Teljes cikk - 2016. december

Megvalósult leányálom

Határ a csillagos ég...

Trautmann Balázs

Személyes kedvenc videóim közé tartozik az a remek, 2012-es kisfilm, amely az afganisztáni Bagram légibázisról induló amerikai F-15E Strike Eagle vadászbombázó feladatára felkészülő, majd gépével induló hajózóit mutatja be. Nőket. Pilótákat, fegyverkezelő/navigátorokat, hadműveletiseket. Katonákat.

A katonai repülést sokan ma is a férfiassággal, a keménységgel, a mindent kibíró, bajszos férfiakkal azonosítják. Az élet és a történelem az elmúlt évtizedekben már bebizonyította, ez alapvetően téves elképzelés. Ugyan Kecskeméten még hiányoznak a hölgyek a JAS-39EBS HU Gripenek fülkéjéből, de a világ számos légierejében ma már megszokott látvány a feladatának végrehajtására felszálló női hajózó - vagy akár egy teljes repülőszemélyzet.

Talán ironikusnak, de semmiképp nem véletlennek tekinthető, hogy a téma egy kinevezés után lett ismét érdekes. A török légierő világhírű bemutató műrepülő-formációja, a Türkish Stars 2016. szeptember 8-én új parancsnokot kapott. Esra Özatay őrnagy a csapatban 3 évig repülő, azt egy esztendőig irányító Senol Cetin alezredestől vette át ünnepélyesen a parancsnoki beosztást. Az őrnagy az első és eddig egyetlen női századparancsnok a török légierőben, hiszen a Csillagok a 134. század kötelékében repülnek.

Nők a B-17-esben: kiválóan helytálltak (USAAF)

Esra Özatay katonai repülő-pályafutását 1998-ban Izmirben kezdte, a török légierő akadémiáján végzett, majd 2000-ben fejezte be repülőkiképzését. Az akadémián a Török Csillagoknál használt NF-5A/B Freedom Fighterrel szoros rokonságban álló T-38A Talon kétüléses szuperszonikus kiképző gépek is dolgoznak. Innen az egyik legfontosabb török légibázisra, Konyára került. A 134. századhoz 2014-ben helyezték át, ahol a kötelék 4-es pozícióban repülő hajózójaként szolgált, egészen mostani parancsnoki kinevezéséig.

Gyors ugrás: az amerikai haditengerészet 1946-ban alapított Blue Angels műrepülő bemutató formációja szintén 2014-ben köszönthette első női pilótáit. Az akkor 27 esztendős Katie Higgins kapitány számára szinte magától értetődő volt a haditengerészeti repülő-pályafutás, hiszen harmadik generációs hajózó. Ha valakinek az édesapja, két nagybátyja és mindkét nagyapja pilóta, nehezen kerülheti el a sorsát, még ha egy ideig az apácasággal is kacérkodik. A 2008-ban végzett Katie Higgins mellett a 34 esztendős Corrie Mays került az "Angyalokhoz". Mindkét hölgy a világ legismertebb C-130-asát, a 164763-as számot kapott Fat Albertet vezethette két szezonon keresztül. Érdekesség, hogy pont Katie Higgins Twitter-fiókján tűnt fel augusztus 9-én a hír, mely szerint a sokat látott C-130T Hercules műszaki problémák miatt az idén már nem repülhetett, nagyjavítás vár rá - más értesülések szerint a gép állapota miatt többé már nem tarthat látványos bemutatókat. Tény, hogy azóta valóban nem vett részt Albert egyetlen Blue Angels-bemutatón sem, így a két úttörő "Angyallal" együtt lehetséges, hogy a közkedvelt, gyönyörű festésű szállítógép is végleg elbúcsúzott a köteléktől.

Esra Özatay őrnagy, a Török Csillagok új parancsnoka

A világ másik, mindenhol ismert bemutató formációja, az amerikai légierő Thunderbirds csapata hamarabb "kapcsolt". Nicole Malachowski 1998-ban végzett a légierő akadémiáján, a Columbus légi támaszponton teljesítve repülő alap- és haladó képzését. A pilóta az F-15E Strike Eagle típusra került, majd több hazai és nagy-britanniai beosztás után 2005-ben kapott átképzést az F-16C/D Falcon típusra. Innen egyenes út vezetett a Thunderbirds-kötelékhez, ahol a 3-as (jobb kísérő) pozícióban repülte végig a 2006-os és a 2007-es szezont, parancsnokai és pilótatársai legnagyobb megelégedésére. Később, 2011 novembere és 2013 májusa között az észak-karolinai Seymour Johnson légibázison szolgáló 333. Lancers vadászrepülő-század parancsnoka volt. Számára testhezálló a feladat, hiszen az alakulat F-15E Strike Eagle gépekkel kiképzőfeladatokat végez a légierő számára.

