Teljes cikk - 2019. március

Műrepülés

Pixelharcosok

Trautmann Balázs

Nagyon sokan szeretnének vadászpilóták lenni, de csak keveseknek adatik meg, hogy magukra zárják mondjuk egy JAS-39EBS HU kabintetejét. Számítógépe viszont már sokkal többünknek van, és onnan már csak egy lépés a virtuális vadászpilóta-világ.

Jelen sorok írója is szenvedélyes online kapitány: igaz, a polgári repülést választottam, s a Lockheed Martin-féle Prepar3D szimulátorral igyekszem minél több repült órát teljesíteni. Ehhez nyújt segítséget a VATSIM, ahol élő légiirányítókkal és a többi gépet irányító játékossal találkozhatok a járataim teljesítése közben. Hozzáteszem: P3D-hez is van magyar festésű JAS-39, An-26, sőt, Airbus A319 is (egészen pontosan a 605-ös gép textúrája a FAIB modelljéhez). Ez a világ azonban békés, nem a légi harcászatról, a légigyőzelmekről vagy a légvédelemről szól.

Majdnem igazi

Szerencsére több harci repülőgép-szimulátor is várja a kalandokra, illetve levegő-levegő rakéták indítására vágyó bátrakat. Az egyik legismertebb és - gyors közvélemény-kutatásom alapján - legbonyolultabb, legnagyobb tudást igénylő ilyen programot az orosz Eagle Dynamics csapata fejlesztette, illetve gondozza a mai napig. Ez a „DéCsé”, azaz a Digital Combat Simulator World. A program maga a polgári Microsoft Flight Simulator-sorozatnál már bevált üzleti modellt ötvözi a ma divatos, interneten játszható harckocsis-vadászgépes online világok legjobb tulajdonságaival. A DCS jelenleg 2.5-ös változatnál tartó alapprogramja ingyenes, szabadon letölthető és használható. A csomag része két lemodellezett műveleti terület, amelyek a Kaukázus nagy részét, illetve a Fekete-tenger térségét és vele együtt Georgia (volt Grúzia) döntő többségét tartalmazzák. A játékosok a jól ismert Szuhoj Szu-25T csatarepülőgéppel, illetve a való világban csak átalakítás után létrehozott, oktatásra használt North American TF-51D kétüléses Mustangokkal csaphatnak oda a digitális ellennek. Természetesen már az alapprogrammal is lehet interneten keresztül egymással vagy egymás ellen harcolni. A fejlesztők listája szerint (elhiszem nekik, nem számoltam meg saját magam) 156 féle szárazföldi fegyverrendszer, 50 fajta légvédelmi ágyú és rakéta, s akár 84 ellenséges repülőgép használható fel egy-egy bevetés megtervezésénél. A DCS ugyanis külön saját, igen komoly tervezőmodullal érkezik, ahol szinte bármilyen harcászati helyzetet le lehet modellezni (akár előretolt repülésirányítókat is használva), s utána persze megpróbálni lerepülni és élve, a saját repülőtérre hazajutni.

Akinek a két típus kevés - és lássuk be, kinek nem lenne az? - természetesen, mint a Flight Simulator-világban megszokott, további repülőgépeket tölthet le, legyen szó merev- vagy forgószárnyas típusokról. Olyan legendákkal lehet repülni így, mint az A-10C Thunderbolt II, az UH-1H Huey, a Spitfire MK IX. vagy éppen a MiG-29 Fulcrum és az AV-8B Night Harrier. Igen, van MiG-21bisz is (75AP változat), s nem hiányozhat a Mi-8-as sem, egy alaposan modernizált Mi-8MTV2-es képében.

A megvásárolható kampányok között szerepel a II világháborús európai hadszíntér (a már említett Spitfire és a Bf 190 K4-es modell összecsapásának ideális színtere), külön Normandia is. Egy külön bevetéssorozatban a 2008-as orosz-grúz háborúba csöppenhetünk be, de van kutató-mentő bevetésekre Mi-8MTV2-re és Kamov Ka-50 harci helikopterre „kihegyezett” akció is.

A néha meglehetősen borsos árú fizetős modellek (a korábban említett, az egyik legjobban kidolgozottnak tartott A-10C például 16900 forint, de a MiG-29-esért már csak 4200 forintot kell leszurkolni) mellett, ha jóval kisebb választékban is, de lehet letölteni ingyenesen elérhető gépeket is. Igaz, itt gyakran érezhetően egyszerűbb kidolgozottságú fedélzeti rendszerekkel találkozunk, de például a játékba beletanulni vagy csak egy lazásat repülni kiválóan megfelelnek.

