Archívum - 2012. április

Viharzóna

Kővári László

Az angol RAF líbiai akciója sok kritikát kapott a bevetett gépek számához képest szerény eredmény miatt. Az éremnek azonban két oldala van, az angol belpolitikában is komoly kérdések merültek fel a témával kapcsolatban. A parlament védelmi bizottsága által bekért, titkosítás alól felszabadított anyagok azonban némileg árnyalják a képet, sőt, néhány részterületen bebizonyosodott, hogy a Királyi Légierő egyedülálló képességekkel is rendelkezik.

Teljes erőbedobással

Zsig Zoltán

Argentína és Nagy-Britannia közt 30 éve kitört konfliktus teljesen váratlanul érte a dél-amerikai ország fegyveres erejét. Habár az országot a katonákból álló junta vezette, az igazán hozzáértő parancsnokokat nem vonták be a tervezésbe a titoktartás és a rögtönzött döntés miatt. Nem vették figyelembe a lehetséges brit válaszlépéseket sem. Ezért teljesen felkészületlenek voltak, amikor szembe kellett nézniük a fenyegetéssel.

Forgószárnyas jövőkép

Kővári László

Az orosz hadsereg helikopteres alakulatai némileg különböző helyzetben voltak, mint például a harci repülők. A forgószárnyasokra sokkal nagyobb szükség volt, nemcsak a csecsenföldi és egyéb háborúk idején, hanem a békésebb időszakokban is. A legtöbb légi szállítási feladatra megfeleltek a régi, nagy számban rendelkezésre álló Mi-8-asok, amelyek a technikai korlátaik ellenére (pl. rossz idős bevethetőség) nélkülözhetetlennek bizonyultak.

Távolbalátók

Paksi Zoltán

Az utóbbi években egy a repüléshez köthető nagyszerű hobbi kezdett el igen nagy sebességgel terjedni a világ kisebb-nagyobb repülőterei és szerencsére a magyar légikikötők körül is. Ez a spotterkedés, a repülőgépek megfigyelése, fotózása.

Ráncfelvarrás

Deák Krisztián

Szinte hihetetlen, de a jó öreg C-130 Herculesről 51 évesen is két újabb bőrt húzott le a Lockheed Martin. S ez nem minden: bemutatkozott - legalábbis papíron - a legkígyósabb F-16-os is.

A leghosszabb bevetés

Németh Zoltán

Addig még sohasem támadtak bombázók ilyen messze elhelyezkedő célokat. Csak a RAF-személyzetek tudása, tapasztalata s harci szelleme tudta a veszélyes és nehéz bevetéseket a Vulcan bombázókkal Ascensiontól a Falkland-szigetekig sikerre vinni. Tovább »

Egy darabot a szívemből...

Kővári László

A repülőtér sohasem tartozott az átlagos munkahelyek közé, legyen az katonai, közforgalmi vagy sportcélú. Az ott dolgozók jelentős része előbb-utóbb érzelmi kapcsolatba került a repülőgépekkel, hiszen az a csoda, hogy a több tíz vagy száz tonnás "vas" a levegőbe képes emelkedni, a fizikai háttér ismerete ellenére mindig lenyűgöző.

A felszabadítók unokái

Martin Scharenborg és Ramon Venink

Kirgizisztán fővárosának Manas repülőterén már hajnali négykor nagy a nyüzsgés. A frissen hullott havat kotrógépek tolják le a gurulóutakról és a futópályáról, jégtelenítő járművek tisztítják a C-17-esek és KC-135-ösök szárnyfelületeit, hogy időre készen álljanak a felszállásra. Késni nem lehet, a pontosság itt még fontosabb, mint a civil légi forgalomban, hiszen a levegőben lévő "szomjas" vadászbombázók nem várhatnak sokat az üzemanyagra.

A név kötelez

Horváth Zoltán

A kecses sugárhajtású típust sokan Nagy-Britannia legjobban sikerült harci gépeként tartják számon. Akik repültek vele, azok ilyesformán nyilatkoztak róla: "A 8-as századhoz helyezésemig már több év harci gépeken szerzett tapasztalatom volt. De egyetlen felszállás a Hunterrel ahhoz elégnek bizonyult, hogy azt érezzem, addig nem is vezettem igazi vadászgépet. Alakját tökéletesnek, manőverezőképességét pedig csodálatosnak találtam. Utána bőven volt szerencsém modernebbekhez, de semelyiket sem hasonlíthatom a rendkívüli Hunterhez."