Török gyökerek

De ugorjunk csak vissza Törökországba (és a történelemben) egy pillanatra! Törökország kiemelt szerepet tölt be a nők és a katonai repülés viszonyában. Az 1913-ban született Sabiha Gökçen élete kalandosan indult. Az örmény származású, mélyszegénységben élő, szüleit kisgyerekként elvesztő kislányt maga Musztafa Kemál Atatürk elnök, a modern Törökország megalapítója fogadta örökbe (12 másik adoptált gyermeke mellé). A repülésért közismerten rajongó Atatürk magával vitte lányát a Török Repülőszövetség Türkkus‚u repülőiskolájának 1935. május 5-i ünnepélyes megnyitójára is. A lány azonnal beleszeretett a repülésbe, s köszönhetően fogadott apjának, 1935-ben megkezdhette első török nőként a vitorlázórepülő-kiképzését Ankara mellett. 1936 februárjában már a motoros kiképzésnél tartott, majd még ebben az évben egyenruhát öltött, és katonai pilóta lett. Több légi hadgyakorlat után éles bevetéseket is repült. 1937-ben részt vett a Dersim-lázadást leverő, a civil lakosság elleni vérengzésbe torkolló török katonai műveletben, ahol első női hajózóként hajtott végre éles harci bevetéseket Breguet 19-es könnyű bombázógépével. Teljesítményéért a vezérkar dicsérő levelét és a török repülőklub kitüntetését is megkapta.

Jacqueline Cochran még Chuck Yeagerrel is repült egy T-38 Talon utasaként

1938-tól 1954-ig a Türkkus‚u repülőiskola oktatója volt, ahol négy hölgy pilóta képzésében is személyesen vett részt. Repülő-pályafutása alatt 22 típuson körülbelül 8000 órát gyűjtött össze, melyből 32 éles harci bevetés volt.

Sokkal tragikusabban alakult amerikai bajtársnőinek sorsa. Kara Spears Hultgreen hadnagy nevét 1993-ban ismerhette meg a világ, amikor az amerikai haditengerészet első női F-14 Tomcat-pilótái közé választották ki. A mérnöki egyetemi diplomát is szerző Hultgreen a klasszikus haditengerészeti repülőkarriert kezdte meg. A tiszti iskolát követően a texasi Corpus Christi légi támaszponton kapott alapképzést T-34C Turbo Mentor légcsavaros típusra, majd a csapásmérő hajózó szakirányt választották ki számára. Chase Fieldsen a T-2C Buckeye és a TA-4J Skyhawk sugárhajtású kiképzőgépekkel hajtott végre eseménymentes haladó kiképzést. Az "aranyszárnyakkal" együtt EA-6B Prowler repülőgépre kapott beosztást a 33. taktikai elektronikai hadviselési századnál. 1993-ban innen emelték ki a vadászpilóta-képzésre. Repülőgép-hordozói vizsgáját 1994 nyarán, másodszorra sikerült teljesítenie, de ez nem számított rendkívülinek a Tomcat-hajózók között. A sikeres vizsgát követően ő volt a haditengerészet első női, teljes harci képességekkel rendelkező F-14-es pilótája, így komoly ismertséget szerzett a médiában is. Sajnos a kiemelt figyelmet és a repülést nem sokáig élvezhette: 1994. október 25-én F-14A Tomcatjét vezetve katasztrófát szenvedett. Az NH 103-as oldalszámú géppel a USS Abraham Lincoln (CVN-72) hordozót közelítette meg, amikor egy korrekciós manővere miatt a balra forduló géporr leárnyékolta a bal hajtómű beömlőnyílását. A TF-30-as hajtóművek ismert hibája volt, hogy ha nem egyenesen érkezik a légáramlat, akkor pompázsjelenség léphet fel - most is ez történt. A gép végül irányíthatatlanná vált. A hátul ülő fegyveroperátor/navigátor elindította a katapultálást, s mivel ő elsőként távozott a gépből ülésével, túl is élte az esetet. A gép azonban a két ülés indítása között eltelt 0,4 másodperc alatt annyit fordult balra a hossztengelye körül, hogy Hultgreent már a tengerbe lőtte ki a katapultülés rakétamotorja, és szörnyethalt.

A pilótafülkében nem kérdés, valaki férfi-e vagy nö...

