Teljes cikk - 2012. Március
Megtalálták a Tigris utódját
Euro-kacsák versengése az Alpok felett
Kővári László
Svájc magányos szigetként tartja fenn semlegességét, és változatlanul független a gazdasági és katonai csoportosulásoktól. Ez azonban nem jelent elszigeteltséget egyik területen sem, éppen ellenkezőleg, szorosak a kapcsolatok az Európai Unió és a NATO országaival. A semlegesség drága dolog, a gazdag alpesi ország százezres létszámú hadsereget tart fenn, és erős a légiereje is, pontosabban utóbbi légvédelemre szolgál, csapásmérő kapacitása elenyésző.
Az utóbbi évtizedek haderőcsökkentése Svájcot sem kerülte el, de messze kisebb mértékben és átgondoltabban szervezték le a hadsereg egy részét, mint jó néhány más európai országban. A légierő gerincét 33 F-18C/D Hornet adja, ezek mellett még üzemben áll kb. 50 régi Northrop F-5E/F Tiger II-es vadászgép is. Ezek felett eljárt az idő, így néhány év múlva esedékes a kivonásuk. Pótlásukat heves belpolitikai viták övezik, sokak véleménye szerint a mindössze 41 ezer négyzetkilométeres területű, 6,5 milliós lélekszámú országnak bőven elég a 33 Hornet, de az ország kormányzata szerint az F-5-ösök utód nélküli kivonása túlságosan nagy mértékben csökkentené a védelmi képességet.
Arról nem volt szó, hogy 1:1 mértékben gondoskodjanak új harci gépről, hiszen a korszerű típusok képességei többszörösen felülmúlják a régebbiekét. Először 30 darab 4+ generációs repülőgép beszerzését tervezték, de a mennyiséget később 22-re csökkentették.
A pályázati feltételek megismerését követően az amerikai Boeing 2008. április végén kivonult a tenderből, mivel egyértelműen látszott, hogy a Super Hornet túl sokat tud a svájci igényekhez képest, azaz képességeinek csak egy kis részére lenne szükség. Pedig volt olyan elképzelés, hogy a meglévő Hornet-állományt is egyszerre cseréljék le, de ez nem volt életképes opció.
A pályázatra végül a három "Euro-kacsa"(az elöl elhelyezett vízszintes vezérsíkkal szerelt gépeket nevezik "kacsának") gyártója nevezett be, vagyis az EADS az Eurofighter Typhoon, a Dassault a Rafale és a Saab a Gripen típussal.
Az Armasuisse, vagyis a svájci hadsereg beszerzési hivatala a szokott alapossággal készült fel a kiválasztási folyamatra, amelyhez a kormányzat biztosította a nem éppen alacsony, magyar pénzre átszámítva többmilliárdos költségkeretet. Számos szakértő, mérnök, katona többéves munkáját kellett finanszírozni, ennek alapján kellő alapossággal lehetett döntést hozni. Nem igaz ugyanis az az egyes politikusok részéről megnyilvánult nézet, miszerint "ha az X. típus megfelelt Y. ország légierejének, akkor az jó lesz nekünk is". A saját igények és körülmények figyelembevételével kell megítélni gyakorlatban megtapasztalt képességek, megmért paraméterek alapján, hogy melyik az a harci repülőgép, amely a leginkább hatékonyan és legkedvezőbb költségek mellett képes ellátni a feladatait.
A svájci követelményrendszer látszólag egyszerű volt, hiszen "csak" légtér-szuverenitási, légi rendészeti feladatokat és felderítési képességet vártak el. A látszattal ellentétben azonban ez nem is olyan egyszerű Svájc esetében. Ha egy földrajzi térképet veszünk elő, akkor egyértelmű, hogy az Alpok csúcsai között vagy a völgyekben manőverező rossz szándékú légtérsértő megtalálása, elfogása nagyon nehéz feladat. Ha egy légi térképet nézünk meg, akkor Svájcé Európa egyik legzsúfoltabb légtere, vagyis levegőben lévő gépek sokaságában kell eligazodni az elfogást végző pilótának. Mindezt akár éjjel vagy (és) rossz időjárási viszonyok mellett.
A tenderen részt vevő országok mindegyikével kiválóak Svájc kapcsolatai. A franciákkal rendszeresen végeznek közös feladatokat, a fehér keresztes Hornetek a kék-fehér-piros kokárdás C-135FR gépek segítségével gyakorolják a légi üzemanyag-felvételt. Nyelvi problémák sem hátráltatják az együttműködést, hiszen Svájcban az iskolákban minden gyerek megtanul németül, franciául, angolul. A németekkel is szorosak a kapcsolatok, katonai területen is. Az utóbbi időben azonban a svédek léptek elő az egyik legfőbb együttműködő partnerré. A svájci légierő gépei rakétalövészeteiket Vidselben végzik, a Saab pedig rendszeresen dolgozik együtt a RUAG céggel. Svájcban készültek például a NATO-szabványú felfüggesztőkre szerelhető póttartályok a Gripenekhez, és ugyanezen cég szélcsatornáiban végezték a továbbfejlesztett NG aerodinamikai tesztjeit.
