Teljes cikk - 2023. szeptember
Szél, eső, napsütés
Royal International Air Tattoo 2023
Trautmann Balázs
Avilág egyik legismertebb és legkedveltebb repülőnapjához idén nem volt kegyes az időjárás. Pénteken és szombaton is támadtak a zivatarfelhők - de a katonai repülés rajongóinak tízezrei szerencsére kitartottak. Volt miért: igazi csodák és veterán óriások egyaránt meglátogatták a rangos eseményt.
25 ország 253 repülőgépe és nem mellesleg 48 légierő-parancsnok gyűlt össze Fairford legendás repülőterén 2023. július 14-e és 16-a között. Sajnos gyűltek mások is: a szürke esőfelhők, melyek bizony komoly gondokat okoztak a szervezőknek és résztvevőknek egyaránt. A piros-kék-fehér színekkel kifestett eget váró, brit szíveket talán leginkább a pénteki nap balszerencséje törhette össze igazán. A kedvezőtlenre fordult időjárási viszonyok miatt a repülésbiztonságot - okkal és joggal - minden más szempontnál magasabbra értékelő szervezők nem tehettek mást, mint lefújták nem csupán a RAF Battle of Britain Memorial Flight, azaz a második világháborús légcsavaros ősökkel felidéző csapat repülését, de még a Red Arrows-t sem engedték felszállni. Pedig a PA474 lajstromszámú, Avro Lancaster B Mk I kifejezetten csúcsformában várhatta a kötelékrepülést, hiszen 2021 szeptemberében fejeződött be egy alapos, a gép szinte minden porcikáját érintő, közel 10 hónapos ellenőrzése és javítása Duxfordban, az ARCo szakembereinek kezei között. Vasárnap azért egy kis bemutatkozásra megérkezett a Lancaster, méghozzá modern kísérővel, a Brit Királyi Légierő szólóbemutatóját befejező, díszfestésű Typhoon FGR.4-esével. Szép volt a deltaszárnyú „kisbarát”, de azért a show-t egyértelműen a négyhajtóműves veterán vitte el.
Nem volt kegyes az időjárás a RIAT szervezőihez szombaton sem. Az erős széllökések és a helyi idő szerint délután egykor megérkezett heves esőzés miatt számos repülést törölni kellett, így nem szállt fel a mindenki által várt Me 262-es sem. A mintegy 60 ezer látogató szerencsére csak rövidebb ideig volt kénytelen a sátrak és más menedékek alatt meghúzódni és a program dinamikus része folytatódhatott.
Vasárnap viszont végre minden minden összejött, amire csak a rendezők, a résztvevők és a látogatók vágyhattak. Igazi angol időjárási viszonyok közepette - volt felhő, eső, vakító napsütés, borult ég - remek repüléseket és izgalmas földi látnivalókat kaptak azok a szerencsések, akiknek az utolsó napra szólt a jegye. Repült itt sok minden, ami csemegének számít már vagy még 2023-ban: ilyen volt a meglehetősen ritkán látható McDonnell Douglas EAV-8B Harrier II a Spanyol Haditengerészet színeiben, vagy a mindent elnyomó dübörgéssel rajtoló Panavia Tornado-k: egy-egy felderítő (ECR) és csapásmérő (IDS) változat érkezett a repülőnapra. Őket is hamarosan nyugdíjazzák majd a beérkező amerikai váltótípusok… Magyarország felett repült el Fairfordig a román légierő An-26-osa, mely szintén nem gyakori látvány manapság, sok éven keresztül a magyar Ancsa számított érdekességnek a statikus soron. A tengerentúlról érkezett a Királyi Kanadai Légierő CP-140M Aurora haditengerészeti felderítője, melyet a június végi kanadai bejelentés szerint az amerikai P-8A Poseidon fog váltani hamarosan.
A brit szíveknek különösen fontos volt az a kiállított brit C-17-es Globemaster szállítógép, mely 2022 szeptember 13-án az elhunyt II. Erzsébet földi maradványait szállította el a Northolt légibázisra. A nyitott rámpájú gép az egyik leglátogatottabb légijárműnek bizonyult a statikus soron, Vilmos herceg is felkereste családjával az óriást. Nekünk, magyaroknak pedig a Lengyel Légierő füstös Szu-22M4-ese lehetett emlékezetes: a 8309-es gép a már modernizált példányokra jellemző, szürke tónusú álcázófestéssel ejtette rabul a fotósokat.
