Teljes cikk - 2015. május
Visszaszámlálás
Baltic Air Policing - 3. rész: Légi Fölény a sarki fény árnyékában
Kaszab Tibor
Amagyar Gripen-pilóták - műszakiak, logisztikusok és szállítórepülők hathatós támogatásával - 2015-ben is kitelepültek Európa legnagyobb kiterjedésű szárazföldi lőterére, Vidselbe, hogy végrehajtsák a háromévente megrendezésre kerülő Légi Fölény gyakorlatot, melynek fő célja a repülőgépek éles levegő-levegő fegyverzetének használata és a földközeli repülések gyakorlása.
A gyakorlat végrehajtását gondos előkészületek előzték meg. A szállítógépek súlykorlátja miatt nehéz feladat hárult a tervezőgárdára hajózó, műszaki és logisztikai szempontból egyaránt. Fontos volt a megfelelő személyi állomány kiválasztása úgy a létszám, mint a képzettség szempontjából, mert a gyakorlat ideje alatt az otthoni feladatokat is el kellett látni. Mivel a vidseli bázist a svéd légierő tartja fenn, a kiszolgáláshoz szükséges felszerelések nagy része rendelkezésre állt, azonban több gép üzemeltetéséhez, javításához, illetve a lövészet végrehajtásához speciális eszközök is szükségesek, így ezek meglétéről, illetve darabszámáról előzetesen egyeztetni kellett. Az áttelepülést a gépek ezúttal egy póttartállyal hajtották végre, amely szükségessé tette a közbenső leszállást és tankolást, így ezt is meg kellett szervezni csakúgy, mint a szállást s az étkeztetést.
A településhez szükséges felszerelés, illetve a kiszolgáló személyzet két hullámban indult a hosszú útra. Úti céljuk, az RFN Vidsel Test Range megközelítőleg 3000 kilométerre található légvonalban a kecskeméti bázistól. Az első csoportot szállító An-26-os március 11-én, szerdán reggel szállt fel, fedélzetén főleg az esetleges javításhoz szükséges mérnökökkel, technikusokkal s az ellátást biztosító logisztikai szakemberekkel. Egy Ronnebyben történő rövid tankolás után a kora délutáni órákban érkeztek meg Vidselbe. A második An-26-os javarészt az üzemeltető század technikusaival és a feladaton részt vevő Gripen-pilótákkal péntek kora hajnalban startolt el a kecskeméti betonról, majd szintén Ronnebyben szállt le. Itt bevárták a hat Gripent, amelyek kétgépes kötelékekben, tízperces időkülönbséggel érkeztek meg a reptérre. A gépek a hajtómű leállítása nélküli tankolás (Hot Refueling) s egy gyors ellenőrzés után Vidsel felé vették az irányt. Végül péntek délelőtt a teljes kontingens megérkezett, és ezzel kezdetét vette a Légi Fölény 2015. évi gyakorlata.
A vendéglátó svéd fél kiemelt figyelmet fordított a maximális repülésbiztonságra, így az üdvözlés és a bázis bemutatása után a teljes személyi állománynak részt kellett vennie egy biztonsági rendszabályokról szóló előadáson, melyet egy vizsga követett, ezzel garantálva a figyelem fenntartását. A műszaki állománynak főleg a reptéren belüli mozgások, a tűzoltás, az üzemanyagtöltés, illetve a meghibásodott fegyverzet kezelése, míg a hajózóállománynak a lövészet gyakorlati végrehajtása s a célgépek bemutatása volt a fő téma.
A hétvége további részében a regenerálódásé és a kirándulásé volt a fő szerep, hiszen Vidseltől alig száz kilométer távolságra húzódik az északi sarkkör, ahol már-már hagyomány a közös csoportkép elkészítése. Az időjárás egész hétvégén nagyon kedvező volt, így a felhőtlen égbolton több éjjel is megcsodálható volt az aurora borealis, más néven északi-sarki fény, felejthetetlen élményt nyújtva mindenki számára, aki bírta a -15 fokos hideget. Aki viszont nem volt ilyen bátor, az a Hilton és a Grand Hotel falai között pihenhette ki a munka és az utazás fáradalmait. Ezek a nevük ellenére nem többcsillagos szállodák, hanem két könnyűszerkezetes épület, amelyek a körülményekhez képest minden szükséges eszközzel el voltak látva, beleértve a teljesen felszerelt konyhát mosogatógéppel, az LCD-televíziót és a külvilággal összekötő wifihálózatot. A szobák mérete nem volt túl nagy, egy emeletes ágy, egy szekrény s egy asztal két székkel éppen elfért benne, de a funkcióját teljes mértékben ellátta. Szerencsére egy szobában csak egy személy lakott, ez némileg ellensúlyozta a kis életteret.