Alapító atyák

2014 nyarán fogalmazódott meg az ötlet Géber „HUNter” Ferenc fe­jében: kellene egy közösség, ahol a hozzá hasonló, magyar DCS-felhasználók tudnak találkozni, beszélgetni - természetesen online. Mivel ehhez a Facebook tűnt a legjobb platformnak (s figyelembe véve a „kék oldal” azóta tapasztalt hazai elterjedését, ez előrelátó döntésnek bizonyult), így itt alapította meg a DCS Virtual Hungarian Air Force csoportot. A létszám gyorsan gyarapodott: év végére csaknem félszáz főre bővült a század (jelenleg 145 csoporttaggal büszkélkedhetnek, 16-tól a 60-70 éves korig), s az érdeklődés meghozta a „vérpistikéket” is, ezért hamarosan elkészült a mindenkire vonatkozó szabályzat. Szintén a közös élményeket és a csoport összetartását segíti a TeamSpeak alkalmazás használata, amely a mikrofon és a fülhallgató mellett az online beszélgetéseket teszi lehetővé a légiharcok, műveletek közben és persze a „virtuális századépületben” is. Itt kapnak eligazítást a frissen felvett pilóták a csoport működéséről, szabályzatáról, oktatási anyagairól. S éppen a cikk írásával egy időben szállt fel a csoport weblapja is: a www.dcshunaf.hu címen.

Az eltelt évek alatt nem csupán egy csoport, hanem egy baráti társaság alakult ki a DCS és a Facebook segítségével. Ezt erősíti meg Hájas „KROC_GaBe24” Gábor is, aki szintén a DCS, s azon belül az A-10C őszinte és lelkes rajongója. A szerelem egészen kisiskolás korig nyúlik vissza: a Top Gun vagy a Végső visszaszámlálás F-14 Tomcat vadászgépei, a Vasmadarak F-16A Falcon-jai életre szóló kapcsolatot építettek ki benne a katonai repüléssel - miként a csoport tagjainak jelentős részében is. Bár valódi vadászpilóta nem lett belőle, de a számítógépes szimulátorok segítségével folyamatosan élete fontos része marad a repülés. Az alap, mint oly sokaknak, a polgári Flight Simulator volt (annak is az 1996 közepén megjelent, Windows 95-re írt változata, amelyet informatikusként dolgozó édesapjától kapott ajándékba) , majd a véletlenül talált videók megtekintése után már települt is fel a számítógépre a Digital Combat Simulator. Innen már csak egy lépés volt a Facebook-csoport felkeresése és a csatlakozás 2016 elején.

„Szerintem ez egy szimulátor, nem játék”, szögezte le Gábor. Az optimális futtatáshoz szükséges számítógépes alkatrészvásárlásokról szerényen csak annyit mondott: „kisebb vagyon” épült már be a gépházba. Nem csak a hardver kerül sokba: a modulok, azaz a letölthető repülőgépek, hadszínterek, a virtuális hadjáratok is sok pénzt tudnak leszívni a nagyon is valóságos bankszámláról. Igaz, cserébe szinte tökéletesen kidolgozott pilótafülkéket kap a vásárló: a hamarosan megérkező új F-14 Tomcat mindkét fülkéjében az összes kapcsoló, műszer él, használható és kezelendő is a légiharcok során. A titkos rendszerek kivételével minden él: ez legalább 90 százalékos valósághűséget jelent. Van, amikor a gyerekkori trauma okozta „becsípődés” egy életre szól - tette hozzá KROC_GaBe24. Főleg, ha az ember nem csak lakást épít, de már készül a leendő családi fészekbe beleillő Hornet pilótafülke is…

Géber Ferenc is hasonló utat járt be: már általános iskolás korában elektromos meghajtású repülőgép-modelleket rakott össze. A repülés azóta is vonzza, nem véletlen, hogy az eggyel korábbi Fight Simulator, az FS2004 is gyorsan kedvelt játékává vált. De már ekkor lehetett tudni a DCS fejlesztéséről, s megjelenése óta csak ezzel repül. Sokat és online, szereti, ha a repülőtéren, ahonnan indul vagy érkezik, nyüzsgés van, mások is repülnek mellette, folyamatosak a fel- és leszállások, hallani a hangokat - mintha tényleg igazi pilóta lennék, tette hozzá HUNter.

