Teljes cikk - 2012. augusztus

Születésnapi parti

Svédországi kuriózumok

Zsig Zoltán

Akonferenciával egy időben egy kiállítást is megszerveztek, és a malmeni bázison egy zárt, majd egy nyílt repülő­bemutatóra került sor. A statikus részeken a kiállításhoz hasonlóan több újdonságot láthattunk, de néhány régebbi kuriózum is meglepetést okozott. Természetesen ezek többsége a svéd innováció terméke volt. A SAAB Technologies egyébként az idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját.

Az eseményre Kecskemétről a 42-es számú kétüléses is átrepült Malmenbe. Varga Szabolcs őrnagy és Goron László százados másfél óra alatt tette meg az utat a svéd bázisig. Sajnos a repülőbemutatón nem vettek részt, de egy fotózás erejéig érdekes formáció szereplői voltak. A típust üzemeltető összes ország, valamint az ETPS tesztpilóta-iskola egy-egy gépe kötelékbe rendeződött, amelyről szép fotók készültek. A 42-es ezt követően a statikus soron állt más Gripenekkel együtt. Ezek közt több egyedi gép is volt, többek közt a rakétakísérletekre használt 251-es számú, valamint a Gripen Demo, amely közvetlenül a Puma század kétülésese mellett kapott helyett.

A jövő reménysége jól összevethető volt az eddigi gyártmányokkal. Szembetűnő különbség a módosított futómű, valamint a némileg megnövelt keresztmetszetű beömlőnyílások. Erre a nagyobb teljesítményű hajtómű miatt van szükség, amelyre nagyon vigyáznak, mivel egyedül ennek a gépnek a fúvócsövében volt záródugó. További egyedi jellemző a módosított szárnytő, amelyben elég hely van a futóműnek. Szintén megfigyelhető volt az aranyozott kabintető, valamint a rakétaközeledésre figyelmeztető rendszer szenzorai. Ezek a szárnytövek aljában, illetve a törzs-hátsórész oldalain kaptak helyet.

A Demo, a Gripen NG és a jövőben az E/F már egy új aktív fáziseltérítésű lokátorral rendelkezik. A Selex Galileo cég ki is állította a Raven makettjét, a még fejlesztés alatt álló berendezés tömege 215 kg, két meghibásodás közti időtartamot 600 órában adták meg. Szintén ez a vállalat biztosítja majd a Skyward infravörös detektort, amely a lokátorral működik együtt. A passzív eszköz kisugárzás nélkül működik, nem fedi fel a gép a hollétét, és képes lesz kiszűrni a hamis céljeleket.

A cég egy másik lokátort is ajánlott a kiállításon. A Seaspary 7500E szintén AESA rendszerű, felderítési távolsága 320 km, a tömege 110 kg. Egy C-130-as orrába szerelve mutatták be a képeken. Térképezésre, felszíni célok felderítésére, olajfoltok megfigyelésére használható.

A repülőgépek önvédelmi képessége nagyon fontos. A már jól ismert BOL zavarótöltet-szóró mellett egy új eszközt fejlesztenek. A BOH annyiban nyújt többet, hogy két darab rakétaközeledésre figyelmeztető szenzort is tartalmaz, az egyik előre-, a másik hátrafele néz. A zavarótöltet-szóróval egy teljes rendszert alkot, ezt működtetik az érzékelők által begyűjtött adatok. A nagy előnye, hogy a repülőgépekre függesztve módosítás nélkül alakítható ki az önvédelem képessége, a BOH a Sidewinder és AMRAAM rakéták pilonjain alkalmazható. Ugyanakkor ez egyben a hátránya is, mivel a bevetésre vihető fegyverzet mennyiségét csökkenti.