Az események vasárnap délután kezdtek felpörögni, hiszen másnap megkezdődtek az éles feladatok. Az előzetes tervek szerint a hétfői nap programjába a rakéta-éleslövészet, a gépágyús lövészet egy része és egy alacsonyrepülési (low level flight) feladat került. A műszaki állomány hétfő reggel fél hatkor vette az irányt a hangárok felé, ahol megkezdték a gépek előkészítését s kivontatását. A kiszolgáló zóna a kifutópálya túloldalán helyezkedett el nyolc gépállóhellyel, melyből négy fedett, négy pedig nyitott volt, azonban a fegyverzet töltését és ürítését csak a kijelölt öt állóhelyen lehetett végrehajtani.
A lövészethez a nyolc AIM-9 Sidewindert s a gépágyúlőszert a svéd fél biztosította. A rakéták megérkezése után a rakéta-előkészítő csoport tisztje - egyetlen hölgyként a csoportban - tíz Sidewindert szemrevételezett, amelyből két tartalékot képezett arra az esetre, ha bármelyiken rendellenességet tapasztalna. Miután mindent rendben talált, engedélyt adott a rakéták függesztésére. Ezt a műveletet a fegyverszakág emberei végezték, de fontos megjegyezni, hogy minden Gripenen dolgozó technikus végre tudja hajtani.
A rakéta függesztéséhez három fő szükséges. Első mozzanat a piros zászló kihelyezése a gép elé, jól látható helyre. Ez a zászló jelzi, hogy a repülőgépen fegyverzettöltés vagy ürítés zajlik. Ezenkívül meg kell győződni arról, hogy a repülőgép nincs áram alatt, ezzel is megelőzve az esetleges balesetet. A következő mozzanat során a rakétát egy csörlő segítségével a szárnyvég magasságába emelik, miközben a másik két technikus a rakéta két végét egyensúlyban tartja. Ezt követően megtörténik az elektromos csatlakozó bevezetése, majd kinyitják a zárat, és a rakétát előretolják a rögzítési pozícióba. Az utolsó lépésben a "kés" bekötése (mely indítás után elvágja az elektromos kábelt a rakétáról), a kormányszervek rögzítése s az elektromos kábel csatlakoztatása történik. Ezután a repülőgép már csak a hajózószemélyzetre vár.
A repülésre készülődő pilóták az otthoni szokásoktól eltérő módon felvették a speciális vízhatlan ruhát, amelyet a víz feletti katapultálás veszélye miatt kötelező viselniük, hiszen a Botteni-öböl hőmérséklete fagypont körüli. A ruhákat a magassági állomás technikusa készítette elő, majd a pilóta felöltözése után egy gyors hermetikussági vizsgálat és rádióteszt következett. Ezt az eljárást a hajózóknak mindennap az első felszállás előtt kellett elvégezniük.
A hétfői napon nyolc pilóta eshetett át a tűzkeresztségen. A Gripenek géppárban szálltak fel a drón által vontatott céltárgyak megsemmisítésére. Amikor a gépek megfelelő pozícióba értek, a célvontató megközelítőleg nyolcszáz méter távolságra kiengedte az infracsapdát, majd beindította annak töltetét, amire a rakéta infravörös keresőfeje már képes volt befogni. A pilóták kimagasló felkészültségének köszönhetően mind a nyolc rakéta találatot ért el. A repülőgépek visszaérkezése után a már hagyománynak számító rituálé során a fegyvertechnikusok átadták a rakéta elektromos csatlakozóit a pilóták számára az első sikeres "éles" rakétaindításuk emlékére. Hétfő délelőtt ezzel a mozzanattal zárult a rakétalövészeti program.
Ez a nap azonban itt még nem ért véget, ugyanis a délután folyamán négy gép levegő-levegő gépágyúlövészetet hajtott végre. A feladatokhoz 60 darab DM-28-as acélmagvas lőszert hevedereztek be. A töltéshez mindössze két fő szükséges, és az egész folyamat öt perc alatt elvégezhető. A piros zászló kihelyezése után meg kell győződni a gépágyú semleges állapotáról, majd a lőszereket egy kisméretű kocsi segítségével a töltőnyílás alá kell tolni. A hevederszalagot egy töltőzsinór és egy hajtókar segítségével lehet a gép törzsébe juttatni, majd néhány speciális szerszám segítségével s a töltőmechanika leműködtetésével az ágyú tűzkész állapotba kerül, amiről mind manuálisan, mind elektromosan meg kell győződnie a töltést végző személyeknek.
