Archívum - 2018. május
Az ígéret arzenálja
Kővári László
Az orosz elnökválasztás kampányfinisében az egyetlen esélyes Vlagyimir Putyin az arrafelé hatásos ütőkártyát, a nemzeti büszkeséget is bevetette. Az oroszok tömegei bármilyen hosszan tartó hétköznapi nehézséget elviselnek, ha azt mondják nekik, hogy a problémákat mások okozzák, és egyébként pedig ők a legjobbak számos területen.
Messze még a nyugdíj…
Trautmann Balázs
Minden jel szerint még hosszú évtizedekig, akár további fél évszázadig is az F-22-es Raptorok jelentik majd az amerikai légierő „csúcsvadászgépét”. Ahhoz azonban, hogy a típus 2060-ban is megfelelő harci képességeket mutasson fel, komoly fejlesztésekre lesz szükség.
Mertek nagyot álmodni!
Szabó Béla
Miután már évek óta nem rendeznek hazánkban Nemzetközi Repülőnapot és Haditechnikai Bemutatót, a katonai repülés iránt érdeklődők számára nem marad más, mint nosztalgiával emlékezni a korábbiakra, amelyek sorát 1991 szeptemberében a taszári rendezvény nyitotta meg. A mintegy huszonhét évvel ezelőtt megszervezett úttörő vállalkozás „kulisszatitkairól” Pintér Zoltán nyugállományú vezérőrnagy és Gobányi Sándor nyugállományú alezredes tájékoztatta magazinunkat.
„Ellenségkép” tükörben
A taszári repülőnapon bemutatkozott egyik amerikai F-111-es legénységével 27 évvel ezelőtt hajtóművek fülsiketítő zúgása közepette arról beszélgettünk, vajon mit tudtak korábban az „ellenséges táborról”, hogyan látják egymást az amerikai és a magyar repülők. Ward Severts kapitány (32 éves) és Troy Stone hadnagy (26 éves) szívesen válaszolt kérdéseinkre. Ugyanerről mondta el gondolatait később egy magyar pilóta, Pintér Zoltán alezredes (38 éves) is.
Utódkeresés
Kővári László
A cím természetesen csak képletesen értendő, és a közepes katonai teherszállító gépek piacára vonatkozik, aminek hazai aspektusa is van. Nem halasztható tovább ugyanis a légierő légi szállítási képességének korszerűsítése, mivel az An-26-os „flotta” ma már képtelen ellátni megfelelő módon a feladatát. A kiöregedett gépek üzemben tartása egyre problémásabb, nem véletlen, hogy a kelet-európai NATO tagállamok már lecserélték korszerűbb típusra.
Mindhalálig
Magó Károly
Nemzeti ünnepeinken ingyenes látogatási lehetőséget biztosít a RepTár a látogatók számára. A remélt nagy érdeklődésre tekintettel március 15-re tűzték ki a légierő katonáinak Don környéki harcait bemutató új kiállítás megnyitóját. A majdnem 2500 látogató térképvázlatok és eredeti tárgyi emlékek segítségével követhette végig az összecsapások eseményeit.
Hangsebesség felett
Kővári László
Az 1939-ben alapított amerikai McDonnell repülőgépgyár hírnevét nem a háborús időkben alapozta meg, hanem utána. Egyik első típusuk, a hajó- fedélzeti AH-1 a negyvenes évek végén került a tengerészet állományába, de nem lett túlzottan sikeres. A cég viszont komoly kutató-fejlesztő kapacitásra alapozva később kiváló típusok egész sorát hozta létre, köztük azt a vadászbombázót, amely a katonai repülés történetének egyik meghatározó harci repülőgépévé vált.
Továbbszolgálók
Andrea Avian
Lengyelország egymással párhuzamosan keleti, illetve nyugati eredetű nagysebességű harci gépeket is üzemeltet. A MiG-29-esekkel elégedettek, ezért a kiváló típust még hosszú évekig tervezik használni.
Az európai hercules
Sáry Zoltán
A Luftwaffe és az Armée de l’Air évtizedek óta egy ikonikus közepes szállító repülőgépet üzemeltet. A két hajtóműves C-160-as karrierje hosszú és sikeres volt, ám lassacskán véget ér.