A pilóta nélküli eszközöket már szinte a világ összes fejlett iparral rendelkező országa saját maga akarja biztosítani a nemzeti haderejüknek. Ezalól nem kivétel Svédország sem, a linköpingi mérnökök szintén dolgoznak pilóta nélküli eszközökön. A Skeldar V-200-as helikopter fejlesztése 2005 óta folyik, több célra is használhatják majd. A feladatnak megfelelően modulárisan lehet cserélni a felszerelést. Nappali és éjjellátó kamerákkal megfigyelést végezhet, egy rádióval pedig kommunikációs átjátszóállomásként funkcionálhat, a megfelelő berendezéssel elektronikai felderítésre alkalmazható. Ezeken kívül lézeres távolságmérővel, célmegjelölővel, hangszóróval, reflektorral, lokátorral látható el opcionálisan. A teheremelő horoggal szállításra használható, egy körbezárt katonai egységnek esetleg magaslatra lőszert vagy egyéb ellátmányt vihet. A hossza 4, a rotorátmérője 5,2 m, a legnagyobb felszálló tömege 230 kg, ebből 40 kg lehet hasznos terhelés. A csúcsmagassága 4500 m, és 5 óráig maradhat a levegőben, a legnagyobb sebessége 130 km/h.

A le- és felszállás automatikusan történik, 15x15 m-es terület elegendő az üzemeléshez, ami hajófedélzeti alkalmazáshoz is megfelel, ez utóbbi tesztelésére sikeresen sor került már. A kiszolgálásához 2-4 fő szükséges, az irányító fülke járműre telepíthető.

A SAAB cég egyéb pilóta nélküli programokban is részt vesz, bár nem egyedül. Más országokkkal együtt a nEUROn fejlesztésébe szálltak be. Az alacsony észlelhetőségű harci pilóta nélküli eszköz fejlesztése csak évek múlva hozza meg a gyümölcsét. Ugyanakkor sok új technológiai megoldást alkalmaznak, amely hasznosítható lesz máshol is a jövőben.

A svéd cégnek egyébként már ebben az évtizedben új kihívásokkal kell szembenéznie. A vadászgépek gyártása terén nem biztos, hogy nagy sikereket érnek el. Emiatt egy új irányba akarnak nyitni, valószínűleg ebben látják azt a lehetőséget, amely a vállalat jövőjét nagyban befolyásolhatja.

Terveiket minden bizonnyal alapos piackutatás előzte meg. Szerintük az elkövetkező években a tengeri felderítő repülőgépek piacán jelentős bővülés várható. A világkereskedelem 95%-a hajókon történik, ezeken bonyolítják az áruforgalmat. A tengeri szállítás 1945 óta minden évtizedben megduplázódott eddig. Az olaj- és gázkitermelés is egyre inkább a partoktól távolabbi területekre helyeződik át, fúrótornyokkal végzik a felszínre hozatalt. Az energiahordozókat az adott országok partjaitól 360 km-ig terjedő saját gazdasági érdekszférában termelhetik ki. Azonban sok esetben adódnak vitás kérdések egy adott terület hovatartozásáról. Ugyanakkor a halászatot is ellen­őrizni kell, és a kalózkodás, valamint az illegális bevándorlás szintén egyre nagyobb problémákat okoz. Szükséges mindennemű illegális tevékenység megelőzése és azok időben történő felderítése.