A tesztelés központjául nem véletlen jelölték ki Emment. Ott található az SF repülőgépgyár és a hozzá kapcsolódó kísérleti központ, ahol még egy felszállás valós paramétereit is képesek ellenőrizni optikai mérőrendszerekkel. Minden pályázó típusra legalább három-négy hetet szántak, ezen belül a légierő több gépet is biztosított a kísérő, ellenőrző feladatokhoz.
A sort a Saab kezdte, amely két kétüléses JAS-39D gépet küldött Svájcba. Ezt megelőzően a kijelölt tesztpilóták lehetőséget kaptak arra, hogy Svédországban szimulátorban is megismerkedjenek a típus kezelésével. Mint köztudott, a 4+ generációs gépek, köztük a Gripen vezetése viszonylag könnyű, így nem volt biztonsági kockázata annak, hogy a svájci pilóták az első ülésben ülve szerezhessenek tapasztalatot.
A 39 822-es és 39 829-es oldalszámú Gripen 2008. július 24-én érkezett az alpesi országba, ahol három hét alatt 30 felszállást végeztek, és ezalatt 35 órát töltöttek a levegőben. Gyakorló AIM-9-es IRIS-T és AMRAAM rakétákat, valamint Litening konténert is magukkal vittek, ezenfelül a svájci pilóták néhány repülésen kipróbálhatták az angolokkal fejlesztett új Cobra sisakdisplay-t is, amely még rendszerbe sem állt a svéd légierőben.
A teljesítményparaméterek ellenőrzése során még szuperszonikus sebességű repülésekre is sor került, ezenfelül éjszaka is végeztek néhány feladatot, amelyek közben a földön több helyen mérték a zajszintet. Ez is egy fontos tényező volt, hiszen a sűrűn beépített területek feletti repülések során csak elkerülhetetlen mértékben szabad zavarni a lakosságot. Ezen a téren nem sok különbség tapasztalható a harci gépek között, függetlenül a hajtóművek számától. A legkisebb zajjal járó felszállási, emelkedési profilok kipróbálása ennek ellenére fontos volt.
A svájci légierő F-5E és Hornet gépei a Gripen tesztelése közben 50 felszállást teljesítettek, amelyek során "célt repültek" az elfogási feladatoknál, saját radarjaikkal ellenőrizték a Gripen felderíthetőségét, kötelékeztek, tesztelték az együttműködési lehetőségeket, stb.
Jellemző Svájcra, hogy fejlett a demokrácia, ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy a helyi sajtó, szaksajtó és az érdeklődő civilek számára egy alkalommal megnyitották a reptér kapuját, hogy láthassák a Gripenek előkészítését, repülését.
Emmen mellett a svéd gépek megfordultak Sionban, valamint az egyik legfontosabb svájci bázison, Meiringenben. Ez egy meredek hegyek által övezett völgyben fekszik, és arról nevezetes, hogy még a leszállás előtti végső megközelítés során is fordulózni kell a gépeknek. A reptér másik különlegessége a gépek elhelyezése. A hegy alatt kialakított bunkerrendszerben több repülőszázad is elfér. Az F-5-ös mérete és tömege lehetővé tette, hogy egymás felett "két szinten" tárolják őket, a bunker mennyezetén lévő futódarukon lógó vadászgépek alatt állt a többi. Ehhez természetesen meg kellett oldani, hogy különböző túlfolyó csövekből ne csepeghessen olaj, kerozin.
A Gripeneket bevontatták a bunkerekbe, erről azonban sajnos nem hoztak nyilvánosságra fotókat. A műszakiak a maguk szakterületén, a földön tesztelték a gépeket, a kiszolgálás, üzemeltetés körülményeit elemezték.
A svéd típus tesztelése augusztus 19-ig tartott, de közben még egy harmadik hasonló gépet is láthatott a nagyközönség Svájcban. Augusztus 9-ére tervezték a St. Stephan repülőtéren azt a repülőnapot, amelyet a Hawker Hunter svájci rendszeresítésének 50. évfordulójára terveztek. Gyors diplomáciai egyeztetést követően a cseh légierő 9820-as számú JAS-39D gépe érkezett a reptérre, ahol bemutatót tartott, nem titkoltan reklámozva a típust.
A Gripent a Dassault Rafale-B követte október 13. és november 9. között. A két francia gép 39 alkalommal emelkedett a levegőbe, és 60 órán át tesztelték, végül az Eurofighter Typhoont próbálták ki november 6. és december 2. között 31 repülésen, 45 óra időtartamban. Hasonlóan az első pályázóhoz, a Rafale és a Typhoon képességeinek tesztelése közben is kb. 50 feladatot teljesítettek a svájci vadászgépek.
A repülőgépek gyakorlati vizsgálata közben folytak a pénzügyi tárgyalások, az adatok és tapasztalatok összegzését követően az Armasuisse 2009 májusára elkészítette jelentését, amely alapján úgy tűnt, hogy 2010-ben elkezdődhet a TTE (Tiger Teil-Ersatz, azaz a Tiger részleges leváltási programja). A váltó típus bejelentésére azonban nem került sor.