Itt rád is lőhetnek ám…

Már a Digital Image Design stúdió 1995-ben piacra dobott EF2000 vadászgépszimulátora is nagyon más volt a polgári FS-sorozathoz képest, jegyezte meg Gábor. Sokkal dinamikusabb a repülés, főleg ha nem csak egy egyszerű „felszállunk és 50 mérföld után odacsapunk a földi célpontnak” bevetési profilt repüljük. Mi szeretjük a minél reálisabb feladatokat, így az alapos tervezés után következhet akár a több száz mérföldes, légiutántöltéssel kiegészített célterület-megközelítés, amely során bizony folyamatosan figyelni kell a besugárzásjelzőt is. Ebben segít a játékban szimulált (jelenleg sajnos csak mesterséges intelligencia irányította) AWACS légtérellenőrző repülőgép is, amely folyamatosan friss helyzetképpel látja el a valódi játékosokat. A szigorúan meg nem erősített pletykák szerint hamarosan talán az E-2C Hawkeye is bekerül a játékba, mint letölthető és repülhető gép.

Sokkal ingergazdagabb a repülés, nem csupán a helyesen beállított robotpilótát és a hajtóművek működését kell figyelni „munka közben” Ferihegy és Gatwick között, mint a Flight Simulator-ban. S persze kiemelendő Gábor másik kedvenc típusának, az F/A-18C Hornet aprócska belső üzemanyagtartálya, s az ebből eredő, igen gyakori hajlékony csöves légiutántöltés végrehajtása, ami a számítógépen is igen nehéz feladatnak bizonyul, még jó időjárási körülmények között is.

Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás…

Az online, közös bevetések mellett legalább ennyire fontos a magányos, offline gyakorlás is. A rendszerek készségszintű használata, a már említett légiutántöltés, a bombavetés, a nem irányított rakétákkal célzás - ezeket mind-mind érdemes alaposan begyakorolni, mielőtt a társakkal együtt egy komoly bevetésre indul az ember. Szintén ajánlott a tanulás és a gyakorlórepülések sok-sok órája, ha az ember „alaptípust” vált. Főleg, ha mondjuk egy több generációval korábbi technológiát felvonultató MiG-21bisz-ről ül át az egyszeri virtuális vadászpilóta az amerikai F/A-18C színes kijelzőkkel zsúfolt pilótafülkéjébe. Éppen ezért a csoport tart oktatóbevetéseket is, ahol biztonságosan lehet gyakorolni minden egyes rendszer működését, valamennyi fegyver helyes alkalmazását.

Ez szükséges és fontos is, tette hozzá Géber Ferenc, hiszen a DCS a jelenleg elérhető legösszetettebb, legpontosabb katonai repülőszimulátor. Olyan professzionális repülési modellt alkalmaznak, hogy az a más szimulátorok veteránjaiként csatlakozó, friss DCS-hajózókat is alaposan meglepheti. Gyakori tapasztalat, hogy ők még a TF-51-essel sem képesek felszállni egy sima iskolakörre. Egyszerűen nem úszható meg a gép üzemeltetési paramétereinek megtanulása, a műszerek, berendezések, kezelőszervek helyes használata, a gép repülésének begyakorlása.

Persze attól is függ a tanulási görbe és annak meredeksége, hogy az ember milyen repülőgépet tölt le és szeretne használni. A jellemzően szovjet/orosz típusokat felvonultató Flaming Cliffs-termékcsoportba tartozó DCS-kiegészítők például kifejezetten az egyszerűbb játékmenetet keresőkre épít. Itt nem a műszerfalon vagy az oldalsó kezelőpaneleken lehet és kell a szükséges beállításokat elvégezni, hanem billentyűzetkombi­nációkkal lehet dolgozni. A pilóta és az infravörös önirányítású légiharc-rakéta is átlát itt a felhőn, ami azért a valós életben nem igazán jellemző. De még ez is sokkal komplexebb feladatot jelent, mint mondjuk a népszerű online lövöldözős játék, a War Thunder repülőgépeinek kezelése. A kezdőknek ezt ajánlom, de az, hogy valaki rendes harcászati bevetéseket tudjon ezekkel a gépekkel repülni, napi szintű gyakorlás esetén is legalább két-három hónap időt igényel, fűzte hozzá Gábor. Ha csak a légcsavaros gépeket nézzük, a Bf 109 K4-essel vagy a Spitfire IX-essel a mai napig nagyon nehéz kigurulni és felszállni: a pilótafülkéből sem lehet rendesen kilátni a farokkerekes kialakítás miatt, és persze a légcsavar forgási irányával ellentétes reakciónyomaték - melyet természetesen a DCS-ében is lemodelleztek és használnak - komoly kihívást jelent a felszállások során. Itt sem érdemes azonnal teljes gázzal nekiindulni a pályának…