Ehhez képest sokkal jobban járt Kelly Flinn főhadnagy, az USAF első B-52H Stratofortress-pilótája. Az amerikai légierő akadémiáját elvégző tisztet 1995-ben B-52H-ra osztották be hajózóként. A típusátképzést a Barksdale légibázison repülő 11. bombázószázadnál végezte el. A Minot légi támaszponton szolgáló főhadnagy ügye 1997. május 20-án pattant ki. Flinn viszonyt folytatott egy nős fociedzővel, akinek a felesége az ő beosztottja volt. A légierő végül nem ezért, hanem parancsmegtagadásért (írásos parancsot kapott a kitudódott viszony azonnali beszüntetésére) és kétrendbeli, eskü alatt tett hazugságért (mindkétszer azt állította, eleget tett a parancsnak) idézte hadbíróság elé. Felettesei szerint nem megengedhető, hogy egy nukleáris fegyvereket is hordozó stratégiai bombázógép parancsnoka legyen egy olyan tiszt, aki megtagadja a parancsot, és valótlanságot állít. A főhadnagy végül a légierőért felelős miniszter külön engedélye alapján még a hadbírósági tárgyalások megkezdése előtt leszerelhetett.

Hősök a háborúban

A második világháború egyik talán elfeledett része a katonai repülőgépeken szolgálatot teljesítő nők ügye. Márpedig a hölgyek kifejezetten fontos szerepet játszottak mind a keleti, mind a nyugati fronton - még ha más-más feladatokat is láttak el.

Az Egyesült Államokban a rohamosan növekvő amerikai hadsereg légiereje (USAAF), a haditengerészet és a tengerészgyalogság egyre több és több pilótát igényelt. Az 1930-as évek óta hajózóként repülő, több légi versenyen is részt vevő (az 1938-as Bendix trófeát megnyerő, transzkontinentális sebességi és magassági csúcsokat beállító) Jacqueline Cochran angliai útján figyelt fel arra, hogy a brit hölgyek a szintén pilótahiánnyal küszködő országban átveszik a veszélytelen katonai repülési feladatok egy részét, így például az új vagy a gyárban nagyjavított harci gépek alakulatokhoz történő átrepülését. Nem véletlenül került a Németországgal viaskodó Egyesült Királyságba: a Szárnyak Nagy-Britanniáért csapat tagjaként amerikai bombázó- és felderítőgépeket repült át a szigetországba. Ő volt az első nő, aki ebben részt vehetett, és egyben az első hölgy, aki az óceán felett átrepülve amerikai bombázót, egy Lockheed Hudson V-öst vezethetett.

Merryl Tengesdal alezredes, az egyetlen afroamerikai nő,
aki U-2S Dragon Ladyt repülhet

Hazatérve az ismertségét kihasználva kapcsolatba lépett Henry H. Arnold tábornokkal, a hadsereg légierejének parancsnokával. A meggyőzés gyorsan ment, így 1942. szeptember 15-én megalapíthatták a Női Repülőkiképző Különítményt (Women's Flying Training Detachment, WFTD). A 30 hetes, 210 repült órás oktatás során - alkalmazkodva a leendő bevetésekhez - elsősorban a nagy távolságú repüléseket gyakorolták, fegyveres kiképzést nem kaptak. A WFTD mellett megemlítendő a Női Kisegítő Szállítószázad (Women Airforce Ferrying Squadron, WAFS), mely Nancy Harkness Love parancsnoksága alatt 1942 szeptemberétől nagy polgári repülőtapasztalattal rendelkező hölgy hajózókkal repült át gépeket Európába. 1943 júniusára már négy századra bővült a WAFS. 1943. augusztus 5-én a WAFS és a WFTD egyesítésével jött létre a Women Airforce Service Pilots (WASP), mely a háború végéig 1074 kiképzett női pilótát egyesített. A WASP hajózói 120 amerikai bázison teljesítettek szolgálatot, a nem harci feladatok alól mentesítve férfi pilótatársaikat. A feladatok során gyakorlatilag a hadsereg légierejében szolgáló minden típust repülték. A gyárakból 78 típus 12 650 példányát repülték át az alakulatokhoz, legyenek azok az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában. A munka nem volt áldozatok nélküli: a kiképzések során 11, míg a feladatok végrehajtása közben 27 hajózót ért halálos repülőbaleset.