Újabb belpolitikai viták kereszttüzébe került a harcigép-beszerzés, amelyet bizonytalan időre elhalasztottak. Alternatív megoldásként felmerült az F-5-ösök korszerűsítésének lehetősége, de ezt elvetették. 2011-ben aztán nagymértékű változások történtek az európai pénzügyi világban. A svájci frank soha nem látott mértékben erősödött szinte minden más valutával szemben, ez azt jelentette, hogy jelentősen olcsóbbá válik az import.
Az ajánlatokat újra elővették, és 2011. november 30-án bejelentették a tender győztesét. A svéd Saab pályázatát ítélték a legjobbnak, amely érdekes módon időközben alapjaiban megváltozott. Az eredeti tervben még a JAS-39C/D eladása szerepelt, a módosított ajánlatban viszont már a JAS-39E/F Gripen NG szerepelt. A megnövelt képességű változat ugyan még nem létezik, így azt nem is tesztelhették, de a svájciak nyilván megalapozottan bíznak a Saab ígéreteiben. A döntést követően a franciák azonnal tiltakoztak, mondván, hogy egy még csak papíron létező típusról van szó, ez azonban, ha kisebb részben is, a másik két pályázóra is vonatkozik. A feltételek között ugyanis szerepelt az a tétel, hogy a kiválasztandó repülőgéptípusnak AESA rendszerű fedélzeti radarral kell rendelkeznie, amely egyelőre a Rafale és a Typhoon orrából is hiányzik.
Érdekes kérdés a három típus svájci rangsorolása. A légierő szerint nekik leginkább a Rafale felelt volna meg, második a Typhoon és harmadik a Gripen. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a svéd gép nem egy kategória a többivel, azoknál lényegesen kisebb méretű, tömegű, ennek megfelelően több képessége alacsonyabb. Ami az egyik szempontból hátrány, az a másikból éppenséggel előny is lehet. A kis méret és egy hajtómű kisebb üzemanyag-felhasználással, alacsonyabb üzemeltetési és karbantartási költséggel jár együtt, ami egyre fontosabb még az olyan gazdag országnak is, mint Svájc. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mi volt a kiválasztás célja. Egy kimondottan kis méretű, könnyű és olcsón üzemeltethető gép utódját keresték. Hiába gyorsul jobban a Typhoon, hiába nagyobb a Rafale hatósugara, a dunántúlnyi méretű ország esetében ezek a tényezők kevésbé voltak fontosak.
A hosszú távú logisztikai támogatással együtt 16 együléses JAS-39E és hat kétüléses JAS-39F 3,4 milliárd dollárba kerül, míg a Typhoonra szóló hasonló ajánlat költsége 4,3 milliárd lett volna. A Rafale valahol a kettő között helyezkedett el.
A Gripen NG-re ez lenne az első megrendelés, amelynek elvileg lehetnek kockázatai. Egy olyan típus üzemben tartása, amely a gyártó ország légierejében nem repül, rejthet buktatókat. Éppen ennek kiküszöbölése miatt vállalta a svéd kormány, hogy amennyiben sikerül megrendelést szerezni, akkor a svéd légierő számára biztosít pénzt 10 hasonló gép megvásárlására.
A svéd ajánlat elfogadásában szerepet játszhatott az is, hogy közeleg az Sk60-as gyakorlógépek kivonása, amelyek helyett a svájci Pilatus PC-21-es kiválóan megfelelne. A szóban forgó kiképzőgép ugyan "csak" légcsavaros, azonban máshol is érezhető az a tendencia, hogy a lényegesen olcsóbb típusokkal is megoldható a hajózóképzés, amennyiben kellően korszerű az új rendszer. Márpedig a PC-21-es bátran nevezhető a XXI. század kiképzőgépének.
A 22 Gripen NG megrendeléséről azonban 2012 januárjában még nincs aláírt szerződés. A kedvezőbbé vált anyagi feltételek ellenére változatlanul ellenzéki támadások alatt áll a program, és nagy valószínűséggel népszavazásra bocsátják majd a dolgot.
2012 januárjában egy olyan további hír látott napvilágot, ami jelentősen "megtámogathatja" a Gripen NG-programot. A Saab ugyanis ajánlatott tett a svéd kormánynak, hogy darabonként mindössze 47 millió dolláros (kb. 36 millió euró) önköltségi áron vállalná száz Gripen NG gyártását a svéd légierő számára. Az ajánlat vadonatúj gyártású gépekre szól, nem átépített C/D-re, amely külső méretében is különbözik az NG-től. Hogy lesz-e pénze erre Svédországnak, azt nem tudhatjuk. Ha sikerül nyélbe ütni újabb exportot, akkor viszont megnő az esély, hiszen a csaknem új C/D verziók nagyon kedvező áron lennének értékesíthetők. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a potenciális vásárlók között felmerült egy további ország. Líbia új vezetése hamarosan elkezdi hadereje újjászervezését, ez elsősorban európai szállítók számára eredményez majd bevételeket.