Pixelbajnokság

A csoport több házibajnokságot is rendezett, különböző kategóriákban. A HUNAF PvP DogFight Kupa a légcsavaros gépek egymás elleni küzdelméről szólt, ahol két pilóta mérte össze repülőtudását és szabadon választott gépének képességeit. A látványos fordulóharcokat egyrészt a YouTube-on lehetett megtekinteni, másrészt a Twitch oldalán keresztül élőben is lehet követni egy-egy verseny küzdelmeit, a szakkommentátor értő megjegyzéseivel együtt. Az összecsapások tisztaságára természetesen versenybírók ügyelnek.

Géber Ferenc hangsúlyozta: a csoporton belül bárki létrehozhat egy eseményt, miniversenyt, közös bevetést. Ehhez nem kell mást tennie, mint megfelelően kidolgozni a lerepülendő feladatot, majd meghirdetni azt és az előre meghatározott időpontban a bejelentkező századtársakkal együtt végre is hajtani. Az egymás elleni PvP kupák szervezése sem a csoport vezetőinek előjoga: bárki, bármikor szervezhet háziversenyeket, erről meghívókat kap a csoport a Facebook oldalán, majd a visszajelzések alapján a szervező látni fogja, hányan érdeklődnek a verseny iránt.

Persze azt mindannyian tudjuk, hogy ezek az egy-egy elleni csatározások tényleg csak virtuális versenyek, hiszen a való életben nem fordul olyan elő, hogy két, magányos vadászpilóta egymásnak esik, tette hozzá az első ilyen versenyt Mirage 2000C deltaszárnyújával megnyerő Gábor. Ellenben remek alkalom erre, hogy kiderüljön, ki milyen harcászati elképzelésekkel indul az ellenfél legyőzésére. A hegyvidékes terület feletti, 100 kilométeres távolságból, repülés közben indult küzdelem a látóhatáron túl (BVR) is kivitelezhető, aktív radarirányítású légiharc-rakéták alkalmazásával kezdődött, de a vadászgépek természetesen rendelkeztek infravörös légiharc-rakétákkal és gépágyúkkal is. A két versenyzőt semmilyen egyéb szabály nem kötötte, mindenki úgy használta a fedélzeti rendszereit, fegyverzetét, repülési profilját, ahogyan jónak látta. A döntőben Gábor ellenfele egy MiG-29-essel indult harcba. A pilóta a völgyekben, alacsonyan repülve a fedélzeti infravörös keresőre (KOLSz) támaszkodva, radarkisugárzás nélkül kereste magasabban repülő ellenfelét. Gábor viszont a maximális repülési magasságba, 35 ezer lábra emelkedve, a fedélzeti radart kis keresési szögre állítva vadászott a MiG-re. A több fordulós küzdelmeket általában a francia Matra Super 530D radarirányítású rakéták döntötték el, de egy esetben a rakéták elfogyása után rendes, gépágyús fordulóharc kerekedett - ahol a terület királyának tartott, remek aerodinamikájú MiG-29-est puskavégre kapta a Mirage 2000C. Persze ez „csak” szimulátor…

Az egyéni légiharcok mellett virtuális összetett légi hadműveleteket (Combined Air Operations, COMAO) is végre tudnak hajtani a csoport tagjai. Air Quake Event-ek néven futnak az olyan események, ahol kék és vörös csapatok, védendő és megsemmisítendő célpontok, forgalmas saját és ellenséges repülőterek várnak a szimulátorok pilótáira. A szabályok itt is rugalmasak lehetnek: a végtelen élettől a „ha lelőttek, véged van”-ig terjed a skála (a harci kutató-mentés egyelőre még várat magára). A szigorúbb események rendes eligazítással kezdődnek, s a végrehajtás után a kiértékeléssel, elemzéssel végződnek. A program komplex bevetéstervező modulját és a rengeteg féle használható földi és légi rendszert, eszközt, célpontot alkalmazva sokféle feladatot lehet kialakítani: ellenséges légvédelem lefogása (Suppression of Enemy Air Defenses, SEAD), kiemelt fontosságú célpontok precíziós támadása, a légifölényhez szükséges légitámadás-sorozat (Offensive Counter Air, OCA) - bármi, ami a valóságban is létezik. S ezt csak színesíti majd, hogy a hírek szerint már készül a DCS afganisztáni és szíriai hadszínteret szimuláló modulja…