Teljes cikk - 2015. október
Védőszárnyak
Baltic Air Policing - 5. rész
Tőrös István
2015. szeptember 1-jétől a német légierő Typhoonjai és a magyar JAS-39-esek védik a Baltikum légterét. Sorozatunk eddigi részeiben olvasóink végigkísérhették a kecskeméti katonák felkészülésének fontosabb állomásait. Az indulás előtti utolsó hónapban sem maradt sok üres hely a határidőnaplókban. Sőt...
Az előző NATO-váltások történetéből kiderült, hogy Észtország, Lettország és Litvánia légterének védelme az állandó zavaró repülések miatt nem egyszerű feladat. Fel kell rá készülni nemcsak az égen, de a földön, vízen, sőt a víz alatt is.
Így került sor például a kiutazó hajózóállomány tagjai túlélőképességének fejlesztésére is, hiszen javarészt a tenger felett repültek, egy esetleges vészhelyzet során szükség lehet a szolnoki uszodában tartott ismeretfelújító "edzésekre". De mi történik, ha a szárazföld felett kell elhagyni a gépet? Akkor a rejtőzködés, élelemszerzés, a vízkészlet pótlása a feladat, és persze, ha elő kell venni a pisztolyt, akkor azzal illik is eltalálni a célt - vagy egyelőre a lőtéren a céltáblát.
A veszélyövezetekben zajló háborúkban alkalmazott alattomos módszerekkel is megismerkedtek a misszió tagjai, hiszen az improvizált robbanószerkezetek, lőszerek számukra is halálos veszélyt jelenthetnek.
A földi "megpróbáltatások" mellett szerencsére a légtérben is akadt dolguk a Puma század tagjainak. Ritkán esik szó erről, de az elektronikai harc ugyanúgy része a katonai repülésnek, mint a rakétaindítás. Az "ellenség" képes zavarni a fedélzeti rendszereket vagy akár megszüntetni a harcálláspont és a gép közötti kapcsolatot is. Persze ez egy oda-vissza játék az égen, hiszen a korszerű repülőgépek képesek "információ-porszívózásra" is, így az őket befogó radarok egyben rögzítendő elektronikus "ujjlenyomat" is.
A nyári hőségriadók sem kímélték a felkészülésen részt vevőket. A legforróbb napok estéin is indultak a Gripenek, hogy a hajózók kipróbálhassák tudásukat éjszakai körülmények között is.
Augusztus 27-én lépett utolsó fázisába a felkészülés, aznap indult el a feladatra kijelölt négy vadászgép Litvániába. Ezúttal a Gripenek három póttartállyal vágtak neki az 1400 kilométeres útnak, az indítósíneken a vezérsíkok nélküli Sidewinderekkel és AMRAAM-okkal. Ezek nélkül a légiharcfegyver nem indítható el, felszerelésükre a litván légibázison került sor. A küldetéshez szükséges felszerelések egy "földi lépcső" konténereiben érkeztek Zokniai repülőterére, a váltásokban készültséget adó pilóták, a harcálláspontot vezető repülésirányítók, műszaki katonák és logisztikusok magyar és litván szállítógépek fedélzetén tették meg az utat.
A műszaki katonákra nemcsak a fegyverzet felszerelésénél van szükség, de a Gripeneken a repült órákhoz tartozó kötelező ellenőrzések elvégzése is rájuk vár. A gépek kiszolgálása litván kerozinnal, de magyar laboratóriumi bevizsgálás után tartálykocsikból történik, így Kecskemétről kettő is elindult Szlovákián és Lengyelországon keresztül a Baltikumba.
Reményeink szerint az elmúlt kilenc hónapban sikerült megismertetni olvasóinkkal a kecskeméti légibázison szolgálók életét, hiszen bár írásaink a küldetésbe indulókról szóltak, de nem szabad elfeledkeznünk az itthon maradottakról sem - ők most a Baltic Air Policing 39. váltásában szolgálók helyett is dolgoznak, adnak készültséget, védik hazánk és Szlovénia légterét.