2013-ban avattak elôször női pilótákat Kinában

A Szovjetunióban egy egészen különleges, női pilótákkal feltöltött alakulat is harcolt: ez volt a híres 588. éjszakai bombázóezred. Az 1941-ben Sztálin parancsára alapított alakulat több mint 30 ezer bevetést hajtott végre a keleti front sötét éjszakáiban, az aprócska, gyenge, de szakavatott kezekben igen hatásos Polikarpov Po-2-es kétfedelű gépeket használva. A front feletti bevetéseket 1943. május 27-től repülő hajózók feladata nem is annyira a nagy veszteségek okozása, hanem a folyamatos zavarás volt: ha apró bombák robbannak meglepetésszerűen, nehéz kipihenni magadat a másnapi, újabb ütközet előtt. A feketére festett gépekkel a hölgyek, német becenevükön az Éjszakai Boszorkányok (Nachthexen), gyakran úgy támadták a német frontvonalat, alakulatokat, bázisokat, reptereket, hogy nagyobb magasságból, kikapcsolt motorral, szinte teljesen hangtalan siklásban közelítették meg a célpontot. Az apró, lassú (legfeljebb 120 km/h sebességre képes), alacsonyan repülő gépek leküzdése szinte lehetetlen volt. Az igazi nehézségeket a nyitott fülke és a nagy hideg, az éjszakai navigálás, a rádiók hiánya s a páncélozatlan, fából és vászonból épített gépek sérülékenysége jelentette. A "Boszorkányokra", mivel a reptereik a lehető legközelebb voltak a frontvonalhoz, nemritkán 8-10 bevetés is várt egy-egy éjszaka. Az ezredet 1953. február 8-tól a 46. Taman gárda éjszakai bombázóezrednek nevezték át. A Fehéroroszországon, majd Lengyelországon át egészen az Odera folyóig eljutó alakulatot 1945. október 15-én oszlatták fel.

Az 588-asnak két "testvérezrede" is volt: az 586. vadászezred Jak-1-es gépekkel, míg az 587. zuhanóbombázó-ezred Marina Raszkova parancsnoksága alatt Pe-2-es kétmotorost repült. Parancsnokának 1943. januári repülőhalálát követően az ezred felvette a nevét, és 125. Marina Raszkova gárda zuhanóbombázó-ezred néven harcolt tovább.

Megszokott látvány

Ma már egyre több légierőben, a világ szinte minden szegletében megszokottnak vagy legalábbis egyre gyakoribbnak nevezhető a női katonai hajózók jelenléte, feladat-végrehajtása. Még az olyan, hagyományosan férfiuralmú ország, mint amilyen India, lassan ugyan, de nyitott a nők felé. 2016 júniusában már az első három indiai női vadászpilóta-jelölt, Avani Chaturvedi, Mohana Singh és Bhawna Kanth a légierő akadémiájának sikeres elvégzése után kezdhette meg az átképzését BAE Hawk Mk 132 típusra. A hölgyekre ezután már a vadászgépek várnak.

A szeretett vezért természetesen körberajongják az észak-koreai pilótalányok

Nem meglepő, hogy a szinte folyamatosan harcban álló izraeli űr- és légierőnél már 2001 óta szolgálnak női vadászpilóták. Az úttörő szerepet az akkor 23 esztendős Roni Zuckermann hadnagy tölthette be, aki nem csupán sikeresen végezte el a 2 éves akadémiát, de 70 fős évfolyama hatodik legjobb növendékének bizonyult. A hadnagy első harci beosztása az F-16C/D Barak típusra vezényelte. Az izraeli hölgyek azóta minden típust repülhetnek, számuk is egyre nőtt: 2014-ben már 38-an voltak (három vadászpilóta, 16 fegyveroperátor/navigátor, hét helikoptervezető és 12 szállítógép-pilóta). Ma már a legmodernebb F-15I Ra'am vadászbombázó fülkéjében sem rendkívüli látvány a női hajózó, és természetesen a hamarosan hadrendbe álló F-35I Adir ötödik generációs vadászbombázó sem lesz tiltott terület a hölgy pilóták előtt.

A pilótafülkében már kötelező a sisak Pakisztánban is!

Az internetes katonai fórumok kedvelt fényképei közé tartoznak a csinos kínai női hajózókat ábrázoló felvételek. A légierejét rohamtempóban fejlesztő Kína is nyitott a hölgyek felé: az első hivatalos hírek és fényképek még 2013-ban kerültek a kínai médiába. Június 25-én 16, négyéves képzését sikerrel befejező női katonai pilótát avattak a kínai légierő Shijazhuang akadémiáján. Ők a 2012-ben szerzett mérnöki diplomájuk után katonai vadászpilóta-képzést kaptak. 2015-ben már a két hajtóműves JH-7-es vadászbombázókkal dolgozó hölgy hajózók voltak a kínai állami média célkeresztjében, s az Augusztus Elseje katonai műrepülő bemutató csapat pilótájaként repülhetett He Hsziaoli speciális festésű J-10-es vadászbombázójával.