Szuhoj magyar módra
Kiss Dezső
Már az alcím is magyarázatra szorul, mert - túl azon, hogy „csapkodó szárnyúak”-nak is hívtak minket a varia-szárny miatt - az első szárnypróbálgatásokat még Krasznodárban megejtették a hajózóink. Akik egyébként - ha lehet - még nagyobb lelkesedéssel várták a gépek elkészültét, átvételét és berepülését, hogy aztán végre birtokba vehessék a masinákat, s velük pedig a kék eget. Addig azonban még nagyon sok teendő várt mindenkire. Adoptálni kellett egy már bevált, jól működő rendszert egy új szervezeti formára, majd mindezt be kellett illeszteni a már olajozottan működő repülőtér életébe. Ahogy az akkori technikai helyettesünk fogalmazott: „Azt várták tőlünk az elöljáróink, hogy hetek alatt készítsünk el egy teljesen új mérnök-műszaki szabályzatot. Küldtek is hozzá segítségnek egy csomó mérnököt a parancsnokságról.”
A kétfarkú macska szeme
Gál Gergely
Dave „Bio” Baranek 13 éven át élte sokunk gyerekkori álmát a 80-as, 90-es években, egy F-14 Tomcat hátsó ülésében RIO-ként (Radar Intercept Officer - Radarelfogó tiszt) repülve, hasonlóan, mint Goose a “Top Gun” című filmben. A RIO ugyan nem tudja a gépet irányítani, de működtetve a nagy teljesítményű radart, navigálva, rádiózva járulhat hozzá a sikeres bevetésekhez. A VF-24 „Renegades” század legénységéből kiválasztva Topgun-ba, a haditengerészeti vadászrepülők elit iskolájába küldték, ahol az ország legjobbjaival együtt fejleszthette tovább tudását. Később oktatóként visszatérve tanította is a kiválasztottakat. 2499 órát repült F-14-es Tomcateken, 461-at az F-5-ös Tigereken és 688 hordozófedélzeti leszállást tudhat maga mögött. 1985-ben, amikor Miramarban oktatott, a híres film forgatásába is belekeveredett tanácsadóként, illetve a matt fekete „MiG-28-asokat” repülve. „Bio” jelenleg a harmadik könyvén dolgozik, közben előszeretettel ad interjúkat, így most velünk is megosztja lélegzetelállító történeteit.
Párducok az égen
Sáry Zoltán
A legendás Il-2 Sturmovik kitűnően bevált, a harci tapasztalatok alapján mégis felmerült egy továbbfejlesztett változat igénye. Az új típus pedig nemcsak a második világháborúban, hanem az azt követő évtizedben is remekül helytállt.
Mindig magasabbra!
Kárpáti Endre
A második világháború során a legtöbb fejlett repülőiparral rendelkező országban foglalkoztak nagy magasságot elérő vadászgépek fejlesztésével. Ezek a kutatások általában nem vezettek eredményre, részint a technikai nehézségek miatt, másrészt pedig egyszerűen megszűnt az ilyen jellegű fenyegetés, s inkább az ellenséges távolfelderítők elfogására kellett koncentrálni. Hasonlóan alakult mindez Németországban is, bár ott a különböző programok nyomán 1945-re végül rendelkezésre állt néhány tucat olyan gép, amelyek sikerrel vehették fel a harcot a tíz kilométer felett közelítő ellenséggel - még ha ebből nem is volt túl sok…
Szárnyakat adtak vágyaiknak
Trautmann Balázs
A festékek, a rajzok szinte egyidősek az emberiséggel. Ennek fényében nem meglepő, hogy a repülőgépek díszítése, „személyre szabása” is már a repülés korai időszakában megjelent… Tovább »
Magányos őrangyal
Varga Csaba Béla
A II. világháború idején Nyugat-Európában csupán egy amerikai vadászpilótának ítélték oda hazája legfontosabb katonai kitüntetését, a Becsület Érdemérmet. James Howard rászolgált az elismerésre. A 8. légi hadsereg bombázóit kísérve elképesztő elszántságról tett tanúbizonyságot, amikor szembeszállt a német vadászokkal. Leghíresebb bevetése során ugyanis szemrebbenés nélkül ellentámadást indított a harmincszoros túlerő ellen.
Amerikai gép, orosz pilóták
Magó Károly
Magyarország földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a második világháború idején sok esetben repültek be a magyar légtérbe olyan repülőgépek, amelyek a jugoszláv ellenállásnak szállították az utánpótlást. Azokat a szovjet gépeket, amelyek a déli szomszéd partizánjainak ellátását végezték, a köznyelv Titó-járatoknak, Titó-buszoknak hívta.Horváth Gábor kutatásainak köszönhetően kaphattunk először átfogó képet ezekről a nem ritkán reménytelen és hősies megpróbáltatásokról. Az elmúlt években a Nagy Gáborral közös kutatásoknak köszönhetően sikerült két ilyen B-25-ös lezuhanási helyét is megtalálni és a földben nyugvó emberi maradványokat kiemelni. Először a légi eseményekről, majd a két roncs felkutatásáról és feltárásáról szólnék.