Mindezek miatt a SAAB-nál arra a következtetésre jutottak, hogy a tengeri ellenőrző repülőgépek iránt is megélénkül a kereslet. Ebben bízva készítették el a SAAB 340 MSA (Mari­time Surveillance Aircraft) repülőgépet. Mint a típusjel is mutatja, a cég a korábban gyártott kisméretű szállítógépük átalakításával hozta létre. Felszerelték egy lokátorral, amely a felszíni célokat deríti fel és azonosítja. A televíziós és infrakamerákkal nappal és éjjel egyaránt elvégezhető a megfigyelés. Egy nagyobb ablakon keresztül pedig hagyományos módon szabad szemmel nézhetik meg közelebbről a hajókat vagy bármilyen tevékenységet. Felszerelték még automata azonosító rendszerrel és iránymérővel, ez a hajókon lévő berendezéseket kérdezheti le. Egy ajtóból menőcsónakot vagy egyéb, a túlélést biztosító eszközt dobhatnak le, így kutató-mentő feladatokra is alkalmas. Megemlítették, hogy környezetvédelmi szolgálatra is befogható, hiszen megfigyelhetik a vízszennyezést. A SAAB 340 MSA 6,5 órát tölhet el a levegőben, ez póttartályokkal 8,5 órára növelhető. Egy tipikus bevetésen 360 km-re a partoktól még 3,3 órát őrjáratozhat, mielőtt haza kell térnie. A SAAB cégnél a gép első példányát bemutatták az újságíróknak. A frissen festett gép láttán a kis létszámú magyar csoport nem igazán jött izgalomba. Minket akkor érdekelne, ha legalább egy kis tengerparttal rendelkeznénk. Természetesen a repülésben minden új típus érdekesnek számít, és figyelembe kell venni, hogy a gép valóban az átrendeződő új világ kihívására adott válasz.

A svédek nem is akarnak itt megállni. Ugyanilyen vagy hasonló felszereltséggel még nagyobb platformot akarnak felszerelni. A SAAB 2000 MPA (Maritime Patrol Aircraft) 9,5 órányi repülési idejével még távolabbra juthat el, vagy tovább maradhat az ellenőrzendő terület felett.

A házigazda légierő a repülőnapon szinte minden repülőeszközüket bemutatta. Még a korábban kivont típusok is megtekinthetők voltak. A SAAB B17-es igencsak furcsa futószárborítással hívta fel magára a figyelmet.

A legérdekesebbek természetesen a sugárhajtású korszak gépei voltak. A J 29 Tunnan, a J 32 Lansen, a J 35 Draken és a JA 37 Viggen azonban nemcsak a földön állva demonstrálta a múltat, ezek ugyanis repülőképes példányok voltak. A gépek a légierő felségjelén kívül egyébként polgári lajtsromjelet is viseltek.

A hajtóműindításokat közelről lehetett megtekinteni, majd egyenként felszálltak. A kirepülésüket követően egy Sk 60-assal és egy Gripennel együtt vegyes kötelékbe rendeződtek, majd többször áthúztak a nézők nagy örömére. A látvány túlzás nélkül páratlan volt, hiszen mindegyik gépnek külön-külön is igazán egyedi a formája. A hordó, a lándzsa, a sárkány, a mennydörgés, a griff és az Sk 60-as hatos formációja csodálatos volt.

Az utóbbiból, vagyis a kétüléses oktatógépből egyébként még mindig 80 darabbal rendelkeznek, melyből 35-öt használnak. Ezek modernizálására nemrég dolgoztak ki egy programot, így 2020-ig biztosan hadrendben maradhatnak.

Elsősorban az avionika korszerűsítése a cél, mellyel csökkentik a karbantartási költségeket, és növelik a megbízhatóságot, valamint a repülésbiztonságot. Integrált GPS-t és inerciális navigációs eszközt építenek be, melynek adatai egy mozgó térképes kijelzőn láthatók. A mérete nem túl nagy, de mégis jelentős segítség a pilótáknak. Új rádiót és S üzemmódban működő transzpondert, túlterhelésre és veszélyes magasságra figyelmeztető rendszert kapnak, a műszereket átkalibrálják angolszász mértékegységbe. Első ránézésre nem igazán tűnik fel a változás a kabinban, ám mégis jelentős előrelépésnek számít. Tovább éltetik a már réginek számító repülőgépeket, így időt nyernek egy korszerű váltó típus beszerzéséig.

A repülőprogramban bemutatták az összes helikopterüket is. A két új szerzemény, a Hkp 14-es (NH90) és a Hkp 16-os (UH-60M) volt leginkább látványos. Ez utóbbit Afganisztánba is ki akarják küldeni, ehhez minden önvédelmi berendezést beépítettek a Black Hawkba. A Hkp 15-öst (Augusta 109) tengeri műveletekre, míg a Hkp 10-est (AS332 Super Puma) kutató-mentő feladatokra használják. A reptér egyik távolabbi részében három Hkp 4-est (CH-46) lehetett látni, de ezeket már nem használják.