A 2023-as RIAT kiemelt szlogenje az idén a 100. születésnapját ünneplő légi utántöltés volt. Megjelent itt a jelen és a jövő: a Stratotanker-ekből még választani is lehetett. Bemutatkozott az amerikai légierő KC-135R-je és a franciák C-135FR-je is. A jövőt már a váltótípusok képviselték. egyrészt amerikai részről a KC-46A Pegasus, másrészt viszont - ami az Egyesült Királyságnak még fontosabb - az európai utód, az Airbus A330-asból átépített brit Voyager KC3, a meglehetősen kalandos tesztelések után legalább a merevszárnyúak itatására alkalmas, német felségjelzésű A400M és végül az amerikai különlegesek turboprop benzinkútja, az MC-130J Commando II. Sőt, nem csupán áthúztak, de több szimulált légiutántöltést is bemutattak. Természetesen a kiengedett tömlőket csak megközelítették az ügyfelek, de nem csatlakoztak rá. Azért a két Tornado-t „vontató” A400M nem csak nagyon hangos volt, de egyben fenséges látvány is.
A statikus soron volt még szaúdi A330 MRTT, de megjelent a közös NATO tankerflottát képviselő példány is. Álldogált egy civil Stratotanker is a betonon: a Metrea szépen festett négyhajtóművese várta az érdeklődőket. Megjegyzendő, a cég - legelső civil vállalkozásként - idén június végén hajtotta végre az első utántöltési feladatokat az amerikai légierő számára. A Fairfordban is vendégeskedő gép a Resolute Hunter-gyakorlaton RC-135-ösöket és E-3 AWACS-eket itatott sikeresen, összesen 13 alkalommal. Az Olasz Légierő pedig egy KC-767-est és egy turboprop KC-130J Super Herculest küldött az ünnepi repülőnapra.
A Magyar Honvédséget a statikus soron bemutatott, Kecskemétről érkezett JAS 39EBS HU Gripen képviselte - a levegőben a típus klasszikus változatát a Cseh Légierő JAS 39C deltaszárnyúját láthatták a nézők (a „tűzcsóvás” trükköt is bevetve), míg a jövőt a svéd Gripen E mutatta meg - nem is akárhogyan.
Fairford egyik fő vonzerejének a mai napig a kötelékbemutatók számítanak. A hazai pályán „játszó” Red Arrows a repülőbarátoknak még mindig szokatlan, repülésbiztonsági okokból bevezetett nyolcgépes formációval érkezett - a tervek szerint csak 2024-től térnek vissza a hagyományos, 9 gépes bemutatókhoz. Heten voltak a Saudi Hawks zöld-fehér Hawk Mk.65A Sólymai is, a már megszokott, magas színvonalú műsort lerepülve. A „kisvas”-kategóriát a Royal Jordanian Falcons Extra 300LX légcsavaros műrepülői képviselték: a négygépes kötelék üdítő színfoltnak számított. A sugárhajtásúak közül itt voltak a spanyolok (Patrulla Aguila, hat CASA C-101 Aviojet) és az Egyesült Arab Emirátusokat képviselő Fursan al Emarat (hét Aermacchi MB-339NAT kiképzővel).
Tengerentúli jóbarátok
A 100 évnél is messzebbre visszanyúló, különleges kapcsolatra tekintettel nem meglepő, hogy az Amerikai Egyesült Államok Légiereje volt a RIAT legnagyobb lét- és gépszámmal érkező, külföldi csapata. A csillagos-sávos gépek képességeit összesen 12 légijármű és több mint 100 hajózó és műszaki szakember demonstrálta a RIAT 2023 hétvégéjén. A VIP-felhozatal is a rendezvény hírnevéhez méltó volt: Frank Kendall, a légierőért felelős miniszter, Charles Q. Brown vezérezredes, az amerikai légierő vezérkari főnöke, James Hecker tábornok, az Európáért és Afrikáért felelős parancsnokság (U.S. Air Forces in Europe and Air Forces Africa, USAFE-AFAFRICA) parancsnoka és persze a világűrbéli műveletekért felelős vezető, B. Chance Saltzman vezérezredes is meglátogatta a háromnapos rendezvényt, ahol természetesen számos két- és többoldalú tárgyalást folytattak más katonai és politikai vezetőkkel.