A két célzsákot egy Learjet vontatta, amelyet a géptől nyolcszáz méteres távolságra engedett ki. Miután a gépek felvették a megfelelő pozíciót, több "száraz" rácsapást hajtottak végre lövés nélkül, ezután hatszor tudták "élesben" támadni a célt. A találatok észlelését a célzsákban elhelyezett nagy érzékenységű mikrofon jelezte a kezelő felé a célzsák mellett elhaladt lövedékek hanghatásainak felerősítésével. Ez a rendszer biztosította azt, hogy a pilóták azonnal információhoz jussanak lövéseik eredményéről, annak érdekében, hogy a következő rácsapásban az esetleges hibáikat korrigálni tudják.
A nap végén a két drónt egy helikopter segítségével juttatták vissza a bázisra, míg a célzsákot vontató Learjet a leszállás előtt a futópálya végén oldotta le a zsákokat. A Gripenek a repülés utáni ellenőrzés végén visszakerültek a hangárokba. A műszaki és a hajózóállomány a szálláson egy kis ünnepség keretében koccintott a sikeres nap befejezése végén.
A keddi napon nyolc gépágyús feladatot hajtottak végre, illetve ezzel párhuzamosan folytatódtak a kis magasságú repülések, amelyek során a pilóták gyakorolták a CAS (Close Air Support - közvetlen légi támogatás) feladatokat is, mint például a szimulált bombavetés. A repülési magasság nem volt alacsonyabb, mint az itthon engedélyezett 500 láb (150 méter), de a terület nagyságából adódóan sokkal több lehetőséget nyújtott a manőverek begyakorlására. A szerdai és a csütörtöki nap is ezzel a programmal folytatódott. A műszakiak kiváló munkájának köszönhetően a hat Gripen 45 felszállást teljesített különösebb meghibásodás nélkül, a hajózóállomány pedig nyolc sikeres rakétaindítással és 720 darab gépágyúlőszer felhasználásával kiválóra teljesítette a Légi Fölény 2015-ös gyakorlatot.
A hétköznapok azonban nemcsak a munkáról szóltak, hiszen szerda este a svéd fél látta vendégül a magyar kontingens tagjait, ahol a részt vevő felek kölcsönösen megajándékozták egymást, ezt követően elfogyasztottak egy tradicionális svéd vacsorát. A gyakorlat lezárásaként pedig csütörtök este a magyar katonák vendégelték meg azokat a svéd kollégákat, akik részt vettek a gyakorlat sikeres lebonyolításában. Itt kell megjegyezni, hogy a logisztikai alegység katonái igencsak kitettek magukért nemcsak ezen az estén, hanem az egész gyakorlat során.
A pénteki nappal megkezdődött a gépek visszatelepülése Kecskemétre, amelynek forgatókönyve megegyezett az érkezésével. Az első An-26-os nyolc órakor indult Vidselből, és tizenegy órakor landolt a Ronneby bázison. A kétgépes Gripen-kötelékek is megérkeztek, majd egy gyors üzemanyagtöltés után indultak is tovább.
A hazavezető úton a napfogyatkozás biztosított különleges élményt azzal, hogy a levegőben érte a hazatelepülő kontingenst.
A nap további része nem telt eseménytelenül, hiszen az egyik repülőgép az üzemanyagrendszer meghibásodása miatt leszállt a kassai polgári repülőterén. Erről azonnal tájékoztatták az An-26-os legénységét, amely a kecskeméti bázis helyett a kassai repülőtérre módosította úti célját. Egy gyors kivizsgálás és a svéd gyárral való egyeztetés után a kecskeméti mérnökcsoport azt a döntést hozta, hogy mivel a repülésbiztonság az első, a javító csapat megérkezése nélkül ne szálljon fel a repülőgép.
Meg kell jegyezni, hogy meghibásodás miatti leszállások bármikor előfordulhatnak katonai és polgári gépekkel egyaránt, ezért a hajózók a felkészülés során az elérhető kitérő repülőterekkel is számolnak. Ebben az esetben a szintén NATO-tag északi szomszédunk kassai reptere volt a kitérő.
Pénteken egy Gripen és két fő kivételével az első csapat sikeresen hazaérkezett.
A második csoport a hétfő reggeli órákban hagyta el a sarkvidéket, befejezve ezzel a 2015-ös Légi Fölény gyakorlatot, amely egyben felkészülés volt egy sokkal nagyobb idei feladatra, Észtország, Lettország és Litvánia légterének védelmére.
