáról szóló vita. A tervek szerint egy olyan típust állítanának hadrendbe - lehetőleg minél hamarabb - amely a légiutántöltés mellett alkalmas személy- és teherszállító, illetve sebesültmentő feladatokra is. Itt a józan ész az Airbus A330 MRTT típus mellett szól, hiszen ez egy jól bevált, európai megoldás, melyet egyébként a NATO többnemzeti, közös tankerflottája (Multinational Multi Role Tanker Transport Unit) is alkalmaz. Igaz, szóba jöhet még a Boeing KC-46A Pegasus is, melyet már szintén nagy darabszámban állított hadrendbe az amerikai légierő és élő gyártósorral rendelkezik. Az F-16-osok és a leendő F-35A-k miatt merev-, míg az FA-50PL-ek miatt hajlékonycsöves megoldásra is egyaránt szükség lesz.

2024 nyarán még kérdéses, hogy a fent említett fejlesztések mindegyikét képes lesz-e finanszírozni és menedzselni a légierő és a varsói védelmi tárca. Lesz-e pénz, lesz-e elegendő hajózó, műszaki, logisztikus és megannyi szakember, megfelelőek lesznek-e az infrastrukturális körülmények az üzemeltetéshez és az esetleges műveleti alkalmazáshoz? Az azonban biztos: Lengyelországban komolyan gondolják az orosz fenyegetést és komolyan tesznek is ellene. Ha nekik sikerül - az a NATO egészének, így nekünk is védelmet jelent.