Teljes cikk - 2012. november
Védőernyő
Újra Gripenek a Baltikum felett
Kővári László
Cseh szövetségeseink már második alkalommal vették át négy hónapos időtartamra a három balti állam, Litvánia, Lettország és Észtország légterének védelmét.
A NATO döntése alapján 2004. április 1-jétől a szövetség erre vállalkozó tagjai egymást váltva telepítik vadászgépeiket a litván Siauliai város mellett lévő Zokniai repülőtérre, erre azért van szükség, mert az említett kis országok nem rendelkeznek harci repülőgépekkel. Mivel a szövetség közös légvédelmi rendszert tart fenn, ezért létfontosságú, hogy a katonai és polgári légi forgalmat teljes ellenőrzés alatt tarthassák.
A NATO-tagság elnyerését követően a három ország első lépése a radarrendszer kiépítése volt, ehhez az amerikai TPS-117-es 3D (nemcsak távolság és irányszög, hanem célmagasság mérésére is alkalmas) radart telepítették, amely adatokat szolgáltat a közös rendszernek.
Mivel a harci repülőgépek beszerzése és üzemben tartása költséges dolog, ezért az volt a legjobb megoldás, hogy a stratégiai fontosságú, de katonailag gyenge országok külső segítséget vesznek igénybe.
Ennek meghosszabbításáról éppen idén tavasszal döntött a NATO csúcstalálkozója, eszerint legalább 2018-ig lesznek külföldi vadászgépek a Zokniai légibázison.
Elsőként a belgák telepítettek négy F-16-ost a szerény felszereltségű repülőtérre, majd elsőször három, később négy hónapos váltással következett a többi ország. Pontosabban nem mindegyik, hiszen az olaszok, bolgárok vagy éppen a magyarok eddig még nem vettek részt a feladatban, noha a lehetőség meglenne rá.
Több ország már háromszor küldte katonáit és gépeit Litvániába, a németek mellett érdekes módon a lengyelek már négyszer vállalták a feladatot. Nyilván a közelség is közrejátszik ebben, valamint az is, hogy Lengyelország stratégiai érdeke a kis országok stabilitása és a Nyugathoz való tartozása.
A cseh légierő a 2005-ben lezajlott típusváltást követően először 2009. április 1-jétől biztosította a balti légvédelmet négy JAS-39C Gripen vadászgéppel. Mivel a feladat az esetleges eltévedt, légtérsértő vagy szabályokat be nem tartó repülőeszközök azonosítása, segítése, ezért csak kis hatótávú infravörös önirányítású rakéták szükségesek a beépített fegyverzeten kívül. A cseh Gripenek a készültségi szolgálatot két-két AIM-9M Sidewinder rakétával látják el, amelyeket többnyire a szárny alatti külső felfüggesztési pontra szerelnek.
A kontingens személyi állományát a négy hónapos időszak alatt rotálták, így többen is tapasztalatot szereztek a huzamos külföldi üzemeltetés terén. A feladat sikerrel zárult, nyolc Alfa, vagyis valós riasztásuk volt, és minden esetben a normaidőn belül sikerült elfogni a többnyire orosz elektronikai felderítőgépeket. A dánoknak egyetlen alkalommal sem rendelték el az éles felszállást, ennek oka talán abban rejlik, hogy az ő gépeik elektronikus "feltérképezése" orosz részről már régen megtörtént, míg az új Gripen radar, rádió, IFF és egyéb kisugárzási jellemzőire nagyon kíváncsiak. Ezért aztán Szu-24MR vagy IL-20-as többször ólálkodott a határok közelében. A feladatot bonyolította, hogy sokat kell repülni tenger felett, ez plusz biztonsági és kiképzési követelményekkel jár még a nyári időszakban is.
Az első feladat sikeres teljesítését követően két év elteltével megszervezték a másodikat. Ez a cseh légierő számára nehezebb időszakban történt, ugyanis kevesebb a rendelkezésre álló Gripen. Ennek oka, hogy több példány már elérte a 800 repült órát, ezt követően Svédországban nagyobb mélységű több hónapos javításra van szükség. A 14 gépes flotta gépei sorra átesnek ezen a procedúrán, azaz a következő egy-két évben kevesebb áll rendelkezésre. Ezekkel kell megoldani otthon a készültségi szolgálatot, a kiképzési repüléseket és a litvániai feladatot.
Nem véletlen, hogy az őszi repülőnapokon nem volt cseh Gripen-bemutató, csak a földön volt látható egy-egy példány, mivel a kis magasságú műrepülés gyakorlása hosszabb időre elvesz egy gépet (és nem kevés repült órát) a normál kiképzési repüléstől. Nehéz feladat megoldani, hogy a rendelkezésre álló mennyiséggel úgy "sakkozzanak", hogy a kisebb, Cˇaslavban végzett időszakos munkák olyan sorrendben következzenek, hogy minden feladatra jusson elegendő gép. A NATO-vállalást azonban változatlanul komolyan veszik, és nem is halasztották el a nehézségek miatt.
2012. augusztus 21-től megkezdték az áttelepülés előkészítését, a C-295M gépek vitték a felszerelés és személyi állomány egy részét a Caslavtól mintegy ezer kilométerre lévő Zokniai repülőtérre. A nagyobb tömegű kiszolgáló eszközöket közúton vitték, ahogy két éve is, de a saját légi szállítási kapacitás ennek ellenére nélkülözhetetlen. A fegyverzet szállítása például így a legegyszerűbb, mert a veszélyes eszközöknek közúton végig mások elől lezárt és biztosított útvonal lenne szükséges.
Mivel a készültségi szolgálat 24 órás, vagyis folyamatos, ezért egyidejűleg több váltásnyi személyzet állomásozik a litvánoknál. Ennek ellenére a pilótákkal együtt összesen 64 főt küldtek ki, mivel a két évvel ezelőtti tapasztalatok alapján ennyi is elegendő. Ebben komoly része van annak, hogy a Gripen üzemeltetése kevésbé bonyolult néhány más típushoz viszonyítva, a németek például a négy Eurofighter Typhoon mellé 200 embert vittek ki.
A balti légtér átvételére az augusztus 31-én megtartott ceremónián került sor, a feladatot 2013. január 4-ig a cseh légierő látja el, ami most nehezebb lesz a két évvel ezelőttihez képest, hiszen téli időjárásra is fel kell készülni.
A Gripen a jövőben nem csak a cseh felségjellel lesz ismerős látvány a helyiek számára, ugyanis döntés született arról, hogy 2015-től Magyarország is vállalja a feladatot. Ez ugyan nem olcsó dolog (az első cseh vállalás teljesítése átszámítva kb. 1,2 milliárd forintba került), de több szempontból előnyös. Egyrészt javítja megítélésünket a NATO-n belül, másrészt katonáink értékes tapasztalatra tesznek szert.