A Vörös Farkú Angyalok

Zsig Zoltán

George Lucas ismét egy igazán lenyűgöző mozifilmet készített el, amely a repüléstörténet egyik érdekes színfoltját dolgozza fel. A II. világháború alatt az Egyesült Államok hadseregének légierejénél olyan alakulatokat állítottak fel, amelyek állományában kizárólag fekete repülőgép-vezetők tartoztak. Sokak előzetes várakozásával ellentétben ezek az emberek kiváló eredményeket értek el a légiharcokban.

Tűzhalál

Schuminszky Nándor

A múlt század hatvanas évtizedének közepére nagyjából kiegyenlítődött az űrverseny a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. 1965-66-ban a Gemini-programban az amerikaiak minden olyan manővert kipróbálhattak a világűrben, amelyek a holdutazáshoz voltak elengedhetetlenek. Edward White űrsétája, a Gemini-5 nyolcnapos útja, a Gemini-10, -11 és -12 összekapcsolása célrakétájukkal és az addig szokatlan magasságba való emelkedésük előrevetítette, hogy a NASA készen áll a nagyszabású terv megvalósítására.

Volt egyszer egy PG... XVI.

Kővári László

A repülés Mi-8-assal is élvezetes volt, de össze sem lehetett hasonlítani azzal az élménnyel, amelyet a jóval erősebb Mi-24-es adott a levegőben, különösen az operátorkabinban helyet foglalva. A PG-s szerelőknek erre azonban csak az 5-8 perces légi hajtóműpróbák közben volt lehetősége, mivel a többi feladatnál elöl is berepülőpilóta ült, hiszen egy sor rendszer működését innen is ki kellett próbálni.

Amerikai négyes

Horváth Zoltán

55 évvel ezelőtt, 1957 tavaszán az amerikai légierő 447-es csapatszállító századának négy pilótája gondolt egy merészet és gyakorolni kezdte a kötelékrepülést. Döntésüket az tette érdekessé, hogy mindezt nem valami erre alkalmasabbnak látszó, könnyű géppel tették, hanem az USAF akkoriban rendszeresített Lockheed C-130-as Herculesével. "Manőverezőképessége az összes általam repült típusénál közelebb állt a vadászgépekéhez" - nyilatkozta a legalább 2500 légi órás tapasztalatú századosok egyike, akik magukat az Apokalipszis négy lovasa után nevezték el úgy, hogy Four Horsemen.

A hadtörténelem aranyásói

Magó Károly

A visszacsatolt területekkel kapcsolatos repülőesemények során viszonylag egyszerű feladat volt a lezuhant vagy kényszerleszállt ellenséges repülőgépek nyilvántartása, elszállítása. Később a keleti fronton viszonylag sok roncsot találtak a magyarok által ellenőrzött területeken, de ezekből csak néhány darab került Magyarországra.

Végső nyughelyen

Magó Károly

2012. február 19-én, 67 évvel a halála után, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a HM Hadisírgondozó Iroda szervezésében a család vasvári sírjában örök nyugalomra helyezték Horváth György hadnagyot.

Kitüntetések és könnyek

Diószegi Dusán

1972. december 19-ének hajnalán lezárult a Linebacker II hadművelet első bevetési napja. A visszatérő, néhány géppel megfogyatkozott Stratofortress-flottát már a második nap előkészületei fogadták. Az első nap eredményességének részletes elemzésére, a tapasztalatok feldolgozására, valamint az alkalmazott taktikában a változások bevezetésére csak a következő két napon végrehajtott csapásmérések, a hadművelet első fázisának lezárása után került sor. A következő két műveleti napon a kijelölt célpontok, valamint a támadók alkalmazott taktikája is ugyanaz maradt, mint a hadművelet első napján. Míg a támadók harci morálja az ismert veszteségeknek köszönhetően csökkent, a védekező erők ünnepeltek, és hősként tekintettek az eredményes rakétaosztályok állományára.

Hazai felszállópályán XXVII.

Varga "Tömör" Imre

Az események azonban felgyorsultak. A bíró folyamatosan szemmel tartott, és mindent a szememre vetett, ha eltértem az előírásoktól. Már a rádiózási stílusom is bajt hozott rám. Ki rádiózik úgy, hogy a "kabintető kakukk", a "zebra a gyalogosoké", ha a géppár meghatározott harcrendben sorolt be a pont fölé, megkérdezi: "látod-e a vezért?" - morgolódott a bíró. Egyszóval a "sárga lap" után tovább gyűjtöttem az apró, picinyke fekete pontokat. A "libaügy" is napirenden volt. Ha jól emlékszem, a bíró szabadságra távozott, de július 8-án megjelent, ráadásul egyenruhában, és Samek barátommal együtt magához rendelt. Felrémlett előttem a "piros lap".