A svéd légierő olyan képességekkel rendelkezik, amelyet több nagyobb ország is megirigyelhet. A különleges repülőgépek közt a legismertebb az S100D Argus, amely egy Erieye lokátorral felszerelt SAAB 340-es. Azonban az S102B Korpen már ritkábban látott madár, amely egy Gulfstream IV-esből kialakított elektronikai felderítő repülőgép. A törzs alatt hatalamas dudor rejti a berendezéseket, de számos más antenna is megfigyelhető volt.

Egy igazán kuriózumnak számító repülőgépet szintén közszemlére tettek. A Tp 86-os a Rockwell Sabreliner 40A kisméretű sugárhajtású üzleti repülőgép módosított változata. A típusjel elvileg szállítófeladatokra utalna, de a gépet különleges célokra alakították át. GPS navigációs rendszereket teszteltek, és meteorológiai kutatásokat is végeztek vele. Malmenben viszont a Carabas rendszert láthattuk, ezt földi célok felderítésére használják. A gép orrából két előrenyúló cső áll ki, amelyek inkább egy utántöltő csonknak látszanak, de ezek a rendszer antennái. A hosszú csöveket a nagy szél igencsak belengette már a földön is.

A szintetikus apertúrájú lokátorral felszerelve a Tp 86-os minden lombozaton, növényzeten vagy egyéb álcázáson átláthat. Az egy méternél nagyobb tárgyakat észlelik, vagyis az ellenséges járművek, haditechnikai eszközök nem bújhatnak meg a természet adta takarásban. Ugyanakkor rossz időjárási és látási viszonyok mellett is elvégezhető a felderítés, a lokátorral jó minőségű képek készíthetők. A helyszín megállapítása is nagyon pontosan végezhető, a megszerzett információt azonnal képesek a földre továbbítani. Egyes források szerint akár föld alatti objektumokat is képes detektálni a berendezés. A rendszert elvileg egy nagyobb utas­szállítóra is felszerelhetik, de tervezték kisebb változat létrehozását, amelyet egy UAV-ra építenének.

A Mitsubishi MU-2-es célvontató és elektronikai agresszor repülőgép a sárga festésével elsőre nem tűnt katonai célú eszköznek, igaz, ez a SAAB cég tulajdona. Az átalakított gép rádióelektronikai harc gyakorlására szolgál, ugyanakkor az éleslövészetek során biztosít olyan lehetőséget, amikor a gépágyúkat valós légi célokon próbálhatják ki. A színe ezzel a feladatkörrel magyarázható, nagyon fontos, hogy a fegyverek irányzói jól lássák.

A kiállított Tp 84-es Hercules elvileg nem lett volna különleges, de a szárnyain az utántöltéshez szükséges konténerek voltak felfüggesztve. Az első gondolatunk az volt, hogy talán a magyar pilóták is megnézhetik majd közelről, de a levegőben.

Egy másik Hercules viszont részt vett a repülőbemutatón, mégpedig ejtőernyősöket dobott. Ez sajnos nem volt eseménymentes a nagy szél miatt. A katonák bekötött rendszerrel, körkupolás ernyőkkel ugrottak, ezek pedig igencsak érzékenyek a szélre. A cikkíró szerint ennek mértéke igencsak túllépte azt az értéket, aminél még engedélyezhető lett volna a bemutató. Ez be is igazolódott, mivel két ember olyannyira elsodródott, hogy a reptér melletti fákra érkeztek, de szerencsére nem lett semmi bajuk.

Összességében a kétnapos látogatás nagy hatással volt ránk. A rendszerben lévő eszközök, az újdonságok és az egyéb technikai érdekességek jól szemléltették a svédek hozzáállását a légierőhöz és a védelmi iparukhoz. A kettő együtt irigylésre méltó elegyet alkot, amely valóban sok területen példamutató lehet bármely ország számára.