A RIAT „csúcsvadászai” természetesen a jelent és a jövőt képviselő Lockheed Martin F-35A Lightning II-esek voltak. Az ötödik generációs, már a hálózatközpontú hadviselésre optimalizált, nehezen észlelhetőre tervezett, és ezért meglehetősen egyedi szépségű vadászbombázókból több is megjelent a kiállításon. Az amerikai színeket viselő gép a 48. vadászrepülő ezredtől érkezett. Átugrott a szomszédból, hiszen a patinás alakulat a brit Királyi Légierő Lakenheath légibázisán állomásozik - első ezredként, mely az Egyesült Államok területén kívülre települve használ Lightning II-eseket. A jenki gépet a Királyi Holland Légierőtől és a brit Királyi Légierőtől érkező bajtársak kísérték el - a gyakorlatban is megmutatva azt, mit is gondol a NATO a tagállamok légierejének együttműködéséről és az ötödik generációs támadógépek szerepének fontosságáról.
Nem lehet komoly repülőnapot rendezni az elpusztíthatatlan és leválthatatlan, örökké az első vonalban harcoló, csodálatos Boeing B-52H Stratofortress nélkül. A RIAT-ra is érkezett egy nyolchajtóműves veterán: egészen pontosan a 2. bombázó ezredtől áttelepült, az „El Lobo” becenevet és illő díszítést viselő, 61-0004 lajstromszámú gép. A szürke óriás a ma már igen szokatlan módon, a kőkorszaki TF33-as hajtóművei miatt füstcsíkokat húzva szállt fel, majd a megszokott, áthúzásokból és fordulókból álló műsorral szórakoztatta a megjelenteket. Az igazi show-ra azonban a szintén látványos, fékernyővel is színesített leszállásig kellett várni - de megérte.
A gép pilótája ugyanis úgy döntött, hogy az állóhelyére visszagurulás közben, a pályán megmutatja, hogyan is működik a gép hossztengelyétől jobbra-balra akár 20 fokra is kitéríthető futómű. A teljesen egyedi „oldalazás” során a gép bal szárnyvégén lévő támasztókerék kissé kilógott a betonról és ennek köszönhetően a kamerák kereszttüzében több lámpatestet is amortizált. Pontosan 17 darabot, ezekből kettőt megkapott emlékbe.
A Stratofortress nem pusztán a RIAT kedvéért érkezett Európába. Még július 12-én repült át az Atlanti-óceán felett az európai hadszíntérre, ahol légiutántöltési feladatokat hajtott végre a Török Légierő KC-135R Stratotanker gépeivel, majd a szolnoki MH 86. Kiss József Helikopterdandár állományába tartozó Előretolt Repülésirányító Központ (ERIK) specialistáival hajtottak végre közös kiképzést Magyarország felett.
A SKYTANKER23-tematikát támogatta a 100. légi utántöltő ezred KC-135R Stratotankere is. A szintén sokat látott, négyhajtóműves repülő benzinkút még egy kisebb légibemutatót is végrehajtott, betekintést adva egy „éles” művelet támogatásának kevéssé ismert területére.
A jelen harcosai között szerepelt a kétüléses, mélységi támadási feladatokra specializált F-15E Strike Eagle, a még mindig alaptípusként szolgáló F-16C/D Fighting Falcon, valamint a szállítógépek több típusa is, így a C-21 Cougar, a kiemelkedően nagy hatótávolságú C-37-es és a hétköznapokban is gyakran igénybe vett, az áttelepülést is támogató C-17 Globemaster III-asok. Különleges színfoltnak számított a speciálisan felszerelt WC-130J Super Hercules is. A különleges típusok közül is kiemelkedett fesztávolságával és filigrán, törékeny felépítésével a „mindent látó” U-2S Dragon Lady magassági felderítőgép. S ha már „különlegesek” az USSOCOM harcosait szállító és támogató CV-22B Osprey billenőrotoros szállítógép és hű társa, az MC-130J Commando II is ellátogatott Fairfordba. Sőt, egy szimulált légiutántöltésre is volt idejük - így köszöntve a kissé békésebb körülmények között dolgozó tankertársak 100 éves múltját.
A tradició folytatódott
A Saab igazán nagyot villantott - és ezt a szigorú tekintetű bírók is így látták. A gyártó először mutatta be az új generációt képviselő JAS 39E Gripent Fairfordban. Nem is akárhogyan: július 16-án, vasárnap a legjobb műrepülésért járó Paul Bowen-díjat André Brännström, a Saab tesztpilótája vehette át kiváló teljesítményéért. Érdemes azt is megjegyezni, hogy ezzel „családon belül” maradt a rangos elismerés, hiszen 2022-ben Szentendrei Dávid százados, a Magyar Légierő hajózója nyerte el JAS 39EBS HU Gripenjével.
Kell egy csapat…
…amelyik távolra lát és képes egymást is segíteni, kiegészíteni. Az sem baj, ha a résztvevőket egészen pontosan a világ másik feléről kell összeszedni - így hozza össze a közös típus az Amerikai Egyesült Államokat, Ausztráliát és az Egyesült Királyságot. Az együttműködés alapja a Boeing Wedgetail légtérellenőrző radarrepülőgép, mely kategóriájának jelenleg legmodernebb típusának számít. S ráadásul gyártásban is van, ami nem utolsó szempont a csapatbővítés során. Ami viszont már megvan, az a Fairfordban most bejelentett Wedgetail Trilaterális Közös Jövőkép Nyilatkozat. A kissé bonyolult nevű dokumentum nem más, mint a Wedgetail-felhasználók csoportjának jövőjét alapvetően meghatározó, közös munka kezdete. A dokumentum szerint a három légierő egymással szorosan egyeztetve gondoskodik majd a teljes flotta továbbfejlesztéséről. A középpontban természetesen az amerikai légierő áll: egyrészt az Egyesült Királysággal, mint NATO-tagországgal dolgozik együtt, többek között az európai biztonság megerősítésén, másrészt Ausztráliával közösen kell őrködni az egyre erőteljesebb terjeszkedésbe kezdő Kína és annak légijárművei felett. Mint emlékezetes, a Pentagon 2023 februárjában döntött arról, hogy az „ezeréves” E-3 AWACS-ek helyére összesen 26 darab E-7A Wedgetail fog érkezni 2025-től.
Egy fecske is csinál nyarat…
A kiállítás talán legjobban várt típusa egy történelmi emlékeket felidéző, aránylag kis méretű gép volt. A Messerschmitt Me 262 Schwalbe (Fecske) a második világháború német repülőtechnikájának egyik csúcsa volt: sugárhajtóművekkel 1942 július 18-án szállt fel először és 1944 nyarától a Luftwaffe egyik kiemelten fontos típusa lett - az összes gyermekbetegségével együtt. A jellegzetes formájú, nyilazott szárnyú, két Junkers Jumo 004 axiális sugárhajtóművel szerelt Messzerből a háború végéig összesen 1430 darab készült vadász, nehézvadász, vadászbombázó és felderítő változatokban.
Fairfordban viszont nem a féltve őrzött veteránok egyike, hanem egy távoli utóduk látogatott el. A texasi Legend Flyers cég cég 1993-ban a fennmaradt, eredeti tervrajzok alapján öt, teljesen repülőképes Me 262-es replikát épített. Természetesen szó sem lehetett a legendásan megbízhatatlan Jumo 004-esek használatáról - a sokkal korszerűbb, modern General Electric CJ610-esek (a katonai repülésben is jól ismert J85-ösök polgári változata) kerültek a szárnyak alá. A hatból négy gép még ma is repülőképes, és az egyikük érkezett RIAT-ra is. A díszvendég a D-IMTT lajstromjelű Me 262-B1-A volt, melyet a az Airbus Heritage Flight támogatásával a bajorországi Manchingban működő Flugmuseum Messerschmitt üzemeltet 2006 óta. Nem akárki támogatta a júliusi fairfordi látogatást: az Airbus Defence and Space vállalat. A cég vezérigazgatója, Michael Schöllhorn kiemelte, hogy brit repülőnapon először járt az egykor rettegett ellenséges - egyben a repüléstechnika mérföldkövét is jelentő - sugárhajtású gép.
A gép a RIAT után, július 17-én a szomszédos Coningsby légibázisra repült át, méghozzá egy történelmi kötelék részeként. A meglepően csendes „csöves Messzert” a WD-C lajstomjelű P-51D Mustang, a Rolls Royce tulajdonában lévő Spitfire PR Mk XIX (PS853) és a Battle of Britain Memorial Flight saját Spitfire Mk Vb-je (AB910) kísérte el. Hihetetlen látvány volt a katonai repülés történetét meghatározó négy vadászgép-típus látványa és hangja…
